Október 23. Mindenkinek? Kinek?

Az árva angyal
Foto: EISimay

Eljött idén is az elvárt ünneplés ideje. Október 23-a. A kormány készül a vezéri haknira, miközben a viharos időjárásra hivatkozva lemondták a nagy nehezen sem igazán összejött ellenzéki megmozdulást. Az interneten, a közösséginek nevezett, és mára talán a leginkább szókimondóvá vált, médián, a fórumokon meg megy a szellemi sárdagasztás. Nem egy esetben bármit odamondogatva bárkinek.

Holott egy polgárháborús helyzet sajátja, hogy nincsenek abszolút jók. Talán abszolút rosszak sem. A történelmileg nem is olyan régen lezajlott délszláv események mutatták: korábban békésen elé, egymás virágait is talán megöntöző emberek ugrottak egymás torkának. Meg olykor egymás feleségének. Még a külső reakciók sem feltétlenül irányadók. Jól mutatja ezt, hogy kívülről nézve a közel-keleti háborúk is pontszerűek. Talán ennek köszönhető, hogy a kereszténységet emlegető magyar kormány a keletről érkező keresztény menekülteket sem igazán érezte támogatandónak. Jelezve: a távolság összemos. A történelmi távolság is. Az összemosás pedig kedvez a politikai tematizálásnak.

Így be lehet 1956-ot állítani egy anti-szocialista megmozdulásnak. Azoknak, akik elfelejtik: Nagy Imre sem volt antikommunista. Miközben 1953 után már Rákosi moszkvai támogatottsága volt a régi. Legutóbb azt is olvastam egy kommentben, hogy: "56 ezért tört ki mert a politika a németek után a ruszkikak adta át a lakosság gyilkolását.." Pedig tudjuk: a szovjet csapatok "bevonultak" Budapestre. Ahogy az ÁVH alkalmazottai sem a Holdról érkeztek korábban. Azt pedig sosem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna, ha 1956 októbere másként telik el, mint ahogy eltelt. Eltelt, ahogy eltelt. Olyan következményekkel, amelyek joggal égnek be a történelemkönyvekbe. Előbb-utóbb talán a maga tényszerűségeivel is.

Addig pedig marad a velünk élő múlt. Annak a tudomásul vételével, hogy minden családnak, vagy akár minden embernek, meg lehet a maga 1956-a. Annak is, aki lincselőként ma hősnek állítja be magát. Annak is, aki lincselőket, köztörvényes betörőket akar hősnek láttatni. Ahogy annak is, aki a legnagyobb jószándékkal, idealistaként vonult ki az utcára. akár egy emberibb szocializmusért, akár a rendszer totális átalakításért.

Személy szerint szimpatikusabb lenne, ha az ünnep a bármelyik oldalon értelmetlenül elesettekről való megemlékezésről, és az egyetemesen vállalható emberi értékekről szólna. Mécsest gyújtva a holtakért. Legyen az akár sorozott, tankjában égett kiskatona, meglincselt ÁVH-s, és sortüzekkel lemészárolt, idealista tüntető. Egyfajta nagykoalíciós megállapodásként emlékezve arra, hogy a flaszterdobálás, a sortűz, a lincselés sokkal kevésbé old meg bármit is, mint a békés, mindenki véleményét meghallgató, tudomásul vevő, vitatkozni képes társadalmi béke. Ahol nem egymás méregetése, a nemzeti viszonyulások önkényes címkézése, a fasiszta vagy bolsevik módszertanra hajazó komcsizás, az alternatívát felmutatni nem tudó ökölrázás, és a hasonlók, illetve az ezen frázisokat használó politikai térfoglalás uralja el az ünnepet.

Mert eladdig, míg bárki ellenséget keres és talál a politikai ellenfelekben, a vele nem egyetértőkben, addig nem csak velünk fog élni 1956. Hanem bármikor, egy újabb felesleges "Gerő-beszédre" ismét elszakadhat a cérna. Újabb értelmetlen áldozatokat követelve.

Andrew_s