Tényleg Blanka a legfontosabb szereplő?

A gumicsont-híradó alapján a rendszert megtámadta egy gimnazista. Akkora veszélyt jelentve, hogy maga a magasságos bayerzsóti is beszállt a mocskolódásba. A legutóbbi hírek szerint most a kormánymédia is beszállt az iszapbirkózásba. Az ember meg csak kapkodja a fejét, hogy ki hazudik. Illetve mikor.

Valójában huszadrendű kérdésnek tűnik, hogy az aktuálisan közsajnálati célpontnak választott Blanka áll-e bukásra bármiből. Már csak azért is, mert néhány szervilista iskolai tanár szinte mindenhol van. Egy tetszőleges diákot tetszőleges időpontban tetszőleges mennyiségű elégtelennel ellátni egy pillanat műve. De legalábbis nem tart sokáig. Ezt valószínűleg a legtöbb tanár, de a legtöbb diák is tudja. Az, mondjuk, kínos lenne, ha kiderülne: a vagdalkozás mögött a diáklány részéről a pótcélpont-keresés ősöreg stratégiája van. De a leány szerint nem áll semmiből bukásra, és miért ne vegyük komolyan ezt a nyilatkozatot.

Az egy megint más kérdés, hogy a mennyire érdemes felvenni azt a stílust, amit nyugodtan nevezhetünk bayerzsótizmusnak. Mert Bayer Zsolt kétségtelenül majdnem a tökélyre vitte, hogy miként kell trágár, ócska, fenéklyukból előtörő stílussal megnyilatkozni azokról, akiket az adott pillanatban az ő nagy vezére ellenfelének, illetve ellenségének tekint. Alkalmasint persze tudva, hogy az ilyen vezér-lojalizmusban fetrengő betűvetők felett a vezért szinte bármikor ki lehet cserélni. Ha holnap Putyin annektálná Felcsútot, akkor Bayer az orosz ellenzékben is megtalálná azt, aki „kretén, barom állat, szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt, kis proli”. Mely kitételsor alkalmazása egy fiatal lánnyal szemben azért felvethet egy egészen más jelenséget is. Lehet, hogy a vezér ölbéli bayerzsótikájának megállt az idő. Leragadva azon a szocializációs ponton, ahol egy lánynak úgy kell udvarolni, hogy meg kell húzni a haját az ovi udvarán. Úgyhogy lehet, hogy csak egyről van szó: a Fidesz 5ös párttagkönyvének tulajdonosa be akar vágódni Blankánál.

Talán azért mert felismerni vélte azt a lelki rokonságot, amellyel a diáklány Fideszt undorító, alattomos, ocsmány és fertőző járványhoz hasonlította. Amely stílus szintén kevésbé alkalmas arra, hogy valakit kifinomult stílussal gyanúsítson meg valaki. Különösen azt követően, hogy amikor visszaszólt Bayernek, akkor azt üzente, hogy a nevezett „nézzen tükörbe, és hallgassa végig a megszólalásait, amiben káromkodik, és úgy próbáljon ítélkezni meg felette, hogy ő is ezt csinálja”. Ami nagyjából azt a módszert követte, ami szintén ismert az oviból. Amikor minden konfliktus úgy kezdődik, hogy visszaütöttek. Amely beszólás kommunikációs értéke számomra nulla. Még akkor is, ha biztos vannak sokan, akik szerint karakán, és nagy mondás.

Az egész gumicsontról inkább az jut eszembe, hogy vigasztalóbb lenne, ha nem egy frusztrált óvodai közösség szintjén zajlana a kommunikáció. Egyik oldalon sem. Még akkor sem, ha tudom: a verbális ökölrázás sok indulatot képes levezetni. De még csak nem is csak széplélekségből tartanám vigasztalóbbnak, vagy az ifjúsági stílus iránti aggódásból. Inkább azért, mert az indulatok az asztalracsapás pillanatában kétségtelenül segíthet. De csak akkor, és másban sem nagyon. Ahogy viszonylag kevés kocsmai verekedés közben építettek új kocsmát.

Andrew_s