Röghözkötögetési kormányötletelés

A hatalmi pozícióból elkövetett napi politikai froclizás legújabb ötletének a túlmunka környékén kavarták fel az állóvizet. Az Index-en megjelentek szerint mind a túlóráztatás mértéke, mind a munkaidőkeret kezelése megváltozna. A Szatmáry Kristóf és Kósa Lajos által benyújtott javaslat társadalmi üzenete összefoglalható azzal, hogy „coki”.

Illetve nem is annyira. Sokkal inkább azt sugallja, hogy a motiváció a munkaerőhiány valamiféle kényszeres áthidalása olyanok által, akik a munka világából leginkább csak a világot látták. Míg mások a tényleges, a politikai pótcselekvéseken, túlmozgásokon túlmutató, munkával foglalkoztak. Az utóbbi kérdéssel, Kósa munkavégzésével nem is foglalkoznék többet. A politikus valószínűleg úgy érzi, hogy beleszakad a munkába. Mások pedig talán úgy éreznék, hogy beleszakadnak a röhögésbe, ha munkának akarnák tekinteni a politikus teljesítményét. Igaz, ez igaz lehet más politikai szereplőkre is. A beadott beadvány lényege nem is ez, hanem a munkavégzők egyfajta röghöz kötési szándéka.

Akkor ugyanis, amikor a munkaidőkeret, és így túlmunka javadalmazásának kérdése is, három éves időszakra számítható, akkor kialakulhat egy igen sajátos állapot. Az, hogy a munkavállalót 1-2 éven keresztül annyit túlóráztatják, amennyi időt csak lehet, majd a harmadik évben vagy kifizetik, vagy nem. Azt ugyanis aligha lehet garantálni, hogy a munkahelye a harmadik évben még egyáltalán létezni fog. Miközben a túlóráztatott dolgozó nem biztosan engedheti meg magának azt, hogy felmondjon a rabszolgatartónak mielőtt kifizetnék. Illetve, amíg bízik benne, hogy esélye van a pénzéhez jutni. Eközben persze fizetnie kell a számláit. Így a munkahelyén is kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és egzisztenciálisan sem lesz biztosabb az élete. Tulajdonképpen három éves ingyen hitelt nyújt a munkáltatónak, és az is nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a helyzet nem annyira lesz jó a munkavállalónak.

Ha azt tekintjük, hogy a munkaerőhiánnyal azok a szakmák leginkább érintettek, amelyekből a legnagyobb az elvándorlás, akkor a még itthon dolgozó személyzet kerül a legszorosabb satuba. Az elé a választás elé kerülve, hogy fokozottabb kimerülési tünetekkel, esetleg nagyobb hibaszázalékkal, egy elvi ígéretben bízva még jobban kizsigereli-e magát? Ha pedig a kérdésre megengedheti magának a nemleges választ, akkor mégis marad-e, illetve távozik. Arról a pályáról, illetve akár az országból is. A gazdasági exodus kormányának nagyobb dicsőségére. Amely folyamat végén könnyen előfordulhat, hogy nem a legalkalmasabb, legjobb személyi állomány marad a munkahelyen, hanem az, aki szakmai, illetve magánéleti okokból képtelen a váltásra. Azt nem kívánom, hogy a beterjesztőket, illetve bárki mást olyan műtsön, majd ápoljon, aki éppen hogy átment a vizsgákon, és túlóráktól fáradtan szúrja be valahova a tűt, majd vágja azt, amit sejteni vél. De attól, hogy nem kívánom senkinek, azért még előfordulhat, hogy megesik majd. Ha nem is most a magángéppel röpködő, kiemelt ellátást elváró politikai elittel. Egyelőre.

De ez csak példa. Annak alapján, hogy az egészségügyi ellátórendszer erősen érintett az elvándorlástól. Ha nem is kizárólag. Mert szinte biztosan számosan tudnának sorolni olyan eseteket, amikor informatikai rendszerek adják meg magukat, illetve szakmunkák válnak gányolássá annak következtében, hogy nem a legalkalmasabb, hanem az éppen még megtalálható munkavállaló kezébe kerül a kérdés. Azonban azt sem vitatom, hogy Kósa és pártjának további elittársai ezzel a kérdéssel sem találkoznak. Ahogy számos más kérdéssel sem. Olyan kérdéssel, amit nem a megfelelő káderek tesznek fel nekik a megfelelően szűrt közönség előtt. Amíg biztosítani képesek a hatalmukat. Úgy is, mint a hatalmat birtokló pártvezér hűbéresei. Amíg megfelelően nyalnak, és csak halkan szuszognak hozzá.

Ugyanakkor persze érdekes lehet, hogy az előterjesztést az előterjesztők azzal indokolják, hogy az egy uniós irányelvnek, az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelvének való megfelelés szolgálja. Az irányelv elérhető az uniós forrásból, és elolvasását a https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32003L0088 címen csak ajánlani lehet. Mert abban igencsak eldugták azt a kitételt, hogy a túlmunka szervezését, illetve elszámolását három éves időszakra kellene megállapítani. Annyira eldugták, hogy meg sem sikerült találnom. De talán bennem van a hiba. Nem is lehet más az oka a látszólagos hiánynak. Elvégre komoly, rengeteget dolgozó politikusok, Szatmáry Kristóf és Kósa Lajos állítják, hogy ott van az. Tehát biztosan ott van az valahol. Számos más, a munkavállaló érdekét szolgáló olyan iránymutatás mellett, ami ellenben a magyar törvényekből nem látszik számomra visszaköszönni.

Miközben az egész ötlet inkább egy következő kísérletnek tűnik a közvélemény kifárasztására, illetve az emberek cukkolására. Hátha sikerül már végre valami komolyabb okot találni a nyílt diktatúra bejelentésére.

Andrew_s