Sorosról konzultálunk?

Forrás: kormanyvalsag.info

Valószínűleg a szelektív vakságom az oka, hogy a remekbe szabott Soros-gyűlöleti plakátok esetében csak most tűnt fel: nem azonosak. Kérdésenként hirdetik a nemzeti ellenségkeresés toborzóleveleit. Amelyek kellenek, mint egy falat penészes kenyér. De nem is igazán hiszem, hogy valós jelentőséggel bírnak.

Nem abból a szempontból, hogy lehet-e mindenféle magyarázatokat gyártani a plakátokkal, illetve a nemzeti konzultációkkal kapcsolatban. Ki lehet ugyanis találni a legkörmönfontabb, különböző komplexusokat emlegető érvrendszereket. Holott a valós magyarázatok valószínűleg egyszerűek, mint a faék. Olyanok, amelyeket korábban, legalább részben magam is érintettem.

Nemzeti konzultációkat alighanem két okból tartanak. Az egyik, hogy valakinek a kormány közelében érdeke fűződik a nyomdaipari munkákhoz, és a kézbesítéshez. A visszaküldés mértékétől teljesen függetlenül. A másik, nem kevésbé egyszerű indok lehet a hatalom mérhetetlen gyávasága, és az érvek totális hiánya. Valós, a társadalom elé tárható, vitában is védhető érvek birtokában népszavazást tartanának és nem konzultálnának. Azonban a társadalom a legutóbbi, érvénytelen, népszavazással tanúsította: még mindig nagy a rezisztenciája a demagóg baromságokkal szemben.

A plakát-kampányok mögött valószínűleg szintén fellelhető egy hasonló gazdasági motiváció. Azokat ugyanis szintén ki kell nyomtatni, ki kell helyezni, és az eltávolítás mértékében pótolni. Alig hiszem, hogy ezt ingyen, társadalmi felajánlásként tenné bárki. Ha pedig „társadalmi felajánlás”, akkor könnyen meglehet, hogy hosszabb távon drágább, mintha piaci áron számlázna valaki. Az, hogy nyilvánvalóan van egy társadalmi üzenete is az ilyen kampányoknak, aligha tagadható. De az ország jelenlegi állapotában ezt valószínűleg nem érdemes túldimenzionálni.

Az, akinek Orbán Viktor, illetve a Fidesz nem szimpatikus, az legfeljebb kap némi muníciót ezekkel a kampányokkal. Ahhoz, hogy ne kelljen bonyolult érvrendszereket kitalálnia. Ahogy ugyanez az egyszerűség szolgálja a Fidesz-tábor egyben tartását is. A sorosozás történetét nézve az is látszik, hogy az egész hecckampány belső logikátlansága láthatóan nem omlasztotta az egészet Orbán fejére. Ami legalább azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a Fidesz alapvetően az egybites állampolgárokat célozza meg. azokat, akik nem kérdeznek, nem vitatkoznak, nem gondolkodnak. Csak morognak, szavaznak, és lőnek, ha kell. Legalább virtuálisan. De ez nem újdonság. Minden diktatúra leghűségesebb vérebei azok, akik a saját lelki nyomoruk mentegetésére bármilyen rajtuk kívül álló ellenfelet elfogadnak. Az, hogy ez az ellenfél a bankszektor, a migránsok, az ellenzék, vagy éppen Soros György? Számít ez? Már az első körséta esetében sem számított. Csak a hárítás.

A baj talán nem is ez. Egy társadalomban szinte mindig jelen vannak azok, akik tenyéradó gazdájuktól függetlenül hajlandók kézből enni a baromságokat. Legfeljebb lecserélik a karszalagot tányérsapkára, majd vissza. Kicsit nagyobb problémának tűnik, ha egy disznót a saját posványában akarnak megverni. Ott, ahol neki nagyobb a rutinja. A Fidesz egybites híveit hasonlóan egyszerű lózungokkal nem lehet eltántorítani, hogy parlamentbe juttassák Orbánt. Legfeljebb akkor, ha nagyobb erő, a valós váltás lehetősége csillan fel. Akkor viszont tömegesen fognak átállni. A kormányváltás potenciálja valószínűleg azokban lenne, akiket valamiért fél, vagy képtelen megszólítani a magát oly szívesen demokratikusnak aposztrofáló ellenzék. Azt a néhány millió embert, akik még gondolkodnak, és még az országban vannak. Igaz, nekik többet kellene nyújtani a hetente változó, nem egyszer tartalom nélküli vezér-szólamoknál. Így azonban egészen biztosan, hogy a soros konzultációról kellene konzultálni?

Andrew_s