2019. április 15., hétfő

In memoriam: Notre Dame

Látom a híreket, és olvasom a neten, hogy Párizs egyik büszkesége hosszasan égett. A teljes pusztulástól, az első hírek szerint, ippeghogy megmentették. Életemben egyszer jártam ott, de részvétem mindenkinek, aki a kultúrát csak kicsit tiszteli. Bármelyiket. Nem attól, hogy keresztény, druida, mohamedán, vagy akár csak barlangfestő totemista, hanem azért, mert az emberi szellem terméke.

Ugyanakkor olvasom, látom azokat a megjegyzéseket az interneten, amelyek már összeesküvés-elméleteket sejtetnek. Iszlamistát, zsidót, anarchistát, vagy bármilyet. Külön, vagy együtt. Négyzetre emelve és köbméterben is kiszámolva. Olykor az „úgy kellett nekik” mottóval is fémjelezve. Miért? Mert csak.

S igen. Ezek az agyvíz-tolulások is az emberi szellem termékei. Ezekért is részvétem. Azoknak az Embereknek, akik még megőrizték legalább nyomokban a humánumot, az empátiát, a kultúra megbecsülésének képességét, de közelről kénytelenek ismerni azokat a biomorfokat, akik lábon hordták ki az agyhalált.

Ugyanakkor az sem lenne sokkal szerencsésebb, ha kiderülne, hogy bizonyos conteoknak alapja is lehet. Nem vallásháborús okokból, hanem azért, mert a templom javára most biztosan könnyebb lehet pénzt kalapozni. Ha kiderülne, hogy a kár nem is akkora, mint először sugallták. Ahogy már tudjuk: bizonyos műkincsek véletlenül pont nem voltak a bedőlt toronyban. Netán kiderülne: amúgy is vissza akarták, vissza kellett volna bontani az elégett tetőszerkezetet...

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook