Dúró Dóra marketing-kampányához

Forrás: Wikipédia

Megjelent egy műmeséket tartalmazó, szándékai szerint a másságokat bemutató könyv. Azon persze lehetne talán vitatkozni, hogy a másság mihez képest az. Az azonban ettől független, hogy a kiadást gondozó Labrisz Leszbikus Egyesület igazán komoly köszönettel tartozik Dúró Dórának. Könnyen lehet ugyanis, hogy önmagában ez a kiadvány pont arra a sorsra jut, mint megannyi alternatív mesekönyv, illetve a gyerekeknek szánt egyéb nyomtatvány. Porosodva végzi egy raktár sarkában, billegő asztal alatt, vagy egy nagy dobozban a pincében. A könyv nyilvános ledarálása azonban alapvetően átírta a sorsvonalakat. Miközben néhány egyéb, elsősorban politikai, pontot is tisztázott.

Nem Dúró Dóra esetében, mert az ő politikai, és alig-humanitárius nézetei eddig is ismertek voltak. A gyermekek, és félre ne értsük, a tőle távol álló, és számára idegen gyermekek iránti becsípődése sem új. Mármint az a fajta becsípődés, hogy köze ugyan nincs hozzá, de belebeszélni, minősítgetni azért kellően vastag bőrrel látták el. Legyen az rajz, vagy akár a menekültek gyermekeinek szegregációja. Új motívumként azonban megjelent egy könyv nyilvánossá tett ledarálása. Ami, a miniszterelnök szavait idézve, kétségtelenül egy vörös vonal átlépése. Igaz, Orbán Viktor nem a szélsőjobbtól nem idegen könyvdarálásra, esetleg majd égetésre értette a vörös vonalat, hanem szerinte a könyv hágott meg egy, a fejében egészen biztosan meglévő korlátot. Miközben a kormányfő, tulajdonképpen, csak hozta a szokott formáját. Azzal, hogy megfogalmazásában világossá vált: vannak a magyarok, és vannak az "ők". A mindenkori mások, akik tulajdonképpen nem is a nemzet részei, hanem homoszexuálisok, zsidók, vagy az éppen aktuális "mások". Akiket a "magyarok" megvédenek, vagy akikkel szemben toleránsak. Melyből világos, hogy csak a hithű orbanista az igaz magyar. Legfeljebb még néhány széljobber, neonáci, fajgyűlölő, és szélsőségesen szex-fetisiszta, illetve foci-drukker felvételt nyerhet. Főleg, ha zsebre dugott kézzel is messzebbre tudja köpni a szotyi-héjat.

Egyébként érdekes lenne tudni, hogy Orbán Viktor mesélt-e a gyermekeinek? Ha pedig mesélt, akkor mit? Illetve, utána elbeszélgetett-e a gyermekeivel, hogy a mesét a való világtól nyilvánvalóan elválasztó olyan elemek, mint a csodacsizmák, a sokfejű sárkányok és társaik ténylegesen elválasztó szereppel bírnak. Nem csak most, hanem évszázadokkal ezelőtt is. Akkor, amikor a nem egyszer tényleg horrorisztikus, anti-humánus motívumokkal átszőtt történeteket nem elsősorban a kisebb gyermekeknek mesélték. Akkor, amikor a mesélő egyfajta "használati utasítást" is adhatott. Akár a tanulságok levonásában is segítve a hallgatóságot. Mert a mese alapvetően interaktív műfaj. A masélő, és a közösség is részei a történetnek. Azt csak egészen ostobák hihetik, hogy a mese önmagában tanít moralitásra, humánumra, vagy éppen a moralitás elhagyására, megalázásra, erőszakra. Bár nem vizsgáltam, de nem lennék meglepve, ha jelentős átfedés lenne ezek, és azon szülők között, akik odalökik a gyereket a digitális nörsz elé. Amiből a gyerek legfeljebb azt tanulja meg, hogy egy távirányítóval, játékkonzollal az azonnali igénykielégítés lehet az osztályrésze.

Az előzőek fényben nem vitatva azt sem, hogy egy a tolerancia-nevelést zászlajára tűző mesekönyv is lehet kontraproduktív. Akár több okból is. A mese elhangozhat olyan körítéssel, amivel a visszájára fordítható. Kihangsúlyozva az orbáni szemléletben is megnyilvánuló elhatárolást. Azaz: "vagyunk mi, és vannak azok, akikről ezek a mesék szólnak". Akik nem olyanok, mint a magát alanyi jogon "normálisnak" tartó mesélő. De maga a meseszövés is lehet visszás. Ha érezhető benne a meseszerűség, akkor a mese világát nem közelíti, hanem távolítja. Vele távolítva mindent, ami a szövegben szerepet kap. Végső soron szintén nagy lépést téve a "mi" és az "azok" elkülönítése felé. Miközben, ha nem vélik el a mese szövege a valóságtól, akkor a "valóság márpedig más" felismerésének pillanatában repülhet a könyv, és vele megannyi magasztos eszméje pókhálósodni a sarokba.

Mindez azonban elsősorban szülői felelősség. Az is, hogy leüljön a gyermekkel megbeszélni a mesét. Bármelyiket. Ez egyáltalán nem az a terep, ahol egy politikusnak túl sok keresnivalója lenne. Egyiknek sem. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a szülő csak kipipálja a gyermekkel töltött időt, amikor szimbolikus okokból választ mesekönyvet, akkor az egész pont azt a lényeget veszti el, amivel segíthetne a gyermeknek megélni az életét. S ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a gyermek a meg-, és kibeszéletlen rettegést éli meg egy Grimm-mesétől, vagy a meg-, és kibeszélhetetlen másságok feletti értetlenség okán fogja mindez taszítani.

Andrew_s

SZFE és polhakni

Rendőröktől kísérve a hídon át (2012)
Fotó: Andrew_s

Az SZTE körüli, részleteiben olykor naponta változó helyzetről nyilván mindenkinek meg lehet, és sokaknak nyilván meg is van a véleménye. Nekem is. Akinek meg nincs, az legfeljebb kölcsönveszi valakiét. Ki a diákokét, ki egy tanárét, ki egy államtitkárét, vagy más hatalmi szereplőét. Kinek mi jut. Kinek mihez van gusztusa. Aztán megjelennek a kialakult helyzet ilyen-olyan haszonélvezői. Illetve azok is, akik legalább a maguk pár percét szeretnék megkapni a kialakult helyzetben. Talán nem véletlen, hogy 2012-ben a diákok köszönték, de nem igazán kérték a politikai megmondóemberek megjelenését a terepen. Nem mintha a decemberi hűvösben, illetve addig, amíg jelenthetett némi személyes kockázatot a jelenlét, tolongtak volna.

A politikai megmondók, és pátoszos szó-fogdmegek valószínűleg már csak ilyenek. Jönnek, megmondják, kinyilvánítják, lehurrogják, és helyette is megszakértik. Kinek mihez van gusztusa. kinek mihez van gerince. Azon nyilván lehet vitatkozni, hogy egy felsőoktatási intézmény hallgatóinak mi a felelőssége a társadalommal, netán önmagával szemben. Vannak is ilyen viták szerte mindenfelé a virtuális térben. Mert ott kevésbé fújnak a szelek. Csak a politikaiak. Az SZFE kapcsán is halottam a különböző véleményeket. Nyilván mondhatnám, hogy "bezzeg az én időmben". De ez egy másik idő. Alkalmasint annak idején sem mindenki simult be a rendszerbe. Még azok közül sem, akik teljesítették a felszínen habzó elvárásokban nekik szánt buborékok felfújását. S vannak, akik annak idején úgy maradtak bent egyetemi tanszékeken, hogy lengőbordáig nyaltak, vagy tüdőig szoptak. Hogy aztán most zárkózzanak a nagy megmondókhoz. Vagy csak egyszerűen cserélték a feneket, illetve hímtagot. De ez egy másik idő. Állítólag. Van olyan, aki azt állítja. Csupa "derék, becsületes férfiú". Meg hölgy. Ha nem is Brutus.

Az azonban a vitáktól teljesen független, hogy adott egy egyetem. Adott egy vezetés. S adott egy hatalom. Mely hatalomnak nem tetszik az egyetem, és még kevésbé a vezetés. Ezért, kerülőmegoldásként, átalakítják az egyetem vezetési struktúráját, és ezzel meghekkelik magát az egyetemet. Ez, érthetően nem mindenkinek tetszik, és akinek nem tetszik az tiltakozik. Akinek szintén nem tetszik, az odamehet, és tiltakozhat. Esetleg vihet pokrócot, vagy ami kell. Ha másutt is hasonló helyzet alakul ki, ott is tiltakozhat. Ha más egyetemen szolidarítani szeretnének, akkor az ottani diákok és tanárok előtt is nyitott a lehetőség. Tiltakozzanak. Legfeljebb a kapuk bezáródnak előttük. De ez egy másik történeti, illetve történelmi fejezet. Ráadásul olyan, amilyet már olvastunk ebben az országban. Ha pedig nemzetközileg is szolidarítanak, akkor azt is jól teszi az, aki tényleg egyet ért a diákok, és tanáraik céljaival.

Annak azonban mégiscsak van valami bája, amikor tiltakozás és szolidaritás címén szerveznek egy zenés dzsemborit, és ott kiosztják a mikrofont annak, aki elég serényen nyúl utána. Elfogadom: nekem kicsit más elképzeléseim vannak az érdekvédelemről a szolidaritásról. Olyanok, amelyek alapján inkább kontraproduktívnak tűnik, amikor félig elfeledett, vagy feledhető, vagy jobb-ha-elfelejtjük figurák kezdenek beszélni arról, hogy szerintük milyen rémesen borzasztó dolgok vannak. Illetve arról, hogy szerintük milyen fasza gyerekek ezek a diákok. Akik esetleg még mindig megvívják helyettük is az esedékes politikai széncsatát. Amit egyébként a politikai ellenzéknek, de a színpadokon olykor fel-feltünedezőknek sem igazán akaródzott megvívni.

Nem vitatva, hogy a diákok, és tanáraik által kikapart, netán kirugdalt gesztenyére most sokkal kényelmesebb rárepülni. Bízva az emberi feledékenységben, abban, hogy elfeledik: hol is voltak ezek a most annyira, de annyira szolidáris politikai roncsok akkor, amikor nem egy "pssszt, most fegyelmezetten menjetek haza" végű tüntikét szervezgettek? Vagy még ott sem. Netán pusztán lehaknizták az egész eddigi felelősségüket.

Andrew_s

Vakcina nincs, de ellen-kampány már van

Az éppen aktuális, COVID-19 néven illetett, világnátha kapcsán azt látom, hogy vakcina még nincs, de az oltásellenes Föld-lakók már szolgálatba helyezték magukat.

Nos! Maximálisan tiszteletben tartom az oltásellenesek magánügyeit. Fenntartva, hogy minden közösség minden tagjának elidegeníthetetlen joga van az egészségét károsan nem, akárcsak potenciális módon sem, befolyásoló életkörülményekhez. Beleértve a gyermekeket is.

Tehát, ha egy felnőtt, nagykorú ember úgy dönt, hogy nem oltatja be magát, és mondjuk saját költségére elviszi egy agyi szövődmény, az a magánügye. Ha a gyermekét nem oltatja be, és a gyermek megbetegszik egy oltással megelőzhető, netán tartós károsodást okozó betegségben, akkor a kedves szülőt gondatlan veszélyeztetésért el kell marasztalni. Legalább morálisan, ha már bűntetőileg nem.

Ha egy oltással megelőzhető betegséget a kedves oltásellenes figura elkap, és azt a közösségbe beviszi, és ezzel másokat veszélyeztet, akkor természetesen különös kárt okozó veszélyeztetést követ el, és az általa megfertőzöttek teljes orvosi ellátási költsége is legyen az övé. Aki pedig azzal érvel, hogy a diftéria és társai eltűntek az szimplán idióta. Egyszerűen a korábbi tömeges oltások miatt nem alakulnak ki fertőzési láncok.

Viszont érdekelne az oltásellenesek véleménye a kérdésről, amikor a gyermekük vastüdőbe kerül, és maguk, leülve az első öt évet elkezdhetik a tízmilliós károkozás törlesztését. Ha nem csak morálisan lehetnének elítélhetők. Mert az tuti, hogy rájuk terhelném, elvégre nagykorú, döntésképes emberként a döntés következményeivel is tisztában lehetnek. Hacsak nem hoznak egy flepnit, hogy döntési gyám alá tartoznak.

Akkor viszont pláne ne verjék a máséval.

Andrew_s

Stadionbölcsesség járvány idején

Most, alig egy nappal a nagy stadion-buli előtt sorakoznak az emberkísérletet, felelőtlenséget, és hasonlókat soroló megnyilatkozások. Nem egyszer olyanokat emlegetve egy-egy fórumon, hogy a sárga föld is belepirulna. Miközben a stadionba szervezett nagy járvány-találkozóban semmi rossz nincs. Sőt! Nagy vezérünk bölcsességét tükrözi az engedélyezése. Csak egyes, netán mindenféle alapbetegséggel, illetve előítélettel küzdők nem látják át ezt a bölcsességet.

Adott ugyanis ez a fránya vírus. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a spontán átfertőzési láncok megtörése nélkül mindaddig szabadon terjedhet, amíg ezt a lánctörést lehetővé tevő védettségi szint ki nem alakul a populációban. Ezt olykor nyáj-immunitás néven is emlegetik. A részleges, illetve teljes védettséget elő lehetne persze idézni vakcinálással, de az jelenleg nem igazán elérhető. Marad a fertőzés kiheverése, mint rögös, de hathatós út. Mi segíthetné ezt leginkább elő? Nyilvánvalóan az, ha a betegség tüneteivel szemben ellenállóbb, inkább fiatal, esetleg középkorosztályból jelentős tömeget gyűjtenek egybe. Na jó! Lesz néhány idősebb is a tömegben, de minden számításba belefér egy kis kerekítési hiba. Miközben beláthatjuk: a stadionlátogatás, a várható szapora levegővétellel, valamint a már fertőzöttek kikiabáló cseppjeivel igazán ideális a tömeges fertőződéshez, és így jelentős lehet a hozzájárulása a tömegesen szerzett immunitáshoz is.

Már csak azért is, mert maguk sikerrel adhatják át a stadion ajándékát a környezetüknek. Egy-egy kisebb kontaminációs gócot alkotva. Így további hozzájárulást nyújtva a nyáj-immunitás kialakulásához. Remélem így már teljesen nyilvánvaló, hogy a szurkolói tömeg, ráadásul úgy, hogy még ő fizet érte, milyen hatalmas hozzájárulást adhat a későbbi járvány-lánc kivédéséhez. De ez nem is minden. Számos további, talán csak afféle mellékhatás is kiemelheti azt, hogy milyen mély bölcsesség van a meccs nyíltkapus engedélyezése mögött.

Az ugyanis teljesen világos, hogy az, aki megfertőződik az karanténba, illetve betegállományba vonul. Márpedig az is teljesen világos, hogy a tavaszi nagy gazdasági satufék hatására egy valamiben szinte már túl jól teljesítünk. A munkanélküliségben. Márpedig az, aki karanténban ül, illetve betegállományban fújja az orrát, az nem munkanélküli, hanem beteg. Tehát a tömeges fertőződés tömegeket óv meg a munkanélküliségtől. Na jó, kicsit szépíti a statisztikát is, de ez eltörpül amellett, hogy a betegeket ápoló családtagok életének is értelmet ad. A betegápolás szép hivatásával ismertetve meg őket. Már amennyiben otthon gondozhatók. Ha pedig nem, akkor legalább megmutathatja a mi bölcs vezérünk, hogy milyen hatalmas előrelátás húzódott meg a sokat kritizált légzés-segítő kontingens beszerzése mögött.

Aztán ott van az a fránya nyugdíjkassza is. Állandóan csak ásítozik, és a különböző szervezetek meg azon sopánkodnak, hogy pár év múlva esély sem lesz a nyugdíjasok ellátására. Mármint akkor, ha minden potenciális nyugdíjasból valóban nyugdíjas lesz. Csupa nyomor várna rá. Mennyivel humánusabb ehhez képest egy gyors lázroham okozta szívmegállás. Nem igaz? A stadionból szinte tünetmentesen kikerülő középkorúnak jó eséllyel van egy kisebb korú, és szinte tünetmenetesen fertőződni képes gyermeke. Kiváló biokonténerként a nagyszülőknek elszállítandó vírusok számára. Akik valószínűleg nem, vagy csak rövid ideig lesznek ezt követően nyugdíjasok. Megúszva a nyugdíjas nyomort, az öregkorral együtt járó egyéb kórságokat, és megannyi kellemetlenséget.

Így csak abban bízok, hogy népünk bölcs vezére maga is példát mutat. Nem csak kimegy a mérkőzésre, hanem a nép közé vegyülve maga is aktív szerepet vállal a fertőzési láncok megtörésében oly fontos nyáj-immunitás kialakításában.

Andrew_s

Demagógisztáni napló - 2020-as képi retorika Orbániában

A Magyarországon jelenleg regnáló kormány feje jó ideje háborús retorikát használ. Minden bozótnál ellenség, és minden ténykedése csata. Ennek csak az egyik jele az, hogy a háborús plakátvilágot idéző hirdetés jelent meg. Látszólag csak az egyik jele. Valójában ennél könnyen lehet mélyebb, sokkal mélyebb üzenete.

Az ugyanis, hogy a kommunikáció, ha mégoly jelképes is, mély nyomokat hagyhat, az korántsem mostanában felismert jelenség. Aki nem látta, nézze meg az „Eredet” című filmet. Ha nem lenne ehhez valakinek kedve, akkor csak annyit belőle itt, hogy világosan leírja az elme működésének egyik jellemzőjét. Azt, hogy a belülről fakadó gondolat az, amit az egyén magáénak érez. Tehát mem a gondolatot, hanem annak magvát kell elültetni. A melldöngetés összekapcsolása egy szoborszerű háborús üzenettel itt válhat akár veszélyessé is. Akiben összekapcsolódik a Kárpát-medence uralásának a gondolata a fegyverekkel, azok számára egy belső, immár nyílt elnyomást is könnyebb lesz „eladni”. No meg a belső feszültségek egyfajta exportját is.

Annak pedig, aki szerint nem is annyira háborús kép-retorikáról van szó, annak érdemes lehet a korábbi, garantáltan világháborús grafikákkal, képekkel összevetni az Alapjogokért Központ nevével fémjelzett firkát. Alkalmasint, például egy, éppen a propaganda erejével foglalkozó írás illusztrációjaként megjelent képpel. Amely mellé különben érdemes Fazekas Zsuzsanna teljes írását is elolvasni a Qubit-en.

Aztán elgondolkodni azon, hogy hol van az átcsapási pont a miniszterelnök háborús retorikája, illetve a nyílt háborús uszítás között. Hol van az a pont ahonnan már az eszköz fogja a használóját uralni. Mert nem Orbán lenne a történelem első olyan vezére, aki eszköznek gondolta felhasználni a szélsőségeseket, majd vagy őt magát is elsöpörte a történelem, vagy maga vált a szélsőségesek szemétdombjának kakasává.

Andrew_s

Recesszió, beomlás, járvány

Az éppen aktuális vízcsapokból most azt hallom előbugyogni, hogy kerek szemekkel csodálkoznak a gazdasági visszaesés mértékén. Miközben valami negatív csodaváráshoz hasonlóan lamentálnak a második hullámról. Mármint a COVID-19 fertőzések második hullámáról. Amelynek már az első hulláma körül is sokkal inkább a gazdasági világ-recesszió fedősztorija látszott sertepertélni.

Egyébként a gazdasági visszaesés feletti nagy csodálkozást sem igazán lehet megérteni. Májusban, amikor először indult be a vezéri fantázia hazánkban a második hullámról már világos volt, hogy:

A dübörgő gazdaságban valójában nincs hosszabb távra működési tartalék;

A szociális ellátórendszer képtelen megbirkózni a gazdasági visszaesés áldozatai keltette problémával;

A tartalék hiánya nem kis részben annak is köszönhető, hogy a pénzt a hatalom önmagára és látvány-beruházásokra, nem pedig termelő, hasznot hozó célokra költötte;

A satufékkel megállított gazdaság nem rendelkezik akkora tartalékokkal, hogy az oligarchák extra pénzei mellett még a robogni hazudott gazdaság fékezésének kárvallottjain is érdemben segítsen. Nem majd egyszer, hanem ott, és akkor.

Ugyanakkor az is világos, hogy egy általános fertőzési nyomás meglétekor valójában legfeljebb kommunikációs fogás lehet hullámokról beszélni. Nem véletlenül beszélnek az influenza esetében is „szezonális” influenzáról, és nem a spanyol-nátha járványt követő akárhányadik hullámról. Márpedig a Coronaviridae csoportba olyanok tartoznak, mint például a nátha. A nátha esetében hányadik hullám van most Európában? Hány ezredik? Valaki számolja már össze. Nem kell mind. Elég, ha a bronzkortól napjainkig terjedő skálán elárulja. A COVID-19 esetén miért gondolja bárki, hogy a vírus egyszer itt van, aztán másnap kihal, és egy második, harmadik, akárhányadik hullámban visszatér a Marsról? Mert ezt mondja a politikával alágyújtva fűtött kommunikáció?

Egészen biztos benne mindenki hogy ezt a fajta kommunikációt valóban a vírus terjedése teszi szükségessé? Egészen biztos, hogy nem az indokolja inkább, hogy a nagy nemzetközi recesszióval még mindig nem tud mit kezdeni a gazdaság-politikai vezetés? Természetesen egy percig sem vitatva, hogy a folyamatos fertőződésekben van, illetve lehet szezonalitás. Lesznek csúcsok és lesznek platók a jövőben is. De ismét emlékeztetnék arra, hogy egy új, pontosabban a tömegek immunrendszerének ismeretlen vírus csak addig új, amíg az első tömeges fertőződése lezajlanak. A COVID-19, minden áldozatáért részvéttel, sem bizonyult olyan mélyre eresztett kaszával érkezőnek, mint az I. világháborút gyakorlatilag megnyerő influenza.

Így van egy valószínűleg szezonalitás mutató, tehát időről-időre visszatérő vírus, és van egy pánikhangulatban érdekelt politika. Mely érdekeltség levezethető abból, hogy a vírus körül gerjesztett pánik elvonja a figyelmet a gazdasági tehetetlenségről, a megalapozatlan döntésekről, vagy éppenséggel azokról, amelyek megalapozottak ugyan, de az alapjai messze vannak a közérdektől. A tendenciájában folyamatosan romló magyar valuta árnyékában jelentés mértékben összeszerelő üzemmé silányított, és így erősen kitett magyar termelés összeomlása tényleg akkora meglepetés?

Valószínűleg nem, mert az elemzői vélemények már korábban is egy tíz százalék körüli visszaesést emlegettek. Ennél nem kicsit lett a visszaesés nagyobb. De, ahogy a májusban írtakat idéztem: az ellenkezője lett volna nagyobb meglepetés. Valójában a visszaesés kapcsán nem a gazdasági állapot a meglepőbb. Sokkal inkább az, hogy a látványberuházások garmadájával felcsicsásítva kivéreztetett állapot csontjait szopogatva is van, aki lelkesen, és hithű szorgalommal tapsol annak a politikának, amely eddig leginkább nem a kompetenciájával tüntetett. Már akkor, ha a kompetenciát nem egy kleptoligarchnikus rendszer hatalomtechnikai kiépítésében mérjük.

Andrew_s

Gyűjtsünk informatikai tankönyvre -- a Párbeszédnek

Ha informatikai biztonságról van szó, akkor el szoktak feledkezni arról, hogy létezhet egy "helyből kidobom" módszer. Ami benyel szinte mindent, és a hülyeségre sem ad feltétlenül visszajelzést. Mert a visszajelzés, illetve az azt megelőző ellenőrzés módja a védelemről is adhat információt. Ami viszont a rendszerfeltörést segíti, segítheti. Ilyenkor, például egy web-oldalon, egy kérdőívben nyugodt lélekkel kitöltheti a böngészőben a delikvens bármit, amit ki akar tölteni. Beír bármit, ami eszébe jut. Kap némi formai hibajelzést, hogy ne legyen teljesen agyhalottnak is látszó az oldal. Beküldi. Ha nagyon empatikus vagyok, akkor kap egy kamu visszajelzést a böngészőben, és a küldemény ha nem elégíti ki az egyediség, a megfelelőség, vagy bármi más ellenőrzési szempont követelményeit, akkor békésen elindul a kuka, esetleg a /dev/null irányába.

Most meg azt hallom, hogy Barabás Richárd egy videófelvételt tett közzé, amely szerint a Párbeszéd önjelölt böngésző-virtuóza kamu adatokkal is be tudta küldeni a népszavazást pótló izé céljait szolgáló űrlapot. Maga állítja, hogy lelkes Fidesz-szavazóként, és még lelkesebb ellenzékiként is ki tudta tölteni. Ettől legfeljebb a színjátszó-köri képességei nyerhettek igazolást, amihez ez alkalommal is gratulálhat bárki, akinek kedve van. Arról sem tudom milyen információi vannak, hogy a szerver mit csinál az azonos munkaállomásról érkező ismételt küldésekkel. Nekem semmilyenek, de az említett videó után sem lett mindezekről több információnk. Aztán bemutatja, hogy nem létező email-cím is megadható Amire persze, csodák csodájára, nem érkezik levél. Alkalmasint persze simán megoldható, hogy a háttérben elindul egy próba-levél, és ha a rendszer ismeretlen címre utaló hibába ütközik, törli az egészet.

Így nagyjából elmondható, hogy készült egy videó a nemzeti konzultáció kitöltéséről, ami további, és igencsak alapos, információk nélkül nagyjából azt mutatja be, hogy a párbeszédes Barabás Richárd be tudta kapcsolni a számítógépet, megtalálta a böngészőt, és még írni is tud a billentyűzeten. Valamint egeret, vagy más pozicionáló eszközt is tud használni. Nos! Az egyik része a halmaznak, hogy a nemzeti kamu intézményrendszerében a konzultációt a gyávaság mintapéldájának tartom: "Valós, a társadalom elé tárható, vitában is védhető érvek birtokában népszavazást tartanának és nem konzultálnának". Amellett nettó pénzkidobás. De attól sem lesz jobb, ha olyan érzésem támad: az ellenzéki aktivista meg hülyének néz. Esetleg elhallgat kulcs-információkat, amiket beszerzett, de nem tesz közzé. Tehát hülyének néz.

Andrew_s

Index-margó

Emlék 2012-ből

Tüntetnek az Index mellett? Biztosan jól teszik. No nem az Index miatt, hanem a sajtó, illetve véleményszbadaság okán. Az, hogy erre az Index szerkesztőségét festik a zászlóra, az legfeljebb különlegesség. Ha ez lenne az az utolsó szikra, amitől a közvélemény benzineshordója elsöpri a neo-bolsevik hatalomgyakorlást, az az egyik oldala lenne a történetnek. A másik oldalon azonban az Index szerkesztősége áll. Akikkel természetesen nyugodtan legyen szolidáris, aki szeretne. Szíve joga. Ha tetszik: a véleményszabadság talaján állva, a legteljesebb mértékben joga van hozzá.

Személy szerint azonban nem elég mélységes az amnéziám kútja ahhoz, hogy ezt kellően nagy lendülettel megtegyem. Éppen a vélemény szabadsága és annak védelme miatt. A vélemény kinyilvánításának ugyanis meglehetősen fontos terepe volt sokáig az internetes fórumok világa egyébként jelenleg is. Legfeljebb nem az Index háza táján. S nem mostantól. Egyszerűen azért, mert annak idején volt ugyan egy nagyon pörgős politikai fórumvilág az Index nevével fémjelezve, de azt annak idején gondosan átszervezték. Nevezzük így azt, ami zajlott. Eufémisztikusan, és erősen szépítve a történteket.

Mikor is? 2012-ben. Ekkor szervezték át a Polidili-nek nevezett topikcsoportot. Kiemelném ismét: 2012-ben. Nem tegnap, nem is az idén, és nem is az elmúlt évben. Nyolc pve immár annak, hogy a kormányt legvérmesebben kritizáló topikokat egyszerűen „archíválták”. Azt pedig, akinek ez nem tetszett, és a moderátorok felé kérdéseket fogalmazot meg, egyszerűen kitiltották az Index nevével fémjelzett fórumról. Amit, a miniszterelnök pöcsméregetős stílusához igazodva, egyszerűen kiheréltek.

Akkortájtról kevés emléket őrzök arról, hogy az Index portálja címoldaln határolódott volna el a nevével fémjelzett fórumon végrehajtott véleménykorlátozástól. Arról sem őrzök sok emléket, hogy azok, akik most vezér-duzzognak a szerkesztőségben túl sokat írtak volna arról, hogy mennyiben korlátozza a véleményeket, és ezzel közvetve a sajtó szabadságát. Mellyel kapcsolatban általában él a szállóige: a tény szent, a vélemény szabad. Általában él. 2012-ben az az „általában” megszűnt az Index háza táján pörgő fórum kapcsán.

A szerkesztőség felállt a tiltakozás hevétől vezetve? Tudtommal nem. Akkor most mire fel ez a nagy felállási buzgalom? Esetleg nem kaptak elég mézet a spárgára? Pont most fogyott el a baksis-keret? Lelapult a párna az eddig kényelmes ketrecben? Hol tetszettek lenni 2012-ben? Kocsmában? Egy másik szerkesztőségben? Ez utóbbi lehet, ha azóta vergődött oda valaki. De ez esetben azzal azonosult, amit ott talált. Kényelemben üldögélő ketreclakókat, akiket már a saját fórumon esetleg olvasható vélemény sem kell, hogy zavarjon. Ellenzékiek voltak? Lehet. De mennyiben voltak önállóak ebben, és mennyire őfelsége demonstratív ellenzéke? A fék-nyúz mintájára mennyiben volt fék-ellenzékiség? Esetleg az ellenzékiség feszültséglevezető fék-je? Ami néhány pártosodott izé kapcsán is feltehető kérdés.

Hót Jó! Felálltak. Majd csak találnak valami munkát. Esetleg valami jó kommunikációs feladaot a fenetebbi pártok valamelyikénél. Bár, ahogy elnézem, a Momentum nevű izé elég jól elboldogul így is. Azért még van terep. Sok szerencsét! Ha már a véleményt anno hallgatólagosan segítettek temetni a fórumon, még nekiállhatnak kibányászni valamit a társadalmi fásultságból.

Andrew_s

Egy pocsék színház az egész

Mostanában azon megy az össznépi, most éppen a kultúrát félteni hivatott, nyüszögés, hogy mi történik a színészeti, és mozgóképipari segédmunkásképzés környékén. Félre értés ne legyen! Tőlem nyugodtan tekintheti bárki alanyi jogon tehetségesnek, vagy akár zseninek, a végzetteket. A jegypénztárnál még sosem kérdeztem meg, hogy milyen papírjai vannak a szereplőknek. Akár látszó, akár technikai szereplő az illető. S gyanítom, maradok az a bináris kultúrproli, aki voltam.

Számomra két típusú film, illetve színészet, színház létezik. Olyan, ami tetszik. Illetve olyan ami nem tetszik. De igaz ez a zenére, a festészetre, irodalomra, de minden másra is, ami alapvetően egy szubjektív értékítélet mentén jelent értéket, vagy silányságot. Ugyanakkor van egy olyan absztrakt érték, aminek a társadalmi megítélése, elfogadása, valamint az ebből fakadó támogatási, szolidaritási hajlam nem kevésbé egy szubjektív megítélés kérdése. Ez nem más, mint a „tudás”, mint olyan. Így az, ami most látszik, az alapvetően nem más, mint „csak” egy tünet. Az egész oktatáspolitikát, nem, az egész társadalmat átszövő, évtizedek óta tartó pusztítás aktuálisan utolsó tünetei. Olyan ez, mint amikor hegyek tűnnek el. Vagy, talán inkább, mint az elhíresült drezdai pap-vélemény. Vagy a kettő együtt.

Az első elhordott földdért, majd ez első háznyi kőért nem szólt senki, mert talán fel sem tűnik. Vagy olyan szép, esetleg olyan globális bűnbakot, felmentést kínál a magyarázat. A sivatagra meg már mindenki legyint. A közben kialakult földcsuszamlásokért, homokviharokért pedig annak fáj a feje, akit éppen ott, és akkor eltemet. Mert a közben felépült ronda házak, értelmetlen ültetvények már rég elvették mindenki kedvét. A magyarázatok, illetve a magyarázatokat pótló cselekvések zajai már rég betömték a füleket. Miközben ezer más problémával kell, nem egyszer a korábbi kis csuszamlások hatásaiként is, naponta megküzdeniük az embereknek.

Lefordítom. A tudás társadalmi presztízsét gondos megfeszített munkával verték szét. Nem is elsősorban Orbánék. Mert már ez a politikai haszonleső-klub is ennek a „terméke”, haszonélvezője. Generációk nőttek úgy fel, hogy a tudás társadalmilag nem érték. A pozíciót a lokál-isten osztja, bunkónak lenni trendi, és hülyének lenni érdem. Ergo: a tudást közvetítő ember csak társadalmi nyűg, a tudást közvetítő intézet felesleges cafrang, a gyerek meg majd csak eltölti benne az idejét valahogy. Aztán a semmire kapott, semmit nem igazoló, semmit nem érő papírral majd csak megtámogatják. A rokonok, ismerősök, szomszédok, szeretők, vagy az, aki éppen gondolja. Pénzzel kapcsolatokkal, a karriert biztosító fenekek felismerésének képességével, netán a megmutatásukra utaló magatartással, a nagy társadalmi felszopás ágyaival, stb.

Ha pedig egy-egy tanár, netán intézmény ennek keresztbe fekszik, majd megverjük, ellehetetlenítjük, kicsináljuk. Szó szerint, vagy átvitt értelemben. Mikor, hogy. Jól látszik ez a különböző helyeken. Szó szerint vagy átvitt értelemben. Anno a tanártüntiknél is pont az volt a bajom, hogy szó nem esett arról, hogy milyen értéket lennének képesek, akarnának közvetíteni. Nem maguknak, hanem társadalmilag. A vágyak kimerültek a ketrecbe kapott párnák számának bővítésében, a „mi vagyunk az alanyi zsenik” ismételgetésében, és a tettek az ökölrázásban.

Ezzel a társadalomnak még az a része sem vállalt számos mértékben szolidaritást, amelynek tagja a gyermeküknek nem a szellemi szolgaságot szánná, hanem azt a valós értelmiségi létet, ami már jó ideje megvetés tárgya hazánkban. Amely értelmiségi lét már akkor is alárendelt szereppel bírt a pártkapcsolatokkal szemben, amikor a jelen kormánytagok szocializálódtak. De meg is látszik.

Andrew_s

Orbán gyíkember?

Forrás: Index.hu

A hazai kormány feje, a Kárpátok Önjelölt Bozótharcosa, kezd felkészülni a nyári kommunikációs kampányra. Ehhez azonban olyan vezérszólamot talált, ami jelenleg üres halmaz. Azonban, a szokásos korábbi baromságokhoz hasonlóan, nyilván hamarosan előkerülnek a naftalinból a szokásos szereplők. Annak érdekében, hogy feltöltsék olyan tartalommal, amelybe kapaszkodva a híveik menthetik azt, ami a kognitív disszonanciáik rohamai után megmaradt a személyiségük roncsaiból. Mert, azt hiszem, komoly intellektuális megalkuvás kellhetett eddig is ahhoz, hogy akár csak fizetésért is, de lelkes trollja legyen valaki a kedvetlen vezetőnek.

Mert kedvetlennek nagyon kedvetlen lehet. Szinte már sajnálni valóan kedvetlen. 2015-ben nem jött össze még az sem, hogy a menekülteket felduzzasztották a fővárosban, és még az ultrák szerepbe helyezése sem volt képes egy kis zavargást kiprovokálni a Keleti pályaudvar környékén. Most pedig a WHO bemondásos licitje dacára is csak egy tömeges fertőződés alakult ki világszerte. Ami nem csökkenti a betegek fájdalmát, és a meghaltak utáni gyászt. De még ez a valószínűleg felértékelt, és a korai nemzetközi prognózisoknál kisebb fertőződést okozó betegséghullám is folyamatosan összeomlott. Nem Magyarországon, hanem világszinten. Akkor is, ha tudom, hallani még, és még sokáig hallani lehet majd lokális, akár országnyi gócokról. Visszatérő mutánsokról. Ahogy az influenza esetében is vannak fellángolások.

Ennek a világszinten tapasztalható tendenciának az ismeretében pont akkora bemondás a sikeres védekezésről kántálni, mint a szovjet csapatok kivonását követelni annak idején. Tudva, hogy a csapatok kivonása hónapok óta le van papírozva. A sikeres védekezés a személyes olvasatomban úgy indul, hogy a betegekkel szembesülő orvos jobb eszközöket birtokol, mint a fotós-kiránduláson levő, a kórházba csak betévedő miniszterelnök. Aztán ott folytatódik, hogy nem küldenek haza ok nélkül olyan betegeket, akiknek az otthoni ellátása nem kellően megoldott. Mert Kásler az Orbán szerint sikeres, amúgy tízparancsolati ráolvasással gyógyító, miniszter ilyen utasítása ismertnek beállított. Függetlenül attól, hogy Korózs egy politikai balfék-e, vagy sem. A tartós pánikhelyzet fenntarthatatlansága, és talán az, hogy a nemzetközi elfogadhatóság terepén is erősen bűzlött a nyilvánvaló hatalom-mánia, erősen megviselhette Orbán Viktort. Talán ezzel magyarázható, hogy szinte már a lapos Földön randalírozó gyíkembereket gyanítja minden belső fájdalma mögött. Eljutva odáig, hogy Orbán szerint „bizonyos bírói ítéletekből kiolvashatók háttérhatalmi szervezkedések”. A gyíkemberek a miniszterelnök szerint egyébként egy „liberális imperializmus” nevű fedőszervezetbe tömörültek. Erről lehet, hogy Orbán Viktoron kívül csak beszédírói tudnak pillanatnyilag, de a trollok, fórumrombolóktól Rezsiszilárdig valószínűleg már kivont billentyűzettel állnak.

Nyelv liheg. Nyak merev. Fej forog. Szem fürgén jár. Fórum, illetve mikrofon-felderítő üzemmódba kapcsolva. Olvasás alól felmentve. Mert ellenkező esetben esetleg még elolvasnák, hogy Orbán Viktor közel nyolc éven át volt a Liberális Internacionálé egyik alalnöke, majd elnökséghez közeli tagja.

Lehet, hogy Orbán Viktor egy gyíkember, és mégis lapos a Föld?

Andrew_s

Korózs és a Fidesznek aranyat érő videó

A kórházak erőltetett ágyfelszabadításának embertelen voltát nem igazán vitattam korábban. Ahogy szép lassan csak igazolódni látszott, hogy Kásler mégis inkább parancsba adta, mint sem. Ilyen esetben, amikor a kormányfő által nemrég fellegekbe dicsért jósa, aki a megérzések nagydoktora, egyre cikibb helyzetbe kerül, akkor egyre nehezebb ezt jól kommunikálni. Feltéve, ha csak a saját hozott anyagokra kell támaszkodni. Ilyenkor érhet aranyat a máshonnan hozott anyag.

Vegyük tehát a kormányt és az ágyfelszabadítást. Az világos, hogy a kommunikációba kiengedett beteglétszám, és a felszabadított ágyak aránya között már az intézkedés meghozatalakor is jelentős szakadék látszott. Annyira, hogy akár conteot is lehetett a beteg nélküli ágyak köré keríteni. Alkalmasint a szakadék mindaddig látszani fog a térképen, amíg nem lesznek nyilvánosak az adatok, hogy mennyi volt a ténylegesen teszteltek száma az országban. De ezt illetően nyugodtan lehetünk szkeptikusak. A hatalomnak egyre kevésbé érdeke a valós adatok „bemondása”, miközben szépen el is halkul a vihar. Függetlenül attól, hogy a valós fertőzöttség a lakosság 5 vagy 50 százalékát érintette esetleg. Tehát ágyak. S kórház. Illetve a miniszteri döntés mérsékelten humánus volta.

A kommunikációban, mivel ez mégis csak szép nagy támadási felület, lehet a témát agyonhallgatni, és lehet előre menekülni. Az agyonhallgatás valójában az ellenzéknek ad ilyenkor muníciót, és ezt a kormányfő, illetve a demagógiában igencsak jártas tanácsadói valószínűleg maguktól is tudják. Marad az előre menekülés. A halálesetek adottak, azzal nem nagyon lehet mit tenni. Azonban lehet olyan körülményeket teremteni, ami a tényleges halálesetek közlését hitelteleníti. Ezzel szubjektíven, alárendeltté lehet tenni a szakmai megközelítést. A politikai dagonyában pedig Orbánnak és csapatának hatalmas rutinja van. Ezt ostobaság is lenne elvitatni tőlük. Kell tehát keríteni valakit, aki hajlandó úgy előadni a haláleseteknek legalább egy részt, hogy arra rácsapjon az ellenzék, mint gyöngytyúk a közmondásos orrváladékra. Ehhez persze kell egy ellenzékinek tekinthető interpretátor, aki ezt felvezeti. Mindezt olyan körülmények között, hogy ezt követően simán lehessen az egész sztorit kétségessé tenni.

S akkor jött Korózs Lajos. Sebtében forgatott egy videót. Főszerepben egy nővel, aki a hírek szerint is az Országos Mentőszolgálat székháza előtt mondta azt, hogy mentőtiszt. Világos, hogy ezzel kimondatlanul, de a körülményekkel azt sugallva, hogy ott dolgozik. Ha már mentős. Imígyen közölve a nagyérdeművel, hogy az általa gondozottak közül aránytalanul sokan haltak bele a normatív gyógyítás varázslatával való hazaküldésben. A látszatkeltés akkor is áll, ha Korózs aztán fülbe-gyónta, hogy a megszólaló Németh Athinát nem az OMSZ, hanem egy magánmentős cég köreiből sikerült videósítania. Innentől a Fidesz részéről a helyzet kipipálható, és sikerült egy hiteltelenségi zsugorfóliába csomagolni az egészet. Korózs esetlben pedig lehet találgatni, hogy politikailag sík hülye és felültették, szakmailag képtelen felfogni a politikai kommunikáció mibenlevőségét, vagy a Fidesztől kapott megbízást a helyzet előállításáért. Ha figyelembe vesszük, hogy az MSZP-t a Botka-féle hatökrészet dacára is sokan ellenzékinek tekintik, egyik verzió sem szívderítő. Ezen pedig már az sem segít, ha holnap eltűnik a politika színpadáról.

Az, hogy az említett eltünés, az Emmi pere, a videó, állítólag az OMSZ „érzékenysége” okán elkövetett, levakarásaa netről, vagy mi zajlik a végjátékban, már szinte mindegy is. Ha bárki szóba fogja hozni ezt követően a kórházi ágyfelszabadításokat, akkor sokan csak legyintenek majd azzal, hogy: Ja! A Korózs, meg az a spiné! Ugyan már!

Holott az egészségügy kapcsán, amikor sokan nem tudta, vagy egyszerűen nem mertek orvoshoz menni, amikor az ágyakat de facto felszabadították, amikor a szakellátásokat, műtéteket több pletyka szerint korlátozták, amikor... Amikor bőven lehetne beszélni arról, hogy az így késve ellátottak, esetleg ellátatlanul maradtak révén mennyivel várható majd a következményes elhalálozás, esetleg egyes esetekben, például lábon kihordott trombózisok, elhalasztott szűrővizsgálatok miatt az későbbi radikális beavatkozások szükségességének növekedése. Na, kérem! Akkor fog majd aranyat érni Korózs videójának az emléke. A Fidesznek. Akkor is, ha az MSZP addigra már csak emlék, bedarált minoritás lesz a Fidesz-térképen.

Andrew_s

Káslert a híveknek, mert megérdemlik

Orbán Viktor kiállt az ő minisztere mellett. Alkalmasint olyan indoklással ami felért volna egy lealázással. Mármint akkor, ha nem tudná az Emmi minisztere éppen úgy, mint bárki más is, hogy valójában a miniszter egyetlen értékmérője a parancs iránti lojalitás. Orbán kinevezi, ha akarja, meneszti, ha úgy dönt. A szakmai indokoktól függetlenül Mondhatni zsigerből, illetve ösztönből. Mely ösztönélet láthatóan kormányfői dicséretet ér a vezér mellett csak gyalogokkal rendelkező miniszterelnöki sakktáblán.

Orbán Viktor egyébként nagyjából ezzel is indokolta azt, hogy kiállt Kásler mellett. Mondván, hogy a miniszter jó ösztönnel hozott intézkedéseket. Ami egy különben orvosból lett ember-miniszter esetében nagyjából azt jelenti, hogy nagy ívben sz@..t  a szakmai véleményekre, a járványügyi realitásokra. Ösztönlényként feltartotta barnás nyállal borított ujját a kormányzati szélbe és intézkedett. Mely intézkedések legjobb illusztrációi az olyan történések, amelyek korántsem a siker egyértelmű mérföldkövei. Ahogy Orbán Viktor megfontoltságát is a legjobban az iskolabezárások körüli határozott határozatlansága mutatja. Mely iskolabezárás különben korántsem kormányzati kezdeményezésként, hanem az ellenzék felvetéseként alapozódott meg. Mely kezdeményezés nyomán megszületett az az iskola-karantén, amelyhez legfeljebb csak az ösztönnel járult hozzá a miniszterelnök. Azzal az ösztönnel, amellyel szinte minden esetben kitér a tényleges felelősség elől.

De emlékezhetünk arra is, hogy miközben a kormány mikrofonközelbe kerülő szócséplői maszkok, eszközök millióiról beszéltek, addig a miniszterelnök kórház-látogatása során egy komoly maszkot láthattunk. Orbánon. Nem a fertőzöttekkel gyakrabban találkozó orvoson. Ezen idő alatt a most éppen szidott ellenzék polgármesterei nem nepperkedtek a maszkokkal, hanem a lehetőségekhez képest megoldották a maszk-osztást. A annak alapján, ahogy most a miniszterelnök megdicsérte a miniszterét, valójában a kormány helyett. Ahogy az utca embere is jobbára fegyelmezettebben oldották meg a karantén-intézkedéseket, mint a járvány akkor ismert "őshazájából", Kínából érkező szállítmány mellett pózoló Orbán Viktor. De persze a kórházakkal kapcsolatban más is eszünkbe juthat. Mint az ágyfelszabadítási kampány is. Amely lakosságarányosan olyan szinten vonta el az erőforrásokat, aminek a tényleges hatását akkor fogjuk ismerni, ha majd egyszer valós adatok lesznek a hazaküldött betegek valós halálozási rátájáról, az elhalasztott műtétek közvetett hatásairól, a tényleges fertőzöttségi rátáról. Mely utóbbi esetében azt láthattuk, hogy a miniszter ösztöne nem terjedt ki rá.

Így azonban az intézkedések eredményessége, hatásossága valójában bemondásszerű számokon, adatokon alapul. Mely bemondásokban a miniszterelnök mindig jó volt. Legalább olyan jó, mint a felelősség-hárításban. Amely keretében most éppen ott tart, hogy amit a kormány helyett elvégeztek az önkormányzatok, a civilek, a lakosság, azért őt illeti dicséret, de amit elbénáztak, azért az ellenzék a hibás. Ami nagyjából az óvodai udvar szocializációs szintje. Igaz, azt a kommunikációs szakemberek is mondják, hogy az emberek tömegben vesztenek az intelligenciájukból. A hangadó trollokkal vegyes birkanyáj pedig valószínűleg azon a szinten indul, ahonnan nem kell sokat veszteni ahhoz, hogy a miniszterelnök jelzett demagógiája a belső énjüket szólaltassa meg.

Nekik, a tényrezisztens hithűeknek az is teljesen jó, ha egy szakminiszter ösztönből cselekszik, ha a hatalom valós munkásságáról nincsenek megbízható adatok, ha akár óránként fordul az állítólag felelős miniszterelnök.  Orbán valószínűleg nekik dicsérte Káslert. Mert ők megérdemlik.

Andrew_s

Vezérmese a disznószerelésről

A sertések, alias disznók, élete érdekes területe lehet a biológiának. A haláluk azonban a jelek szerint már szín tiszta politikum Magyarországon. Függetlenül attól, hogy természetesen ismertek azok a mondások is, amelyeket emberekre alkalmazva kifejezett sértést szimbolizálnak. De egy politikus nem alacsonyodik le odáig, hogy „lebüdösdisznózza” az ellenfeleit. Amiből azért persze nem következik, hogy nem üzenhet a sorok közt a híveknek.

A disznóvágások körüli politikum kapcsán még emlékezhetünk arra, amikor egy fideszes képviselő gondolta jó viccnek az aktuális sorosozáshoz való csatlakozást megüzenni egy halott disznó felett. Jogilag szinte biztosan támadhatatlanul, de egy hithű orbanista számára szinte biztosan megfejthető formában. Legutóbb pedig maga a miniszterelnök gondolta a disznók csodálatos halálát felhozni az ő sajátos példabeszédeinek egyikében. El tudom képzelni, hogy a beszédírói mennyit agyalhattak a végül Orbán Viktor által előadott baromságon. Aminél csak az a rosszabb, ha a saját kútfőből pattant elő a Karácsony Gergelyt lejáratni akaró sületlenség.

Egy olyan szövegkörnyezetben, amelyben többek között kijelölte az őslakosokat is Gyöngyöspatán. Amolyan rámutatásos módon. Elfeledkezve kicsit arról, hogy a biológiai üknagyapja biológiai dédapjáról valószínűleg halvány lila gőze sincs. Ahogy most éppen kedvenc decibelhungaristáit sem hiszem, hogy fel tudnák sorolni az elmúlt évezred összes felmenőit a családban. Legfeljebb azt lehet megállapítani, hogy Orbán Viktor, és pártja, igen nagy utat tett meg a választásokon az egykori SZDSZ-el több körzetben is szövetségben induló liberálistól a szélsőjobbal kiegyező, a széljobb kegyeit kereső rasszista uszításig. Talán azért, mert valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy a lappangó rasszizmust szítva biztosabb lehet a hatalmában, mint a demokrácia játékszabályait nem csak formalitásokban, hanem lényegében is betartó módszerekkel.

De a legutóbbi disznóvágásos szövegére visszakanyarodva, az ugyebár elsősorban Karácsony Gergelyt szándékozott tetemre hívni. Disznótetemre. Olyanokat emlegetve, hogy a főpolgármester az az embertípus, aki nem „keccsöl” a disznóvágással, hanem csak a vacsorára érkezik. Mely szöveggel kapcsolatban most tekintsünk el attól, hogy Orbán Viktor hány hektárt tudna lekaszálni egy nap alatt, ha véletlenül ténylegesen a „kecsölésből” kellene megélnie. Melyet kiválthatna esetleg kapálással egy krumpliföldön, vályogvetéssel a tanyavilágban, vagy esetleg cementhordással a kedvenc stadionjainak építkezésénél. Mert azért a disznóvágás nem a leszúrás napának reggelén bevágott pálinkával indul. Még akkor sem, ha Orbán Viktor esetleg azt hiszi, hogy a hízott disznó az ólban „teremtődik”, és azért, hogy ő aztán reprezentatív fotókon tölthessen kolbászt, nem kell megdolgoznia senkinek.

Ugyanakkor mégis van a szövegének egy sajátos, mondhatni sorok közti olvasata. Ami nem is biztosan dehonesztáló Karácsony Gergelyre. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a hithű hívei egészen biztosan oly módon értik el a mondandóját, hogy a főpolgármester egy értelmiségi figura, miközben a miniszterelnök a kompetens cselekvő. Holott pontosan tudható, hogy Orbán Viktor nem egyszer még a saját kezdeményezéseinek a szavazásakor is gyáva volt a jelenlétével tüntetni, és most, hogy az általa teoretikusan annyira vágyott felhatalmazási törvény kapcsán egyértelműen az övé minden felelősség, nem győz bűnbakokról gondoskodni és szétmaszatolni ezt a felelősséget. Azonban ez a híveket, illetve az interpretátor trollokat ez aligha zavarja meg a ködös látásban.

Tehát a miniszterelnök szerint Karácsony Gergely egy értelmiségi. Szemben azzal, hogy a hívei ezek szerint nem azok. Alkalmasint persze Orbán és a Fidesz vezető köreinek nem egy tagja szerzett diplomát annak idején. Amely azt is jelzi, hogy egyfajta beismerésnek is tekinthető az említett szöveg. Beismerése annak, hogy a miniszterelnök sok mindennek tekinthető, de értelmiséginek? Nem. Elvégre az egy lenézett embertípus ezek szerint. Azonban egy város vezetéséhez valószínűleg inkább az értelmiségi, akár a filozófiai, szociológiai, illetve humanisztikus megközelítés visz közelebb, mint a kamerák előtti téblábolás a gát tetején. Személy szerint egyáltalán nem bánnám, ha a gazdaságpolitikát is inkább közgazdász értelmiségiek irányítanák, és nem a párthűség lenne az, ami mindent visz. Azért még lehetünk persze hálásak Orbánnak a bátor beismerésért. Miszerint az említett szociológiai, illetve humanisztikus, tehát értelmiségi megközelítés igen távol áll tőle. Ami egy füst alatt egy keretbe foglalja a főpolgármester felé megnyilvánuló kritikáját, és a cigányságot semmibe vevő megnyilatkozásait.

Így annak ellenére, hogy Karácsonynál talán volna alkalmasabb főpolgármestere a fővárosnak, azért nem biztos, hogy nem inkább dicséret az, amit Orbán előadott. Ami ugyanúgy visszafele sülhet le, mint a híveitől elhangzó „ballibsizés”. Amiről tudjuk, hogy az azt pejoratívnak gondolók az alapvetően a szegényeket, betegeket, elesetteket felkaroló baloldaliságot, a mindenkinek liberálisan megváltást hirdető zsidó Jézust becsmérlik. Azok, akik állítólag nagyon keresztények.

Andrew_s

Budapest sárga-fekete zászlajára

Az regnáló kormány láthatóan kommunikációs főpróbát tartott a korfa-lefejezési, illetve beteggyérítési szándékok terén. Mert lehet ugyan más célja is annak, hogy elkezdtek megmondogatni a budapesti kórházak vírus-ellátására vonatkozó tervekről. Amelyek alapján a vidéki betegeket Budapestre kellene szállítani. Esetleg akkor is, ha addig élnek. S néhány szakmai megszólaló szerint nem kizárt, hogy valóban addig is élnek.

De decibelkresztényéknél ez így rendben is van. Amúgy meg mindenhol másként csinálják. Sofia hercegnő például önkéntes kórházi munkát vállalt a járvány idején. Hazánkban még királyság sem kell ahhoz, hogy még véletlenül se gyakoroljon az oligarcha valamely ismertebb hölgytagja hasonlót. Ellenben a nemzeti gázos gazdagodása zavartalanul zajlott. Egyébként hazánkban is előfordult, hogy királyi hercegnő ápolónői ruhát öltött. Ám az sem ma volt. Manapság inkább az látszik hazánkban divatba jönni, hogy egy kis szemétség minden pénzt, esetleg életet megér. Ezzel pedig vissza is értünk a betegszállítási kérdéskörhöz.

Amellyel kapcsolatban azzal többé-kevésbé egyetértenek a szakemberek, hogy a járvány elsősorban az idősebbekre, illetve a más kórtünetekkel is bíró emberekre jelentenek nagyobb veszélyt. Így valószínűleg azok számíthatnak szállításra, akik ebbe az embercsoportba tartozik. Ugyanakkor az sem újdonság, hogy súlyos betegek közúti szállítása nem az a fajta beavatkozás, ami a hosszú élet biztos záloga. Így egyrészt azok a betegek számíthatnak szállításra, akik idősek, halmozott kórtünetekkel rendelkeznek, másrészt ugyanez a csoport az, akik folyamatos ellátást igényelnének, és a betegség túlélése esetén is költséget, ápolási költséget, illetve nyugdíj-kiadásokat jelentenének a költségvetésnek. A szállítás hatására ezzel egy időben az sem kizárt, hogy az állapotuk fokozottabban fog romlani. Így nagyobb eséllyel haláloznak el. Mentesítve a költségvetést. Márpedig az esetleg szűkülő EU-s forrásokat pótolni kell valahonnan az oligarcha zsebben tartásához.

Ugyanakkor azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a szállítási ötlettel akkortájt állt elő a kormány jeles ötletmestere, amikor Karácsony Gergely elkezdte feszegetni a tényleges budapesti járványadatokat. Márpedig korábban a hatalom kihirdette: Budapest a fertőzési góc. Most gondoljunk bele abba, hogy az előbb-utóbb kiadott, kiszivárgó adatok esetleg a lakosságarányosan nagyobb fertőzöttséget nem támasztanák alá. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a hatalomnak úgy kellenek a budapesti betegek, illetve halottak, mint egy falat penészes, de a politikában feldíszíthető kenyér. Az is világos, hogy a fővárosi intézményeket könnyedén túlterhelheti a vidéki beteg-beáramlás. Csökkentve az itt lakó, renitens lakosság ellátási lehetőségeit is.

Amihez csak hab a tortán a másik légy, amit bele lehet a díszbe fojtani. Tekintve, hogy az idős-otthonok kapcsán nem győz a kormányhű szájtépők hada azon gargalizálni, hogy a fővárosi kezelésű idős-otthonokban milyen a helyzet. Ha feltételezzük, hogy a kormányhű polgármesterek, netán az egyházak fenntartásában levő otthonok vidéken, lakosság-arányosan, több időst látnak el, akkor a hatalom retorikai érdeke az, hogy onnan „kipumpálja” a betegeket. Így egy lépésben lehet biztosítani az esetleg csak behazudott fővárosi statisztikákat, valamint manipulálni az idős-otthonok statisztikáit. Ha kell, mesterségesen megteremtve azt a muníciót, amivel mikrofon-közelbe küldhetők a hatalom közvetlen képviselői, és a fórumok napidíjas trolljai. Mely utóbbiak talán még ahhoz sem kellően felkészültek, hogy mérlegeljék: a vírusnak hiába mutogatják majd alkalomadtán a baksis-kimutatásokat.

Természetesen még így is lehetséges, hogy a döntés meglebegtetése mögött valós járványtani helyzet lelhető fel. Akkor, ha a valós fertőzöttség nagyságrenddel, vagy akár nagyságrendekkel nagyobb annál, mint amit a kormány eddig a lakosság orrára kötött. Ez az ok azonban egy esetben lehetne valós. Akkor, ha kiderülne: a vidéki, részben izomból kiürített kórházak csurig vannak betegekkel, és egész egyszerűen nincs kapacitás a további betegek ellátására. A „csurig” persze lehet relatív is. Akkor, ha üres ágy esetleg akadna, de az ágyat körülvevő rendszer már régen összeomlott. Ebben az esetben a hatalom hívei feltehetnék maguknak a kérdést, hogy a betegek számában vagy az egészségügy felkészültségében hazudtak-e nagyobbat a szemük közé.

De nem áltatom magam azzal, hogy egy hithű, esetleg napidíjas, orbanista valaha megkockáztat egy ilyen kérdést. Még magának sem. Sosem.

Andrew_s

Frissítés: Azt, hogy mennyire kommunikációs kísérlet zajlott, azt leginkább az mutatja, hogy alig egy nappal később már csak akkor kell Budapestre szállítani a beteget, ha a küldő kórház úgy gondolja, az új betegek esetében...
A hatalom tehát töretlenül kísérletezik az emberekkel. Ha nem akkor, megfontolatlan, kapkodó, az emberek életével játszó hatalmi játék zajlik. Ami politikailag talán érthető. Az nem érthető, hogy a hatalom mellett kitartó trollok miből gondolják, hogy ők kivételek. Miért gondolják azt, hogy ők, a szüleik különleges elbánásban részesülnek majd. Nem a hatalom, hanem a vírus részéről. Bár az ilyen kapkodó, rögtönzésében is arrogáns hatalomban sem bíznék olyan mértékben, amennyire a fórumokon olvasható a szájlovagoktól.

Orbán októberre engedélyezi a vírusok második hullámát

A COVID-19 kapcsán a magyar hatalmi mutyisták számos, de inkább számtalan olyan dobást megengedtek maguknak, aminél kevesebbért is mondtak már le politikusok. Azért itt ilyen veszély nem fenyegeti Otbánt és nacsalnyikjait. Ez egy következmények nélküli ország. Szinte biztosra vehető, hogy mire elmozdíthatók lesznek, addigra már rég a gazdaság torkán fogják tartani az oligarchák a kést.

De lehet, hogy azok, akik azt hiszik: nem lesz semmi háttéralku egy hatalomváltás esetén, azok szintén kereshetnek valami kevésbé ártalmas anyagot. Mert a jelenlegi már nagyon meg látszik ártani esetleg. De azért inkább kanyarodjunk vissza a járványra. Ennek kapcsán ugyebár tapasztalhattuk, hogy a tisztifőnagyi szerint tulajdonképpen nem kell maszk, de azért aztán mégis inkább javasolták. Talán mert közben kiderült: akár jó üzlet is lehet pár millió maszk haveri depózása a pánikkeltések alkalmából. A gondos apuka kormánya meg is rendelte, és apuci el is ment a reptérre átvenni. Maszk nélkül pózolva a keletről, a vírus óhazájából érkező szállítmányhoz. Apuka kedves gyermekei pedig tapsikáltak. Ahelyett, hogy sikítva röhögtek volna.

Ahogy valószínűleg azon sem fakadtak sírva, amikor a vezéri kórház-látogatás alkalmából a betegekkel találkozó orvoson rosszabb minőségű maszk volt, mint a gátlapátolási főfelelősön, aki esetleg semmi keresni valója nem volt a kórházban. Hacsak nem egy azzal egyenértékű média-gesztus, mint amikor őfőméltósága meglátogatta a hadikórházat, vagy mit, annak idején. Igen. A király nélküli királyság tenger nélküli tengernagya. De Orbán egyedül is képes volt a villámgyors gondolatcserére. Elvégre szerinte nem kellett bezárni a gyermek-intézményeket, míg aztán pár órával később mégis bezáratta. Nem mintha kár lett volna a bezárásokért, elvégre a haza parancsolt és lakáskaranténba kényszerített szülőknek mégis csak kellett valami elfoglaltságot biztosítani. Ha már a satufékkel megállított gazdaság nem rendelkezik akkora tartalékokkal, hogy az oligarchák extra pénzei mellett még a robogni hazudott gazdaság fékezésének kárvallottjain is érdemben segítsen. Nem majd egyszer, hanem ott, és akkor.

De állítólag a satuféket indokolta a járvány. Szerintem egy fenét, és inkább a járvány körüli hajcihőt indokolta az amúgy is zajló válság. Ez azonban egy vélemény. Az viszont szinte biztos, hogy a megbetegedések mértékét illetően a hatalom mikrofon-virtuózai elfelejtettek egyeztetni. Miközben még mindig csak pár ezer fertőzöttről rebesgetnek a hivatalos számok, addig Orbán már jóval korábban több százezres ellátási kapacitást emlegetett. Ugyan kinek? Mármint akkor, ha Cili-néne nem hazudik. Meg a hivatalos számok. Amik nem indokolták a Kásler-féle eutanázia-programot sem. Ami kapcsán nem győztek magyarázkodni, hogy magatehetetlen, folyamatos ellátásra szoruló emberek esetében csakis az ő érdekükben tették ki őket a kórházakból. Amiért talán még a gondatlan veszélyeztetés is megállna. Ha lenne olyan ügyészség, ami megállna. A saját gerincét, és nem egy házatlan csigáét, használva belső támaszul.

Már csak azért is, mert világos, hogy miközben több százezres egyidejű megbetegedésre ürítettek ki kórházakat, az érettségit csak meg fogják tartani, és a Orbán bejelentette a szigorítások enyhítését. Ami a kórház-ürítési akciót még jobba átszínezi. Színezheti barnára is, ha feltételezzük: valójában nem a betegeknek, hanem a lakosságot szükség esetén sakkban tartani képes karhatalomnak kellett a hely. Potenciális felvonulási altatóhelyként. De színezheti vörösre is. Amennyiben arra gondolunk, hogy a hazaküldött betegekkel egyszerre több legyet lehetett ütni. Egyrészt, aki járulékos betegségektől szenved, az könnyebben hal bele egy esetleges fertőzésbe. Ha ezt otthon teszi, akkor nem az egészségügy statisztikáját rontja. Ha otthon teszi, akkor nem feltétlenül jön boncolás, amikor esetleg egy vírustesztet is elvégeznek. Így a járvány-halálozási statisztikát is lehet kicsit fényezni. Ha otthon, és pláne korábban teszik, mint ellátva, akkor nem kerülnek annyiba. Megtakarítható az ellátási költség egy része. A nyugdíjé is. Meg bebizonyítható, hogy az ország kevesebb kórházi férőhellyel és kivándorolt orvosokkal is üzemeltethető.

Most pedig bejelentette a vezér, a pannon géniusz, a delfi-osztályú jós, hogy ősszel jön a következő hullám. Valószínűleg neki szóltak a hangok. Esetleg a keleti széllel susogva: várd a következő hullámot és ne mondj le a hatalomról. Habár az kétségtelen, hogy a lakáskarantén lazításával simán jöhet a következő hullám. De alig hiszem, hogy ez Orbán előjegyzési naptára szerint fog bekövetkezni. Jön, amikor körülmények indokolni fogják. Azért persze lehet, hogy a miniszterelnöknek előre súgtak a hangok. Mert a hangok már csak ilyenek. Csak legalább egyeztetnék, hogy ki mit hazudik fedősztorinak. Miközben, ha a gazdaság állapota indokolja, akkor pár dolog ebből is következik. Olyanok, hogy:

A dübörgő gazdaságban valójában nincs hosszabb távra működési tartalék;

A szociális ellátórendszer képtelen megbirkózni a gazdasági visszaesés áldozatai keltette problémával;

A tartalék hiánya nem kis részben annak is köszönhető, hogy a pénzt a hatalom önmagára és látvány-beruházásokra, nem pedig termelő, hasznot hozó célokra költötte;

Igaz, ameddig a tömegbázisnak beállított passzív sokaság esetleg sem akar kovácsost játszani a hatalom képviselőivel, addig játszhatnak vezéresdit.

Andrew_s