Mindennapi bitjeinket ad meg nekünk Web.

Evolúciónk a netes ábra szerint

A címben levő áthallásért itt és most, rögtön az elején elnézést is kérek mindenkitől, akit zavar, és ezzel ez a rész el is rendezettnek tekinthető. Amiért pedig érdemes lehet az internettel való viszonyunkat olykor újragondolni, az egy nemrég olvasott interjú kapcsán jutott eszembe. Ez az interjú arról szól, hogy butít, vagy okosít-e az internet, pontosabban a web világa (Szalay Dániel: Okosít vagy butít a webvilág?).

A kérdés különben annyira összetett, hogy még azzal a válasszal, viszontkérdéssel is elintézhető lenne, hogy „hát nem mindegy?”. De tekintve, hogy az internet, közvetlenül vagy közvetve, de beszivárgott mindennapjainkba, egyáltalán nem mindegy. Ahogy az interjúban is olvasható, a web világa lassan de biztosan beszippantja a kultúrát. A tudományos és társas kultúrát egyaránt. Szóhasználati változásokat okozva, játékterepet, közösséget nyújtva a virtuális térben. Ez lehet jó, és lehet rossz. Szolgálhatja és építheti is a kultúrát. Ez megfigyelhető az iskolai nethasználatnál éppen úgy, mint a csevegő-csatornákon, fórumokon, játékok oldalain és a politikai kultúra alakulásán. Ennek jósága önmagában nem is mindig megítélhető.

Éppen úgy, ahogy a könyvtár, a könyv haszna sem feltétlenül ítélhető meg objektíven. A nem túl szélsőséges eseteket leszámítva. A játékfüggő esetében például szinte biztosan éppen úgy butít, mint ahogy az sem tekinthető jónak, ha valaki egy internetes kereső találatait tekinti az információ egyedüli forrásának. Mert az utóbbi számára a hagyományos kultúra, az ott olvasottak továbbgondolása, éppen úgy tűnhet, akár üldözendő, eretnekségnek, mint az egy könyv igazságát egyedül hirdetőnek a vándordiák. Legyen az akár középkori inkvizítor, akár modern kori mozgalmár. A könyvtár és internet hasonlata nem új, ahogy az egyes portálok és könyvek párhuzamba állítása sem.

A butít, vagy nem butít kérdése tehát nem annyira a web-világra, mint általában az olvasott, hallott információkra és annak valós, vagy virtuális hordozóira szélesíthető ki. Beleértve azt is, hogy a közösségi életet mennyire építi, vagy rombolja. A válasz egyik aspektusa különben ebből le is vezethető. Alapvetően a felhasználótól függ. Előzetes ismereteitől, önálló véleményt alkotó képességétől, információfeldolgozással kapcsolatos attitűdjétől, és hasonlóktól fog függni. Azzal a kiegészítéssel, hogy valamilyen formában a társadalmi normák is óhatatlanul beszűrődnek mindebbe és árnyalni is fogják. 

Mert még egy pornográf tartalmakat megjelenítő oldal is mást, és mást fog mondani egy szexuális problémákkal küzdő felhasználónak, egy szexuálpszichológusnak, egy szociológusnak, egy pornószínésznek, stb. Ahogy egy, a boszorkányüldözésről és vallatásról írt kódex is mást jelentett a boszorkánysággal megvádoltnak, az inkvizítornak, és mást jelent egy napjainkban kultúrtörténettel foglalkozó kutatónak, vagy egy könyvritkasággal kereskedő antikváriusnak. Holott a könyv, illetve a weboldal ugyanaz. De a befogadó ember már nem azonos. Ami az egyiknek a szellemi beszűkülés terepe, az a másiknak az ismereteit szélesítő további adat lehet. Esetleg gazdasági tartalék. 

Akkor most butít, vagy okosít a web világa? Erre aligha lehet akadémikus és desztillált választ adni. Mondhatnánk szerencsére. Mert ameddig el tudjuk fogadni az emberi szellemet, mint ennek befolyásoló tényezőjét, addig van esély arra, hogy dogmák nélkül, kellő rugalmassággal tudjuk kezelni azokat a bithalmazokat, melyek az orrunk elé vetülnek. S persze az okszerű, és akár önvédelemmel felvértezett felhasználásra tanítani gyermekeinket is. Mert a társadalom, és az internet is gördül tovább. Mert látá az ember, hogy a kultúra, és az információ jó.

Simay Endre István