Ma több helyen attól
volt hangos a net, és a média általában is, hogy a nemzeti kaparnok, alias Lázár
János a Makói Városi Televíziónak nyilatkozva beszólt a kormányzó hatalomnak. A
rabszolgatörvény kapcsán. Fura módon a bérbírósági törvény kapcsán nem. Ami,
egymással összefüggve, vagy akár külön ösvényen haladva is jelezhet pár
dolgot.
Leginkább az, hogy a
közigazgatás bérbírósági törvénye Lázár szerint teljesen rendben van. Ami
érthető lehet abból a szempontból is, hogy neki teljesen megfelel a
kialakítandó alig-alig függetlensége a bíróságoknak. Ezt egyébként teljesen
megérthetjük. Elvégre abban az esetben, ha holnaptól ő lenne a miniszterelnök,
akkor neki sem igazán hiányozna egy túlságosan mélyen vájkáló
igazságszolgáltatás. Mert azért nem árt emlékezni arra sem, hogy Lázár
esetélben is fel-felmerülgettek kérdőjelek az őt körülvevő vagyoni elemekkel
kapcsolatban. Elhíresült mondása a kaparásról, és az emberi értékről is ennek
a feszegetése kapcsán, arra válaszul pattant ki a száján. Bízva abban, hogy a
hatalmi szájak majd csak megvédik.
A rabszolgatörvénnyel
kapcsolatban az általa elmondottakat értékelhetjük persze a bortova élén
egyensúlyozás kísérletének is. Mert az egyik oldalon azért tartogatott némi
kioktatást azoknak is, akik a parlamentben tartott ellenzéki obstrukciós
előadást pártolnák. Amennyiben szerinte semmilyen hatalmi bénázás, tömeges
froclizás, illetve a hatalommal visszaélve hozott, egyoldalú döntés sem
indokolja, hogy az ellenzék azt ellenezze. Ahogy szerinte utcai megmozdulásokra
sincs szükség. Lázár ugyan zavargásokat emlegetett, de ezt nyugodtan figyelmen
kívül hagyhatjuk, és a feledékenységének a számlájára írjuk. Arra való
tekintettel, hogy a Kossuth téren 2006-ban megtartott Nagy Őszi Pisis Forradalom,
illetve a TV-székház felgyújtása, valamint az, hogy a Kossuth tér egy
szegletében a Fidesz színeiben is hakniztak akkortájt, kiment a fejéből.
Zavargásilag.
Ellenben a
mondandójának a kritikai része érdekesebb lehet. Mármint az, hogy szerinte
talán nem egészen tekinthető olyan törvénynek, amely elnyeri a munkavállalók
széles körének a támogatását. Egyben leszögezte, hogy szerinte sok fideszes
politikus is lebecsüli az elmúlt hetek tiltakozásait. Amelyről szinte azonnal
eszünkbe juthat az a lenéző gesztus, amellyel Orbán Viktor, zsebbe szorított
kézzel szemlélte a parlamenti eseményeket. Illetve az is eszünkbe juthat, hogy
a köztársasági elnök sem tartotta kritikára méltónak a kialakult helyzetet. A
kormánypárt sokadrendű papagájainak ismétlőrohamait nem érdemes nagyon
boncolgatni. A gondolataik aligha saját kútfőből fakadnak. Ha pedig
rendelkeznek ilyenekkel, azokból úgyis csak az kerül a nyilvánosság elé, amit a
fényességesre tisztított vezéri ősszáj tulajdonosa megenged. Az sem
elképzelhetetlen természetesen, hogy Lázár megszólalása is egyfajta vezéri alku
következménye. Ebben az esetben lehet szimpla, a tiltakozóknak szóbeszédet adó
gumicsont-szerepe is. Egyben előkészítve a kommunikációs terepet ahhoz, hogy a
már tető alá hozott rabszolgatörvényt módosítsák, felpuhítsák a közeljövőben.
De ezen ponton
próbáljunk azon a szálon haladni, ami folytatása a távozásakor tett
feltételezésnek. Feltételezve, hogy a saját feje után megy. Bármilyen furcsának
is tűnik is a feltételezés az egyre kontra-szelektáltabb, egyre inkább a
suttyószintet normának tekintő Fidesz háza táján. Ami Lázár esetében enyhítheti
a csodálkozást az az, hogy ő már korábban is egyike volt azon keveseknek, akik egyszerre
bizonyultak a képesnek hatalomtechnika húrjait pengetni és a talpnyalás egy
szintjét fenntartani. Legalább a látszat szintjén. Ugyanakkor már többször
említettem, hogy a radikálisok középre törekvő frakciójával, a Jobbikkal is
Lázár lehet a legesélyesebb lehet a közös platform kialakítására. Egy orbántalanított
Fidesz esetében. Mert amíg Orbán jelenti a hatalmi centrumot, addig láthatóan
maga igyekszik a fasizmus, illetve antiszemitizmus, és általában a gyűlölet
iránti igény kielégítésére.
Ugyanakkor többen és
többször, magam is, emlegették, emlegettem
úgy Lázárt, mint Orbán egyik lehetséges kihívóját. Abban az esetben, ha a
Fideszt felszínen tartó politikai, illetve gazdasági körök számára Orbán teljesen
vállalhatatlanná válna. Amiért a haveri oligarchiát átszervező, egyre inkább
csak a stróman-körre támaszkodó Orbán erősen kezd megdolgozni. Mind a hazai, mind
a nemzetközi porondon. Mely utóbbi különösen fájhat azoknak, akik a jövőt nem
az azeri baltaexport fellendülésének víziójában látják. Meg aztán egy stróman is
dönthet úgy, hogy a nevére került vagyonokat a nevén is tartja. Orbán meg
magyarázkodjon a bíróságnak, esetleg a körúti fák alatt, ahogy akar. Elérve
végső soron azt, hogy az Orbán kialakította rendszer legdurvább sallangjait
eltávolítva, de egy másik Cézárt a helyére ültetve működtessék tovább azt a
rendszert, amellyel Lázárnak valószínűleg rokon problémái vannak azzal, ami
Orbánnak volt a Kádár-korszakban. Az, hogy a gazdasági hatalmat, a saját
korlátlanságát kiépítő és a népbutítást
is egy rendszerbe integráló háló központjában nem ő ül.
Ebben az esetben Lázár
most felkapott szövege nem annyira az ellenzéknek, mint Orbánnak, illetve a
belülről őt leváltani akaró Fidesz-köröknek üzen. Azt, hogy a háttéralkuk
elindultak, Lázárnak kedvező irányba folynak, és maga
árnyékkormányát már korábban is sikerrel megszervező politikus is elindult
előre a hatalmi hálózatban.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése