COVID-19: A távdigitális csodavárás hiábavalósága

Furcsa. Amikor már a fejlődésnek látszó tendencia sem tetszik. De a tálalása, a kezelése szinte biztosan nem igazán tetszik. Ilyen az, ahogy az otthoni munkavégzést kezeli a blikkfang-ipar. Beleértve azokat a politikai szereplőket is, akik szinte már örömhírként kezelik a COVID-19 tündöklését. Holott ez egyáltalán nem egy egyszerű mutatvány. Még akkor is, ha eltekintünk azoktól az ágazatoktól, ahol az otthoni munkavégzés nem megoldható.

Ahol, teoretikusan, megoldható, ott sem megy csettintésre minden. Vegyük először az otthoni munkavégzés egy speciális esetét, az otthoni tanulást. Az teljesen világos, hogy az iskola egy szocializációs környezet is. Ezt az otthoni tanulás kapásból kikapcsolja. Még akkor is, ha látszólag a gyerekek a szünetben is a telefonjukat nyomkodják. Akkor is, ha a közösségi média számos területen látszik megváltoztatni, sok szempontból csak látszólag, a személyes kapcsolatrendszereket. Ennek a látszólagosságnak a boncolásába itt most nem mennék bele, de még a felnőttebbek esetében sem teljesen mindegy, hogy a problémák magvát személyesen tudja rendezni valaki, az előzetes csetelések után. Aki azt hiszi, hogy a gyermekeinél más a helyzet, az szerintem lenézi a csemetéket. Vagy semmibe veszi? Ossza be! Tekintse bárhogy is, az otthoni tanulás kommunikációs, szocializációs hatását kár lenne lebecsülni. Különösen, mert ezt a testvérek, a szülők nem igazán tudják pótolni. De a web-kamera sem.

Miközben természetesen nem árt szem előtt tartani azt sem, hogy az otthoni tanulás lehetőségének kihasználása nem a tanulás helyett van, hanem maga a tanulás. Korosztálytól függetlenül. Ami azt is jelenti, hogy erre alkalmas tananyag kell.  Valamint olyan számonkérési rendszer, ami a lehetőségeket maximálva zárja ki a puskázás lehetőségét. Vagy szorítja azt be abba a szférába, ahol már többet kell tudni a puskázáshoz, mint a tananyag maga. Ehhez azonban az kevés, hogy a jobbára frontálisan előadott tankönyvet felolvassa valaki. Ez csak amolyan szükséges, de nagyon nem elégséges feltétel. Nem mintha hangzó tananyagokból fene jól állna a hazai iskolarendszer. Ezért is lehet nagy segítség az olyan kezdeményezés, ami legalább ezen próbál segíteni. Ugyanakkor pár éve még a komoly digitális eszköztárakat sem sokkal többre használta sok tanár, mint egyfajta digitális palatáblát. Ami legalább két dolgot jelez. Még iskolai tartózkodás esetén is komoly, digitalizált tananyag-csomagok kellenek a hatékony demonstráláshoz. No meg persze olyan pedagógus, aki az okszerű és hatékony alkalmazására is alkalmassá van képezve.

Az otthoni tanulásnál ez hatványozottan jelentkezik. Olyan tananyag kell, ami nem csak közvetíti, digitális tölcsérként, a tanulni valókat, de elég „érdekes” ahhoz, hogy a diák figyelmét is magán tartsa. Ehhez az, hogy odabiggyesztenek egy web-kamerát, és figyelik a diákot, mint egeret a labirintusban, az roppant kevés. Ugyanakkor olyan pedagógus is kell, aki egy virtuális katedrán, webkamerás előadással, a képernyő kis ablakába „száműzve” is működőképes. Tud elég érdekesen előadni így is, tud támogatólag segíteni távolról is, és személyében sem feszélyezi a webkamera előtti megnyilvánulás. Személy szerint szkeptikus vagyok a hazai, ezt érintő, viszonyokat illetően. Így igencsak nehezen emésztem azokat az örömködéseket, hogy majd a koronavírus megoldja az oktatás modernizálását. Lehetőleg egyik napról, de inkább egyik óráról a másikra. Azt, amire egyébként éveket „felejtettek el” korábban. Ha nem évtizedeket. Nem elfeledkezve arról, hogy akinek eddig nem sikerült a gyermek környezetébe internetet, számítógépet, informatikai ismereteket biztosítani, az nem fogja ezt egyik napról a másikra megoldani. A nagy örömmámorban talán érdemes lenne azt is tudomásul venni: aki eddig hátrányban volt, az most végleg leszakadhat.

Ahogy a felnőttek otthoni munkavégzésével kapcsolatban is érzek némi szakadékot a valóság és némelyek, a COVID-19 kapcsán kialakult, lelkesedése kapcsán. Azokban az ágazatokban is, ahol ez egyébként ma sem ritka, és technikailag is kivihető. S amelyeknek csak egyike a tanár, fentebb emlegetett, otthonról véghezvitt, távtanítói munkája. Általánosságban elmondható valószínűleg, hogy az informatikával támogatott munkák azok, amelyek otthonról is végezhetők. Nevezzük ezt HO-nak a divatos „home office” rövidítéseként. Sokszor itt is úgy gondolják, hogy néhány web-kamera csodákra képes. Valamint esetleg egy olyan program, ami a felhasználó minden ténykedését naplózza. Magyarul: agyonellenőrzik a dolgozót. Ez nyilvánvalóan biztosítja a fizikai jelenlétet, és legalább ilyen nyilvánvalóan rontja a hatékonyságot. De legalább drága. Különösen akkor, ha a napló alapján kell kifizetni a túlórákat. A HO-hoz nem szocializált munkáltató tehát korántsem biztos, hogy egyik napról a másikra HO-barát munkáltatóvá válik. Nem véletlen talán, hogy a HO-kompatibilitás auditálható, minősíthető is manapság. De tegyük fel, hogy igen, a munkáltató megugorja.

A másik oldal helyzete sem sokkal jobb. Otthoni viszonyok között számos külső hatás éri a dolgozót. Az erkélyen csipegető cinke látványától a gyerekszobát atomjaira bontó csemetéig bezárólag. Arról a digitális játszótérről nem is beszélve, amit a céges gép mellé bekapcsolható saját, és otthon sokkal megszokottabb számítógép kínálhat. Olyan ingereket, alternatívákat kínálva, amik korántsem biztosítják a hatékony munkavégzést annak, aki nem tanulta meg, hogy miként legyen HO-ban is teljesítőképes. S ezen az sem segít, ha a munkáltató túlfeszített ellenőrzést akar gyakorolni. Jobban szolgálva a dolgozó gyomorfekélyét, mint a teljesítményét. A fentebb emlegetett örömködés tehát itt is ostobaság-gyanús. Az egyik napról másikra otthoni munkára küldött dolgozó ugyanis csak akkor lesz érdemben is munkavégző, ha ezt megtanulja. Ami tanulás nem pár másodpercnyi időt jelent. Ezt azok is megerősíthetik, akik projekt-munkák kapcsán rendszeresen gyakorolják ezt a „sportot”. Valamint azok is, akik éppen a problémái miatt menekülnek a projekt-munkák elől.

Aki tehát most a vírustól várja a korábbi tanulási, képzési hiányosságok varázsütésszerű megoldását, az olvasson népmeséket. Ott talán még ez is megvalósul egy csettintésre.

Andrew_s