Vezérmese a disznószerelésről

A sertések, alias disznók, élete érdekes területe lehet a biológiának. A haláluk azonban a jelek szerint már szín tiszta politikum Magyarországon. Függetlenül attól, hogy természetesen ismertek azok a mondások is, amelyeket emberekre alkalmazva kifejezett sértést szimbolizálnak. De egy politikus nem alacsonyodik le odáig, hogy „lebüdösdisznózza” az ellenfeleit. Amiből azért persze nem következik, hogy nem üzenhet a sorok közt a híveknek.

A disznóvágások körüli politikum kapcsán még emlékezhetünk arra, amikor egy fideszes képviselő gondolta jó viccnek az aktuális sorosozáshoz való csatlakozást megüzenni egy halott disznó felett. Jogilag szinte biztosan támadhatatlanul, de egy hithű orbanista számára szinte biztosan megfejthető formában. Legutóbb pedig maga a miniszterelnök gondolta a disznók csodálatos halálát felhozni az ő sajátos példabeszédeinek egyikében. El tudom képzelni, hogy a beszédírói mennyit agyalhattak a végül Orbán Viktor által előadott baromságon. Aminél csak az a rosszabb, ha a saját kútfőből pattant elő a Karácsony Gergelyt lejáratni akaró sületlenség.

Egy olyan szövegkörnyezetben, amelyben többek között kijelölte az őslakosokat is Gyöngyöspatán. Amolyan rámutatásos módon. Elfeledkezve kicsit arról, hogy a biológiai üknagyapja biológiai dédapjáról valószínűleg halvány lila gőze sincs. Ahogy most éppen kedvenc decibelhungaristáit sem hiszem, hogy fel tudnák sorolni az elmúlt évezred összes felmenőit a családban. Legfeljebb azt lehet megállapítani, hogy Orbán Viktor, és pártja, igen nagy utat tett meg a választásokon az egykori SZDSZ-el több körzetben is szövetségben induló liberálistól a szélsőjobbal kiegyező, a széljobb kegyeit kereső rasszista uszításig. Talán azért, mert valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy a lappangó rasszizmust szítva biztosabb lehet a hatalmában, mint a demokrácia játékszabályait nem csak formalitásokban, hanem lényegében is betartó módszerekkel.

De a legutóbbi disznóvágásos szövegére visszakanyarodva, az ugyebár elsősorban Karácsony Gergelyt szándékozott tetemre hívni. Disznótetemre. Olyanokat emlegetve, hogy a főpolgármester az az embertípus, aki nem „keccsöl” a disznóvágással, hanem csak a vacsorára érkezik. Mely szöveggel kapcsolatban most tekintsünk el attól, hogy Orbán Viktor hány hektárt tudna lekaszálni egy nap alatt, ha véletlenül ténylegesen a „kecsölésből” kellene megélnie. Melyet kiválthatna esetleg kapálással egy krumpliföldön, vályogvetéssel a tanyavilágban, vagy esetleg cementhordással a kedvenc stadionjainak építkezésénél. Mert azért a disznóvágás nem a leszúrás napának reggelén bevágott pálinkával indul. Még akkor sem, ha Orbán Viktor esetleg azt hiszi, hogy a hízott disznó az ólban „teremtődik”, és azért, hogy ő aztán reprezentatív fotókon tölthessen kolbászt, nem kell megdolgoznia senkinek.

Ugyanakkor mégis van a szövegének egy sajátos, mondhatni sorok közti olvasata. Ami nem is biztosan dehonesztáló Karácsony Gergelyre. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a hithű hívei egészen biztosan oly módon értik el a mondandóját, hogy a főpolgármester egy értelmiségi figura, miközben a miniszterelnök a kompetens cselekvő. Holott pontosan tudható, hogy Orbán Viktor nem egyszer még a saját kezdeményezéseinek a szavazásakor is gyáva volt a jelenlétével tüntetni, és most, hogy az általa teoretikusan annyira vágyott felhatalmazási törvény kapcsán egyértelműen az övé minden felelősség, nem győz bűnbakokról gondoskodni és szétmaszatolni ezt a felelősséget. Azonban ez a híveket, illetve az interpretátor trollokat ez aligha zavarja meg a ködös látásban.

Tehát a miniszterelnök szerint Karácsony Gergely egy értelmiségi. Szemben azzal, hogy a hívei ezek szerint nem azok. Alkalmasint persze Orbán és a Fidesz vezető köreinek nem egy tagja szerzett diplomát annak idején. Amely azt is jelzi, hogy egyfajta beismerésnek is tekinthető az említett szöveg. Beismerése annak, hogy a miniszterelnök sok mindennek tekinthető, de értelmiséginek? Nem. Elvégre az egy lenézett embertípus ezek szerint. Azonban egy város vezetéséhez valószínűleg inkább az értelmiségi, akár a filozófiai, szociológiai, illetve humanisztikus megközelítés visz közelebb, mint a kamerák előtti téblábolás a gát tetején. Személy szerint egyáltalán nem bánnám, ha a gazdaságpolitikát is inkább közgazdász értelmiségiek irányítanák, és nem a párthűség lenne az, ami mindent visz. Azért még lehetünk persze hálásak Orbánnak a bátor beismerésért. Miszerint az említett szociológiai, illetve humanisztikus, tehát értelmiségi megközelítés igen távol áll tőle. Ami egy füst alatt egy keretbe foglalja a főpolgármester felé megnyilvánuló kritikáját, és a cigányságot semmibe vevő megnyilatkozásait.

Így annak ellenére, hogy Karácsonynál talán volna alkalmasabb főpolgármestere a fővárosnak, azért nem biztos, hogy nem inkább dicséret az, amit Orbán előadott. Ami ugyanúgy visszafele sülhet le, mint a híveitől elhangzó „ballibsizés”. Amiről tudjuk, hogy az azt pejoratívnak gondolók az alapvetően a szegényeket, betegeket, elesetteket felkaroló baloldaliságot, a mindenkinek liberálisan megváltást hirdető zsidó Jézust becsmérlik. Azok, akik állítólag nagyon keresztények.

Andrew_s