Szülj és nevelj egy Embert

Számomra most derült ki, hogy egy ideje működik egy magyarságszaporítással foglalkozó mozgalom. Kicsit rasszista, kicsit radikális, kicsit migránsozik, kicsit leszarja a történelmi tényeket, de a tagok, a saját öndefiniciójuk szerint kétségtelenül magyarok. Tulajdonképpen mindezek alapján kormánykonformnak is tekinthetjük.

Annak alapján is, amit a 444.hu söpört össze a „Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom” ismertetésére. Az egész persze lehet nézőpont kérdése. Mert az alapvető kérdés talán nem is az, hogy ki tartja magát magyarnak, hanem az, hogy ki milyen alapon formál jogot arra, hogy bárki másról eldöntse a magyarságát. Netán bármi másmilyenségét. Mert az ugyebár nem kicsit felemás megoldás, hogy egy szervezet, vagy egy szervezet bármely tagja jogot formál a kérdés eldöntésére, és ezzel mintegy alanyi jogon magyarnak minősíti magát. Mert milyen alapon is tehetné? Amellett mi van akkor, ha bárki más szerint meg sok mindenki lehet magyar, de ő speciel nem. Mondjuk azért, mert kicsit „O”-lába van, illetve ősei között kimutatható a honfoglaláskor már itt élők, netán az évszázadok alatt erre jártak genetikai hagyatéka. Mert azért az nehezen állítható, hogy az ősök, majd az évszázadok alatt erre tévedők egy lakatlan és embermentes Pannon-medencébe érkeztek.

De ez nyilvánvalóan csak az egyik vetülete a kérdéskörnek. Ahogy a „szüld tele az országot” mottót felvállaló mozgalomnak is. Nem tagadva, hogy mélységében nem ismertem meg a mozgalom megannyi közleményét. Ellenben azért az eszembe jutott a nevükről, hogy alapjaiban lehetnek gondok a kérdéssel. Mert azt is sejthetnénk, hogy amennyiben valaki öndefiniáltan magyar, és így a gyermekei is magyarnak definiáltatnak, akkor minden más teljesen mindegy. Holott szülni általában gyermeket szoktak. Aki aztán a neveltetése során felvesz szokásokat, identitásokat. Hogy aztán később megalkothassa a saját öndefinicióját. Meghatározva azt s magának, hogy mennyire legyen büszke a származására, a felmenőkre, a rokonságra, a kultúrájára, és megannyi másra.

Ennek alapján inkább azt pártolnám mottónak, hogy „szülj egy gyermeket, és neveld úgy, hogy később se kelljen szégyelnie az országot, a népet, ahol, ahova szültett”.

Andrew_s