 |
| Forrás: Nol.hu |
Most, hogy Orbán
legújabb kormány-statisztériája véglegesedni látszik, akár megnyugvással
pipálhatjuk ki a holdudvar morális változatlanságát. Esetleg fokozódó
önleleplező hajlamát. Elvégre ura hatalmának biztossága a csicskást is bátrabbá
teheti. Ehhez hasonlók juthatnak az ember eszébe ekkor is, amikor a Parragh-interjúból
olvas szemelvényeket.
Szemelvényeket, mert a
teljes szöveg nyomtatásban lesz olvasható csak a jelek szerint. De a
részletekből is látszik a cseppben megcsillanó lenézés tengere. Kezdve attól,
hogy szerinte a világ talán legtermészetesebb dolga, hogy a felesége az MNB
Monetáris Tanácsának tagja. Még akkor is, ha néhányan talán morális
összeférhetetlenséget vélhetnének felfedezni. Mondjuk azért, mert a közel
hárommilliós fizetéssel állást birtokló nején keresztül esetleg hatni lehet a Magyar
Kereskedelmi és Iparkamara elnökére, illetve azon keresztül a kamarára. Amely
kamara tagjainak esetleg nem mindig esnek egybe az érdekei a hatalommal.
Normális esetben. Normális országban. Normális demokráciában. Bárki
választhatja a neki legszimpatikusabbat. Akár Parraghot is, aki egy ideje a Nemzeti Versenyképességi Tanácsnak is tagja.
Úgyhogy senki ne féltse attól, hogy a feleségén keresztül tartják esetleg
sakkban a vállalkozók kamaráját.
Már csak azért sem,
mert a kamarai kamraelnök egyébként sem sokra becsüli az asszony keresményét.
Elvégre ő a családfenntartó, és az MNB-től kapott három millió csak aprópénz. Parraghról
legalább nem tudjuk, hogy mennyit keres. Azért persze érdekes lenne tudni, hogy
miért gondolja irritálónak annak az elárulását, hogy a családi kasszába mennyit
tesz be. Mert erről nyilvánvalóan két felé elroboghatnak a gondolatok. Az egyik
az „irritálóan kevés” kategóriája. Mármint az, ha a felesége keresményénél
nagyságrenddel tesz be a közösbe kevesebbet. Mert akkor, figyelembe véve, hogy
mindenki a saját szintjén nyomorog, alig jobb firma, mint bármelyik olyan
suttyó, aki a kocsmában „családfenntartó”,
de valójában elvárja, hogy az asszony keressen pénzt. Amolyan futtatós
mentalitással.
Parragh esetében
valószínűleg nem erről van szó. Ugyanakkor aligha érthető, hogy amennyiben a
keresményével kapcsolatban tiszta a lelkiismerete, akkor miért ne vállalhatná?
Egy jól menő vállalkozó, aki piaci bérekkel százakat, esetleg ezreket, foglalkoztat,
kiváló menedzser, és tiszta, bármikor ellenőrizhető üzletekkel keres sok pénzt,
akár vállalhatná is a jövedelmét. Nyilván lennének irigyei. Ahogy valószínűleg
most is vannak. A személyes biztonságát sem veszélyeztetné jobban, mint az idézett
ködösítés. De mi is veszélyeztethetné a személyes biztonságát egy olyan
országban, ahol két hét alatt rendet tettek annak idején? Nem igaz? Marad tehát
az, hogy a ködösítés mögött más ok húzódhat meg. Lehet, hogy Parraghnak a
lelkiismerete nem egészen tiszta? Vagy csak egyszerűen nagyképüsködik? Netán csak
szimplán lenézi a leendő olvasóit?
Ahogy tulajdonképpen
lenéz másokat is. Leginkább azokat, akiknek azt javasolja, hogy: „Először igenis szakmát kell tanulni, hiszen
ma már az összes szakma keresett”. Kiegészítve azzal a kitételével, hogy „ha valaki tehetséges, akkor később lépjen
tovább”. Mert azért ő sem kapáló emberként, hanem az egyetemi padban ülve
gondolta az életnek való nekifeszülést. Ugyanakkor még abban is lehetne valami,
hogy nem árt egy szakma, és általában a munka világával való ismerkedés.
Mármint azt megelőzően, hogy diplomát szerezzen valaki. Esetleg rögtön azt követően.
Akkor, ha az iskolák, illetve az iskolatípusok között létezik átjárhatóság. De
ugyebár emlékezhetünk még arra, amikor alig egy évvel ezelőtt még a képzési
gettósítás kapcsán emlékezhettünk meg Parragh Lászlóról. Aki gyakorlatilag már
2016-ban feladta a megrendelést a kormánynak, a csak a vállalkozóknak
hasznos szolgák kinevelésére.
Parragh tehát az egyik
oldalon megszakérti az oktatást, és ennek keretében gyakorlatilag hozzájárul a
szakképzés zsákutcává alakításához. A másik oldalon szemközt is köpi azokat,
akiket a hatalommal odatereltet. Azzal, hogy „emelkedjetek ki, ha tudtok”. Amihez azért pofa, és azon bőr kell.
De nem kell félteni. Orbán hatalmi holdudvarában mindez alapfelszerelés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése