A választások közeledtével megindult a sortűz kommunikációs
gumilövedékekkel. Helyre, csontalakú lövedékek. Valószínűleg abban bízva, hogy
ameddig ezen kérődznek a népek, addig sem foglalkoznak a lényegesen valósabb
problémákkal. Az is érthető, hogy Balog Zoltán ebben jelentős szerepet vállal
magára. Sok mindenben ő lehet az illetékes elvtárs, és szellemi lekészültsége is
tökéletesen alkalmassá teszi a feladatra.
Mostanában arra, hogy zeneileg intézzen kihívást a hazai
lakossághoz, illetve az iskolákhoz. Valószínűleg annak tesztelésére, hogy az
emberek mikor kezdik halálra röhögni magukat. Ahogy az a remek kiszolása sem
szolgálhatott más célt a közelmúltban, hogy a nők
dalra fakadnak a fogantatás pillanatában. Amellyel kapcsolatban egy
pillanatig sem vonom kétségbe a lelkész úr szerte ágazó személyes
tapasztalatait. Noha határozottan érdekes lenne interjúkat olvasni mindazon
hölgyekkel, akiket Balog miniszter úr eljuttatott a fogantatás pillanatáig. Az
interjút akár egyetlen kérdésre redukálva: ők mit énekeltek Balog Zoltánnak?
A legutóbb kiszivárogtott hírek szerint már az iskolában
felkészülhetnek arra, hogy a leendő anyák zenei kiséretet is szolgáltassanak
ehhez az énekhez. Az ATV
szerint olyan hírek kezdtek szivárogni, hogy ellátnák az iskolákat
zongorával, illetve pianínóval. Potom két milliárd forintból. A zongora-program
alibije a Kodály-év. Kodály pedig forogjon nyugodtan a végső nyughelyén. Mert
alig hiszem, hogy az iskolarendszer jelenlegi állapotát ismerve azt várta volna
el, hogy zongorásítsák az oktatást. Amely program, az említett oktatási
közállapotok ismeretében egy kissé vicces. Annak ellenére, hogy emlékszem: az
általános iskolában volt pianino az énekórák megzenésítésére. Az is tudható
volt, hogy a tanárnő tudott zongorázni. Idő nem volt ugyan a tanórákon, hogy
ezzel villogjon, de azért tudott.
Az is valószínű, hogy az a korszak nagyon elmaradott
zeneélvezőket bocsátott rá a nagyvilágra. A magam példáján ezt azon gondolom
lemérni, hogy az intim pillanatok előtt nem vártam el a partner beskálázását.
Aztán azt sem, hogy énekeljen közben. A zongoráról nem is beszélve. El sem fért
volna a lakásban. De azért így, végiggondolva, lehetségesnek tűnik, hogy
némelyek esetében hasznos lett volna, ha a fogantatás helyett is inkább inkább
zongoráznak és énekelnek a kedves szülők.
Közben igyekszem szertenézni, hogy a kormányhoz, Orbánhoz
közeli körökben vajon ki foglalkozhat zeneeszközök kereskedelmével, illetve
zongorahangolással.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése