Pénzmosodai fancsali csodálkozás

2012-ben történt, hogy a magyar hatóságok egy elítélt gyilkost kiadtak az azeri hatóságoknak. Hogy aztán Ramil Safarovot otthon szabadon engedjék, és nemzeti hősként ünnepeljék. Mostanság pedig arról lehet sokat hallan hallani, hogy a „baltás gyilkos” kiadása nem annyira ember-, mint pénzbaráti gesztus volt. Egyben olyan látszatot keltve, mintha most csodálkoznának rá kerek szemekkel az ötletre.

Amely csodálkozásnál csak az lehet nagyobb, hogy Polt Péter legfőbb ügyésznek, a jelek szerint, nem igazán okoz álmatlan éjszakákat az esetleges pénzmosodai szolgáltatás. Nem érezvén különösebb késztetést arra sem, hogy akár csak megpróbálja kivizsgáltatni a gyanú mögötti esetleg meghúzódó valóságtartalmat. A pénzmozgásokat firtató kérdésre egész egyszerűen a NAV-ra hivatkozik. Mint olyan szervezetre, amelyre az ilyen pénzmosási ügyek tartoznak. Az maradhat legfeljebb ezek után kérdéses, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal pénzmosást ellenőrizni hivatott irodája mit fog mondani a kérdésben. Talán még elmutogatnak másfele. Erősen bízva abban, hogy ez a mutogatósdi kitart egy darabig. Aztán majd csak belefárad mindenki. Beleértve az ellenzéket is. Mely ellenzék soraiból a Poltot kérdező Demeter Márta LMP-s parlamenti képviselőnő mellé felemelkedett a kérdéseket a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vezetőitől váró Molnár Zsolt (MSZP) is.

Az természetesen teljesen rendben van, hogy egy zűrös hatalmi ügyet, különösen a választásokhoz közeledve, feszegetni kezdenek. Ugyanakkor azt a képzetet is jó lenne szétoszlani látni, hogy hazánkban a most felmelegített váltságdíj-ügy nem egy, az esetleg előre megkoreografált választási körtáncban, éppen esedékes lépések egyike. Az anyagi haszonszerzés lehetősége, valamint az, hogy nem csak morális ára van a kiadatásnak már 2012-ben is felmerült. Aztán elmerült. Holott volt közben egy választás is. Persze, mondhatjuk: jobb később, mint még később.

Andrew_s