2011. október 8., szombat

A nyereg alá korlátolt színház

A színházi világ egy külön világ a világot jelentő deszkázattal egyetemben. Egyetemen képzett színészekkel manapság, míg a pénzügyi keretekkel küzdő díszletezés lassan szintén deszkabódékba, pajtákba kényszeríti a színházakat. Mert a világot jelentő deszkák olykor körülöttünk is lehetnek. Nem csak a talpunk alatt, ahol olykor amúgy is a szél fütyül, mint tudjuk. Vagy a nagy semmi kong. Mikor, hogy, és kinek, mikor.

Ami azonban biztos, hogy a színházzal foglalkozni kell. Mert ha a köz nem foglalkozik a színházzal, könnyen előfordulhat, hogy a színház foglalkozik a közzel. Vagy közönyös tekintetünk előtt színházzá válik az egész köz élete. Bár már régen tudjuk, hogy színház az egész világ, azért nem árt, ha a körbevevő világ színháza inkább vígjáték, mint tragédia. Ha pedig tragikomikummá válik, vagy közröhejjé, akkor sem biztos, hogy jobbá válunk általa. Mert a színházi világ és a pedagógia között ez a közös vonás kétségtelenül megvan. Jó esetben jobbá válunk általa. Tudásban és emberségben egyaránt. 

Már akkor, ha a színház valóban a színházról szól, és nem valami égből ledesztillált, de kétségek közt szemlélgethető eszméktől, napi politikáról, vagy a „juszt is megmutatjuk” szellemiségéről. Az utóbbira teljesen ártatlannak tűnő körülmények is alapot adhatnak, mint a semmi célt, rendezői mondanivalót, és a darab szellemiségét sem hordozó meztelenség például. De ez sem a mai kor sajátja, hiszen ilyen magyar filmek például évtizedekkel ezelőtt is készültek. A „csak azért is megmutatjuk” jegyében. Aki szerint ez prüdéria, lelke rajta, Bár régóta tudott, hogy a legerotikusabb tartalom az lehet, amit nem látunk. Mert a fantázia kimeríthetetlenebb, mint a valóság.

Néha a fantázia természetesen másutt sem ártana, és a nagycsoportos óvoda pukkasztó szellemiségének elhagyása sem. De a köz igényének szintje olyan, amilyen. Ha igényli a szellemi törpülést, azzal fogják kiszolgálni. Hogy ennek mi köze a színházhoz? A legutóbbi pályázat sorsa, mely talán érdemtelenül nagy, illetve érdemtelenül kis vihart kavart, óhatatlanul juttat ilyen gondolatokat az ember eszébe. A szakmai közzel szembemenő felülbírálatok aligha különbek ettől. Ha ugyanis a színvonal a történelem-érettségin való bukáshoz hasonló szellemiséget, egy önmagába zárt, fantáziátlan politikai zsigeriséget képvisel csupán, akkor azzá válik, amilyen körülmények között születik. 

Sajnálnivalóvá, körbepalánkozottá, elidegenítetté. Ha egy színház ilyen, akkor oda tényleg buszokkal kell a közönséget toborozni. S persze kellő kísérettel, vagy kellően messziről. Hogy meg ne szökjenek a szünetben. Mert ahol a polgárpukkasztás, és a csak azért is a közpolitika hivatalos szemléletét leíró világképpé válik, ott nem érdekes a színvonal.  S ahol a szellemi törpe beosztása hatalmat ad, ott a középszer már királyi kegy, és a butaság oszthatatlan. 

 
Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook