A
miniszterelnök október 23-a alkalmából nem említette meg Soros Györgyöt.
Mármint név szerint nem emlegette. Helyette nemzetközi pénzügyi köröket, vagy mi
a szöszt emlegetett. De nem is ez volt a beszédében elért mélypont.
Valószínûleg a „migránsmentes övezet” kifejezés az, ami vitte az olajágat.
Azt a
bizonyos olajágat, amit a békegalambbal szokás társítani. Orbán Viktor ezt az
olajágat egyre messzebbrõl szemléli. Olyan messzirõl, ahonnan a „migránsmentes
övezet” már alig van messzebb a „cigánymentes övezet”, illetve „zsidómentes
övezet” kifejezésektõl. Aztán jöhet az „ellenzékmentes övezet”. Elvégre az
ellenzékrõl már régóta mondja a kormánypárt, hogy nem is igazán magyar. Mert
magyar szerintük csak az, aki hason csúszva nyalja fel a vezér lába nyomát. Miközben
aligha hiszem, hogy ma Magyarországon, vagy akár az egész Kárpát-medencében fel
tudná bárki is sorolni az elmúlt ezer év negyven generációnyi õsének
mindegyikét. De a retorikát illetõen nem is ez a lényeg.
A lényeg
inkább az az ordas pánik, amivel Orbán Viktor görcsösen kapaszkodik a
szélsõjobbosok várható szavazataiba. Jobbról elõzve a Jobbikon kívül még az
onnan ideiglenesen távozott szélsõségesek egy részét is. Régen elfeledve már
azt a bizonyos olajágat cipelõ galambot. Távcsõvel figyelve a madarat. A távcsõ
alatt pedig ott a puskacsõ is. Aztán... Aztán majd utána az özönvíz.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése