DK-s zaccpolitika és a LeVaTiSzaP

A pártok kommunikációjának mindig van valamilyen dinamizmusa. Ez természetes folyamat. Mert a világ változik. A párt-kommunikációs változásra való odafigyelés két dologtól függ. A hangerőtől és a párt társadalmi méretétől. Nem a taglétszámtól, hanem a társadalomban való jelenléttől. A fokozott odafigyelés értelemszerűen kritikát is eredményezhet. Ez van. A hitelvű DK-szimpatizánsok innentől ne olvassák.

Az utóbbi időben a DK kommunikációja, és a párt néhány „mozgása” ugyanis szerintem leginkább a sleppképzésre alkalmas. A slepp azonban olyan, amilyen. Fújja a szél ide-oda. Az egyik ilyen folyamat az, amit egyszerűen a zacc kooptálásának nevezhetnénk. Az ugyanis, amikor a más, kerekítési határra keveredett, vagy onnan soha el nem mozdult politikai szervezetek, pártokban fényes-sötéten bizonyított szereplőket kooptálnak, az aligha nevezhető másnak. Kivéve egy esetet. Ha azt mondják, hogy „rendben, mostantól hozzánk szeretnél tartozni, tehát irány tanyavilág szóró-lapozásra”. De akkor, ha a nagyobbá vált pártban pozícióéhséggel jelentkező figurának pozíciót is adnak, az marhaság. Ez olyan, mint amikor egy csődbe jutott cég vezetőségéből egy jól menő cégbe kooptálnak valakit, aki a korábbi helyen már igazolta az inkompetenciát.

Kiegészítve azzal, hogy a pártok alapideológiája sem feltétlenül csereszabatos. Akinek a személyes meggyőződése csereszabatos bármire, azt meg nopláne nem kooptálnám komoly „bizonyítás” nélkül. Mert azt egy vezető politikustól tudjuk: mondani bármit lehet, de a ténykedés mutatja a lényeget. S igen, lehet példát látni a cégben elnyomott zsenikre. Akik nagy része önjelölt decibelzseni. Akkor is, ha vannak a hierarchiában elsikkadó valós tehetségek is. A DK esetében valahogy nem igazán ezek tömeges bejelentkezését látom, amikor a politikai senkik piacára járnak „bevásárolni”.

Miközben olykor ezen a téren a párt önellátóvá is válhat. Mint akkor, amikor egy offshore-gyanúba keveredett kartácsnő mellett az utolsó szavazóig kiállnak. Hogyne, és tudom, az ártatlanság vélelme, meg hasonlók. Ugyanakkor itt ismét egy politikust idéznék annyiban, hogy nem elég annak lenni, annak is kell látszani. Mármint becsületesnek, morálgazdagnak. A kabátlopási ügyekből tudjuk, hogy az annak látszani, egy kicsit bonyibb ügy, mint amikor elmakogják valakiről, a bizonyítottság hiányát, az ártatlanság vélelmét, és hasonlókat. Már csak azért is, mert az ilyen kijelentéseket sokan tekintik, tekinthetik maszatolásnak, kifogásnak. Márpedig az ő szemükben innentől válhat hiteltelenné a párt morális kiállása az intézményes sikkasztás, pénzmosás, stróman-keltetés ellen.

Ahogy az sem feltétlenül a hitelesség záloga, ha egy párt elkezd kicsit mást sugallni, mint amit korábban mondott. Akkor sem, ha bele lehet magyarázni, hogy mindenki rosszul látja. Mert nem megmagyarázni kell tudni. Mire is gondolok? A DK egyik politikai alapvetésévé vált sokak szemében az USE eszméje. Akár érzelmileg, akár pragmatikus okokból szimpatikus valakinek az Európai Egyesült Államok eszméje. Nekem személy szerint azért, mert véleményem szerint az erőforrás-problémák ki fogják kényszeríteni. Hacsak nem egy globális állam kialakulása, vagy egy háborús kőkorszak előzi meg ezt az állapotot.

Az sem véletlen, hogy a fiatalok innovatív sokaságának ez akkor is szimpatikusabb, ha a nemzethy decibelisták hangja hangosabb. Különösen, mert az egykori önmagát szembe hugyozó és körbe szaró miniszterelnök is a kebelére öleli ez utóbbi sokadalmat. Ám innen nézve elég sajátosnak tűnhet, amikor a DK legígéretesebb politikusától olyan szövegeket kezdenek idézni, ami elindul a nemzetieskedő kommunikáció ösvényén. Márpedig Dobrev Klára ünnepi megszólalása kapcsán ez történt. Holott véleményem szerint éppen az USE-párti szemlélet, az ami mellé tényleges cselekvési tervet téve talán megszólíthatók azok a fiatalok, középkorúak, akik Magyarországon, de nem AK-47-essel a kezükben, egy európai zsákfaló skanzenjében képzelik el a jövőjüket. Az utóbbiakat ugyanis viszi a szélsőjobb, illetve az IKSZ és a Fidelitas, és reménytelen, de felesleges is megnyernie a DK-nak.

Ha pedig a korosztályoknál tartunk. Sokszor hallani, hogy Orbánt az idősebbek tartják hatalomban. Lehet. Ugyanakkor a DK kommunikációjában is többször érezhető a fiatalok elengedése. A megmozdulásaikról készült képeken pedig az, hogy a fiatalok is elengedik a pártot. Ami a kommunikációt illeti, az politikailag akár érthető is lenne. Van, lenne benne ráció, hogy a biztosan szavazni menő, és tömegében opportunistább korosztályhoz beszéljenek. A baj ezzel az, hogy a hatalom tényleges lehetőségeivel szemben csak ígéretek vannak. Az pedig korosztályi sajátosság szintén, hogy 60+ -os korban az embereket a másnap jobban érdekli, mint „az űrhajós leszek, ha nagy leszek” témaköre. Ebből az is következik, hogy a Fidesz jobb helyzetben van akkor, amikor hatalmi szóval tud csirkefarhátat adni másnap is, míg a „jövőre bélszín lesz alanyi jogon”, az gyenge érv. Nagy ígéretekkel kevés plusz szavazót találni pedig nem hatékony energiabefektetés.

Egy olyan országban, ahol a legnagyobb párt a LeVaTiSzaP (Le Vagytok Ti Szarva Párt), és amelytől lózungokkal nem lehet szavazót átcsábítani. Abból a politikai kottából felénekelve, amely kotta kakofóniája okozza LeVaTiSzaP tömeges térnyerését.

Andrew_s