A „maradj otthon”
kampányt valahogy kezdettől kicsit túlreagálásnak éreztem. Mintha a döglődő
világgazdaságnak nagyon is kapóra jött volna egy kifogás, amire rá lehet kenni
a válságot. Aztán most, hogy Kínában kezdik feloldani a vesztegzárat más is
eszembe jutott. Talán azért is, mert a vízcsapból is folyó kampány, és a
katasztrófa-turizmust idéző híradások túlérzékenyítettek.
Miközben persze
hallottam azt a magyarázatot, hogy megvédi az egészségügyet a nagy,
ugrásszerűen jelentkező leterheléstől. Ami hazánkban mindenképpen indokolt.
Mármint az egészségügy megvédése a hirtelen túlterheléstől. Legalább a lakosság
által. Ha már a hatalom sem tud jobbat ajánlani, mint erőművásárlást,
védőfelszerelések külföldre-ajándékozását, vívótermeket, vagy tudom is miket. Leginkább
talán egy rendeletet, ami a vírusnak megtiltja a terjedést. Ami hatásában
biztos lesz olyan jó, mint a sáska-járás egyházi kiátkozása. De legalább úgy
tűnik majd, hogy a hazai vezetés mindent megtett. Ám térjünk vissza a
veszteglésre.
Az világos, hogy a
COVID-19 azért tud szinte akadály nélkül terjedni, mert több módon is
átkerülhet egyik gazdáról a másikra. Miközben, újdonságként, nincs szerzett
immunvédelem, és az immunválasz lassabb, minthogy a szervezeten belül gyorsan
lokalizálja a vírust. Ez utóbbit tartják az otthonmaradás egyik olyan érvének,
ami mindent visz. Ne találkozz a vírussal, és nem kapod el. Ezt kár is tagadni.
Olyan ez, hogy fertőződés legbiztosabb elkerülés módja, hogy nem szabad
megfertőződni. Egyszerű, logikus, és akár egy bullshit-generátor is képes ilyen
okosságokra. Tehát maradj otthon. Aztán rohadt kitartóan figyeld a kínai
híreket a megbetegedésről. Valamint a vakcinálási híreket is kövesd szorgosan. Két
hír között pedig vedd elő az internetes biológia-könyvet.
Mert a lakáskarantén
feloldásakor a tapsviharon kívül egy másik forgatókönyv is fellapozódhat. Azok,
akik azért nem betegedtek meg az otthonukban, mert nem találkoztak a vírussal,
azok pont annyira lesznek ugyanis védettek a karantén után, mint előtte. Amikor
a karantén ajtaja kinyílik, akkor megnő a találkozás esélye. Világos, hogy
mivel korábban nem találkoztak egymással, védettek is pont annyira lesznek
egymással szemben, mint korábban. Nagyjából semennyire. A karantén megszűnésekor
így a szerzett védelemmel nem rendelkező, de előmerészkedő emberek között
kialakulhat egy második, a korábbinál akár erősebb járvány-hullám is. Mert az
elővigyázatosság foka is csökken egy hamis biztonságérzetnyivel.
A megfejtés a tömeges
vakcinálás lenne. A tényleges fertőződést nélkülöző tömeges bemutatkozás a
vírus és gazdája részéről egymásnak. Ilyen kínai hírekkel nem találkoztam. A
tényleg nincs tömeges vakcinálás, akkor vajon mi lehet a döntés mögött. Az
egyik az epidemiológiai, immunológiai ismerethiány. Ezt nem tételezem fel. A
másik, hogy a lakosság teljes szűrése olyan mértékű spontán fertőződést mutatott
ki, amely mellett már teljesen mindegy, hogy ki merre jár. Különösen, ha sokan
spontán gyógyultak a lakás-fogság ideje alatt. Lehet egy harmadik ok egy
szigorúan gazdasági ok. Egyszerűen a gazdaság nem bírja ki a termelésből kieső
tömegek megfinanszírozását a gazdasági teljesítmény radikális visszaesés mellett.
Így, a második járványhullámtól tartva, fél kézzel a féken, de elengedik az embereket.
Ha az utóbbi eset lenne
az igaz, akkor kezdhetjük összevetni Kína, akár lakosságarányos, gazdasági és
erőforrás-tartalékait a hazaival. Aztán az általános vakcinálás lehetőségeit
tekintheti át bárki a nemzetközi hírek alapján. Valamint vessen számot a hazai
egészségügy helyzetével. Arra az eredményre juthat, hogy a lakás-karantén alkalmas
lehet egy, az egészségüggyel is szolidáris, pillanatnyi megoldásra, de a
gazdaság kérdéses, hogy meddig fogja bírni. Ha pedig az ajtó kinyílik, akkor
lehet esetleg majd itthon is figyelni az újabb statisztikákat. Mármint akkor, ha
még érdekelni fog valakit.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése