2020. március 26., csütörtök

COVID-19: Egy kis pánikkal több! Maradhat?

A COVID-19 (alias SARS-CoV-2) kapcsán már írtam korábban is a kommunikáció jelentőségéről. A kommunikáció az, amivel fel lehet korbácsolni az érzelmeket is. Az Orbán-kormány kiválóan igazolta, hogy miként lehet élni, és akár vissza is élni azzal, hogy a kommunikációs fogások fegyvert jelentenek. Különösen azokkal szemben, akik fegyvertelenek. Mert felkészületlenek. De ezzel nincsenek egyedül.

Hallgatólagosan elég sok helyén a világnak eljutottak arra a pontra, hogy a vírussal kapcsolatos kommunikáció remekül alkalmas a figyelem kisiklatására. Például, a jóval korábban indult recesszióról. Ugyanakkor a magyarországi helyzet annyiban bonyolultabb a helyzet, hogy a járvány-kommunikációt felcsatlakoztatták a korábbi, elsősorban ellenség-kereső, kommunikációs kisvasútra. Ami aligha okozott nehézséget. Tekintve a több éve folyó gyűlölet-kommunikációt. Az, hogy most éppen, pusztán a saját érdekükben, az idősebbek kerültek a célkeresztbe? Most őket dobta a hatalmi gép.

Mert hallgatom, hogy mindenki maradjon otthon. Meg az idősebbek pláne maradjanak otthon. Aztán olvasom az olyan gunyoros írásokat, amilyen például a napokban jelent meg azzal kapcsolatban, hogy pár idősebb ember meg merészelt jelenni az utcán. Elvégre nyilván nagyon blikkfangos lehet belerúgni abba, aki amúgy is kiszolgáltatott. Legyen az akár menekült, szegény, vagy idős. Akik számára a cica vacsorája is fontos lehet, akiknek nem biztosan az a társadalmi érintkezés netovábbja, hogy a küszöbükre messziről odatesznek egy szatyor akármit, akiknek esetleg fizikailag sem előnyös a mozgásszegénység, de nincs otthon edzőtermük, illetve edzéstervük. Úgyhogy csak gratulálni lehet azoknak, akik akár szóban, akár írásban, pláne esetleg egy névtelen fórumbeszólásban, de az időseknek ugranak neki.

De ez a kommunikációnak nyilván csak egy vetülete. A másik az, hogy kifejezetten pánik-kommunikáció zajlik. Tessék csak hallgatni a híreket, és olvasni is azokat. Hosszasan ecsetelgetik, hogy hány új beteg van, és hányan haltak meg. Fontos információ? Nyilvánvalóan az. De korántsem kizárólagos. Ehhez képest igencsak az apró-betűs részekhez sorolódnak az olyan adatok, hogy a fertőzöttek száma nem nő a végtelenségig, és van gyógyulási folyamat is. Holott, ahogy korábban is érintettem, egy sikeres immunválaszt kiváltó kórokozó esetében nincs totális fertőzöttség, és létezik, létezhet egy egyensúlyi állapot. Ami azt jelenti, hogy egy felfutási görbét követően van egy „plató”, amikor már nem nő rohamosan a fertőzöttek száma. Az aktív tünetekkel rendelkezőké a gyógyulási folyamat eredményeként pedig csökkenni is kezd.

De a „plató” eléréséhez közeli állapotokról még csak-csak folyik némi kommunikáció. A halálozások kapcsán azonban szinte kizárólag számháború, egyfajta koporsós licit zajlik. Röpködnek a számok. Olyan képet sugallva, hogy „rettegj, mert betegen rád néznek és meghalsz”. Holott ez korántsem igaz. Illetve. Nem kizárólagosan igaz. A halmaz ugyanis a lakosság egésze. Ami azt jelenti, hogy még a hazai, kiugróan magasnak látszó halálozási arány sem képezi a többséget. Az, hogy a magyar adatokhoz, illetve arányokhoz valószínűleg a gyalázatosan alacsony szűrtségi arány is besegít, az egy külön történet. De vegyük a négy százalék körüli értéket. Még ez is azt jelenti, hogy a tünetes fertőzötteknek is 96%-a meggyógyul. Egy, csak a lakosság mintegy felére, kétharmadára kiterjedő fertőzés esetén ezt az arányt megemelik azok, akiknél ki sem alakul tünet, illetve nem is fertőződnek meg.

Igaz, annak a kommunikálása, hogy a kutya harapta meg a postást, és a világpánik jó része indokolatlan az nem elég ütős a blikkfang-iparnak. Holott az emberi közösségek hosszú távú érdekeit a valós kockázatbecslésen alapuló, és ennek mentén kezelhető félelem inkább szolgálná, mint a kontrollt vesztett pánik. Ellentétben a perc-hatalomban gondolkodó hatalmak, és a klikk-vadászatban utazók érdekeivel.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése