Antihomeopátiás lobbizmus?

Az internet egyik zugában lett hír abból, hogy még mindig él a homeopátiás szert állítólag túladagoló orvos. Amennyiben dr. Novák Hunor életjelet adott magáról. Kétségtelenül jó marketing-érzéket mutatva. Ami nem baj. Ha ezt követően, mondjuk, gyógyszerügynökként kívánna elhelyezkedni. De a lényeg talán nem is ez.

Egészen őszintén szólva azért sem, mert személy szerint eddig azt sem tudtam a derék dokiról, hogy a világon van. Valószínűleg ezért siklottam el afelett a világrengető kísérleti hír felett is, hogy bevett egy egész fiolányi bigyó-bogyót. Élő adásban. Igen kérem!

Hölgyeim és Uraim!

Itt látható dr. Novák, amint halált megvető bátorsággal bevesz egy egész fiola valamit. Csak tessék, tessék!

Azért, akit a valóban kockázatos, valóban önfeláldozó, orvostörténeti önkísérletek érdekelnek, inkább Hugo Glaser, Az ​életért harcoltak című, könyvét forgassa. Míg a mostani, (korántsem) nagy horderővel bíró, kísérletre talán azért került sor, hogy alátámassza azt az állásfoglalást, ami az egész homeopátiás orvoslást egy kézmozdulattal söprik be az áltudományok közé, illetve a kuruzslásba. Az MTA közleménye egyébként elég korrektnek tűnik abból a szempontból, hogy jelzi: korántsem karitatív tevékenységet folytatnak azok, akik a homepátiás termékekkel való kereskedelmet, illetve kezelést végzik. Amennyiben a forgalom dollármilliárdokban mérhető. Amiért azért felmerül a kérdés, hogy a hirtelen ellenbuzgalom oka nem-e egy ahhoz hasonló jelenség, mint a médiaiparban volt a szellemi termékek védelméért való hirtelen fellángolás? Amikor is kicsit nehéz volt eldönteni, hogy valóban a szegény szerzők érdekképviselete, vagy a zeneipari mogulok bevéltelkiesése, a szimpla üzleti irigység volt-e a nagyobb hatású tényező? A jelen helyzetben pedig a gyógyászati lobbié?

Egy percig sem vitatva, hogy egy áttételes vesedaganat ellen aligha lehet túl hatásos a vese alakú kavics deréktájra kötözése. Így aztán minden olyan esetben egyet értek a homeopátia, a szenteltvízszórás és a hasonlók ellenzőivel, amikor hasonló eset van fennforgóban. Amikor az igazolt hatékonyságú, illetve nagyobb gyógyulási eséllyel kecsegtető gyógyászati beavatkozásról beszéli le valaki a beteget annak érdekében, hogy tőle kézrátételes kavicsot vegyen. Jó pénzért.

De a történelemből azért emlékezhetünk arra is, amikor az isteni áldással való gyógyítás monopóliumát kikezdő, gyógynövényekkel gyógyítókat vetették máglyára. Ha sikertelenek voltak a gyógyításban, akkor azért. Ha sikerrel gyógyítottak valamit, akkor pedig azért, mert a sátán súgta meg nekik, hogy mi mire való. Ha pedig a papi áldás dacára nem csökkentek a fájdalmak, akkor az esetet kikiáltották a kínban fetrengő égi büntetésének, és máris helyre állt a világ rendje. Egy percig sem feledve, hogy egyébként a kolostorok kertjeien is termesztettek fúszer-, és gyógynövényeket. Csak a vad flóra kicsit változatosabb.

A homeopátiára visszatérve, a kép valószínűleg nem teljesen fekete és fehér. Mert a placebóhatás eléggé közismert. Ahogy a pszichoszomatikus betegségeket is el-elismeri a tudomány. Így elég furcsa lenne, hogy az egyik oldalon elismerik azokat a betegségeket, amelyek egy pszichológiai állapot talaján alakulnak ki, míg a másik oldalon a pszichológiai állapot változásával elérhető tüneti kezeléseket tagadják. De valójában nincs is így szerencsére. Az MTA közleményében ugyanis azt is olvashatjuk, hogy a „homeopátiás készítmények bármilyen állítólagos hatása a placebohatással magyarázható”. Így az, aki egészen kockának érzi magát, és a nyugodt álmának biztosítását egy kockacukorral tudja esténként biztosítani, akkor nyugodtan tegye meg. Ha nem cukorbeteg, ha nincs agydaganata, csak felzaklatta a nap, és ettől lesz kerek a világa.

Utána már csak azt a kölyöksátánt kell elcsendesíteni, amelyik olyanokat sugdoss, hogy a mostani nagy kirohanás legfőbb mozgató ereje a gyógyászati lobbi bevételirigysége. Meg olyan conteokat, hogy a gyógyszerlobbi él a technológiavisszatartás eszközével a maga haszna érdekében. Mármint akkor, ha a gyógyításra használt szerek, illetve az azok mellékhatásainak kezelésére használt további eljárások potenciális bevétele a nagyobb. De elfogadom, hogy ez biztosan nincs így. Mert mi más is motiválhatna bármely céget is, mint a legfőbb jó. Minden más esetet az olyan fantáziavilágokba utalva, mint amelyben a „Johnny Mnemonic” című film játszódik.

Andrew_s