2012. január 8., vasárnap

Még egyszer...


Még egyszer. Amiről a két szó most eszembe jutott, az egy darab címe, melyet a minap sikerült még egyszer megnéznem az Új Színházban. Ezzel még egyszer eltöltve egy szórakoztató estet, a „Még egyszer hátulról” című darab előadásán. Még egyszer, és könnyen lehet, hogy itt utoljára. Mert, ha az Új Színházban megvalósul Jiří Menzel bejelentése az általa itt végzett munkáról, akkor még egyszer már nem igazán fogja ezt a rendezést, ebben a színházban látni a budapesti közönség. Annak ellenére, hogy a darab évek óta megy nagy sikerrel.

S éppen azért, mert a Michael Frayn által írt „Noises Off” című bohózat Hamvai Kornél fordításában már az Új Színházban is évek óta sikerdarab, sok újat aligha lehet róla mondani. Az 1982-ben megjelent színmű bevallottan a szórakoztatást szolgálja. Így valóban nem alkalmas arra, hogy könnyekig meghatódva, és a világ sanyarúságán sajnálkozva álljon fel a nagyérdemű az előadás végén. Annak az előadásnak a végén, melynek során pár könnycseppet azért ejthet. Mert könnyezni a kacagástól is lehet. Ahogy ez a 2012-es januárjának utolsó előtti előadásán, 2012. január 6. –án is megtörténhetett. A sajnálkozásból azért kijuthat a darab kapcsán. Az egyik ok erre az, hogy, mint a színház honlapján az olvasható, a következő előadásra minden jegy elfogyott. Ez természetesen nagy siker a színháznak, de nehéz lenne ezek után tiszta lelkiismerettel azt javasolni, hogy aki teheti, nézze meg a talán utolsó előadást. 

A másik sajnálnivaló az, hogy furcsa érzés úgy színházba menni, hogy óhatatlanul politikai üzenete is van. Nem a darab miatt, hanem a színház körüli politikai árapályjelenségek miatt. Melyek közül most éppen a politikai ár az, ami elmosni látszik számos darabot, számos rendezést. Érintve ezzel a főváros kulturális életét éppen úgy, mint a darabokat sikerre vivők személyes sorsát. Erről a politikai jelenségről korábban már szóltam. Így arra talán most kár kitérni, hogy mennyire káros szekértáborok közt dúló háborúvá silányítani a színház világát. Mert a színház, habár tudjuk, hogy sokszor hatással van a politikára, mégsem a közvetlen politika színtere. Akkor, ha nem válik az authoriter rendszerek agymosó-folyamatának részeként.

S ennek köze sincs ahhoz, hogy nemzeti, vagy nem nemzeti szerzők darabjait játszák-e, vagy sem. Mert régen rossz, ha a színházfenntartó nem hajlandó vagy nem képes tudomásul venni, hogy a nézőnek alapvetően kétféle darabot játszanak. Azt, ami nem tetszik, és azt, ami tetszik neki. Márpedig parancsszóra akkor sem fog tetszeni egy színmű, ha parancsra lehet tapsolni is akár. A január 6.-i előadáson a nézőket minden esetre láthatóan nem busszal vitték az előadásokra statisztálni, hogy aztán, átlépve a visszaszámláló kapudísz alatt, elvárásra tapsoljon, és beintésre nevessen. A telt ház enélkül is megvalósulni látszott, és a szórakozás, a nevetés sem tűnt mesterkéltnek. Ahogy, nem először látva ugyan a darabot, e sorok szerzője is jól szórakozott.

Még akkor is, ha kis ürömként azért belevegyültek a szünet elkapott félmondatai. Mert azért aligha lehet „üzemszerű” egy színház életében, ha a szünetben felfrissülők vagy azt találgatják, hogy „vajon lesz-e még előadás”, vagy azt, hogy „vajon milyen lehet a társulatoszlatás előtt játszani”. S ilyenkor kétségtelenül feltolakodnak a politikát érintő gondolatok, ahogy azért el-el lehetett csípni a főpolgármester nevét is. Ami alighanem szintén nem feltétlenül jó. Bár ki tudja. Elvégre, mint egy színházi anekdota tartja, azért beszélnek róla. Legfeljebb kicsit csuklik. Ha már a csuklósok megállnak majd, legalább neki még sikerülhet. Mert úgy tűnik hiába igyekezett túlteljesíteni az Új Színház kapcsán a vélt politikai elvárást, ezzel sem a köz-, sem a politikai élet csúcsán nem szerzett osztatlan elismerést.

De ezzel talán nem is érdemes több időt tölteni. Maradjanak meg emlékként inkább az előadás képei, és álljon itt a színlap emlékül. Még egyszer, a „Még egyszer hátulról” című előadásról. Még egyszer megőrizve egy kiváló előadást az emlékek hullámai között.

Michael Frayn: Még Egyszer Hátulról (Noises Off) - bohózat
Fordította: Hamvai Kornél
Rendező: Jiří Menzel

Szereplők:
Mrs. Clackett (Dotty) - Takács Katalin
Roger Lillicap (Garry) - Szikszai Rémusz m.v.
Vicki (Brooke) - Fodor Annamária
Philip Brent (Frederick, Arab sejk) - Hirtling István
Flavia Brent (Belinda) - Pokorny Lia
Betörő (Selsdon) - Nagy Zoltán
Rendező (Lloyd) - Gáspár Sándor
Ügyelő (Tim) - Vass György
Rendezőasszisztens (Poppy) - Nemes Wanda

Díszlet: Zeke Edit
Jelmez: Balla Ildikó
Dramaturg: Hársing Hilda
Súgó: Farkas Erzsébet
Ügyelő: Rovó Rézi
A rendező munkatársa: Hajdinák Judit
Rendező munkatársa, tolmács: Szabó G. László

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése