Jézus tanítása is őrült ideológia?

Orbán komcsizott egyet. Nagy újdonság nincs ebben, mert a Fidesz háza táján ez visszatérő jelenség, A hétköznapi komcsizásról mindenki sejti, hogy alapvetően a „rendszerváltás” előtti nomenklatúra elvtársait jelenti. Akikből a Fidesz környékén is számosan vannak. Ergo, nevetségesek. Orbán azonban elrugaszkodott ettől, és ideológiai magasságokba emelkedett. Az a kritika, amit előadott, az viszont baromság.

A miniszterelnök az egykor a Szovjetunióba hurcoltakra emlékezve, egy nekik szentelt megemlékezésen mondott beszédet. S ezzel a gesztussal semmi gond nincs. Mindenki megérdemli az együttérzést, akit méltatlanul ér meghurcoltatás. Nem egy esetben azt is, akit méltán, de aránytalanul hurcolnak meg. Legfeljebb mérhetetlen arcátlanság és képmutatás ezt egy olyan ember szájából hallani, akinek vezetése sokkal inkább épít a goebbelsi marketinggel épített centrális diktatúrára, mint egy olyan demokráciára, amelynek valós legitimációja valóban a tömegektől ered. Mert egy demokráciát nem a neve tesz azzá. Ismertek azok a demokratikusnak hívott rendszerek, melyektől akár a dinasztikus hatalom-utódlás sem idegen. Valamint azok a népi demokráciák, melyek belső rendszere egy szűk párt-elit törvényileg szentesített korrupciójára épül, illetve. S amelyek ettől még diktatúrák. S amelyekre már két éve is igencsak hasonlított az orbanizmus nemzeti demokráciának tekinthető rendszerfelfogása. A tények kifacsarásával, az emberek demagóg ökörségekkel való „etetésével”, a permanens ellenségkereséssel, a szélsőségek, most éppen a jobboldali szélsőségek, helyzetbe hozásával, a munkásőrséget idéző CÖF-vonulásokkal, és hasonlókkal.

Ebben a „szövegkörnyezetben” válik álságossá, amikor a miniszterelnök kiáll, és kifejti: „Ma már senki sem vitatja, hogy a nemzetiszocializmushoz hasonlóan a kommunizmus is egy őrült eszme volt”. Ugyanis azzal, hogy Orbán Viktor visszanyúl a hétköznapi fasizmus retorikájához, és nemzeti demokráciájával egy neokádárista, de inkább rákosista világot idéz, maga vitatja az eszmék egyes részelemeinek őrültségét. Már akkor, ha például a „kommunizmus” alatt azt a hétköznapi komcsizást érti, ami már Kövér szájából is egy nevetséges ostobaság. A Fidesz részéről. Ugyanakkor Orbán Viktor már megint elfeledkezett arról, hogy a történelemkönyv, netán a Biblia nem csak arra faló, hogy ne lássa mögéjük sorakozó pókhálókat, hanem arra is alkalmas, hogy a szellemi pókhálózásban segítsenek. Mely esetben például tudomást szerezne arról, hogy ideológiák igen ritkán szoktak nyomtalanul eltűnni. Még akkor sem, ha híveik java részét fizikailag megsemmisítik. Így a „volt”, mint idő-meghatározás enyhén szólva sem helytálló.

Sajnos annak a nemzeti szocializmusnak az esetében sem, amely egy olyan ideológia, és állam alapjává vált, amely egyik nagy magyar hívét, Hómant éppen gőzerővel rehabilitálják. S amely ideológiáról, illetve az annak alapján működő államhatalomról érdemes talán megjegyezni, hogy első deportáltjai nem a zsidók vagy a cigányok, hanem az ellenzék képviselői voltak. Azok, akik a kommunizmust, mint ideológiát hímezték a zászlóra. Mely ideológia a maga ember-centrikus, az emberi igények feltétlen, és diszkriminációmentes kielégítését hirdető eszmerendszerként legfeljebb tényleg csak az embertelen, rasszista, oligarchikus maffia-diktatúráktól érdemel zsigeri utálatot. Nem vitatva természetesen azt, hogy éppen az említett, a tömegek számára vonzó volta miatt nem egy kőkemény diktatúrának is fedőideológiát szolgáltatott. Mondván a tömegeknek: „A kemény hatalomgyakorlás a Ti érdeketek, mert eltapossa a boldogulásotok ellenségeit. A vezető folyton a Ti érdekeitekkel kel és fekszik. A hatalom Titeket véd meg, és minden, amit a közös nevében elvesznek, Titeket szolgál.” Ismerős szólamok? Aki emlékszik rá, hasonlókat hallhatott, olvashatott az 1960-as, 1970-es években és azt megelőzően is. De hasonlókat hallhat ma is Orbán Viktortól. Hogy is van azzal a „nemzeti demokrácia” –képpel?

Ugyanakkor érdemes talán a Bibliát is fellapozni a kérdés kapcsán. Azért, mert akkor, ha valaki ember-centrikus, diszkriminációmentes tanításokról kíván olvasni, akkor az evangelisták műveit érdemes forgatni, és Jézus tanításait olvasgatni. Ahogy Jézus és tanításai dokumentáltan kommunisztikus közösséget alkottak. A valós, ideológiai kommunizmus tehát korántsem biztosan „őrült eszme”. Ilyetén beállítása egy olyan miniszterelnöktől, aki most éppen kereszténykonzervatívnak kommunikáltatja a kormányát... Finoman szólva is „furcsa”. Az nem, hogy a klerikális Fidesz-platform, a KDNP hallgat. Ahogy a magyar erdőpéteri egyháztól sem várnék éles kormánykritikát. Azok a szerveződések, amelyek szerint éhezni rossz szokás, és amelyek szerint a menekült másodrangú ember, ha erre jogszabályt hoznak, tényleg nem kommunisták. Bár inkább nem jézusiak, nem keresztények. Akármi is van a zászlajukon.

Elvégre a kommunisztikus elveket hirdető Jézus tanításait is felhasználták a hatalmi érdekek alátámasztására, ezrek legyilkolására, meghurcolására, kiközösítésére. De ettől nem Jézus tanításai, vagy a kereszténység válik „őrült eszmévé”. Legfeljebb az egy ostoba fajankó, akinek Tomás de Torquemada jelenti az emberi példaképet.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: DK-s tévedések Orbániában

A magyar miniszterelnöknek nehéz lehet az élete. Mármint abban az esetben, ha legalább vázlatosan fejbe kívánja tartani, hogy mit mond. Nem feledkezve meg arról sem, hogy kinek, és miről mit mond. A jelek szerint azonban eléggé merülőben lehet az a bizonyos akkumulátor. Sorra keveredik, lassan már naponta önellentmondásokba. Látszólag.

Ilyen volt az, amikor villámgyorsan sikerült a párizsi merényletek kapcsán adott reflexiókkal szembemennie a valósággal. De ami a legfurcsább volt, a TEK vezetőjével is. Amely ellentmondás már akkor jelenthette, hogy a 2010 szeptembere óta működő szervezettel valami gond lehet a miniszterelnök szerint. Konkrétan: fabatkát sem ér. Amit nem látszik cáfolni az a bejelentés, amely Lázár Jánostól származik, és egy terrorellenes koordinációs központ felállításáról szól. Okként a párizsi támadásokat jelölve meg. De könnyen lehet, hogy lassan, ám biztosan épül az ellenőrző- és elhárító-szerveket is ellenőrző, és az azok soraiba férkőző, még gondolkodni képes elemek elhárítását is koordináló szaktestület. Azt a lehetőséget sem zárva ki, hogy az egy éve is felmerült árnyékkormány-koncepció ténylegesen a megvalósulás útjára lép. S ebben az esetben kell egy terror-kontroll a miniszterelnöknek, és kell egy Lázárnak is. Kerül, amibe kerül. Az országnak. Az ellentmondás ebben az esetben tehát látszólagos. Úgyhogy, amikor a DK megreklamálja az új központ létjogosultságát a TEK árnyékában, akkor tulajdonképpen nem is igazán érthetjük, hogy mit nem értenek.

Ahogy teljesen érthetetlen egy másik reklamációjuk is. Ebben azt nehezményezik, hogy amikor David Cameron brit miniszterelnök ultimátumszerű javaslatcsomagban akarja korlátozni az unión belüli szabad munkavállalást, akkor Orbán Viktor nem szólalt fel az ötlet ellen. Dacára a számos é számtalan, Angliában dolgozó magyarnak. Molnár Csaba (DK) egészen odáig elmerészkedett, hogy ez a hallgatás a szigetországban dolgozó magyarok elárulása. Annak igazolásával, hogy Angliában egy magyar kevesebbet számít, mint egy angol. A DK elrugaszkodását a valóságtól jól jelzi ez a kis közbevetés. A helyzet ugyanis az, hogy egy átlag dolgozó magyar Magyarországon sem ér semmit a kormány szemében. Jól mutatja ezt az, hogy a minimális ellátottságért való rabszolgamunkát is gyakorlatilag csak közmunkában képzeli el a hazai vezetés. Ez pedig nem más, mint a munkát végző végzetes lenézése és semmibe vétele. Ehhez Cameronnak az égvilágon semmi köze. Orbán Viktort meg nem érdekli.

Még akkor sem, ha a fentieknek látszólag ellentmond az, hogy Shengen él a miniszterelnök szerint. Ami egyben az unión belüli szabad lakosságáramlást is jelentené. Ami különben a magyar kormánynak továbbra is igencsak érdekében áll. Eltekintve attól is, hogy Orbán Viktor már januárban nyilvánvalóan letette a szándéknyilatkozatot: Magyarország skanzenné kell, hogy váljon. Az érdek ettől független. Gyakorlatilag sokkal inkább az, hogy a hazai elégedetlenkedőknek még mindig nyitva maradjon egy hajszálvékony kijutási lehetőség az országból. A gazdasági exodus kormánya számára ez ugyanis elengedhetetlen. Ha ugyanis a jelenleg kint dolgozó százezrek hirtelen hazajönnének, akkor az ország ellátórendszerei simán belerokkannának. Ha valaki az egészségügyre, oktatásra tekint, akkor annak felméréséhez nem kell kristálygömb, hogy ezeknek a rendszereknek a jelenleg itt lakókkal is csak a bajuk van. Amennyiben így is az összeomlás határán billegnek. Arról a politikai kockázatról sem feledkezve meg, hogy a kint dolgozók nem feltétlenül azok, akik bármi áron kitartanának Orbán mellett.

Ez nagyjából azt jelenti: tévedés lenne azt hinni, hogy a miniszterelnök figyelmére érdemesítené a kint dolgozókat. Alapállapotban valószínűleg tesz rájuk nagy ívben. Amellett, hogy a túlkompenzált szellemiség alján nyomorgó kiskirály még egyfajta elégtételt is érezhet. Nagyjából azzal a megfogalmazással, hogy: „Elhagytatok? Szívjatok!”. Mert az teljesen világos, hogy Orbán Viktor szellemi horizontján nagyjából az a két kategória létezik csupán, amelyek a feltétlen hívek, és a szemét árulók halmazait fedik le. Az utóbbival szemben pedig nem létezik árulás. Egyrészt, mert Orbán szemében nem is magyarok, hiszen az ország és ő önazonosan létező a miniszterelnök világában. Másrészt, mert az előzőből következően nem is emberek. Ha egyáltalán olvassa is a DK árulást emlegető közleményét, akkor valószínűleg nem is érti. Ha valami fel is dereng, az legfeljebb egy gyurcsányozást ér nála.

Az ország meg lassan semmit. Orbán szemében legfeljebb hűbérbirtokot. A külvilág szemében meg legfeljebb egy fáradt legyintést: „áh, Orbánia...”.

Andrew_s

R.I.P. Diesel - Búcsú Vauuú a többieknek is

Forrás: Express

Egyáltalán nincs uborkaszezon a hírek terén. Már csak azért sem, mert lassan a hirtelen felindulásból végrehajtott bombázások kétes hasznáról is csorognak az elemzések. Miközben Párizsban is lövöldöztek. Igaz, abból az alkalomból, hogy nyomok bottal való ütlegelésénél kicsit hatékonyabban léptek fel a helyi rendőrök.

Az utóbbi akcióban három gyanúsított meghalt, és több rendőr megsebesült. A végső „leltár” elkészültekor úgy tudni, hogy a pénteki terrorakció kitervelője is az áldozatok között van. Ugyanakkor ezzel tovább bővült az a lista is, amely alapján egyre kevésbé látszik szerepet játszani a mostani menekülthullám. Legalább is elkövetőként. De aki azt hiszi, hogy ettől az idegengyűlölet alacsonyabb hőfokúra tekeredik majd hazánkban, az valószínűleg téved. Részben a kormányzati kommunikációt tekintve sem várható ilyen fordulat. Részben pedig azért, mert ahhoz is kell némi tartás, hogy kiálljon valaki egy fórum közössége elé, vagy akár csak a tükörrel szembe, és kijelentse: „bocs, tévedtem”. Nem véletlen, hogy olyan reakciók születnek inkább, amik a „majd meglátjátok később” rigmusát verik a haláldobon.

A rendőri akció kapcsán csak elszórtan szólnak a hírek a negyedik halálos áldozatról. Arról a kutyáról, aki elsőként hatolt be a fegyverrel impregnált házba. Életét áldozva azért, hogy több embernek ne kelljen. Jelenleg leginkább a közösségi portálokon emlegetik. Ami sajnos azt is jelzi, hogy egyfajta leltári tárgyként kezelik. Mint egy réges régi novellában a fed.eb-et. Pedig azokban a kutyákban, akik nem egyszer kockáztatják az életüket, és nem egyszerre tényleg áldozattá is válnak, nem egy esetben sokkal több a hűség és emberség, mint az emberi véderők egy-egy tagjában. Így a hétéves, Diesel nevű a kutyára emlékezve megemlékezhetünk a történelem összes aknakereső, felderítő, de veszélyes helyekről mentő kutyájára is. Megérdemlik. Ahogy megérdemlik az emberi harcok során „csak úgy” meghaló állatok is.

Különösen az olyan akciók kapcsán, amikor messziről, arctalanul osztják a halált. Ahogy a bombázások során is. Egy percig sem vitatva a haditechnika nagyszerűségét, és azt a propagandát, amely szerint ma már olyan precizitással bombáznak, mint még soha a történelem során. Nem vagyok bombázási szakértő. Mégis van bennem némi kétség, hogy amikor egy lakott területre tízes-százas tonna-nagyságrendben dobnak le robbanószert, akkor ott egy ártatlan áldozat sincs. Felnőttek, gyerekek, kutyusok és cicák. S annak, aki szerint ez egy álszenten cukros megközelítés, figyelmébe ajánlanám Radnóti sorait, aki annak idején hajszálpontosan érzékeltette bombázások embertelenségét:

„s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;”

(Radnóti Miklós: Nem tudhatom - részlet)

De aki szerint Radnóti sorai fölött eljárt az idő, annak figyelmébe ajánlanám a The Washington Post elemzését. Ez már a szalagcímben is az igencsak mérsékelt hatásosságát sugallja az akciónak. Nem vonva kétségbe a kommunikációs demonstratív hatást. De éppen, hogy csak azt nem írják, hogy a sáskajárás egyházi kiátkozásával közel egyenértékű a katonai hatásfoka. Azért, amit szintén régóta emlegetnek a legkülönbözőbb elemzések. Azt, hogy szárazföldi haderő bevetése nélkül elég bizonytalan az IS elleni katonai fellépés. Márpedig a jelek szerint a legösszehangoltabb szárazföldi támadást a közelmúltban a rovarok hajtották végre. A képek, felvételek alapján az említett sáskajárásban részt vevők rokonsága. Mely egyenesszárnyúak ugyan rovarok, sokan is vannak, de nem bogarak. Még akkor sem, ha az Independents bogaras fordítója szerint bogarak. S akkor sem, ha onnan, némileg mintha kritika nélkül, másztak volna szét ezek a jószágok a hírrovatokba.

De a hírekbe került bogaras tücskök helyett tényleg emlékezzünk meg inkább a konfliktusok vétlen áldozatairól, és az embereket, olykor méltatlanul is szolgáló, de önfeláldozó négylábúakról.

Andrew_s

Párizs: Reakciók Orbántól -- de minek?

A Darksiders egy játék, az ország, a földrész nem az
Lord of Bones

Lassan, de biztosan haladni látszik a nyomozás a párizsi merényletek közvetlen felelőseinek és tetteseinek az ügyében. Az eddig felszínre került adatok alapján leginkább nem a mostani menekülthullámmal érkezők felelőssége áll meg. Ez azonban mit sem csökkenti a magyar miniszterelnök vehemenciáját, hogy híveinek torkát teletömje a szélsőjobb számára előcsócsált féligazságokkal. Lehetőleg fulladásig. Addig sem gondolkodnak.

Mert lehet ugyan azt mondani, hogy az EU elleni morális árulást követően legalább nemzeti gyásznapot hirdetett a magyar kormány, ez a későbbi nyilatkozatok fényében kétségesen őszinte gesztusnak tűnik. Nézzünk meg csak párat azokból a villanásokból, amelyek ismét csak a tojásbrikett fényességével csapódtak elő Pannónia Bátrának szelleméből. Elsőként a parlamenti beszédéből, illetve az MTI-t referáló, erről szóló híradásból érdemes meríteni. Az egyik kijelentése szerint például: „Bebizonyosodott, hogy a terroristák tudatosan és jól szervezetten arra használják fel a népvándorlást, hogy elvegyüljenek az otthonukat a jobb élet reményében elhagyó emberek tömegében”. Hogy mi ezzel a kijelentéssel a gond? Több is:

1.    Gyakorlatilag összemossa a terroristákat a terror elő menekülőkkel. Ez, tekintettel arra, hogy eddig nem elsősorban a jelen menekülthullámmal érkezők bizonyultak tettesnek: nem igaz. Ha Orbán Viktor többet tud az esetekről, mint a párizsi főügyész, akkor legfőbb ideje lenne odamennie nyomozónak. Esetleg felfednie az azokhoz fűződő kapcsolatait, akik az elkövetőkről egészen biztosan a legtöbbet tudják: a megbízókkal. Ha azonban ilyen kapcsolatok nincsenek, és remélem nincsenek, ám mégis az ellenkezőjét állítja, mint a vizsgálatban részt vevők, akkor a magyar miniszterelnök blöfföl.

2.    Előszedi a népvándorlást és a jobb élet keresésének motívumát. Ez gyakorlatilag elutasítása annak, hogy az emberek igenis menekülnek a terrorizmus elől. A „gazdasági bevándorlók népvándorlásához” való monomániás ragaszkodás gyakorlatilag elvonja az emberek jogát a terror, az életveszély, vagy akár csak az éhenhalás előli meneküléstől. Elvonja a jogot az „életért futástól”. Ez gyakorlatilag kétségbe vonja embertömegeknek az élet-biztonsághoz való jogát. Tömegeket érintő ilyetén ideológiát eleddig leginkább a szélsőjobboldali, rasszista, illetve fasiszta szónokok engedtek meg maguknak.

Természetesen a fenti gondolat kísérőzöngéiként megjelenik a kultúra védelme, amiből ő személyesen talán csak a stadionöltözőkét ismeri behatóan. De megjelenik a felelősség eltolása görögökre, vagy bárkire, aki nem Orbán Viktor. Miközben persze neki kell megvédenie Európát. Ha kéri az öreg hölgy, ha nem. A magyar kormányfő szalad és megvédi. Ha bele is döglik. Az Unió. S persze megjelenik a fenyegetettség hangsúlyozása is: „Megtámadták az Európai Uniót és mi is veszélyben vagyunk”. Mely utóbbival kapcsolatban érdemes talán megjegyezni:

3.    A terrortámadások előtt egy ilyen kijelentés lehetett üres, mondhatni képletes beszéd. A párizsi események nyomán csontossá vált a kijelentés arca, és kasza került a vállára. Egy ország miniszterelnöke, morális okokból, csak abban, és abban az egyetlen esetben élhetne a kijelentés második felével, ha konkrét bizonyítékokkal rendelkezik a fenyegetettségről. Ebben az esetben az M1-ben nyilatkozó Hajdu János, vagy a nyilatkozatról beszámoló MTI szakított az igazmondással, vagy a kormányfő csapott fel pánikkeltőnek. Az MTI szerint a TEK főigazgatója „hangsúlyozta: nincs olyan információjuk, amiből arra lehetne következtetni, hogy magyar emberek közvetlen veszélyben lennének egy esetleges terrorakció miatt”.

Nos, legalább az utóbbi kapcsán, Orbán Viktor az MTI híradása szerint, és szintén az M1-ben átvágta a gordiuszi csomót. Az MTI szerint azt mondta ugyanis, hogy a terrorfenyegetettségről „újabb információra nincsen szükség, mert a valóságos élet minden várakozásunkat fölül- vagy alulmúlta”. Ezzel vagy magát állította be minden titkok tudójának, vagy azt ismerte el, hogy a TEK tulajdonképpen fabatkát sem ér. De ezt már beszéljék meg egymás között.

Azért annak a hírszerkesztőnek a helyében, aki az Orbán-fellépésről szóló tudósítás fölé azt a címet tette ki, hogy „Kormány-terrorizmus”, valószínűleg elkezdenék az állásomért aggódni.

Andrew_s

Párizs: Arccal az elkövetők nyomai felé

A párizsi események lassan szivárgó adatai után nyilvánvalóan csak egyfajta követő-üzemmódban írhat bárki olyan bármit, akinek nincsenek becsatornázva a billentyűzetébe a titkos csatornák. Nekem nincsenek. Ugyanazt olvasom, ugyanazt látom, amit bárki olvashat, láthat, hallhat a média hullámain. Többnyire ez különben mindazon másokra szintén igaz, akiket viszontláthatunk a neten. Akár minden titkok tudójának hitetvén magukat.

Az utóbbi, kétséget nem ismerő, akár szélkakasként forgó véleménybarométerért talán van némi irigység bennem. De mégsem erről, és nem is a mentegetődzés kifejtéséről szólnék. Holott lehetne. Mert egy ilyen helyzetben, ahol a legjelentősebb információ még az elérhető információk hiánya, bőven van esély arra, hogy az adott helyzetben megfogalmazható vélemény ellenkezőjére vonatkozó kérdés is tévesnek bizonyulhat. Így mindenkit kérek: mind a következőket, mind a szerte felbukkanó önjelölt szakértőket kellő távolságról kéretik olvasni. De talán annyi gondolatot ébreszteni, amely befogadóbbá tehet más vélemények iránt is. Mert itt van mindjárt az elején egy nagyon is emblematikus kérdés. a migránsok kérdése.

Az előző írásban már próbáltam pedzegetni, hogy a „migránsok”, így, gyűjtőfogalomként szinte biztosan vétlenek. Az tehát, amikor egy-egy politikai szereplő gyűlöletet kelt a menekültek tömegei iránt, az nem igazán más, mint a bűnbakkereső rasszizmus fókuszának áthelyezése. Pont azokra, akiknek zöme éppen az olyan fanatizmus elől menekül, amelynek nevében, az ISIS szerint, öltek Párizsban. Ezen az sem változtat, ha akár vezető politikusok állnak ki a gyűlöletpolitika mellett. Annak idején Hitler is elég vezető politikus volt. Politikája ettől függetlenül volt embertelen. Ezt mindazok figyelmébe ajánlanám, akik hajlamosak ámulattal térdre esni egy hierarchikus főszónok előtt. S bár egyáltalán nem hoznám egy szintre ezzel a volt francia elnököt, Nicolas Sarkozy semmi olyan lényegi kijelentést nem tett a támadások után, amelynek előképe ne lebegett volna már korábban is ott a radikális jobboldalon. Vagy ne lenne már nélküle is folyamatban. Menekült-, és bevándorló-utálata eddig is ismert volt. Az ISIS elleni katonai fellépés pedig már zajlik.

De hagyjuk az egykori bevándorlók francia gyermekét, és térjünk vissza a jelen bevándorlókra. Ehhez érdemes felidézni a „Forráskód” című film egy jelenetét. Ebben a vasútról leszálló, ott bombát hagyó terrorista azzal biztosítja jelenlétét az áldozatok között, hogy igazolványait, tárcáját otthagyja egy vasúti kocsiban. Amiért ezt a képet előhoztam az az, mert sok menekült-hibáztató kezdett azon lovagolni, hogy megtaláltak két, Magyarországon is áthaladni vélt, menekültekhez köthető útlevelet a robbanások színhelyén. Ezek egyikével kapcsolatban az is felmerült már, hogy hamisítvány. Ha mégis átjutott az idegenellenőrzési szerveken, az nem okvetlenül, és kizárólag a terroristát dicséri. De alkalmasint, hivatkozva a filmre, az sem lehet nagy bűvészmutatvány, hogy lopott útlevéllel szereljék fel a robbantót. Netán, egyszerűen „elejtsék” a bűnjelet. S akkor, ha szétnézünk a címek között, hogy milyen gyakran szerepel kész tényként a „terrorista=menekült”, akár zseniális elterelésnek is tűnhet. Felültetve sokakat a saját előítéleteiknek. Holott legtöbbször pont azt tudhatjuk meg, amit tudunk. Találtak két útlevelet.

Ugyanakkor az elterelés mindenkinek az érdekében áll, akik a menekültekből szeretnének bűnbakot faragni, illetve meg szeretnék rendíteni az irántuk táplált minimális bizalmat is. Ebben az érdekeltségi körben ott találjuk az ISIS-t is. Így az előbbi teória az ő felelősségük esetén is megállhat. Különösen, ha a hinni lehet annak a véleménynek, hogy szeretnék elérni: a szíriaiak ne hagyják el az országot, hanem legyenek inkább kalifátus-tagok. Ebben az esetben a menekültek démonizálása nagyon is az Iszlám Állam kezére játszik. A kialakuló bizalmatlanság lehet annyira frusztráló, hogy az elkeseredés segítheti a toborzást. Miközben csökken az elvándorlás, mint egy jobb kilátású jövőhöz vezető út vonzereje. S persze nem árt figyelembe venni, hogy az IS ezen ténykedése méltán számíthat az európai szélsőségesek hallgatólagos támogatására.

A szélsőségeseknek ugyanis minden olyan eset kapóra jön, amely a társadalmi hangulatot a rendpártiság irányába nyomja. Miközben minden olyan hatalmi törekvés is hasznot húz minden ilyen esetből, amely fokozott bűnbakképzésben érdekelt az egyik, és fokozott lakossági ellenőrzésben a másik oldalon. Az tehát, hogy a menekültek felé tereljék a gyanút és az indulatokat, több tőlük gyakorlatilag független folyamat eredője is lehet. A haszonélvezők között az egységes Európában nem érdekelt csoportokat, radikális EU-szkeptikusokat, a szélsőségeseket, a bűnbakkeresőket, a rasszistákat, az önmagukat is gyűlölőket is ott találjuk. Az Iszlám Állam mellett.

Aztán majd kiderülnek az új nyilvánosságra hozott információk által lefedett részletek. Míg mások ki tudja mikor. A sci-fi műfajába tartozó „Forráskód” mellé egy másik filmet is ajánlanék. Michael Moore-tól a „Fahrenheit 9/11” címűt.

Andrew_s

Párizs: Miért pont....menekültek?

A párizsi merényletsor sok szempontból éppolyan mérföldkő lehet, mint az ikertornyok elleni egykori támadás. Valószínűleg a conteo-k tekintetében is hamarosan követőjévé válik annak. Aztán az elméletek gyártói természetesen megveregethetik a vállukat, ha igazolódik valami. Nem feledve persze, hogy a köz elé igencsak kevés információ fog jutni.

Az indok egyszerű, bárki által belátható. Nagyjából az, amit nálunk azzal szoktak összefoglalni, hogy „nem szolgálná a nyomozás érdekeit”, ha több információ kerülne ki. Miközben szinte biztos: néhányak szerint még így is túlinformált a média, és azon keresztül a közvélemény. Holott a másik oldalon nagyon is elvárható lenne az információk közreadása. Még ismert kockázatok közepette is jobb tudni a kockázatról, mint a bizonytalanság. Az a fajta bizonytalanság, amiben nagyon kevés az állami vállveregetés: sose bánd, mi tudjuk, látjuk, megvédünk. Már csak azért is, mert az utca emberének ez kevés. Arra ugyanis aligha adható racionális válasz, hogy: ha utólag ilyen rohadt okosak vagytok, akkor legalább a felét nem lehetett volna előtte? Ugyanakkor egy reális információ-visszatartásnak mégis lehet létjogosultsága. Nem feledve persze, hogy minden információs rés az összeesküvés-elméleteknek kedvez.

A szelektív információ-csepegtetés pedig a manipulációknak. Ahogy a hatás-szemléltetéshez elég volt a hazai fórumokra rápillantani. Még ki sem hűltek a vértócsák, amikor a hazai trollok már verték a dobot: a menekültek miatt van az egész. Néhányan gondolom egyenesen a pápához is elindultak volna a peticíóval, hogy most azonnal avassák szentté Orbánt a Viktort. Holott az elég egyszerűen belátható, hogy a menekültek szerepe a terrortámadásban nem lehetett túl nagy. A többség olyan körülmények közül jön, ahol az IS kézközelben van. Ha azt akarja szolgálni, nem indul útnak. Viszont ha nem akarja szolgálni, akkor elemi érdeke lebuktatni az IS ügynökeit. Neki nagyobb nyugalmat biztosít, és szinte biztos jelzése a jóhiszeműségnek. A menekültek közé vegyített ügynök számára tehát kilométerenként nő a lebukás veszélye. A menettel közlekednie tehát nem kifizetődő. A Kósa-recept szerint repülővel érkező háborús menekült meg nehezebben győzi meg a fogadó országot az ő sanyarú sorsáról.

Aztán ott vannak a merényletek. Több helyszínen, igencsak koordináltan történtek. A menekültek esetében pedig mindig ott van a kockázat: átterelik őket máshova. Esetleg épp rosszkor. Kicsit életszerűtlennek tűnik, hogy egy menekült nem megy a többiekkel, mert neki még van némi robbantgatni valója. Nyilván egy cseppet sem lenne feltűnő. Aztán ott vannak a merényletek ismét. A robbanószerkezetet be kell szerezni, elő kell állítani. Ha boltból összerakható, akkor is kevésbé feltűnő, ha helyismerettel és nyelvismerettel bíró a beszerző. Mert azért csak feltűnne, ha valaki egy francia szótárral a kezében indulna el több liter, nagy tisztaságú, acetont vásárolni a valószínűleg használt triacetone triperoxide (TATP)-hoz. Ahelyett, hogy levenné a drogéria polcáról. Apránként. Meg aztán nehéz lehet menekültködni úgy, hogy közben egy mini-labort is vonszol magával valaki.

Azóta különben legalább egy terroristáról kiderült, hogy francia állampolgár volt. Az autót bérlő szintén. Egy másikról az derült ki, hogy valószínűleg montenegrói. Így, miközben természetesen nem kizárt a menekültekkel érkező futár, provokátor, és más ügynök, azért a gyűlölet-ipar képviselői nem okvetlenül állnak nyerésre. Még akkor sem, ha menekültektől kölcsönvett, netán hamis útleveleket is találnak majd az összeégett romok között. Véletlenszerű körülményekre rászervezni egy összehangolt támadás-sorozatot nem tűnik túl ésszerűnek. Az IS-t futóbolondok és stratégiai hatökrök gyűjteményének képzelni meg ostobaság lenne. Még akkor is, ha a gyűlöletre és lenézésre kondicionált, nyakon viselt sütőtökökben ez kellemesen visszhangzana. De akár már egy korábbi municiólopás is az előkészületek része lehetett. Már csak azért sem lehetnek rossz szervezők és stratégák, mert képesek voltak a korábbi szervezetek által telepített sejteket életre kelteni. Ha ugyanis nem a menekülthullámmal érkeztek az elkövetők, a beszerzők és felkészítők, akkor több éves, de inkább évtizedes munka lehetett kialakítani a konspiratív szervezetet. Márpedig az Iszlám Állam bejelentése szerint ők tehetnek az egészről.

Ha ezt a bejelentést nem marketingfogásnak tekintjük, akkor ehhez ténylegesen az előbb említett megoldás kellhetett: a legkülönbözőbb úton-módon kialakult háló felett kellett átvenni az irányítást. De lehet marketingfogás is. Mert ha figyelembe vesszük, hogy mindenképpen rájuk varrja a média, akkor akár be is vállalhatták. S valószínűleg nem is ártatlan szentek.

Andrew_s

Pray for Paris' dead now!

Párizs. Terrortámadások. Halottak. Sérültek.

Sajnos nem egy film részletei, hanem a jelen valósága. A hírek kezdetben is száznál több halottról szóltak. Hajnalra a szám már sajnos több másfél száznál. Számos sebesülttel. Köztük több olyannal, akiknél nem esélytelen a statisztikai kategóriaváltás. Cinikusan hangzik? Az. A statisztika mindig is cinikus lesz ott, ahol életeket tartanak nyilván. Egy strigula itt, egy radírozása másutt. A fátylon túl pedig örök vendégségben marad valaki.

A támadások, okkal, beindították a világ hírügynökségeit, kormányzati reagálóit. A kommunikációs reakciók hullámát éppen úgy elindítva, mint a közösségek, államok hivatalos immunrendszereit. Az egyikben sietve hírül adva, hogy minden részvét a párizsi áldozatokért. S legalább ilyen sietve hírül adva azt is, hogy az utóbbi glédában áll, mindenki nyugodjon le. Menjen haza, vagy jobb, ha otthon is marad. Nincs, kérem semmi látnivaló. Majd szólunk, ha lesz. S hamarosan be fognak indulni mindazok a kommunikációk, minden oldalon, és minden oldalról, amelyek alapján majd meg lesz a hivatalos elkövető-csoport, aztán az, aki magára vállalja, aztán jönnek azok, akiket utálni kell miatta. Ahogy ez már lenni szokott. S akkor, talán pár nap múlva, magam is elkezdem a sorok közti turkálást, az újragondolást, a hézagok feszegetését.

De addigra már csak a statisztika marad. Meg a protokoll. Amelynek követelménye szerint majd mindenki nyilatkozik, megerősít, cáfol, gesztikulál és részt vesz. A saját személyes véleményétől is függetlenül. Mert úgy illik, úgy várják el.

De most még lehet. Most még az áldozatokról szólnak a hírek. Azokról, akik közül a legtöbben ártatlanok. Egyetlen „bűnük”, hogy rosszkor voltak rossz helyen. Márpedig minden ártatlan életért kár. Függetlenül attól, hogy kinek az érdekét szolgálta a haláluk.

Most értük szóljon a szó, az ima, a kérés, a hallgatás

Andrew_s