Még egyszer. Amiről
a két szó most eszembe jutott, az egy darab címe, melyet a minap sikerült még
egyszer megnéznem az Új Színházban. Ezzel még egyszer eltöltve egy szórakoztató
estet, a „Még egyszer hátulról” című darab előadásán. Még egyszer, és könnyen
lehet, hogy itt utoljára. Mert, ha az Új Színházban megvalósul Jiří Menzel bejelentése
az általa itt végzett munkáról, akkor még egyszer már nem igazán fogja ezt a
rendezést, ebben a színházban látni a budapesti közönség. Annak ellenére, hogy a
darab évek óta megy nagy sikerrel.
S éppen azért, mert
a Michael Frayn által írt „Noises Off” című bohózat Hamvai Kornél fordításában
már az Új Színházban is évek óta sikerdarab, sok újat aligha lehet róla
mondani. Az 1982-ben megjelent színmű bevallottan a szórakoztatást szolgálja.
Így valóban nem alkalmas arra, hogy könnyekig meghatódva, és a világ sanyarúságán
sajnálkozva álljon fel a nagyérdemű az előadás végén. Annak az előadásnak a
végén, melynek során pár könnycseppet azért ejthet. Mert könnyezni a
kacagástól is lehet. Ahogy ez a 2012-es januárjának utolsó előtti előadásán, 2012.
január 6. –án is megtörténhetett. A sajnálkozásból azért kijuthat a darab
kapcsán. Az egyik ok erre az, hogy, mint a színház honlapján az olvasható, a következő
előadásra minden jegy elfogyott. Ez természetesen nagy siker a színháznak, de
nehéz lenne ezek után tiszta lelkiismerettel azt javasolni, hogy aki teheti, nézze
meg a talán utolsó előadást.
A másik
sajnálnivaló az, hogy furcsa érzés úgy színházba menni, hogy óhatatlanul
politikai üzenete is van. Nem a darab miatt, hanem a színház körüli politikai
árapályjelenségek miatt. Melyek közül most éppen a politikai ár az, ami elmosni
látszik számos darabot, számos rendezést. Érintve ezzel a főváros kulturális életét
éppen úgy, mint a darabokat sikerre vivők személyes sorsát. Erről a politikai
jelenségről korábban már szóltam.
Így arra talán most kár kitérni, hogy mennyire káros szekértáborok közt dúló háborúvá
silányítani a színház világát. Mert a színház, habár tudjuk, hogy sokszor hatással
van a politikára, mégsem a közvetlen politika színtere. Akkor, ha nem válik az authoriter
rendszerek agymosó-folyamatának részeként.
S ennek köze sincs
ahhoz, hogy nemzeti, vagy nem nemzeti szerzők darabjait játszák-e, vagy sem. Mert
régen rossz, ha a színházfenntartó nem hajlandó vagy nem képes tudomásul venni,
hogy a nézőnek alapvetően kétféle darabot játszanak. Azt, ami nem tetszik, és
azt, ami tetszik neki. Márpedig parancsszóra akkor sem fog tetszeni egy színmű,
ha parancsra lehet tapsolni is akár. A január 6.-i előadáson a nézőket minden
esetre láthatóan nem busszal vitték az előadásokra statisztálni, hogy aztán, átlépve
a visszaszámláló kapudísz alatt, elvárásra tapsoljon, és beintésre nevessen. A
telt ház enélkül is megvalósulni látszott, és a szórakozás, a nevetés sem tűnt
mesterkéltnek. Ahogy, nem először látva ugyan a darabot, e sorok szerzője is
jól szórakozott.
Még akkor is, ha kis
ürömként azért belevegyültek a szünet elkapott félmondatai. Mert azért aligha
lehet „üzemszerű” egy színház életében, ha a szünetben felfrissülők vagy azt
találgatják, hogy „vajon lesz-e még előadás”, vagy azt, hogy „vajon milyen
lehet a társulatoszlatás előtt játszani”. S ilyenkor kétségtelenül
feltolakodnak a politikát érintő gondolatok, ahogy azért el-el lehetett csípni
a főpolgármester nevét is. Ami alighanem szintén nem feltétlenül jó. Bár ki
tudja. Elvégre, mint egy színházi anekdota tartja, azért beszélnek róla.
Legfeljebb kicsit csuklik. Ha már a csuklósok megállnak majd, legalább neki még
sikerülhet. Mert úgy tűnik hiába igyekezett túlteljesíteni az Új Színház
kapcsán a vélt politikai elvárást, ezzel sem a köz-, sem a politikai élet
csúcsán nem szerzett osztatlan elismerést.
De ezzel talán nem
is érdemes több időt tölteni. Maradjanak meg emlékként inkább az előadás képei,
és álljon itt a színlap emlékül. Még egyszer, a „Még egyszer hátulról” című
előadásról. Még egyszer megőrizve egy kiváló előadást az emlékek hullámai
között.
Michael Frayn: Még
Egyszer Hátulról (Noises Off) - bohózat
Fordította: Hamvai
Kornél
Rendező: Jiří Menzel
Szereplők:
Mrs. Clackett
(Dotty) - Takács Katalin
Roger Lillicap
(Garry) - Szikszai Rémusz m.v.
Vicki (Brooke) - Fodor
Annamária
Philip Brent
(Frederick, Arab sejk) - Hirtling István
Flavia Brent
(Belinda) - Pokorny Lia
Betörő (Selsdon) - Nagy
Zoltán
Rendező (Lloyd) - Gáspár
Sándor
Ügyelő (Tim) - Vass
György
Rendezőasszisztens
(Poppy) - Nemes Wanda
Díszlet: Zeke Edit
Jelmez: Balla
Ildikó
Dramaturg: Hársing
Hilda
Súgó: Farkas
Erzsébet
Ügyelő: Rovó Rézi
A rendező
munkatársa: Hajdinák Judit
Rendező munkatársa,
tolmács: Szabó G. László
Simay Endre István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése