Trafik-üldözési képzavar a Fideszben

Üldözött? Melyik?
Fotó: EISimay

A trafikok ügyeivel foglalkozó, és tulajdonképpen egyfajta összefoglalást is adó írással lezárni gondoltam a jelen szakaszát a trafikokkal való foglalkozásomnak. Elvégre sok szempontból alulmúlhatatlannak hittem a helyzetet. A politikai mindennapok azonban rám cáfoltak, és a Budapest Pride oldalvizén újabb gyűrűket vetettek a trafik ügy körül is a habok. Például azzal, hogy a vesztesek pályázatait elkezdték visszapostázni a feladóknak.

Erre az aktusra Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM), pontosabban a Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter utasítására kerített sort a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. Kiverve a biztosítékokat, mivel az ellenzék a bizonyítékmegsemmisítést véli látni a Magyar Posta ebbéli támogatásában. Miközben az NFM véleménye szerint nem áll módjukban megőrizni a vesztesek anyagait. Egy menetben megtagadva a győztesek által beadott pályázatok adatainak kiadását, mivel az a miniszter véleménye szerint nem számít közérdekű adatnak. Mely véleményhez hozzátehetnénk azt is, hogy alighanem azért is titkolják a nyertes üzleti és foglalkoztatási terveket, mert alkalmasnak ítélhetik a köznyugalom megzavarására. Amit már csak azért is érdemes szempontként hozzátenni, mert a korrupciógyanús esetek esetleges tömeges igazolhatósága tényleg megzavarná a miniszter köznyugalmát. Feltéve, hogy a lemondását követelők hangzavarától nyugtalanná válna. Feltéve, hogy a miniszterelnök hatalmi támogatásának árnyékában kell nyugtalankodnia bármitől, míg híven kiszolgálja a dohányosokat. Nem azokat, akik szívják a dohányt, hanem azokat, akik érdekeltek a dohány-, és vele a trafik-lobbiban.

Holott az a kistrafik-tulajdonos, akinek még álló üzlete mellett nyílt meg a 18-as karikával, beláthatatlan kirakattal, és a még beláthatatlanabb háttérrel bíró Nemzeti Dohányda, lehet, hogy kíváncsi lenne. Mert az így kialakult helyzetről, a villamosmegállóból nézve, Hobo egyik számának sorai jutottak az eszembe: „Meztelen emberek sírgödrüket ássák”. Aminek az a koncepció sem sokban mond ellent, amit Orbán Viktor sejtetett. Ígéretének egyik olvasata ugyanis nyugodtan lehet az, hogy a tönkretett trafikosokkal végeztetnék el az új boltok aprómunkáját. Ami lehet ugyan etikátlan és gusztustalan, de az új bolt-, illetve bolthálózat-tulajdonosok szempontjából kétségtelenül praktikus. A kiszolgáltatott ember kussol, és dolgozik. Miközben volt trafikosként érti is a szakmát, ismeri a vevőkört. Márpedig az első milliók, milliárdok megszerzésének módját pár év múlva nem biztos, hogy meg meri kérdezni bárki is. Különösen akkor, ha már most, a startnál sem meri egy miniszter felfedni a tényeket.

A tények helyett ugyanis a figyelő közönség Hoppál Péter szagavatott közleményét kapta. Mely minősítést azok a vélemények alapozzák meg, melyek szerint bűzlött a közlemény a hazugságtól. Hoppál Péter, a Fidesz szóvivője szerint ugyanis a baloldal folytat hajtóvadászatot a kisvállalkozó trafikosok ellen. Ami kijelentés a baloldaltól függetlenül is felveti azt a definíciós kérdést, hogy a Fidesz szerint hány bolt üzemeletetési jogának birtoklásáig kisvállalkozó valaki. Gyakorlatlan szemlélőként hajlamos lennék, a megemelt haszonkulcs-garancia miatt is, 1-ben meghúzni ezt a határt. Miközben az olyan esetekben, mint a már említett szomszédból történő piacról-kimarás, hajlamos lennék azt hinni, hogy sok éve ott helyben működő kisvállalkozó ellen a Nemzeti Trafik intéz vadászatot. Ha ehhez még azt is felidézem, hogy a korábban trafikot üzemeltetőknek kormányzati jogforrás tiltja meg a dohánytermékek árusítását, akkor az az ellenzéki hajtóvadászat sehogy sem jön össze. A kormányzati dohányárusítók, és alighanem potenciális kampánytámogatók piacát, haszonkulcsát ugyanis a parlamenti kétharmad iktatta törvénybe, Kiszorítva a korábbi boltosokat.

Persze lehet, hogy Hoppál Péter szóvivői fizetése nem fedezi a tényekbe való elmélyülés költségeit. Ellenben akár külön prémiumkiírás is létezhet számára, ha baloldalizik egy kicsit. Ha pedig Bajnaizni is sikerül, akkor talán még egy vaníliás karikát is kap Selmeczi Gabriellától. Gipsz Jakab, Iksz Ipszilon, Piros Arany és Hát Izsák, mint a Fidesz összefonódás-ellenességi megbizottjai, pedig még a vállát is megveregetik.

Andrew_s

Kis szivárványleltár

 A Budapest Pride 2013 kapcsán még alighanem hallunk majd az események utózöngéiről. Nyilván lesz olyan, amely az eseményen résztvevők kétségtelenül nagy számát fogják hangsúlyozni, és olyanok is, amelyek a kísérőjelenségekre teszik inkább a hangsúlyt. Miközben, amennyiben valóban sokan vettek részt a felvonuláson, és ellentüntetéssel tarkított erőszak is történt, mindkettő igaz egyszerre. Ahogy az is tény, hogy sok szempontból már az előjátékok alapján mindkettőre számítani is lehetett.

Értelemszerűen jórészt a politikai folyamatok eredményeként, melyben az ellenzék, és a kormánypártok egyaránt szerepet kaptak. Az ellenzék, kihasználva a kormányzat oldaláról kommunikált, és az ésszerűség határain is olykor túlmutató prüdériát, érthetően megpróbált a felvonulásra hangolódni. Miközben persze tévedés lenne azt hinni, hogy ez valami újdonság lenne. Öt évvel ezelőtt már szintén megjelentek a politikai erők a felvonulás környékén. Azonban kétségtelen az, hogy egyfajta radikalizálódás zajlott le időközben. Ebben nem csak a Parlamenten kívülinek ismert erők kaptak, és kapnak szerepet, hanem a kormányzat, illetve a kormánypártok is. S ez utóbbihoz nem is kell feltétlenül a közvetett adatok sorához fordulnunk. Holott azok sincsenek kevesen. Amikor ugyanis Kerényi Imre nyíltan, és mocsokkal teli szájjal buzizik, akkor nehéz utána elhinni az Orbán-kabinet őszinte elhatárolódását a diszkrimináló szélsőségektől. Ahogy a gárdaeskütétel belügyi segítséggel való végrehajtása sem éppen a rendőrség önbizalmát táplálja a fekete lelkű, és –ruhájú társasággal szemben.

Talán részben ennek is tulajdonítható, hogy amikor szembesültek a menet lezajlása utáni garázdasággal, akkor csökkent cselekvőkészség keríthette hatalmába a jelenlevő rendőri erőket. Különösen azok után, hogy a kormánypártok egyikétől érkezett alig burkolt fenyegetés korábban. Nem a rendőrség, hanem a felvonuláson résztvevők irányába. A KDNP ugyanis kiadta a maga nyilatkozatát arra nézve, hogy arra kérik a Budapest Pride felvonulóit, ne provokálják a velük nem tartó embereket, családokat és közösségeket. Márpedig ugyebár a fekete, egyenruhaszerűségnek látszó szövetdarabokba csavart, embernek látszó objektumok csoportja is tekinthető közösségnek. A KDNP nyilatkozata ettől a ponttól csak formálisan kérés. Világosan, szinte felhívásszerűen szól a közösségekhez, hogy nyugodtan érezzék magukat provokálva. S ezzel pedig szintén világos fenyegetést közvetítve a felvonuláson részt vevők felé. A 2006-os eseményekkel kapcsolatos, a jelenlegi kormányerők részéről indított boszorkányüldözés-szerű jelenségek, valamint az említettek után közrendőr legyen a talpán, aki előbb nem mérlegel, és aztán esetleg ezt követően sem igazoltat. Még akkor is, ha tényleg ott van. Mert a rendőrség és a megtámadottak állításai között jelenleg hézag van.

Miközben természetesen az internetes hozzászólások terén is megfigyelhetőek voltak szinte mindazok a reakciók, melyek már szinte unalomig ismertek a szexuális viselkedésminták különbözőségeivel kapcsolatban. Felhánytorgatva a népesség fogyását, az ebben való részvételt, illetve a szaporodásban való nem részvételt, a biológiai ismeretek hiányának reklámozását, a történelmi ismeretek hasonló mértékű hiányát, és sok mást egyaránt. Sokszor eldönthetetlenné téve, hogy az illető valóban ilyen ostoba, vagy csak provokálja a többieket. Nem egy esetben azokat a lózungokat előszedve, nem egy esetben tovább torzítva, melyeket, például a család fogalmának vitája kapcsán, unalomig koptattak a Parlamentben is. Ha tehát a Pride hatékonyságát ezek felszínre hozásában mérnénk, akkor roppant hatásosnak tekinthető.

Miközben, akár a Pride előkészületeinek keretében megindult nyitottsági mozgalom szellemisége szerint is, egy ilyen rendezvény hatását azt hiszem másban lehetne jól lemérni. Ha ugyanis feltételezzük, hogy a szexualitás az emberi biológikum része, akkor élhetünk a gyanúval ennek pártoktól semleges voltát illetően. A politika leválását nem, de szorosabb rátelepedését látva, a hatás e tekintetben kétséges. Csökkenthetné esetleg az előítéleteket a szexuális különbözőségekkel szemben. Mivel az előítéletek kialakulása, és megszűnése is hosszabb, akár generációs nevelési folyamat eredménye, a felvonulás hatása kétségesen is csak évek múlva látható majd. Az elmúlt felvonulások óta eltelt éveket nézve a hatás enyhén szólva is csekély. De kétségtelen, hogy akár ennél, akár a szintén csak években mérhető, és sokszor emlegetett orientáló hatásnál sokkal egyszerűbb a létszámot beállítani hatásnak.

Holott a hosszabb távú hatást kellene talán figyelembe venni. Akár a lezárások okozta bosszúságét, akár az egyes kormányzati megnyilatkozásokét, akár a pedagógiai hatásokat pro, és kontra, akár másokat. De napjaink rohanó világában ilyesmivel alig van idő, és kedv, foglalkozni. Maradnak a számháborúk, a populista szólamok, miközben elmondhatjuk, hogy lám, micsoda csoda demokrácia is dúl errefele. Arrafele, ahol, a kormányzat kedvenc Kerényijének szavajárását idézve, még a buzik is vonulhatnak. A valós hatás-leltáron meg lehet évről évre vitatkozni.

Andrew_s

„Megvédett” milliárdjaink

Nem szóltam, amikor...

A lakosság megnyugtatására közöljük, hogy töretlenül haladunk azon az úton, mely mindenki számára nagyobb dicsőséget, és országunknak kiemelkedő elismerést hoz. Nos, tudom, hogy az előző mondat tartalmilag milyen. Pontosan olyan, amilyeneket a rendszerváltás előtt bőven hallhattunk, olvashattunk. De alighanem hasonló tartalmú mondatok röpködhettek az 1940-es és 1950-es években is. Holott a valóság, és benne a gazdasági valóság ennél szárazabb.

Az utóbbi kapcsán tudjuk, hogy az ország költségvetése a jelenlegi állapotban csak folyamatos forrásbevonással tartható fenn. Ennek folyamata jól nyomon követhető volt, és a forrásbevonások készségesen cáfolják a kormányzati sikerpropagandát. Jól emlékezhetünk még a magán-nyugdíjpénztárak államosítására. Kétségtelenül jelentős, egyösszegű bevétele volt a kormányzatnak. Miközben végső soron az elkövetkező évtizedekre vett fel hitelt. Feltételezve, hogy az emberek nyugdíjba menetelével és nem az idősödő korosztály eltűnésével számol. Egy hitel felvétele esetén nyilvánvaló, hogy akkor van értelme, ha befektetési kamata, a felhasználás haszna nagyobb, mint a hitelkamat. A hatalom szempontjából ez kényelmesebb, mivel az államosításkor nem igazán kell kamatot fizetni. Ellenben a befektetés haszna szolgálhatja az állam működését. Jól befektetve egy bővülő bevételi spirál mentén. Szükségtelenné téve a további források bevonását, a további hitelek felvételét.

Ezzel ellentétben az ország a korábban kizavart IMF-el és taslival ellátott EU-val mégis csak elült tárgyalni a további források bevonásáról. Majd az általuk ajánlottnál némileg magasabb hozamígérettel, de állampapírok értékesítéséből vont be a költségvetésbe újabb forrásokat. Jelzésként, hogy a korábbi pénzek haszonnal való megforgatásával valami gond lehet. Egyben a trágyát előrébb lapátolva az időben, mivel nyilvánvaló, hogy az állampapírok hozamát is ki kell majd gazdálkodnia a lejáratkor regnáló kormányzatnak. Feltéve, hogy az országot nem szanálják időközben, és nem szenved technikai K.O.-t. Csődöt jelentve. S miközben az állampapírokról polemizálunk nem árt a pénzügyi szektor fokozódó és fenntartott adópréséről sem megfeledkezni. A maga populista szlogenjeitől megtisztítva ebben az esetben a banki, illetve a biztosítói pénzek elvonásáról van szó. Szintén azt jelezve, hogy a kormányzat nem képes fenntartható, és növekedést biztosító gazdaságpolitikát folytatni. Ez a folyamat már akkor világosan látszott, amikor a nemzeti tündérmese-felelős az adóbevételek növelésében látta minden bajok orvoslását.

Az adóprés fokozásának, és persze a kiváltott bizalmatlanságnak az egyik jeleként fokozatosan olvadtak, és szeptemberre már nyilvánvaló csökkenést mutattak a banki hitelállományok. Érthetően, mivel a növekvő elvonás kigazdálkodásával számolók számára egyre nehezebb a vállalkozás, a beruházás. Így inkább nem vesznek fel hiteleket. Miközben a bankok ez utóbbiak kamataiból fizetik a betéti kamatokat. Mely utóbbiak csökkenése nyilván nem hozza megtakarítási, betételhelyezési lázba az embereket. De ez a kis kitérő mit sem változtat azon az általános képen, hogy a kormányzat jól érzékelhetően rosszul forgatja meg a pénzt. Amennyiben a hatásfokot nem abban mérjük, hogy egy fekete lyuk torkában is okoz forgást az örvény. Az ugyanis már az elmondottakból is látszik, hogy szó nincs a pénz bővített újratermeléséről, és a befolyt százmilliárdoknak a termelésbe forgatásáról. Miközben a már beszedett pénzek, például a nyugdíjalapok, is folyamatosan olvadoztak. Mely utóbbiak kapcsán ismerjük a fedő-sztorit: meg kellett védeni a zemberek pízét, a gazoktól.

Elsőként mutatva meg azt, hogy milyen azt, amikor Orbán Viktor és csapata megvéd valamit. Nem véletlenül kezdtek sokan aggódni, amikor Matolcsy György közelkerült ahhoz, hogy megvédhesse az MNB valutatartalékát. Figyelmeztetve arra, hogy intenzív „megvédése” államcsődhöz vezethet. Azonban az, hogy a valutatartalék felhasználása egyáltalán szóba került, jelzi, hogy a kormányzat, a korábban már többször emlegetetten, további forrásbevonásra szorult. Annyira, hogy januárra Lázár János már világossá tette, hogy a következő lépés az emberek bankbetétjei körüli turkálás lesz. Akkor röppentve fel a mesét arról, hogy miként szerzik meg a svájci államtól a banktitkot. Ami önmagában lehetett ugyan üres fenyegetés a külföldi betétek kapcsán, de világos üzenet a belföldiekre nézve. Az ugyanis teljesen világos, hogy a kormányzati gazdálkodáson tátongó résekbe rengeteg pénz tud befolyni. Fedezeteként pedig a recesszió rossz tanácsadó. Márpedig az ipari visszaesés nem a dübörgő gazdaság biztos jele.

S bár az iparra vonatkozó adatok mostanában váltak nyilvánossá, ne áltassuk magunkat és egymást: a tendencia kormánykörökben is látható volt. Függetlenül Orbán Viktornak az Európai Parlamentben előadott magánszámától. Érthető tehát, hogy idejekorán szétnéztek a még mozdítható, és az aktuális lékekbe illő nagyságrendet jelentő forrás után. Alighanem így dönthettek arról, hogy éppen ideje lesz a takarékszövetkezeti megtakarításokat megvédeni. Elsősorban az emberektől talán. Mely védelmi szándék elsősorban abból a válaszból derül ki, amit Demján Sándornak írt a miniszterelnök. Annak, aki egyike volt azoknak, akik nem szóltak, amikor a másikat vitték. Demján Sándor ugyanis levelét megírta a takarékszövetkezeti törvényről, és az nem tetszett Orbán Viktornak. Noha magát a törvényt, némi áderi pávatánc után, ismét elfogadta a parlament. A pénzre ugyanis szükség van, és az a gazdálkodási teljesítményből nem kerül a kormányzat közösnek szánt zsebeibe.

Miközben egy olyan vállalkozás, ami csak viszi a pénzt, de nem hozza, aligha tekinthető nyereségesnek. Így a kormányzat veszteséges, közgazdaságilag tehetségtelen működését jelzik a befolyó, majd hatástalanul eltűnő pénzek. Közgazdaság alatt most a köz számára való gazdálkodást értve. Annak a köznek a számára való gazdálkodást, amely köz számára a nemzeti szalaggal átkötött populista szövegek mellé egyre kevesebb önálló lehetőség társul. Miközben személyes tartalékaik folyton folyvást csökkennek. Azon persze lehet, hogy még tanakodik a kormányzat: mi legyen a következő amit meg kell védeni. A gyógyszerek kapcsán talán az egészségpénztárakat? A lázadó oligarchák, és persze a szemétnyugatimultik miatt, a bankbetéteket? Még nem tudhatjuk. Azt azonban igen, hogy a gazdaságba vetett bizalom egyik jeleként, és a beruházási kedv illusztrációjaként, a Panasonic bejelentette távozását az országból.

Andrew_s

Budapest Pride és szexuál-ellenzékiség

Forrás: Funzine

A Budapest Pride 2013. július 6-án okoz majd fennakadást a fővárosi forgalomban. Ezzel kétségtelenül elérve azt, hogy az is szembesüljön a sajátos nemi identitással rendelkezők felvonulásával, akit különben semmilyen előjellel sem érintene meg a rendezvény. Ráadásául annak ellenére kétséges a haszna például az előítéletek leépítésében, vagy az elfogadás növelésében, hogy a támogatók száma úgy megszaporodott, mint eső után a gomba.

Az utóbbiak nyilvántartását segítő oldal nem véletlenül a Nyitottak vagyunk címet viseli, és a múlt hét hétfőn, a Budapest Pride előtti héten indult. Cégek, szervezetek, magánszemélyek csatlakoztak a kezdeményezéshez, és a számuk meghaladta a 400-at. Ezt az eredményt egyfajta áttörésként interpretálva is olvashattuk, miközben azért nem árt talán némi fenntartásokkal kezelni a jelenséget. Nem azért természetesen, mert szükségét látnám némi fanyalgásnak, vagy a szexuális viselkedés alapján való diszkriminálásnak. Hanem sajátos okból pont azért, mert a politika mélyen betette a lábát oda, ahol tulajdonképpen semmi köze nem lenne. Az emberek hálószobáiba. S miközben például a homoszexualitás amúgy is sokszor forrása az egyes embert sújtó előítéleteknek, tudjuk, hogy vannak politikai mozgalmárok, akik erre izgulnak. Az előítéletekre.

Tipikusan ilyen hazánkban a jobboldal széle felé elhelyezkedő számos szervezet, de ha például Kerényi Imre nyílt buzizására emlékszünk, akkor a kormánypártok sem mentesek ettől a jelenségtől. Ez egyben azt is jelenti, hogy miközben a jobboldali erők jelentős része azonosíthatóvá válik a homofób, és alapvetően prüdériába fulladó szemlélettel, politikai állásfoglalás lehet ennek megtagadása. A valós, személyes véleménytől, vagy személyes élményektől elvonatkoztatva, pusztán a politika talaján állva. Nem azért, mintha baj lenne önmagában a kiállás, hanem azért mert az őszintesége válhat kérdésessé. Még akkor is, ha nyilvánvalóan nem ismerem a csatlakozottak valós véleményét jó pár kérdést illetően. Beleértve azt is, hogy magánemberként dolgoztak-e együtt olyanokkal, akikkel szemben táplálhattak volna előítéletet a nemi identitásuk miatt? Ahogy az sem lenne elvetendő kérdés, hogy miként reagálnának arra, ha gyermekükről derülne ki hasonló? Cégvezetőként pedig vajon biztosan semlegesek maradnának-e, ha egy biológiailag férfi beosztottjuk tarka szoknyában és kirúzsozva jelenne meg? Esetleg beosztottként nem revolverezne valaki hátrányos diszkriminációval annak beismerése helyett, hogy a feladatra való alkalmatlansága okán válnak meg tőle? S alighanem még jó néhány hasonló, mindennapi kérdést lehetne összegyűjteni. Miközben természetesen, fordított előjellel ugyan, de a konzervatív politikusoknak is feltehetőek lennének hasonló kérdések.

Ismét felidézve, hogy jelenleg ez utóbbi szemlélethez közeli erők uralják a politikai hatalmat hazánkban. Elegendő ehhez a kormányzat által szentesített családfogalomra tekinteni, ami még az élettársi kapcsolatokat sem feltétlenül tartja elfogadhatónak. Még férfi és nő közössége esetén sem. Megnyitva ezzel az utat egy sajátos ellenzékiség felé. A szexuális ellenzékiség felé, ami pont a prüdériáján keresztül kereshet, illetve találhat támadási pontot a kormányzati erők, illetve a szélsőjobb irányában. Miközben mindezek elutasítását jelezhetik sokan azzal, hogy melléállnak például a Budapest Pride-nak. Egyfajta politikai demonstrációvá is avatva azt, ami eredetileg talán nem is annak indult. Viszont tompítva talán az eredeti célkitűzéseket. Egyben persze azt is jelezve, hogy a Nyitottak vagyunk címet viselő oldalhoz csatlakozottak jó része talán nem is annyira nyitott, mint amennyire elege van a hálószobákba is bekukkantó hatalomból. Akár egy olyan felvonulást is támogatva, ami viszont az utcára viszi azt, aminek alighanem a támogatók is inkább otthon, csukott hálószoba-ajtó mögött adnak teret életükben.

Andrew_s

Orbán hazug mércéi

Határozatot hoznak...

Az Európai Parlament által megszavazott Tavares-jelentés kapcsán érthetően horgadtak fel itthon a kormányzati indulatok. Még akkor is, ha tudjuk, hatása sokkal inkább hosszú távon érvényesülhet. Beleértve annak az ellenőrző rendszernek a hatását, amelyben nincs szó az Orbán Viktor által oly szívesen emlegetett, és az országgyűlési határozattervezetben is sugallt, kettős mércéről, hiszen minden uniós országra érvényesen jönne létre.

Ez utóbbi egyébként azt a hazai kormányvéleményt is buktatja, ami a legitimációt feszegeti. A hazai választók, ugyanis nagyobb többséggel szavaztak annak idején az uniós belépésre, és ezzel az európai normák, valamint az uniós intézményrendszer hatályára, mint amilyen mértékben a jelen parlamenti kétharmad megszavazásra került. Amikor tehát a Fidesz-KDNP páros felhatalmazásokat méricskél, akkor igencsak félvakon közlekedik a homályban. Ugyanez a legitimációs bukta különben válasz arra is, hogy az EP mennyire önkényesen vezet be bármit is. Az uniós intézményrendszer belépéskori elfogadása ugyanis az uniós döntések fennhatóságáról is döntött. Amit Orbán Viktor a Parlamentben, napirend előtt, elmondott erről, az a hámozott luftballon szintjén értékelhető. S legfeljebb a hívek parasztvakítására alkalmas. Ahogy a miniszterelnök EP-fellépése is csak a hazai taktikázás fényében értelmezhető. Amikor tehát a kormányzat a legitimációról, felhatalmazásról értekezik, akkor maga alkalmaz kettős, vagy többes mércét.

Ugyanez érvényes különben a rezsicsökkentős kirohanásokra is. A kormányzat prominensei ugyanis joggal számíthatnak arra, hogy az emberek többsége nem olvassa el a Tavares-jelentést. Melyben sem nagyvállalatokról, sem rezsicsökkentésről nincs szó. Miközben az is tudható, hogy Rui Tavares korábban kezdett vizsgálódni, mintsem a szolgáltatók elleni kormányzati hadviselés megindult volna. Az a miniszterelnöki kijelentés, hogy az EU a rezsi növekedését szeretné, tényszerűségében sem okvetlenül igaz. Az igazság mércéjén tehát igencsak kettős skálán mér a magyar kormánytöbbség. Nem először, mivel még emlékezhetünk arra, hogy Orbán Viktor nyíltan, a hatalom lángoló korbácsával felékesítve, nekiment a bíróságoknak a szolgáltatókkal kapcsolatos döntésük kapcsán. Közvetve egyébként pont azt a demokráciadeficitet igazolva, amit az EU is felhánytorgat.

Amely előzmény fényében egyébként különös hangsúlyt kap a Fidesz reakciója a Kúria döntésére. Arra a döntésre, mely a devizahitelesekkel kapcsolatban született, és megpróbálja érvényesíteni azt a szemléletet, hogy a kockázati hitelfelvétel, és kockázati befektetés azért „kockázati” mert kockázatos. Nem működik az, hogy nyereség esetén megdicsérendően ügyes valaki, míg veszteségeit minden adófizetőre porlasszák rá. Így a Kúria inkább a realitások, mintsem a bankok oldalára állt. Szemben azzal, amit Kocsis Máté, a Fidesz szóvivője állított. Mely nyilatkozat azonban főnöke korábbi kirohanására hajaz. Erősítve azt, hogy a Fidesz igenis bele kíván szólni a bírósági döntésekbe. Felidézve ezzel ismét a bolsevik-típusú koncepciós perek korszakát. Az igazságügyi mércékkel kapcsoltan a demokrácia-mércéje is igen hazug a kormányzatnak. Nagyjából úgy mérve a demokráciát, hogy ami számukra kedvező, az a demokratikus, és törvényszerű. Ha másért nem, akkor azért, mert a kétharmad majd törvényszerűvé teszi.

A Tavares-jelentésre visszatérve, az azzal kapcsolatos határozati javaslat azonban szintén tartalmaz néhány furcsaságot. Beleértve a demokráciát érintő kitételt is: „Nem akarunk többet olyan Európát, ahol a nagyobb visszaél a hatalmával, ...”, Szelektíven elfeledkezve a korábban említettekről, a folyamatosan változó törvényekről, de a hatalmi pozícióból osztott trafikokról és földekről is. De a morál oldaláról közelítve is érdekes a határozati javaslat egyik kitétele. Tartalmazza ugyanis azt a kétségtelenül igaz állítást, hogy „1989-ben hozzájárultunk Európa újraegyesítéséhez a vasfüggöny lebontásával”. Ellenben a határozati javaslatot jegyző Rogán Antal, Gulyás Gergely és Kocsis Máté elfeledkezett körbenézni a frakcióban. A jelzett akcióban ugyanis kétségtelen érdemet szerzett a közelmúltban elhunyt Horn Gyula. Akivel szemben éppen egy Fidesz-képviselő, Wittner Mária engedett meg magának politikusként etikátlan, és emberileg bunkó kirohanásokat. Betegségében és holtában is. Márpedig Wittner Mária jelenleg is a Fidesz-frakció beltagja. A Rogán-csapat tehát nem csak a tényekkel, hanem az etikával szemben is kettős mércét alkalmaz. A kettős mérce morálisan akkor is kérdőjelek közé teheti a Tavares-jelentést minősítő országgyűlési határozatot, ha tudjuk, hatása az EU szintjén szinte semmi, és inkább csak a híveknek rendezett hatalmi színjáték részét képezi.

Már csak azért is, mert tudhatjuk, hogy a Tavares-jelentés feletti vitán való Orbán-fellépés sem volt más. Erre az említett esemény helyezéséből következtethetünk. Mert miközben itthon érthetően mindent vitt a médiában, a valóságban csak egy epizód volt a plenáris ülésszak eseményeinek sodrában. Orbán Viktornak pedig ebből kellett kihozni a maximumot. Érthetően megpróbálva erősíteni azt a most éppen Mesterházy Attila által kifogásolt személetet, hogy pártja és személye azonos az országgal. S ebből a szempontból nem érheti kritika a teljesítményét. Mindent megpróbált annak érdekében, hogy elsöprő jelentőséget tulajdonítson mind az eseménynek, mind saját szabadságharcos fellépésének. Erre futja.

Andrew_s

D. C. Engelbart az örök egérmezőkre tért

Forrás: ABCNews

Kedden este, Atherton-i (Kalifornia) otthonában, 88 éves korában, elhunyt Douglas C. Engelbart. A neve talán nem is mond sokat az átlag számítógép-használó számára. Holott informatikai hagyatéka nélkül a mindennapjainkat egyre kevésbé tudjuk elképzelni. Ott volt a valamikori ARPANET szülőszobájában, mely nélkül az internet világa sem jöhetett volna létre. Legjelentősebb mégis talán a vizuális kurzor-pozícionálásban szerzett érdeme.

Technikai zsenijét talán éppen az mutatja, hogy akkor kezdett intenzíven foglalkozni a számítógépek grafikus felületeivel, és az azon való egyszerű mutogatással, amikor a számítógépeket szinte még tonnákban, illetve köbméterekben lehetett mérni. Douglas C. Engelbart a Stanford Research Institute berkeiben ekkor, 1963-ban építette meg Bill English mérnök segítségével az egér prototípusát. Majd szabadalmaztatta is azt. Azt követően, hogy a „golyós” eszközökkel való pozícionálás már egy kanadai projekt keretében mintegy tíz évvel korábban megvalósult a trackball ősének segítségével. Az Engelbart-egér azonban nem golyóval, hanem kerekekkel működött. Az angol „mouse” –elnevezés Bill English 1965-ben megjelent „Computer-Aided Display Control” című művében jelent meg.

Ugyanakkor a számítógépes egér elterjesztéséért nem az első feltaláló kaszálta be a nagy pénzeket. A grafikus eszközökkel, szerkesztőprogramokkal foglalkozó Xerox volt az, ahol először futott be nagy karriert a háromgombos egér. Részben ennek alapján készült el az Apple-gépek egygombos, és már a gyalog-vásárlók által is megfizethető egere. Eközben a kerekek az egér belsejébe költöztek, és vezérlésükre gumigolyót is kaptak az egyre tömegesebben piacra kerülő eszközök. Meghódítva a különböző számítógép-architektúrákat, és operációs rendszereket egyaránt. Így az időközben, az otthonokban egyre inkább elterjedő Intel-rendszerű PC-ket is egyre nehezebb volt már csak karakteres felülettel, és billentyűzetről vezérelve elképzelni. Annyira, hogy a programozókat képző tanfolyamokon sokáig az egyik kedvenc feladvány volt az egér kezelésének beépítése a DOS-os alkalmazásokba. Majd ezeken az eszközökön is megjelent a grafikus kezelőfelület. Először a DOS grafikus héjaként. Alapból, és kevés varázslattal életre csiholva adva támogatást az egerek használatához.

Azokhoz az egerekhez, melyek már egyre messzebb szakadó mutációivá váltak annak az ősnek, mely valamikor a múltban megépült egy laborban. De ez, ahogy mondani szokták, már egy másik történet. Az ős megalkotója, aki bábáskodott az internet egyik ősénél, és a mára általános csoportmunka-támogató rendszerek kialakulásánál is immár eltávozott. Douglas C. Engelbart immár felülről nézi az egyre változó egereket és rendszereket. Nyugodjék Békében!

Andrew_s

Trafik-zsenikkel tűzön, vízen át

Üdítőt is csak 18 év felettieknek
Fotó: EISimay

A minap egy közeli, immár beüzemelt, új típusú trafik előtt kellően meglepődtem. Nem azon, aki üzemelteti, mivel korábban, talán önhibámból, a környéken sem láttam. Azon azonban igen, hogy a kirakat tele volt üdítőitallal. Nem sörrel, borral, pálinkával, hanem szó szerint üdítőitallal, és ásványvízzel. Felettük a táblával, hogy 18 év alatt haljon szomjan az arra járó. Aztán olvasgatva a híreket, kiderült, hogy nem csak ez, meg az egymás szomszédságában nyíló trafikok jelentik a kizárólagos furcsaságokat.

Az ugyanis tiszta sor, hogy immár csak egy türelmi időszak áll a rendelkezésére azoknak, akik eddig évekig az emberek nikotinéhségének csillapításából éltek. Ami, lássuk be káros szokás. Annyira, hogy Légrádi Petra nem is gyújt rá. A hölgy pedig nem más, mint a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. marketing- és kommunikációs vezetője, és mellékállásban parapszichológus. Alighanem azért, mert így könnyebben megérzi kommunikációs széljárásokat is. Ellenben a dohányzás tényleg káros lehet az egészségre. Tehát ne bántsuk a hölgyet. S méltányoljuk azt is, ha másutt közel a segítség majd a dohányosoknak. Például Sárváron, ahol a tüdőgondozó közelében nyílt meg a trafik. Talán azért, mert az egész településen nem volt már több olyan szabad sarok, ahol szívathatják az ott lakókat. Ellenben ehhez képest a nagykorúsághoz kötött ásványvízfogyasztás még szerény megvalósítása a szerény szellemnek. Biztos messze járt a paraizé.

Ahogy azoktól is, akik eddig a dohánykereskedelemből éltek. Kivéve a kivételeknek, mivel az MNO szerint hatvan régi trafikos év végéig ideiglenes fennmaradási engedélyt kapott. Két legyet ütve egy csapásra. Egyrészt ott, ahol végképp megfeneklett a trafikok újraszervezése, ott sem marad cigi nélkül a nagyérdemű. Másrészt viszont a trafikosok megosztására tett kísérletnek is eleget tettek. A hír különben, mintegy mellékesen, talán eme megosztási szándéktól is vezetve, megjegyzi: „A Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. vezetője a lapnak hozzátette, bíznak abban, hogy a jogalkotó később rendezi a régi trafikosok helyzetét”. Ami nem mellesleg azt is jelenti, hogy Orbán Viktor ígérete arról, hogy a régi trafikosoknak sem szabad elveszteni a megélhetési lehetőségeiket, a blöff határát súrolta. Alulról. Mivel világos, hogy a Nemzeti Trafikok hivatalos startjáig semmi sem történt. Tovább valószínűsítve, hogy alapvetően a régi trafikosok kényszerhelyzetbe hozásával gondolják megoldani a trafik-mutyi nyerteseinek szak-munkaerő utánpótlását.

S annak érdekében, hogy a lojalitás is biztosítva legyen, a hatvan szerencsés kiválasztását is a polgármester végzi. Az, hogy 1417 településen miként fog trafikot nyitni hatvan trafikos, az lehet ugyan némileg problémás így elsőre. Miközben, pozitív hozadékként, megindult a régi trafik-emlékek vizuális gyűjtése. De a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. majd csak megoldja a többiek problémáját is. Ha pedig mégsem, akkor majd alighanem mindenki kap egy szép hangzatos sajtóközleményt arról, hogy ők annyira, de annyira akarták. Talán addigra megjön majd a legújabb intenció arról is, hogy miért nem sikerült. Megmagyarázva azt is, hogy a miniszterelnök ígéretét miért érdemes vékony papírra kinyomtatni, mielőtt elhasználnák az arra érdemes célra. Különösen ott, ahol sokan vannak. Például a Szigeten, ahol cigi árusítása márpedig nem lesz. Alighanem a nemzeti párválasztóba való bedolgozás sikere érdekében. Hála ugyanis az ilyen roppant dohányos-barát ötleteknek határozottan jó csajozós-pasizós duma lehet majd, hogy: „Te, figyú, gyere a sátramba, s akkor ott még van egy kis dugi-cigim”. Akár úgy is érthetően, hogy dugás után szívunk, ha már a hatóságok szívatnak.

Andrew_s

Orbáni kétharmaddal a népi négyötöd ellen

Forrás: ATV

A tegnapi plenáris ülést követő mai szavazáson az Európai Parlament elfogadta a Rui Tavares által beterjesztett jelentést. Ezzel végső soron rögzítette azt a listát, amiben felsorolnak számos, a magyar demokráciadeficitet jellemző pontot. A jelentéssel kapcsolatos, és Orbán Viktor felszólalását sem nélkülöző vita kapcsán több, az elfogadást esetleg billegőssé tevő, illetve a mai szavazást követően esetleg számot tevő szempont is megfogalmazható volt. Ebből az mit sem változott, hogy végtelen naivitás lenne ettől a jelentéstől, vagy az EU-tól általában várni a kizárólagos megoldást.

Az azonban biztos, hogy Orbán Viktor meg tett még tegnap mindent annak érdekében, hogy előkészítse híveinél a jelentés elfogadása esetén életbe lépő kommunikációt. Ennek részeként még tegnap kifejtette egy memorandumban, hogy az EP veszélyes lépést tesz, ha el merészeli fogadni a jelentést. Holott alighanem éppen a saját kirohanása, illetve Szájer sztálinozása nem kis részben ágyazott meg a szavazás megtapasztalt végeredményének. Miközben egyáltalán nem biztos, hogy Orbán másra mutogató, a saját hibái iránt vakságot elváró, és a híveknek állandó összeesküvéseket sugalló politikájának érdekében nem éppen ez volt a cél. Így aztán utólag már talán senkit sem lep meg, hogy a „minden más miatt van” feliratú kommunikációs dobozból húzták a következő kártyát. Kilátásba helyezve, hogy nagy népi kétharmad, egy nagy népi állásfoglalás keretében fog méltó választ adni az EP-nek. Kicsit gyanús ugyan, hogy Orbán Viktor a parlamenti választ egy más jellegű rendezvény szünetében emlegette, és Rogán Antal máris bejelentette a megvalósítást.

A helyzet tehát úgy néz ki, hogy Orbán, illetve Szájer szinte kiprovokálja a jelentés elfogadását, ami így szépen belesiklik az „EU-a-Ti-ellenségetek” feliratú tokba. Rá egy napra az EP valóban elfogadja Rui Tavares jelentését arról, baj van a magyar demokráciával. A jelentés elfogadását követően szinte azonnal közli Orbán Viktor, hogy a Parlament fog erre reagálni. S pártjának frakcióvezetője szinte azonnal jelzi is, hogy „ennek érdekében a frakció a parlament csütörtöki ülésén határozatot terjeszt elő”. Az, aki ezután is komolyan gondolja, hogy nem egy előre tervezett kommunikációs színjátékot lát, az alighanem kissé naiv. Ebben a színjátékba pedig előre megírt koreográfiája lehet annak is, hogy Szájer az ebédlőasztalra intézi a dolgát.

Még akkor is, ha csak találgatni lehet, hogy Rogán Antal kollegái mit hordanak majd össze határozattervezetként. Az, hogy valamilyen formában szó fog esni a szabadságharcról, és a rezsicsökkentés megvédéséről, az biztos. Nem maradhat ki azok után, hogy hetek, ha nem hónapok, óta szavalja: az EU összeesküdött a rezsicsökkentés ellen. Ha biztosak lehetnénk abban, hogy a Fodesz holdudvarába tartozók már minden pénzt eltettek, amit az EU-tól remélni lehet, akkor alighanem a kilépés gondolata is bekerülhet a határozatba. Ezt a KDNP már amúgy is felvetette. Az EU-tól kapott pénzzel való elszámolást meg legbiztosabban úgy lehet elbliccelni, ha dacosan kilépteti Orbán Viktor az országot az EU-ból. De mivel ebben, mármint az összes lenyúlható pénz lenyúlásában nem lehetünk biztosak, a kilépéssel kapcsolatos népszavazás felvetését alighanem meghagyják majd a Jobbik-nak.

Elvégre tényleg micsoda dolog, hogy egy országon számon kérje egy szövetség a közös játékszabályok betartását. Orbán ugyanis, amikor azt hangoztatja, hogy: „Nem tudjuk elfogadni, hogy azt az alapszerződést, amely alapján beléptünk az Európai Unióba, most valaki egyoldalúan felül akarja írni”. Akkor elfelejt pár, a téma szempontjából lényeges mellékkörülményt. Nyilván nem is teljesen figyelmetlenségből. Ezek legfontosabbika talán, hogy a belépés a szuverenitás részleges átruházásáról is szólt. Beleértve a betekintési, és véleményalkotási jogot is. Márpedig a vélemények cselekvéseket alapoznak meg. Amikor Orbán Viktor az EP véleményalkotási jogát vonja kétségbe, akkor részben pont megerősíti a demokráciadeficittel kapcsolatos kritikát. Elfeledkezve arról, hogy hazánk lépett be az EU-ba annak idején, és nem az EU választotta Orbán Viktort királyává. S persze, szokásosan elfeledkezve arról is, hogy a kormányzását érő kritika nem az országot érő kritika, hanem szinte kizárólag neki, a miniszterelnöknek szól.

S ebben a tekintetben legitimációs vitát sem érdemes nyitni. A parlamenti kétharmad ugyanis tudottan csak a magyar választási matematika következtében valósult meg. Miközben a Fidesz nem szerezte meg a tényleges szavazatok 66,66 százalékát. Szemben azzal, hogy a 2003. április 12-én tartott népszavazáson a választók 83,76%-os arányban támogatták a belépést a szövetségbe. Legitimációját tekintve tehát a szuverenitás részleges átruházását is jelentő szövetségi szerződéskötés lényegesen nagyobb legitimációval bír, mint Orbán Viktor permanens bűnbakkeresése. Ezen az sem változtatna, ha egy általa felügyelt mai népszavazáson, az általa átalakított választókörzetekben, és az általa folytatott ellenpropaganda hatására ma nem jönnének ki ezek a számok.

Tényszerűségében nagyon úgy tűnik, hogy a miniszterelnök egy parlamenti kétharmaddal készül szembeköpni egy népszavazás négyötödös legitimációját. Miközben az ellenzék sem itt, sem ott nem ezt a labdát próbálja kapura játszani, hanem többségében tovább rágcsálja a látszat szerint a pogit. Holott tényleg kár valami, hazai aktivitás nélküli, EU-s csodát várni.  

Andrew_s

Csodavárók csalódása várható

Forrás: ATV

Orbán Viktor felszólalt a Tavares-jelentés vitájának plenáris ülésén. Azon, mely Rui Tavares portugál, zöldpárti európai parlamenti (EP-) képviselő felszólalásával kezdődött el Strasbourgban. A királyi TV-hiradó kiemelte este Orbán felszólalását, melyben többek között kiemelte, az MTI által is kiemelt szlogent arról, hogy nem szorul kioktatásra demokráciából. A jelentésről majd szavaznak az EP szabályai szerint. Eközben persze nyilvánvaló, hogy a szavazáskor a pártérdekek sem lesznek hatástalanok.

Orbán Viktor ugyanis hazabeszélt, de ezzel azért nincs egyedül. S itt elsősorban nem a vadul kommunistázó, illetve sztálinozó elv-, és hittársaira gondolok. Egyes országokban tarthatnak a zöldek megerősödésétől, míg másokban a hasonló eljárásoktól. Néhány képviselőben győzhet a pártcsoport-szolidaritás, míg másokban a dac ezzel szemben. Mert Orbán Viktor korántsem biztos, hogy egyedül akarja megtorpedózni egy Európai Egyesült Államok-szerű képződmény kialakulását. Néhány pontot azonban, ami ennek a szavazásnak a kapcsán felmerülhet, talán érdemes összeszedni külön is:

• Rui Tavares portugál képviselő, és Portugália korántsem tartozik jelenleg az Unió jelentős súlyt képviselői államai közé; 
• Rui Tavares zöldpárti képviselő, és a zöldeket sokan az anarchistákkal rokon képződményként kezelik, miközben jelentős cégek lobbi-érdekeit zavarhatják;
• Az EP-ben is emberek szavaznak, akik egyáltalán nem mentesek az előző pontok hatásaitól;
• Orbán Viktor fizikailag az EP-ban szólalt fel, de valójában haza beszélt, mivel pontosan tudhatta, hogy a hazai hivatalos média részletesen fogja tárgyalni a beszédét;
• Kiszámítható volt, hogy a cáfolat szándékával, de ezt a beszédet az ellenzéki média is tárgyalni fogja; 
•  Az utóbbiak hatására gyakorlatilag mindenkihez eljut;
• Az utóbbiak érdekében igyekezett a radikális jobboldal felé gesztusokat téve lejátszani őket a színpadról, mivel egyrészt ezzel piros pontot remél az EP-ben, másrészt szavazatokat a szélsőjobbról;
• Az otthonra üzent beszédben nincs jelentősége a tényszerűségnek, mivel elegendő a haza „hős védelmezőjének” szerepét eljátszani;
• Az utóbbi jól lemérhető azon, hogy taxatíve egy Tavares-pontra sem tért ki;
• A tényszerű cáfolat hiányának „benyelése” az EP-ben, a taxatív cáfolatok számon nem kérdése, éppen azt mutatja, hogy Orbán Viktor helyesen számított a pártérdekek megosztottságára;
• A hazai ellenzék megosztott, és nincs egységfront;
• Az október óta látható egyre kisebb mozgósítási szándék, és készség Orbánnak ad érveket, mivel: 1. Joggal hivatkozhat, tudva, hogy nincs a hatalmát veszélyeztető kritikus tömeg, a szabad gyülekezési lehetőségre, a demokrácia létére, és személyes támogatottságára; 2. Az utóbbi körülmény miatt az EU akkor sem fog beavatkozni, ha akárhány jelentés fog készülni;
• Orbán Viktor joggal számíthat arra, hogy az EU beavatkozásának hiánya, és az ellenzék önmarcangolása erősíti a győzteshez zárás jelentőségét;

A felsorolásból az is következik, hogy Orbán Viktor, és párttársai alapvetően egy választási kampány-beszédet mondott. A jelentéssel kapcsolatban kihasználva az EP megosztottságát, és erősítve az itthoni szabadságharcos attitűdöt. Ugyanakkor, mivel az EP keze is jelentős mértékben meg van kötve, alapjában véve teljesen mindegy, hogy a jelentést elfogadják, vagy sem. Ha elfogadják, akkor Orbán Viktor itthon előveszi az „EU-tehet-mindenről” feliratú bűnbakkártyát. Ha nem fogadják el, akkor viszont előveheti a „Az-én-vagyok-az-EU-t-is-meggyőző-hős-vezéretek” feliratút. A belpolitikában alapvetően nem fog rosszul kijönni a helyzetből. Miközben látható, hogy az ellenzék nagyon lényegi kérdésekkel nem foglalkozik. Például azzal sem, hogy a demokrácia miként fér össze egyáltalán a vezér-kultusszal. Akár EU-val, akár az EU nélkül.

S ez értékelheti fel azt, hogy az ellenzéket sikerült megosztottan tartania, és kisszerű védekezésekbe kényszeríteni. Amíg ugyanis Bajnai Gordon szóvivőkkel perlekedik, addig működik nem csak a szelek, de a szellők kifogása is a vitorlákból. A lejárató kampányelemeket bármikor elő lehet rángatni, miközben az akár megnyert perek hírei vagy nem kerülnek be a híradókba, vagy egy félmondatos említés szintjén csupán. S amíg az ellenzék vezetői láthatóan jól el vannak a pernyerések sikerélményeivel, a lényegi, az embereket esetleg tényleg mozgósítani képes retorikák háttérbe szorulnak. Márpedig a hatalom jól kiszámítottan számíthat arra, hogy amennyiben ez az állapot elég hosszan fenn áll, akkor már csak egy radikális ellenzék képes megmozdítani az embereket. A baloldalon ilyen számottevő erő jelenleg nincs. A jobboldal radikálisait pedig ismét próbálja Orbán Viktor a saját szárnyai alá terelni. Elvégre közfélelem-keltésre bármikor jók lehetnek a gárdák és az ultrák. Amikor a hazai ellenzék, vagy bárki más, egyfajta csodavárás gyanánt egy EP-szavazástól várja minden baj orvosságát akkor alighanem rossz lóra tesz.

Andrew_s

A Nemzeti Érpataki Autonóm Terület, mint iskolapélda

Érpatak iskolai csendélete,
Árpád-sávval és polgármesterrel

A Nemzeti Érpataki Autonóm Terület (NÉAT) vezetőjétől hangos most a média közröhej iránt érdeklődő vonulata. Igaz, a fenti néven nem kiáltotta ki Orosz Mihály Zoltán a mag kis országát, de a kinyilatkozásai alapján még sor kerülhet erre is. Végső soron ez alighanem egy rabszolgatartó kisközösség lesz, ahol kiteljesedik majd az unortodox workfare. Ami viszont Orbán Viktornak, és hajdani jobb-kezének egyik kedvenc vesszőparipája.

Aki ezek alapján azt hinné, hogy Érpatak polgármestere a Fidesz jelöltje volt, az a formális tévedés bűnébe esik. Orosz Mihály Zoltán ugyanis független jelöltként kapta meg jelen alattvalói egykori kegyelméből az őt most megillető címet. Az persze megint más kérdés lenne, hogy most mennyire bánják az akkori döntést. Az pedig egy újabb kérdés, hogy mennyire merik bánni az akkori döntést. A pillanatnyi hatalom ugyanis egyben azt is jelenti, hogy a polgármester a megélhetés ura is a környéken. Elmozdításához tehát először azt kellene elhinniük az embereknek, hogy képesek elmozdítani azt, aki minden fellépésével azt sugallja, hogy neki mindent szabad. Ebből a szempontból Érpatakra is igaz, hogy cseppben a tenger. Egy kis Magyarország, melynek viszonyai hasonló helyzetet látszanak jelezni. Az emberek morognak, de félnek ugatni. Okkal, hiszen a napi szükségletek beszerzésekor nem statisztikai adatként, hanem személyes valóságként élik meg a kiszolgáltatottságot, a munkanélküliséget, a recessziót.

Ugyanakkor, ellentétben a hazai általános viszonyokkal Érpatakra mégis a közvetlen, országos szabályozóknak kellene érvényesnek lenniük. Országosan ugyanis lehet, hogy működik az Európai Unió-ra, illetve annak tisztségviselőire való mutogatás. Csatolva ehhez az ellenzékkel szembeni lejárató-kampányokat, melyek során Rogán Antal egész az unortodox baloldal meghatározásáig is eljutott. Érpatakon azért mégis furcsa lenne azt állítani, hogy azért nem használnak gépeket, és azért van permanens jelmezbál, mert az ország permanens forradalma és szabadságharca ezt kényszeríti rájuk. S a helyi polgármester ezzel vívja saját függetlenségi háborúját. Alkalmasint a gyermekvédelmi irányelvek ellen is. Mert azért egy iskolai rendezvényen való fellépést nehéz elvonatkoztatni a diákságtól. Igaz a gyermek és ifjúságvédelem aligha tartaná a pálinkázgatást példamutató iskolai viselkedésnek, és az is megtörtént már alig fél éve.

Azért persze Érpatak egy kicsit más. A decemberi pálinkázgatásnál legalább nem kínálták meg a gyermekeket. A NÉAT vezetőjének buzizását viszont a diákság aligha befogott füllel kellett, hogy végighallgassa. Amikor tehát az említett rendezvényen nem kérték fel a polgármestert a csendes távozásra, illetve a diákokat sem kísérték ki a pedagógusok, akkor annak szintén lehet önálló jelzésértéke. Megfélemlítésről, rosszabb esetben nem is olyan látens egyetértésről üzenve. Bár egy olyan településen, ahol egy erre született megállapodás ellenére sem hívnak össze testületeket, és a törvényességi felügyelet gyakorlása a vállvonogatásból áll, a megfélemülésre szavaznék inkább. De kétségtelen, hogy a helyi viszonyok alaposabb ismerete kellhetne még a tippeléshez is.

Így például jó lenne tudni Birta Ferencné Madar Anna véleményét az ügyről. Nyilván nem a polgármester ténykedéséről általában, hanem annak iskolai megnyilatkozásáról. Tankerületi vezetőként, a KLIK adatai szerint, ez az ügy ugyanis hozzá tartozik, hozzá tartozhat. S mivel egy szintén nem nagy településen, Szakolyon maga is polgármester-jelölt volt, azt is jobban meg tudhatja ítélni, hogy meddig mehet el Orosz Mihály Zoltán. Addig pedig, míg a KLIK, vagy esetleg az önkormányzatok általános felügyeleti szerve részéről nem születik állásfoglalás, addig modellként szemlélhetjük a NÉAT-ot. Ahol a helyi vezető lehet, hogy csak méltó társa akar lenni az országos vezetésnek. Szellemiségében is.

Andrew_s