Megjelent egy írás a
tanárok alkalmatlanságáról. Ez annyira hiánypótló, hogy csak na! De tényleg!
Mert ahhoz aztán baromi nagy éleslátás kell, hogy amikor valami már méteres
lángokkal ég, akkor megállapítsa valaki: tűz van. Persze, akkor is jobb
félreverni a harangot, mint sunnyogni a kertek alatt. De nem egyszerűbb akkor
oltani, amikor még csak tüzesedik a kiszáradt trágya az istálló sarkában?
Maga az említett írás
az ATV
oldalán jelent meg egy olyan címmel, ami szerint döbbenet lenne, hogy a
tanárok nagy része alkalmatlan a pályára. Azért annak, aki most döbbent erre
rá, annak valami kevésbé ártalmas, a szemet kevésbé meggyötrő szert kellene a
jövőben szednie. A tanári alkalmatlanság évtizedes probléma. Több évtizedes.
Tekintettel arra, hogy a maradványelvű pedagógusképzés korántsem napjaink
vívmánya. Magam 2008-ban írtam először egy tanulmányt arról, még a Corvinus-on,
hogy az iskolákban erős a kontraszelekciós nyomás. Akkor az euroAstra-ra is kikerült,
de ma már ott nem olvasható. Ellenben 8
évre rá még mindig aktuális volt. Ahogy az sem volt különösebben újdonság
már 2011-ben sem, hogy a narancsos oktatáspolitika egyfajta gyermekkísérletként
is felfogható. Amelyben a nyelvvizsga-papírhoz való fétistisztelet egyfajta
kasztosító tényezőként szerepel. AZ, hogy a napokban a nyelvvizsga-papírhoz való
ragaszkodás baromsági koefficiensét is emlegetik, az csak fokozza azt az
érzést, hogy egyes, a pedagógiával foglalkozó fejekben nem túl gyorsan forognak
a fogaskerekek. Pontosabban: iszonyat lassúsággal mocorognak csupán.
Az ATV cikke egyébként
azt is említi, hogy „a
pedagóguspályaalkalmassági-szűrés hatékonyabbá tétele régóta felmerülő igény”.
Ehhez képest még az azóta hamvába hűlt tanártüntetések során sem merült fel egyszer
sem a színpadi szövegekben az, hogy a tanárok alkalmasságának a kérdését fel
akarnák komolyan vetni. Nem mintha valami komoly programhirdetéssel indult
volna a program nélkül simán, és közvetve a kormányt erősítő módon, lecsengő tüntetéssorozat.
Most azon felülemelkednék, hogy a tüntetésszervezés környékén is előforduló
szakmai „nagy öreg” de facto, ha nem
is szó
szerint, lehülyézett, amiért programot vártam volna. De hát istenkém, az
elméleti pedagógia elefántcsont-tornya nem azonos a gyakorlattal. Még akkor
sem, ha az előbbiekben félrevonulva gondolkodnak el felhős mélabúval, hogy mit
kellene tennie másoknak. Mindenki másnak. Csak a fizetés legyen meg. Ellenben
ugyanakkor, szintén 2016-ban, szinte pánikszerű félelemmel
viseltettek az érintettek is, a tanárok alkalmatlanságának az egész
kérdéskörétől. Holott már évekkel korábban, 2013-ban,
is világos volt: érdemi alkalmasságvizsgálat márpedig nincs.
Természetesen az, ha
egy évtizedes lenne csak a felismerési késés, az is rányomná a bélyegét a
magyar oktatásra. De 2008-ban már azért lehetett megállapításokról beszélni,
mert világosan látszó, már akkor sem volt újdonság az iskolákban, a
tanárképzésben is zajló kontraszelekció. Igen, tudom, akkor nem a Fidesz volt
kormányon. Igen tudom, a kormányváltás után sem javult a helyzet. Az a helyzet,
amely kormányok jövése-menése közepette, szinte rendszer-érzéketlenül zajlott
addig is, és zajlik azóta is. Valószínűleg azért, mert nyilvánvalónak látszik:
a tanításra alkalmatlan, és ezért magukat a mozgalmárságba menekülve átmentő
tanárszervezeti megmondók aligha támogatnák a kontraszelekciós spirált megtörni
szándékozó kísérleteket. Alkalmasint a ’980-as évek vége óta sem volt egyik
kormánynak sem mersze megtörni a felsőfokú képzésben, a tanárképzést is
beleértve, kialakult kontraszelekciós spirált. Ahogy a látszólag ezt célzó,
most zajló „akadémiázás” is csak ennek az erősítését, a „kárdereket mindenhova”
mozgalom szélesítését látszik szolgálni.
Azért persze mégis
örülök, hogy legalább most, hogy már szinte minden porig látszik égni,
megszólalnak egyesek. Kijelentve, hogy „mintha lángocskák látszanának”. Csak el
ne kapkodják. Mert a végén még történik valami. Aztán majd kikapnak azoktól a
tanármozgalmároktól, akik 2010 előtt az akkori oktatáspolitikán morogtak. Most
pedig azon, hogy állítsák nagyjából vissza az akkori állapotokat. Valójában
pedig azért, mert a szakmai minősítés, illetve teljesítménykényszer elől
menekülve langyosabb vizet kérnek a kádba és több párnácskát a ketrecbe.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése