2020. május 1., péntek

Orbán októberre engedélyezi a vírusok második hullámát

A COVID-19 kapcsán a magyar hatalmi mutyisták számos, de inkább számtalan olyan dobást megengedtek maguknak, aminél kevesebbért is mondtak már le politikusok. Azért itt ilyen veszély nem fenyegeti Otbánt és nacsalnyikjait. Ez egy következmények nélküli ország. Szinte biztosra vehető, hogy mire elmozdíthatók lesznek, addigra már rég a gazdaság torkán fogják tartani az oligarchák a kést.

De lehet, hogy azok, akik azt hiszik: nem lesz semmi háttéralku egy hatalomváltás esetén, azok szintén kereshetnek valami kevésbé ártalmas anyagot. Mert a jelenlegi már nagyon meg látszik ártani esetleg. De azért inkább kanyarodjunk vissza a járványra. Ennek kapcsán ugyebár tapasztalhattuk, hogy a tisztifőnagyi szerint tulajdonképpen nem kell maszk, de azért aztán mégis inkább javasolták. Talán mert közben kiderült: akár jó üzlet is lehet pár millió maszk haveri depózása a pánikkeltések alkalmából. A gondos apuka kormánya meg is rendelte, és apuci el is ment a reptérre átvenni. Maszk nélkül pózolva a keletről, a vírus óhazájából érkező szállítmányhoz. Apuka kedves gyermekei pedig tapsikáltak. Ahelyett, hogy sikítva röhögtek volna.

Ahogy valószínűleg azon sem fakadtak sírva, amikor a vezéri kórház-látogatás alkalmából a betegekkel találkozó orvoson rosszabb minőségű maszk volt, mint a gátlapátolási főfelelősön, aki esetleg semmi keresni valója nem volt a kórházban. Hacsak nem egy azzal egyenértékű média-gesztus, mint amikor őfőméltósága meglátogatta a hadikórházat, vagy mit, annak idején. Igen. A király nélküli királyság tenger nélküli tengernagya. De Orbán egyedül is képes volt a villámgyors gondolatcserére. Elvégre szerinte nem kellett bezárni a gyermek-intézményeket, míg aztán pár órával később mégis bezáratta. Nem mintha kár lett volna a bezárásokért, elvégre a haza parancsolt és lakáskaranténba kényszerített szülőknek mégis csak kellett valami elfoglaltságot biztosítani. Ha már a satufékkel megállított gazdaság nem rendelkezik akkora tartalékokkal, hogy az oligarchák extra pénzei mellett még a robogni hazudott gazdaság fékezésének kárvallottjain is érdemben segítsen. Nem majd egyszer, hanem ott, és akkor.

De állítólag a satuféket indokolta a járvány. Szerintem egy fenét, és inkább a járvány körüli hajcihőt indokolta az amúgy is zajló válság. Ez azonban egy vélemény. Az viszont szinte biztos, hogy a megbetegedések mértékét illetően a hatalom mikrofon-virtuózai elfelejtettek egyeztetni. Miközben még mindig csak pár ezer fertőzöttről rebesgetnek a hivatalos számok, addig Orbán már jóval korábban több százezres ellátási kapacitást emlegetett. Ugyan kinek? Mármint akkor, ha Cili-néne nem hazudik. Meg a hivatalos számok. Amik nem indokolták a Kásler-féle eutanázia-programot sem. Ami kapcsán nem győztek magyarázkodni, hogy magatehetetlen, folyamatos ellátásra szoruló emberek esetében csakis az ő érdekükben tették ki őket a kórházakból. Amiért talán még a gondatlan veszélyeztetés is megállna. Ha lenne olyan ügyészség, ami megállna. A saját gerincét, és nem egy házatlan csigáét, használva belső támaszul.

Már csak azért is, mert világos, hogy miközben több százezres egyidejű megbetegedésre ürítettek ki kórházakat, az érettségit csak meg fogják tartani, és a Orbán bejelentette a szigorítások enyhítését. Ami a kórház-ürítési akciót még jobba átszínezi. Színezheti barnára is, ha feltételezzük: valójában nem a betegeknek, hanem a lakosságot szükség esetén sakkban tartani képes karhatalomnak kellett a hely. Potenciális felvonulási altatóhelyként. De színezheti vörösre is. Amennyiben arra gondolunk, hogy a hazaküldött betegekkel egyszerre több legyet lehetett ütni. Egyrészt, aki járulékos betegségektől szenved, az könnyebben hal bele egy esetleges fertőzésbe. Ha ezt otthon teszi, akkor nem az egészségügy statisztikáját rontja. Ha otthon teszi, akkor nem feltétlenül jön boncolás, amikor esetleg egy vírustesztet is elvégeznek. Így a járvány-halálozási statisztikát is lehet kicsit fényezni. Ha otthon, és pláne korábban teszik, mint ellátva, akkor nem kerülnek annyiba. Megtakarítható az ellátási költség egy része. A nyugdíjé is. Meg bebizonyítható, hogy az ország kevesebb kórházi férőhellyel és kivándorolt orvosokkal is üzemeltethető.

Most pedig bejelentette a vezér, a pannon géniusz, a delfi-osztályú jós, hogy ősszel jön a következő hullám. Valószínűleg neki szóltak a hangok. Esetleg a keleti széllel susogva: várd a következő hullámot és ne mondj le a hatalomról. Habár az kétségtelen, hogy a lakáskarantén lazításával simán jöhet a következő hullám. De alig hiszem, hogy ez Orbán előjegyzési naptára szerint fog bekövetkezni. Jön, amikor körülmények indokolni fogják. Azért persze lehet, hogy a miniszterelnöknek előre súgtak a hangok. Mert a hangok már csak ilyenek. Csak legalább egyeztetnék, hogy ki mit hazudik fedősztorinak. Miközben, ha a gazdaság állapota indokolja, akkor pár dolog ebből is következik. Olyanok, hogy:
  • A dübörgő gazdaságban valójában nincs hosszabb távra működési tartalék;
  • A szociális ellátórendszer képtelen megbirkózni a gazdasági visszaesés áldozatai keltette problémával;
  • A tartalék hiánya nem kis részben annak is köszönhető, hogy a pénzt a hatalom önmagára és látvány-beruházásokra, nem pedig termelő, hasznot hozó célokra költötte;
  • Igaz, ameddig a tömegbázisnak beállított passzív sokaság esetleg sem akar kovácsost játszani a hatalom képviselőivel, addig játszhatnak vezéresdit.

    Andrew_s

    2020. április 29., szerda

    Kövér és a szellemi öncsonkítás

    Forrás: MTI
    A járvány keltette politikai lehetőségek kimerülésének egyik biztos barométere az, hogy a kormánypárt szolgálatba, illetve mikrofon-közelbe helyezte a szellemi helikoptereket. Ha másért nem, akkor azért, hogy rágódni valót szolgáltasson a gyűlöletipar termékeire vágyó híveknek. Ahogy például a házelnök is megmondta a magáét. A hithű orbanisták meg csettintgethetnek a gyönyörtől.

    Noha Kövér László, talán azért, hogy rálicitáljon a korábbi be-, illetve kiszólásaira, egy kicsit tovább is ment. Annyira, hogy lendületből önmagát is sikerrel tökön markolhatta. Igaz, csak képletesen. Így továbbra is nyitva hagyta a találgatni valót, hogy a vezére miért is tartja oly gyakran a zsebében a kezét. Mármint a valóságban. Mert képletesen elég sokaknak a zsebében tartja, míg mások talán őt tartják zsebükben. Ami Kövérre valószínűleg nem áll, mert a házelnök egykori megszólalásait felidézve valószínűleg bárki más is arra a következtetésre juthat, hogy már korábban is úgy viselkedett, mint egy elszabadult hajóágyú. Akkor is, ha ezzel önmagának, a saját korábbi életének, vagy esetleg az egész eddigi életének a nyilvános szembeköpését valósítja meg. Miközben még a szövegének a részigazságai is öngóllá válhatnak.

    Mert itt van például a rendszerváltásnak nevezett izé. Biztos sokan voltak, akik tényleg azt hitték, hogy jön a tiszta lap korszaka. Ami helyett kaptak némi hatalmi mutyit, lezsírozott hatalomváltást, társadalmi katarzis nélküli lerongyolódást. Amely utóbbira a hatalom egykori haszonélvezője, és a pofátlan cinizmus miniszterelnöke azt volt képes mondani, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Holott a hozzá hasonló harmadosztályú politikusok legfeljebb a tisztaságügyi szakmenedzser (számlaképes takarító) szintjét nyerték volna meg. Miközben az elitváltáskor ott pöffeszkedett a mai kormánypárt képviselete is. Igaz, akkor még liberálisnak hazudva önmagukat. Így aztán Kövérnek akár első kézből származó információkon is alapulhat az a mostani kijelentése, hogy ő „inkább tartja nagy átverésnek a 30 évvel ezelőtt történteket, mint forradalomnak”. Amiben lényegileg talán igazat is adhatunk neki. Viszont arra is emlékezhetnek a nem tegnap születettek, hogy Kövér a kezdetektől ott volt a Fidesz vezető soraiban, és az országgyűlésben is.

    Így legalább olyan hatékonyan markolt bele a trágyába, mint amikor Az  MSZMP KB Társadalompolitikai Intézet egykori munkatársaként és az egykori állampárt tagjait nem kis részben magába gyűjtő Fidesz egyik vezető figurájaként állt le komcsizni. Talán mert bízott az emberi feledékenységben. Esetleg abban, hogy egykori titokminiszterként mindent látott, ami érdekelte. Csak azok, a ma már egyre kevesebbeket érdeklő, ügynökakták ne lettek volna. De talán szintén a feledékenységben bízik, amikor az első mandátumát az akkori igazán liberális, és inkább baloldali SZDSZ támogatásával megszerző házelnök rendszeresen kitér az aktuális hitéből, ha a baloldali liberalizmust kell szidnia. A környezetében levő tükrökön meg talán ablaktörlő biztosítja köpetmentesítést.

    De a legutóbbi mikrofon-megragadása alkalmával tett még egy lépést a szellemi szakadék felé. Nem azzal, hogy a Fidesz egykori múltját is jelentő balliberális ellenzékiséget elmondta mindennek, ami éppen szembe jött a fogalomtárban. Ez amolyan rutingyakorlat az ellenzéktől, a mindenkori ellenzéktől pánikoló vezér körül lebzselőknek. Kövér most sikerrel túlterjeszkedett ezen. Kifejtve, hogy „ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek [egy világ-összeesküvésnek] a világelitnek a komprádor alakulata”.Ezzel lendületből kitagad mindenkit a nemzetből, aki nem szopja fel Orbánt. Az ilyen eszmékért nem kell hosszan keresgélni a neofita decibelkereszténységbe boldogult ifjú-liberálisok környékén. De ugyanezzel a lendülettel gyakorlatilag kitagad mindenki mást is, aki a világban bárhol elismertséget szerzett értelmiségként. Márpedig ilyen nem kevés van. Köztük azok is, akiket származásuk miatt annak idején elüldöztek az országból. Így a házelnök valószínűleg intézett egy kis sorok közti zsidózást is a hívek felé.

    Világosan kifejtve, hogy szerinte minimum kétféle értelmiség van. Egy, aki a világ jövőjéért kíván tenni, és egy másik, aki megtagad mindent, ami a vezér ősszájánál szélesebb látókört biztosítana. Ami vészesen emlékeztet arra az ideológiai vonulatra is, ami megkülönböztette a kapitalista, és a bolsevik tudományt, illetve definiálta a szocialista értelmiséget és embertípust. De legalább kétség sem férhet ahhoz, hogy Kövér annak idején figyelt az MSZMP ideológusaira. Elvégre retorikájával másolja azokat az eszméket. Azonban annyi igazság mégis lehet benne, hogy minden egykori liberális kapcsolat dacára a házelnök aligha tekinthető a világ-értelmiség részének. De még az értelmiségi léttel sem igazán gyanúsítható meg. Talán ki is kérné magának.

    Andrew_s

    2020. április 16., csütörtök

    Conteo: Kinek kellhet az ágy orvos nélkül?

    Az utóbbi napok egyik hírcsokra volt az, hogy az Emmi vezetője, kórházi vezetőket távolított el a beosztásukból. Ebbe a csokorba tehetők azok a hírek is, amelyek a felszabadítandó kórházi férőhelyekről szólnak általában és harmincezret meghaladó számosságban. De nehéz elválasztani ettől azt sem, hogy Kásler külföldre toboroz egészségügyi személyzetet. Az itt vélelmezhető kettősség azonban nem új.

    Korábban, nem is olyan régen a fertőzöttek várható számával kapcsolatban jelentkezett némi, akár nagyságrendnyi eltérés az Orbán Viktor nyilatkozatából és a Müller Cecília által képviselt mantrából levezethető prognózisok között. Az ágyszámok, illetve az ellátási potenciálok ugyanis nem az összes megbetegedésre, hanem az egyidejűleg ellátásra szorulók számára kellenek. Ha harmincezernél több ágyat tartanak készenlétben, akkor ez ennyi, egy időben jelentkező, és ellátásra érdemesített létszámot jelent. Függetlenül attól, hogy a járvány majdan elismert végénél milyen összes fertőzöttséget jelentenek majd be. Azonban most egy pillanatra engedjük el ezt a szálat.

    Annak érdekében, hogy egy pillanatra a kórházak, illetve a várható járványpavilonok általános helyére, körülményeire vessünk egy pillantást. Nem a sokat emlegetett egészségügyi helyzetére, hanem a fizikaira. A kórházakat általában a környezetüktől többé-kevésbé izolált, de jól megközelíthető helyeken találjuk. A járványpavilonok kialakítására nyilván még a kórházakon belül is egyfajta izolációs területen kerülhet sor. Egy izolált épületszárnyban, vagy épületben. Úgy, hogy oda nyilvánvalóan csak nagyon ritkásan vetődhet idegen, beavatatlan szemlélő. Ráadásul egyfajta készenléti helyek, hiszen senki nem mondja, hogy akár jelenleg is harmincezer egyidejű fertőzött lenne. Ami indokolná a hirtelen ágy-kiürítéseket. De a helyek ott lesznek, ha fektetni kellene sokakat. Ha pedig valaki nagyon ellenkezik, akkor elbocsátják, vagy egyszerűen a kórházakhoz kirendelt katonai parancsnok alá osztják be. Mint vezényelhető egészségügyest.

    Akkor most vegyük sorra azt, hogy egy készenléti felvonuláshoz mi kellhet. Kell egy hely, ahol folyamatos rendelkezésre állással biztosítható bármikor az ellátás. Mind fekvőhellyel, mind raktárral, illetve fogyasztási raktárkészlettel. Ennek a helynek nyilvánvalóan izoláltnak kell lennie, és olyannak, ami könnyen megközelíthető. Elvégre jelentősebb létszámot kellhet mozgatni. Az sem baj, illetve előny, ha ezek a helyek fizikailag nincsenek messze azoktól a gócpontoktól, városoktól, városrészektől, amelyeket adott esetben kontroll alatt kell tartani. Bármely okból. Az, hogy egy, az egyes településeket esetleg katonai kontroll alatt tartani képes létszám bármikori elszállásolására alkalmas objektumok vélt követelményei nagy átfedésben vannak a kórházaktól elvárt szállás-biztosítások szintén vélt adottságaival, nyilván a képzelet műve.

    Azért minden esetre érdekes, hogy miközben az egyik pillanatban Kásler egy szállásbiztosítási parancsot küld, a másik pillanatban orvosokat, személyzetet toboroz külföldre. Mintha az egyik pillanatban nagy ellátandó létszámról vizionálna, míg a másikban ezt a létszámot nem betegeknek képzelné. Arról nincs hír, hogy a miniszter tudat-hasadt lenne.

    Andrew_s

    2020. április 13., hétfő

    Gyógyulás Kásler-parancsra

    Nem éppen húsvéti hírcsokorba való lenne, hogy kórházi vezetőket rúgnak ki. De a kormány minisztereinek erre futja. No meg olyan indokokra, amik a környezeti összefüggéseit tekintve könnyedén elszabadítják a szkeptikus véleményeket. Kásler, aki a Liszenko-szindróma határán van, minden esetre kirúgta a rehabilitációs intézet főigazgatóját. Az indoklás meg…

    Az indoklás meg az a hírek szerint, hogy a főigazgató legfőbb bűne az lehetett, hogy nem akart kétszáz, szakmai vélemények szerint még ellátásra szoruló, embert hazaküldeni. Amely ágyigényt úgy jelentettek meg, hogy „az intézet nem teljesítette a Nemzeti Népegészségügyi Központ koronavírus-járvánnyal kapcsolatos utasításait, amelyeket az operatív törzs is jóváhagyott”. Amelyből legalább az kiderül, hogy olyan döntések mentén kellett volna, parancsra, otthoni ellátásra alkalmasnak, vagy akár gyógyultnak nyilvánítani embereket, amelyet valószínűleg nem a rehabilitációs ellátásban gyakorlott figurák, és figurinák hoztak. A szakértelmük minősítésénél nem árt, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen vezéri csatlóshad nem szólalt fel a kötelező általános szűrések mellett, ellenben számos kormányzati hang ugatta a kórusban, hogy szűrni felesleges. Majd politikai pofozkodásba kezdtek a Pannon Géniusz csettintésére a megoldási lehetőségek mérlegelése helyett.

    De ez csak az egyik lap olvasnivalója a kérdésben. A másik lapra pislantva, a nemzeti csodagyógyászoknak még emlékezhetünk arra a kampányára, amely elhúzódó, netán gyógyíthatatlan, illetve változásra aligha képes állapotokban nyilvánítottak munkaképesnek olyanokat, akiket korábban tartós egészségkárosodás okán mentettek fel a munkavégzés alól. Elvégre igazán elvárható, hogy a csonkolt végtag is újra kinőjön, ha azt rendeletileg előírják. Mármint a hatalom parano-authorizmusban szenvedő csúcsvezetője szerint valószínűleg. Egy kicsit csodálkozom is, hogy még nem hozott Orbán Viktor rendeletet arról, amiben a vírusnak megtiltja a terjedést. Értelme ugyan nem lenne több, mint amennyi a minisztereibe, szóvivőibe szorult, de madarat tolláról, miniszterelnököt a sleppjéről...

    De legalább nem mondhatjuk, hogy minden előzmény nélküli az a szándék, ami szerint a rehabilitációra szorulók is parancsra gyógyulnak. Legalább is gyógyultnak nyilváníthatóak, a hatalom fullajtárjai szerint. Kásler a szolgalelkű közszolga valójában talán csak ennek az óhajnak ad újra, meg újra hangot. Fent megparancsolták, hogy ágy kell, tehát ágy lesz. Ha nem telik újra, akkor majd felszabadítják. Aki pedig erre nem hajlandó az mehet. Különösen, ha a hajlandóságot nem hangosan éljenezve mutatja ki. Egyelőre talán még nem máglyára, mint a balladai bárdok, de az irány világos. Ehhez nyugodtan hozzáolvashatjuk azt is, hogy az eddigiekben is nagyonszakértőnek bizonyultakat a karhatalom, illetve a katonaság is megtámogathatja. Igen, tudom. Van egy olyan elvi nyilatkozat, hogy a katonaság nem akarja megszabni a gyógykezelések mikéntjét, és érintetti körét. Azért persze lehetnek fenntartásaink, hogy ha az egyik oldalon egy hatalmi szándék lesz a parancsuralmi gyógykezelésre, és a másik oldalon a katonasággal szemben esélytelenek sora, akkor a hatalom fegyveres szolgái kiket fognak szolgálni.

    Rendszerszerűen még akkor is, ha lehetnek, és valószínűleg lesznek is olyanok, akik személyükben inkább az elesettek oldalára állnak. Ahogy a karhatalommal megtámogatott eutanáziaprogramot meghirdető hatalom hazai elvbarátait rendszerszinten akkor is tömeggyilkosnak tekinthetjük, ha ismertek voltak olyan nyilas keretlegények is, akik néhány embert megmentettek.

    Andrew_s

    2020. április 10., péntek

    COVID-19: Járványpolitikai pofozkodás megoldás helyett

    Felirat hozzáadása
    Orbán Viktor megtalálta a szűrések elmaradásáért a felelősöket. Természetesen az ellenzék a hibás. Miközben persze azt is fejtegette, hogy egyfajta kísérleti laboratóriumként tekint Ausztriára. Az utóbbi cinizmust az osztrákok majd ki kérik maguknak, ha zavarja őket. Az idős-otthoni fertőződések, amely egyfajta mini-járványnak is tekinthető, ugyanakkor egyfajta emberkísérletnek is tekinthető. Különösen, mert a vélhető kiindulási forrás egy szűretlenül, de kórházból visszatért gondozott volt.

    Az, hogy ezek után Orbán hatalmi játszmába kezdett, az a vezéri pofátlanság egy mértéke. Amolyan vastag-bőr díjas mérték. Az ugyanis tudható, hogy az általa annyira pártfogolt tiszti-főorvos még nem is olyan régen az általános szűrések ellen foglalt állást. Lehet, hogy a hatalomban terpeszkedők kíváncsiak voltak, hogy a szűrések nélkül milyen a COVID-19 spontán terjedési lehetősége, és bekerülésének a hatása egy zárt, és érzékeny közösségbe? Nos! Ebben az esetben megszületett a válasz. Az általános szűrések elmaradása láthatóan nem állítja megy a járványt. Lehet, hogy a szűrések sem állítanák be, de legalább valós adatok fényében folyhatna az okszerű intézkedések sora. Amiben a hatalom láthatóan nem érdekelt. Mert a pánikban, az ennek talaján megalapozott teljhatalomban jobban érdekeltek. Ez jól látszik azon, hogy egy erőmű vásárlására, az oligarcha megtámogatására a járvány alatt is sikerült időt, és persze forrást keríteni.

    A kialakult helyzet, beleértve az idős-otthonban kialakult helyzetet is, Orbán szerint kiváló lehetőségek tárháza. Miközben korábban az internet röhögve sírt azon, amikor elment kórházat látogatni, és az orvosokon látható, illetve a vezérre ráadott maszktól a környezet állapotáig sokkal árulkodóbb volt mindenről, mint a vezérkar tetszőleges nyilatkozatainak sora. Miközben persze emlékezhetünk arra is, hogy amikor Orbán teátrálisan elment a repülőtérre maszkot átvenni, akkor rajta sem volt maszk. Ahogy érdeklődéssel lehet majd figyelni, hogy a kijárási korlátozásokat ellenőrző, vagy egy balesetnél helyszínelő karhatalmi szereplőkön vajon van-e, lesz-e maszk. S amennyiben nincs, akkor vajon feljelentik-e saját magukat? Mert amennyiben nem, akkor fényesen fogják igazolni azt, hogy valójában mennyire alapozza meg a vírusveszély a fokozott hatalmi reakciókat. A valós veszély mértékéhez képest. Amit kár lenne lebecsülni. Mert azért mégis csak veszélyes. Különösen az idősekre, illetve a bármi más miatt legyengültekre.

    Akik a problémáit a jelek szerint a decibelkeresztény hatalom sokkal inkább tekinti politikai kifogások gyűjteménynek, mint valóban, és érdemben megoldandó feladatnak. Igaz, az utóbbi kevesebb hasznot hozna a haveri és rokoni köröknek. Nem is olyan látványos, mint a halálesetek számával való dobálódzás. Hacsak abból a szempontból nem nézzük, hogy a szűrések elmaradásának hatására is kialakult tömeges fertőződés egy zárt közösségben fényesen igazolja azt, hogy Müller Cecíliának sok minden más feladat biztosan jobban megfelelne, mint az, amivel jelenleg küzd. Mint malac a jégen.Miközben a vezér kórházakat látogat. Ha esetleg nem is javasolt mindenhova beengedni. Mert most ezt tekinti trendinek. Mert a gát tetején ugrálás ideje még nem jött el. 

    Andrew_s


    2020. április 8., szerda

    COVID-19: Kína, majd a többiek...Karantén után...„szabadon”?

    A „maradj otthon” kampányt valahogy kezdettől kicsit túlreagálásnak éreztem. Mintha a döglődő világgazdaságnak nagyon is kapóra jött volna egy kifogás, amire rá lehet kenni a válságot. Aztán most, hogy Kínában kezdik feloldani a vesztegzárat más is eszembe jutott. Talán azért is, mert a vízcsapból is folyó kampány, és a katasztrófa-turizmust idéző híradások túlérzékenyítettek.

    Miközben persze hallottam azt a magyarázatot, hogy megvédi az egészségügyet a nagy, ugrásszerűen jelentkező leterheléstől. Ami hazánkban mindenképpen indokolt. Mármint az egészségügy megvédése a hirtelen túlterheléstől. Legalább a lakosság által. Ha már a hatalom sem tud jobbat ajánlani, mint erőművásárlást, védőfelszerelések külföldre-ajándékozását, vívótermeket, vagy tudom is miket. Leginkább talán egy rendeletet, ami a vírusnak megtiltja a terjedést. Ami hatásában biztos lesz olyan jó, mint a sáska-járás egyházi kiátkozása. De legalább úgy tűnik majd, hogy a hazai vezetés mindent megtett. Ám térjünk vissza a veszteglésre.

    Az világos, hogy a COVID-19 azért tud szinte akadály nélkül terjedni, mert több módon is átkerülhet egyik gazdáról a másikra. Miközben, újdonságként, nincs szerzett immunvédelem, és az immunválasz lassabb, minthogy a szervezeten belül gyorsan lokalizálja a vírust. Ez utóbbit tartják az otthonmaradás egyik olyan érvének, ami mindent visz. Ne találkozz a vírussal, és nem kapod el. Ezt kár is tagadni. Olyan ez, hogy fertőződés legbiztosabb elkerülés módja, hogy nem szabad megfertőződni. Egyszerű, logikus, és akár egy bullshit-generátor is képes ilyen okosságokra. Tehát maradj otthon. Aztán rohadt kitartóan figyeld a kínai híreket a megbetegedésről. Valamint a vakcinálási híreket is kövesd szorgosan. Két hír között pedig vedd elő az internetes biológia-könyvet.

    Mert a lakáskarantén feloldásakor a tapsviharon kívül egy másik forgatókönyv is fellapozódhat. Azok, akik azért nem betegedtek meg az otthonukban, mert nem találkoztak a vírussal, azok pont annyira lesznek ugyanis védettek a karantén után, mint előtte. Amikor a karantén ajtaja kinyílik, akkor megnő a találkozás esélye. Világos, hogy mivel korábban nem találkoztak egymással, védettek is pont annyira lesznek egymással szemben, mint korábban. Nagyjából semennyire. A karantén megszűnésekor így a szerzett védelemmel nem rendelkező, de előmerészkedő emberek között kialakulhat egy második, a korábbinál akár erősebb járvány-hullám is. Mert az elővigyázatosság foka is csökken egy hamis biztonságérzetnyivel.

    A megfejtés a tömeges vakcinálás lenne. A tényleges fertőződést nélkülöző tömeges bemutatkozás a vírus és gazdája részéről egymásnak. Ilyen kínai hírekkel nem találkoztam. A tényleg nincs tömeges vakcinálás, akkor vajon mi lehet a döntés mögött. Az egyik az epidemiológiai, immunológiai ismerethiány. Ezt nem tételezem fel. A másik, hogy a lakosság teljes szűrése olyan mértékű spontán fertőződést mutatott ki, amely mellett már teljesen mindegy, hogy ki merre jár. Különösen, ha sokan spontán gyógyultak a lakás-fogság ideje alatt. Lehet egy harmadik ok egy szigorúan gazdasági ok. Egyszerűen a gazdaság nem bírja ki a termelésből kieső tömegek megfinanszírozását a gazdasági teljesítmény radikális visszaesés mellett. Így, a második járványhullámtól tartva, fél kézzel a féken, de elengedik az embereket.

    Ha az utóbbi eset lenne az igaz, akkor kezdhetjük összevetni Kína, akár lakosságarányos, gazdasági és erőforrás-tartalékait a hazaival. Aztán az általános vakcinálás lehetőségeit tekintheti át bárki a nemzetközi hírek alapján. Valamint vessen számot a hazai egészségügy helyzetével. Arra az eredményre juthat, hogy a lakás-karantén alkalmas lehet egy, az egészségüggyel is szolidáris, pillanatnyi megoldásra, de a gazdaság kérdéses, hogy meddig fogja bírni. Ha pedig az ajtó kinyílik, akkor lehet esetleg majd itthon is figyelni az újabb statisztikákat. Mármint akkor, ha még érdekelni fog valakit.

    Andrew_s

    2020. április 6., hétfő

    Nyomás a szelepen: Miért nem az adópolitika?

    Ahogy a kialakult ellenzéki-, és kormány-kommunikáció mutatja, Orbán Viktor alapvetően megveregetheti a saját vállát. Nem csak a társadalmat sikerült atomizálni a „maradj otthon, és ne foglalkozz az idősekkel sem” kampánnyal. S amely állapotnak jelenleg a törvényi „konszolidálása” zajlik. Az önkormányzatok piszkálásával láthatóan kommunikációs kapkodásra sikerült kényszeríteni az ellenzéket is. A koronát valószínűleg a „Budapest a bűnös” ismételt sulykolásával teszik fel a vírusra.

    A kialakított helyzettel az ellenzéki kommunikáció, például, jobbára most az önkormányzatok anyagi helyzetén, kézi-vezérlésén pörög. Olyan képet kialakítva, mintha a kialakított helyzet csak az ellenzéki önkormányzatok területén élőket érintené. Holott nem. Egyébként a valós intézkedési logika pont az ellenkezőjét indokolná, mint ami zajlik. A lakásukba kényszerített embereknek a valós környezetük értékelődik fel. Ezek pedig a lokális önszerveződések, amelynek a hivatalos formája nem más, mint az önkormányzat. Így az emberek tényleges érdekeinek a képviselete az önkormányzatok erősítését, és nem gyengítését indokolná. Mindegyikét. Válogatás nélkül. Ha a kormány a nem-közösségi gépjárművek használatát akarja szorgalmazni, akkor azt elősegíthette volna az üzemanyagok adóztatásának a megváltoztatásával is. Ráadásul úgy, hogy valóban mindenütt segített volna vele. A nehézségekkel küzdő szállítókon is. Vidéken is. Valójában azonban Orbán az üzemanyagok adóján továbbra is nyerni akar. Esze ágában sincs abból engedni. Így viszont jobbára csak a magánhasználatú gépkocsi-használaton, és azon is csak a nagyobb városokban segít. Sem az időseknek házhoz szállítókon, sem másokon, a vidéken élőkön, a vállalkozásokon nem.

    Jól mutatva azt a szemforgatást, ami zajlik, és ami alapvetően továbbra is idiótának kezeli a lakosságot. Általában is. Miközben utal azért arra is, hogy a vezérnek fáj a városok egy részének elvesztése. Budapest pedig hagyományosan Orbán bűnös városa. Amelynek a vezetését nyilván érzékenyen fogja érinteni az ingyenesre ígért parkolás okozta bevétel-kiesés. Miközben a tisztifőorvossal vitetik el a bejelentés valamennyi „örömét”, hogy amelyben rögzíthették: Budapest nem tartja be az otthonmaradási kényszert okozó vezéri rendeletet. Azaz, ha tömeges lesz a járvány, arról nem a korábban kivérzett egészségügy helyzete tehet. De nem is az, hogy képtelenek voltak megszervezni a tömeges teszteket. Amelyhez Müller Cecília ugyan gyártott, és kinyilatkoztatott valami ideológiát, de ennek komolysága hagy némi kívánnivalót maga után. Köztük a tisztifőorvos más területen való foglalkoztatásának vágyát. Elvégre lehet, hogy igazán profi a krumplipucolásban. Miközben természetesen tudjuk: a tisztifőorvos jelenleg pontosan azt a szerepet tölti be, amit korábban Kósa, vagy rezsi-Szilárd. Kommunikációs pofozóbábú.

    Viszont világos: Budapesttől, illetve a nagyvárosoktól fél a vezér. Így valószínűleg célszerűnek gondolták előkészíteni a teljes kijárási tilalmat a fővárosban. Egyfajta példaként is minden más nagyobb város számáéra. Holott az azért világos, hogy az emberek nem akarnak szándékosan megbetegedni. Ha lazán kezelik a vezéri elvárásokat, akkor az alapulhat azon, hogy a járvánnyal kapcsolatos hivatalos kommunikáció olyan szinten nézi hülyének az embereket, ami miatt még a valós, reális információkban is fékezett habzású a bizalom. A bizalomhiányt csak fokozza, hogy a vírus-helyzet még most is inkább tűnik kifogásnak a totális hatalom vágyának kiéléséhez, mint a totális hatalomgyakorlás valós okaként. Lehet, hogy pont ezért keveregtek az olykor egymással sem teljesen összeilleszthető kommunikációs morzsák? Egyfajta provokációként? Mert valamivel meg kell majd indokolni a szelep erőszakos lenyomását az egyre jobban rotyogó társadalmi kuktán.

    Andrew_s

    2020. április 3., péntek

    Kormány-pávatánc a fertőzöttség körül

    Bár a korábbi levéllel, és azzal, hogy a jelenleg uralkodó hatalom mindenkit felszólított az öncenzúrára, ért az elhatározás, hogy célszerű elengedni a COVID-19 kapcsán felbukkanó információkat. Azonban Orbán Viktor az ő saját szájával, illetve a különböző egyéb szájakkal olyanokat monda, ami több, mint elgondolkodtató. Még akkor is, ha elvakult, és akár napidíjért ügybuzgó híveit egyre nehezebb meggyanúsítani az agykérgük ilyen energiaigényes használatával.

    Orbán Viktor tisztifőorvosi szája, mert Müller Cecília ingyen, felhatalmazás, illetve elvárás nélkül aligha lehet ilyen ostoba, azt mondta például, hogy az átfogó tesztelés felesleges. Miért felesleges? Szerinte azért felesleges a teljes lakosság tesztelése, mert „ennek az információnak nincs hatása a járvány kezelésére”. Tapsot neki. Nagyot. De tényleg. Mert miközben tudható, hogy a tünetmentes szakaszban is fertőzőképes valaki, és szintén Müller Cecília szerint átléptünk a tömeges fertőződés szakaszában, semmire nincs hatással a tényleges fertőződési szint, a lakosságra vetített fertőződési arányok valós felmérése. Lehet ez egy igaz állítás? Természetesen lehet.

    Igaz lehet akkor, ha pontos, illetve modellekből becsült adatokkal rendelkezik a szűrésektől függetlenül. De igaz lehet akkor is, ha a kormány számára rendelkezésre álló lehetőségek olyan szinten korlátosak, hogy a ténylegesen fertőzöttek számától függetlenül sem képesek a rászorulók teljes körének az ellátására. Az egyik esetben az nem fedi teljesen a valóságot, amikor öt-hatszáz fertőzöttről engednek csak adatokat megjelenni. A másik esetben az az állítás bizonyulhat kétségesnek, hogy a kormány és körei felkészültek a járvány kezelésére, és elegendő eszköz áll a rendelkezésükre. Csak aztán Orbán Viktor fel ne jelentse Müller Cecíliát rémhírek terjesztéséért. Vagy fordítva.

    Ugyanakkor Orbán Viktor is mondott érdekes dolgokat. Katonai vezényléstervről is, de számokról is. A kormányfő azt mondta az ATV szerint, hogy „110 kollégiumot foglaltak le - ahol 19 820 embert tudnak elhelyezni - és 58 hotelt - ezek 5661 ember elhelyezésére alkalmasak -, továbbá szolgálatba van állítva 3543 gépjármű, és 203 770 ember étkeztetésére vannak felkészülve”, illetve azt is, hogy ez „egy katonai vezénylési akcióterv a tömeges járvány időszakára”. A miniszterelnök tehát, kísérő, illetve ápolószemélyzettel együtt tekintve a kétszáz-ezernyi kapacitást, legalább százötven de inkább száznyolcvanezer beteg ellátására való felkészülést tekinti annak a tömeges megbetegedési szintnek, amit már a tisztifőorvos is emlegetett. Amit még kiegészít az a kapacitás, ami jelenleg is rendelkezésre áll a különböző kórházakban. De legyünk optimisták. Tekintsük százötvenezernek. Ez nyilvánvalóan az a létszám, amit kórházi szinten kell ellátni, és amelybe a tényleges fertőzötteknek csak az egy tizede tartozik. A többiek házi körülmények között kezelhetők, vagy enyhe tünetekkel reagálva szinte lábon hordják ki a betegséget.

    Ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor bemondása alapján közel másfél millió körüli azoknak a száma, akik közel egy időben, pontosabban egy két hetes fertőződési ciklusban előfordulhatnak az országban. Egyébként ez a szám nem irreális. Annak a fényében nem, hogy akár egy kontaminációs (érintéssel,, felületről fertőző), akár egy szóródásos (cseppfertőzés) modellel, és a nemzetközi epidemiológiai vélemények szerint is közel a lakosság felének a fertőződésére lehet számítani a járvány teljes lefolyása során – nem két hét alatt. A miniszterelnök szavai csak annak a fényében furcsák, hogy a jelenlegi kommunikáció mennyit is említ? Hatszáz körülit? Egy olyan vírusnál, ahol a tünetekkel jelentkező fertőzés sem a mindenkire terjed ki, és elég hosszú lappangási idő húzza szét a tünetfejlődési görbét, illetve van spontán gyógyulás mennyi idő kellene egy félezres beazonosított, és így kontrollálható sokaságból kiinduló olyan szintű fertőződésre, amit Orbán sugall? Kialakulhatna egyáltalán? Aki gondolja, számoljon utána.

    Orbán Viktor szavai valószínűleg csak akkor értelmezhetőek, ha a számára rendelkezésre álló információk alapján lényegesen több fertőzött van az országban, mint amennyiről hivatalosan hírt adnak. Ez megfelel az NLC által közölt vélelemnek is, ahol egy nagyságrenddel becsülnek több fertőzöttet jelenleg a hivatalos adatoknál. Ebben az esetben az lép érvénybe, hogy Müller Cecília azért nem akar átfogó tesztelést, mert akkor ez az olló az adatokban kiderülne. A szűrések elmaradása ebben az esetben azonban nem csak kommunikációs, hanem közegészségügyi problémát is jelent. A tünetmentesen fertőzőkről nem szerezve tudomást.

    Lehet persze, hogy az említett vakhitűek szerint teljesen rendben van, hogy össze nem vezethető, esetleg önmaguknak is ellentmondó adatokat közöl, illetve sugall a tisztifőorvos, a kormányközeli blikkfang-ipar, illetve a miniszterelnök. Bár nem valószínű, hogy a vírus pont most kezdene tekintettel lenni a hitvilágra és pártállásra.

    Andrew_s

    2020. március 30., hétfő

    Nyílt járvány-levél olvasóimnak!

    Epreskerti zár
    Fotó: EISimay
    Kedves Olvasóm!

    Az, hogy ki mennyire ért egyet a COVID-19 kapcsán a "maradj otthon" kampánnyal az egy dolog. Ahogy az is, hogy ki mennyire veszi komolyan a jelenleg jobbára bináris kommunikációt. Amennyiben a két fősodor egyike túldramatizálva, vagy kínkeserves csúsztatásokkal pánikot kelt. Míg a másik fősodor egyfajta "csalánba nem üt" mentalitással bagatelizál.

    Nos! A szezonális influenzával összehasonlítva nagyon súlyosnak tűnik ez a járvány. A spanyol-náthával összehasonlítva nem. De az utóbbi azt jelenti, hogy van ok a félelemre.

    Az otthonmaradás nem véd a járvány ellen, csak lassítja a terjedését. Bár humán vírusokkal nem foglalkoztam, és a növényiekkel is régen, a neten elérhető epidemiológiai előrejelzések is a lakosság felének valamilyen szintű fertőződését valószínűsítik. Előbb-utóbb. Az "utóbb" szerepe annyi, hogy az idő életet jelenthet. A védekezési technológiák fejlesztésében is, de abban is, hogy a limitált számú elláthatósági létszámban ne Te, vagy valamelyik szeretted legyetek a limit feletti ellátatlan rászoruló.

    Ugyanakkor ez csak a biológiai, infektológiai védekezés. Sokkal jelentősebb lesz, felértékelődik majd a bezártság, és a kommunikációs katyvasz okozta, kikezdte mentális egészség szerepe is. Az utóbbi kapcsán amit megtehet bárki, az az, amit a bántó beszólásoknál is javasolnak. Ne csak azt nézd, hogy mit mondanak, hanem azt is, hogy ki. Amíg ellenőrizhető, keres adatokat, számokat, gondold végig, hogy valóban szólhat-e arról egy szöveg, amiről látszólag szól. Hogy összehasonlítható dolgokat hasonlít-e össze. Mérlegelve azt is, hogy a dr. nem jelent járványtani szakértelmet. Igen! Fogadd kritikával a tuti megmondásokat. Mérlegelve azt is, hogy a neten könnyű győzelem az öt perces klikkvadászat.

    Amiért ezzel tartozol magadnak az az, hogy őrizd meg az objektivitásodat. Nem mondom, hogy nem kell félni. De tudd, hogy mitől, illetve mennyire félsz. Te! Aktuálisan. A saját körülményeidet ismerve.

    A másik, bár elsőként emlegettem, a bezártság. Ha tudod mitől félsz, és mennyire indokolt, jobban fogod elviselni, és kisebb lesz a csábítás egy kis tülekedésre a kocsmában, boltban, bárhol. A szófordulat talán nem az enyém, de igen, van amikor úgy fogod érezni, hogy az agyadra csavarodnak a falak. Ilyenkor a legjobb amit tehetsz az, hogy kommunikálsz. Nem írásban, hanem szóban. Akár a neten át. Megbízni sem kell a másikban (bár nem árt). De tudat, hogy nem egyedül kiabálsz egy sötét szobában csodákra képes. Leginkább megvédi a közvetlen környezetedet attól, hogy rajtuk vezesd le a feszültséged, amiből nekik is elég sok lehet. Utólag bocsánatot kérni nemes gesztusnak tűnhet. De jobb megelőzni, és nem megbántani a másikat, illetve semmibe venni a problémáit.

    Ellenben az, amit mindenképpen tegyél meg a saját jövőd érdekében, az az, hogy mérd fel a jelen körülmények várható jövőbeni hatását. Nem általában, hanem személyesen. Általában lehet politikai véleményed, mutogathatsz bárkire, és tedd is meg nyugodtan, ha ettől könnyebb. Aztán vonulj vissza szűkebb pátriárkádba és csinálj mérleget. Személyeset. Mert az életedet Te fogod leélni. Akkor is, ha hetek múlva (kétlem), és akkor is ha hónapok múlva lesz vége a jelenlegi krízis-állapotnak.

    Ha pedig idáig elolvastad, akkor igen: akár vonj gyököt belőle. Nem azért, mert ostobaságnak tartom, hanem a Te életedet Te ismered a legjobban. Pont úgy nem fogom a tutit megmondani, ahogy mások sem. Egyet sem kell velem értened. Miért kellene!

    Egyetlen egy kérésem van csupán. Az, hogy a TE véleményed valóban a TE véleménye legyen. Ne a netet böngészd végig, majd vágd hozzám valamelyik tutimondó szajkó-felvételét. Olvass, kritizálj, gondold végig, és a TE SAJÁT, véleményed mentén igazítsd el magadba a fentieket és általában a jövődet egyaránt. A válságban és azután. Mert a Nap másnap is fel fog kelni még pár milliárd évig.

    De rajtad, és egymáson is múlik, hogy meddig veled, vagy mikortól nélküled.

    Köszönöm a figyelmed!

    Andrew_s

    2020. március 26., csütörtök

    COVID-19: Egy kis pánikkal több! Maradhat?

    A COVID-19 (alias SARS-CoV-2) kapcsán már írtam korábban is a kommunikáció jelentőségéről. A kommunikáció az, amivel fel lehet korbácsolni az érzelmeket is. Az Orbán-kormány kiválóan igazolta, hogy miként lehet élni, és akár vissza is élni azzal, hogy a kommunikációs fogások fegyvert jelentenek. Különösen azokkal szemben, akik fegyvertelenek. Mert felkészületlenek. De ezzel nincsenek egyedül.

    Hallgatólagosan elég sok helyén a világnak eljutottak arra a pontra, hogy a vírussal kapcsolatos kommunikáció remekül alkalmas a figyelem kisiklatására. Például, a jóval korábban indult recesszióról. Ugyanakkor a magyarországi helyzet annyiban bonyolultabb a helyzet, hogy a járvány-kommunikációt felcsatlakoztatták a korábbi, elsősorban ellenség-kereső, kommunikációs kisvasútra. Ami aligha okozott nehézséget. Tekintve a több éve folyó gyűlölet-kommunikációt. Az, hogy most éppen, pusztán a saját érdekükben, az idősebbek kerültek a célkeresztbe? Most őket dobta a hatalmi gép.

    Mert hallgatom, hogy mindenki maradjon otthon. Meg az idősebbek pláne maradjanak otthon. Aztán olvasom az olyan gunyoros írásokat, amilyen például a napokban jelent meg azzal kapcsolatban, hogy pár idősebb ember meg merészelt jelenni az utcán. Elvégre nyilván nagyon blikkfangos lehet belerúgni abba, aki amúgy is kiszolgáltatott. Legyen az akár menekült, szegény, vagy idős. Akik számára a cica vacsorája is fontos lehet, akiknek nem biztosan az a társadalmi érintkezés netovábbja, hogy a küszöbükre messziről odatesznek egy szatyor akármit, akiknek esetleg fizikailag sem előnyös a mozgásszegénység, de nincs otthon edzőtermük, illetve edzéstervük. Úgyhogy csak gratulálni lehet azoknak, akik akár szóban, akár írásban, pláne esetleg egy névtelen fórumbeszólásban, de az időseknek ugranak neki.

    De ez a kommunikációnak nyilván csak egy vetülete. A másik az, hogy kifejezetten pánik-kommunikáció zajlik. Tessék csak hallgatni a híreket, és olvasni is azokat. Hosszasan ecsetelgetik, hogy hány új beteg van, és hányan haltak meg. Fontos információ? Nyilvánvalóan az. De korántsem kizárólagos. Ehhez képest igencsak az apró-betűs részekhez sorolódnak az olyan adatok, hogy a fertőzöttek száma nem nő a végtelenségig, és van gyógyulási folyamat is. Holott, ahogy korábban is érintettem, egy sikeres immunválaszt kiváltó kórokozó esetében nincs totális fertőzöttség, és létezik, létezhet egy egyensúlyi állapot. Ami azt jelenti, hogy egy felfutási görbét követően van egy „plató”, amikor már nem nő rohamosan a fertőzöttek száma. Az aktív tünetekkel rendelkezőké a gyógyulási folyamat eredményeként pedig csökkenni is kezd.

    De a „plató” eléréséhez közeli állapotokról még csak-csak folyik némi kommunikáció. A halálozások kapcsán azonban szinte kizárólag számháború, egyfajta koporsós licit zajlik. Röpködnek a számok. Olyan képet sugallva, hogy „rettegj, mert betegen rád néznek és meghalsz”. Holott ez korántsem igaz. Illetve. Nem kizárólagosan igaz. A halmaz ugyanis a lakosság egésze. Ami azt jelenti, hogy még a hazai, kiugróan magasnak látszó halálozási arány sem képezi a többséget. Az, hogy a magyar adatokhoz, illetve arányokhoz valószínűleg a gyalázatosan alacsony szűrtségi arány is besegít, az egy külön történet. De vegyük a négy százalék körüli értéket. Még ez is azt jelenti, hogy a tünetes fertőzötteknek is 96%-a meggyógyul. Egy, csak a lakosság mintegy felére, kétharmadára kiterjedő fertőzés esetén ezt az arányt megemelik azok, akiknél ki sem alakul tünet, illetve nem is fertőződnek meg.

    Igaz, annak a kommunikálása, hogy a kutya harapta meg a postást, és a világpánik jó része indokolatlan az nem elég ütős a blikkfang-iparnak. Holott az emberi közösségek hosszú távú érdekeit a valós kockázatbecslésen alapuló, és ennek mentén kezelhető félelem inkább szolgálná, mint a kontrollt vesztett pánik. Ellentétben a perc-hatalomban gondolkodó hatalmak, és a klikk-vadászatban utazók érdekeivel.

    Andrew_s

    2020. március 22., vasárnap

    Hány kolibri ül a Fidesz-frakcióban?

    Forrás: Wikipedia
    A COVID-19, illetve a SARS-CoV-2 terjedésére hivatkozva Orbán Viktor bejelentette az igényét, az immár nem csak formális teljhatalomra. Azok a hívei, akik azt hiszik: ennek bármi közel lesz, illetve biológiai okokból lehet köze a járvány terjedéséhez, azok sürgősen szedessék ki a fejükből a távirányítót. Nem kérem. A rendeleti kormányzás maga a diktatúra. Nem Orbán miatt, hanem a ténye miatt. Ha tetszik, szinte tükörfordításai egymásnak. Orbán csak egy súlyosbító tényező.

    Az, hogy Orbán Viktor személyisége olyan, amilyen, az nem újdonság. Sok évvel ezelőtt is teljesen világos jelét adta a nagyzási hóborttal kevert, üldözési mániával fűszerezett, illetve hatalmi mániával keverten túlkompenzált, felelősségpánikos, kisebbrendűségi komplexusnak. Tessék csak megfigyelni. Minden lényegi, személyében számon kérhető szavazáskor távol marad. Hasonló helyzetekben csak a saját tapsoncai előtt mer megszólalni. A jelen, diktátori felhatalmazást kérő, javaslatot sem merte személyesen felvetni, hanem a klerikális lobbiplatform javaslataként, Semjénnel adatta be. Azon sem csodálkoznék, ha a megszavazásánál távol lenne. Mert gyáva. Még a saját hatalmának kiterjesztésének mocskát is másokkal nyalatja fel. Az idióták meg önként, vagy megfélemlítésre, zsarolásra, netán saját komplexusaik kiéléseként, vagy bármi más okból, de megteszik.

    Gyengébbek kedvéért. A vírus továbbra is a levegőben terjed. Nem érdeklik a pártok, és nem érdeklik a képviselők. Amelyik szavazóképes képviselő azt hiszi, hogy veszély esetén jobb helyzetbe fog kerülni, az nyugodtan számolgassa össze, hogy Hitler annak idején hány hívét vezette pórázon, és ahhoz képest hányaknak biztosított kétes túlélési lehetőséget a bunkerben. Ugyanakkor Semjén beterjesztése gyakorlatilag biztosítja, hogy akár az teljes önkormányzati rendszert hatályon kívül helyezzék. Tekintettel arra, hogy csak azt kell elérni, hogy feloszoljon az önkormányzat. Újraválasztásra már nem lesz lehetőség. A rémhírek elleni fellépés örve alatt gyakorlatilag bármilyen információforrás lezárható, illetve elzárható. Akár börtönbe is. A rémhír az ilyen rendszerekben ugyanis leginkább megnevezés útján válik azzá. Megspékelve azzá, hogy nyilván az állam ellenségévé válik szinte automatikusan mindenki, aki a realitások, és nem a hatalmi túlzások szemüvegét javasolja a tényleges veszélyek felmérésére. A tömeges megjelenések tiltása pedig szinte természetesen zár ki minden szervezett ellenlépést.

    Az is teljesen világos, hogy az idáig vezető folyamatok mentén Orbán módszeresen kiszorította a döntéshozatal környékéről mindazokat, akik bármiben is az ellenpontját képezhették volna. A nem egyszer belső ellenpontnak tekintett, és technokrata vonalat képviselő Lázár példája lehet erre talán a legjobb példa. Amíg látszólag fenntartás nélkül nyalt, addig ment a szekér. Amikor megpróbált a realitások mentén egy alternatív irányítási rendszert kialakítani, akkor kidobták, mint macskát szarni. Mert a Fidesz vezetésében csak egyvalaki szarhatja a langyosat. A többiek örüljenek, hogy kanalazhatják. De azért talán érdemes figyelembe venni, hogy a Fidesz nem csak a vezetőségéből áll. Több okból is érdemes figyelembe venni. Ugyanúgy, ahogy azt is, hogy az ellenzék sem egységes. Így például emlékezhetünk arra is, hogy a középre való vánszorgása előtt a Jobbik háza táján bizony nem egyszer hangzottak el nagyon is rendpárti, a mostani törvényjavaslattól alig különböző ötletek.

    Nem gondolnám, hogy a szavazóik, vagy akár a képviselőik fejet cseréltek. Így nem lepne meg, ha akár valami háttéralku mentén, de a Fidesz talált volna támogatókat. Legalább az egykori Jobbik-szavazók táborában. Miközben persze azt is tudhatjuk, hogy a valamikor MIÉP környékéről sem kevesek pártfogolják most a Fideszt. A MIÉP tagjai, támogatói. Akármennyire is lehetne azt mondani, hogy Csurka az igazán radikális, ha tetszik technokrata, szélsőjobbhoz képest egy álmodozó kisdiák volt. Ugyanakkor Orbán a jelenleg is tartó kormányzása során meglehetősen sok gesztust tett a rasszista szélsőjobb megszólítása érdekében. Nem véletlenül. Neki támogatók kellenek. Ráadásul olyan támogatók, akik elég alaposan exponálják magukat a szélsőséges orbanizmus mellett ahhoz, hogy ne legyen számukra visszaút. Kénytelenek legyenek, esetleg akkor már elveik, és maradék moralitásuk feladásával is, kitartani a vezér mellett. Alkalmasint ez a recept is ismerős lehet a történelemből.

    A semjéni javaslat szerint: „Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba”. Ha figyelembe vesszük, hogy március 23-án gondolják előterjeszteni, és Áder valószínűleg görcsbe rándult csuklóval várja, hogy aláírhassa, akkor legkorábbi kihirdetés, illetve hatályba lépés március 24-én lehet. Kéretik a dátumra koncentrálni. Március 24. Emblematikus dátum.

    Március 24-én szavazták meg azt a felhatalmazást, ami diktatórikus felhatalmazást biztosított Hitlernek. Március 24. Akár szimbolikusnak is tekinthető az orbanisták dátumválasztása. Valójában a Fidesz-frakció kezében, vagy akár a Jobbik kezében is, ott lehet a döntés, hogy hányan szeretnének kolibrivé válni. Mert a támogatók egy szűk körében, a hitük szerinti kiválasztottakban, szinte biztosan van igény egy újabb Kolibri-műveletre. Akármi is a fedősztori. Mert a járvány ebben az esetben nem több. Fedősztori. Ugyanis nem fog rendeletileg megállni. Rendeletet csak arra lehet hozni, hogy milyen adatok kerülhetnek napvilágra, kit lehet, és kit nem gondolnak majd kezelni. Például. A biológia leszarja a rendeleteket.

    Andrew_s

    2020. március 20., péntek

    COVID-19: Gazdaság, statisztika, conteo

    Conteo-érzékenyeknek most szólok: ne olvassanak tovább. Mert conteo jön. Coronaviridae kivitelben. Ami, a szabályok szerint azt jelenti, hogy azért közileg ismerhető közismereteket is fog azért tartalmazni. Meg kérdéseket. Betegségről, statisztikákról, gazdaságról. Meg a ló túloldalát is. Hátha segít a ló hátát is megtalálni. Egyszer. Majd. De vágjunk bele.

    A koronavírusok, mint olyan nem most jöttek közénk. Ezt azért érdemes figyelembe venni, mert a reakciók sokszor olyanok, mintha az Androméda-törzsről lenne szó. Mely könyv olvasását, illetve az abból, az 1970-es években készült filmet, ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Nem a COVID-19 miatt, hanem azért mert jók. Azért persze a COVID-19 kapcsán sem árt elolvasni, mert abban leírják, hogy milyen egy biztosan letális, gyakorlatilag nulla lappangási idejű fertőzés. Miközben a COVID-19 kórokozója nem ilyen. Tudjuk, hogy nem ilyen. Azt is tudjuk, hogy a rokonsága régóta ismert a közönséges nátha környékéről. Amikor tehát statisztikákat kezdünk böngészni, akkor nem árt, ha nem az említett fiktív vírushoz, hanem inkább a náthához hasonlítjuk. Egy olyan náthához, ami influenza-szerű tüneteket képes produkálni, s ami ellen jelenleg nincs széleskörű szerzett védettsége a tömegeknek.

    Azoknak a tömegeknek, akik nyugodtan beletörődhetnek: meg fognak fertőződni. Mert le lehet állítani az életet, levegőt azért még mindenki fog venni. Márpedig a cseppfertőzés éppen azt jelenti, hogy a vírus a levegőben van. Szó szerint is. Ahogy amúgy a nátha is. Nem érdeklik az ajtók, határok, párt-állások, napidíjak. Meg sok minden más. Aztán lehet mérlegelni, hogy vajon a nátha, mint olyan mennyire szokott nagyarányú pánikot okozni. Meg azt is, hogy vajon tudja-e az emberek zöme, hogy hordozza-e a vírust? Valószínűleg nem. Egyszerűen azért, mert enyhe tünetekkel reagálnak, amit a náthás korszakok kapcsán megtanultak beárazni. Netán érdemi tüneteket nem is mutatnak, és egy kis reggeli torokkaparástól nem gondolják halálosan betegnek magukat. Ahogy a SARS-CoV-2 esetében sem valószínű, hogy a tünetmentes, vagy enyhe tünetekkel rendelkezők számáról pontos adataink lennének. Elvégre ez is alapvetően a náthához és nem az említett Androméda-törzshöz áll közelebb. Hazánkban a helyzet felmérését nehezíti a vezetés vezérsége, és a kézileg vezérelt központi idiotizmus. De ez leginkább csak hab a tortán.

    Az is világos, hogy mindazon statisztika, ami a kórházi ápolásra szorulók számát, és a közülük meghaltak arányát nem a teljes, és jobbára ismeretlen mértékű, fertőzöttségre vetítik: csalnak. Akarva vagy akaratlanul. Ha pedig becsülni akarnak valamit, akkor becsülhetik nyugodtan a lakosság felét, mint fertőzött bázis. A lappangási időt, átfertőződési rátát pedig kéretik, mint említettem a náthához viszonyítani. Nem a szezonális influenzához, mint amit például a blikkfang-ipar nem egyszer alkalmaz. Ahogy a Qubit mindent elmondónak ígért ábrája kapcsán is megtették. De még retorikailag is galádkodva kicsit. Ugyanis influenza esetén sem a szezonális, hanem az immunrendszer által nem ismert új törzsekhez kellene viszonyítani. Ha már. Mondjuk a spanyol-nátha, vagy akár a ’60-as évek vége felé begyűrűzött járványhoz. Igaz, akkor még az is kiderülne, hogy a mostani fertőződés nem is annyira különbözik az influenza viselkedésétől. Amibe még szezonális alapon is többen halnak meg. A fokozott diszpozíció okozta elhalálozás esetén, pedig könnyen lehet, hogy szintén nem kiugróak az adatok. Akkor, amikor az egyéb betegségek miatt bármilyen magas lázzal, fertőzéssel, immunológiai sokkal járó betegség halálos lehet. A statisztikák tehát nyugodtan torzíthatnak. Valós részadatok alapján is.

    Azért persze alkalmasak lehetnek a tömeghangulat befolyásolására. Aminek egyik mellékvágánya, hogy a diktátorok könnyebben nyomják le a népek torkán a megszorításokat. Mutogatva a többiekre, hogy ott is vannak megszorítások. Ahogy lesz munkanélküliség és gazdasági válság is. Csakhogy. Az utóbbiak kapcsán azért érdemes elmélázni pár más tényezőn is. Az egyik ilyen, hogy a Kína-USA gazdasági háború nem a járvány után, hanem jóval előtte elkezdődött. Korántsem használva a világ gazdasági potenciálját meghatározó két állam saját gazdaságának. Egyiknek sem. De arra is emlékezhetünk, hogy a Kína gazdasági növekedése sem a járvány kirobbanását követően lassult le, hanem jóval előtte. Ahogy az európai gazdaságoknak is voltak gondjai számosak korábban. Aminek a brexit szintén nem használt. S amely brexitnek szintén semmi köze nem volt a COVID-19 járványos előfordulásához. A lónak ezen oldaláról nézve sokkal inkább olyan a helyzet, hogy az amúgy is komoly gondokkal küzdő államok vezetői kapva kaptak a víruson. Nem kell többé mellébeszélni, nem kell gazdasági dübörgésről hablatyolni, nem kell titkolni, hogy nagy a baj. A vírus okozta pánikra, a vírus okozta vélt, illetve valós veszélyre lehet hivatkozni. Lovak közé dobva a válság-gyeplőt. Fellélegezve.

    Ehhez nem kell világ-összeesküvéseket feltételezni. Minden érintett, vírusban és gazdasági bajban egyaránt érintett ország vezetése egyaránt kihasználhatja, és a jelek szerint ki is használja a lehetőséget. Ráadásul úgy teheti meg, hogy a pánik miatt nem lesznek százezres tüntetések. Így, akár a konvergens evolúció alapján is, közös érdekké válhat a pánik magasabbra korbácsolása, mint a félelem indokolná, illetve szabadjára engedése. Ami persze azt is jelenti, hogy az enyhe tünetes esetek fokozott ellátása, az egészségügyi ellátórendszer túlterhelése a tényleges rászorulókat, az indokoltan kezelendőket is kiszoríthatja az ellátásból. De egy háborúban vannak veszteségek. A vesztesek pedig általában a lövészárokban vannak. Nem a vezetésben.

    A gazdasági és egészségügyi pánik kapcsán azért érdemes lehet feltenni azt a pár kérdést, hogy a korábbi SARS-járvány okozott-e világpánikot és gazdasági világválságot? Tudtommal nem. Gazdasági világválságot még az I. világháborút megnyerő spanyol-nátha sem okozott, amennyiben a válság jóval később, az amerikai tőzsde piramisjátékának összeomlásakor következett be. Ahogy össznépi pánikot eddig még a fel-felbukkanó európai ebola-esetek sem okoztak. Holott halálosabbak. De a szezonális, velünk élő, megszokott influenzától eltérő új törzsek sem szoktak ilyen mértékű intézkedéseket involválni, mint a COVID-19. Akkor biztos, hogy a most kialakult reakciók, ebben a formában és mértékben indokoltak? Igen, indokoltak lehetnek. De nem okvetlenül a vírus miatt.

    Andrew_s