DK-s zacc-kooptálás helyrerakva

A győzteshez húzás nem új jelenség, és még csak nem is a politika sajátja. Akkor sem, ha kétségtelenül ott a leglátványosabb. Kicsiben, nagyban egyaránt. Kicsiben, amikor egy hatalomváltáskor hirtelen mindenki az új hatalmat támogatta már korábban is. Nagyban, amikor a teret nyerő politikai erőhöz csatlakoznak azok, akik korábban, más színekben már leszerepeltek. Ez utóbbi jelenleg a DK-t „sújtja” egy ideje.

Az, hogy ez kinek tetszik, az nyilván egyéni ízlés kérdése. A Nyugati Fény minden esetre most közölt egy írást, ami szerint Gréczy Zsolt helyre rakta azokat, akinek ez nem tetszik. S mert nekem, például, nem tetszik, így érezzem magam, ezek szerint, helyre rakva. Nos, akkor tegyük a helyére a dolgokat. Legelőször azt, hogy Gréczy Zsolt a saját Facebook-profilján, a saját politikai ismerőseinek azt ír, amit gondol, mert az a felület arra van. De ez a halmaz akkor sem a globális „ellenzék”, ha lehetnek az ellenzékiséget általában is érintő gondolatok a szövegben. A másik oldalára a történetnek később visszatérnék.

Amúgy Gréczy írása inkább egyfajta „leltárnak” tekinthető. De kétségtelenül van egy olyan gondolatsora, amely az átigazolások fényében különösen érdekes lehet: „Az utóbbi hetek és napok erre [hogy csak az MSZP-ből vonzana újakat a DK] is rácáfoltak: a DK ma már minden ellenzéki párt tagjai számára vonzó alternatíva lehet. Azon pártok tagjainak is, amelyek valaha azért alakultak, hogy mi ne is létezzünk. Ma olyanok keresnek minket, jelentkeznek Gyurcsány Ferencnél, akik ezt pár év elképzelni sem tudták önmagukról”.

Mely gondolat azért lehet érdekes, mert valójában pont azt a jelenséget írja le, hogy elindult egy olyan átáramlás, amit nyugodtan a „győzteshez húzás” jelenségének is tekinthetünk. Ami mögött sokkal inkább dolgozik a „mindenáron ottlevés” vágya, mint a tényleges meggyőződés. Az, hogy az olyan pártok funkcionáriusainak mennyire hinnék, amely pártok ellenem alakultak, az egy másik kérdés. Személy szerint semennyire. Azzal meg végképpen nem áltatnám magam, hogy megbízható tömegbázist, belső bizalomra érdemes sokaságot jelentenének. De ez természetesen a DK belügye. Mindaddig, amíg nem kér támogatást.

Mert akkor bizony ki kell állni, és elhitetni a szimpatizánsokkal, a potenciális szavazókkal, hogy „jó lesz az”. S itt nem az MSZP, a Párbeszéd, a Jobbik mezei, esetleg még megmaradt, tagjairól van szó. Azoknak, noha helyileg sokat segíthetnek, vagy árthatnak, az országos kommunikációban kevés szerepük van. Sokkal inkább azokról, akik helyi képviselők, pártfunkciókat ellátók, netán a vezetőséghez közeli körök tagjai. Azaz VALAKIK. Olyanok, akiknek aktívan, vagy akár passzívan, de szerep jutott abban, hogy a pártjuk teret veszített, marginalizálódott, támogatottságában visszaesett. Tehát, helyileg vagy országosan, fényesen igazolták az inkompetenciájukat. Alkalmasint a versenyszférában sem azok után kapkodnak projektmenedzserként, akik egy becsődölt cég bukott projektjében voltak „nevek”. S teljesen mindegy, hogy ott aktív idióta, vagy kelekótya hallgatóság volt csak.

Bekerülésük bármely más pártba, illetve ott magasabb szerepben, mint „ugorj ki kifliért” aligha indokolt. Az, hogy kooptálásukat, és pozícióban tartásukat a DK tömegpártosodása indokolná, az szerintem téves alaptézis. Majdnem annyira, mint ahogy MZP esetében az volt a „kiábrándult fideszes” tömeg megnyerésének lózungja. Mert amennyiben a jelenlegi pártjukban alkalmasak lettek volna tömegek megnyerésére, elérésére, meggyőzésére, akkor nem a margó pártjairól, hanem egy mögöttük álló komoly politikai formációról beszélgetnénk az esetükben. Nem arról, hogy az okkal süllyedő hajókról a damaszkuszi útra tévedve, és azon szaladgálva honnan remélnek egy kis sajtot. Miközben hozzák magukkal a korábbi pártjuk azon múltját, a szélsőséges gondolatoktól a hazugságokig bezárólag, ami nem bővíti, hanem akár erodálja is a meglevő támogatottságot.

S akkor jöjjön a korábban emlegetett második szempont a Nyugati Fény írása kapcsán. Nevezetesen az, hogy gondolatokat lehet esetleg korrigálni, az értelmezéseket a környezetük elemzésével a „helyére rakni”. Amikor azonban embereket, és az ellenzéki is az, gondol a helyére rakni valaki, az egy úrhatnám pökhendiség. A Nyugati Fény szerkesztője tehát a címadás szerint lenézendő masszának kezeli az ellenzék szimpatizánsainak egy, nullától különböző, részét. Ami alig jobb megközelítése a hitelvű tapsoncokon kívüli sokaságnak, mint amikor MZP minden megszólalása ezrekkel csökkentette az ellenzék támogatottságát.

Andrew_s