2020. március 30., hétfő

Nyílt járvány-levél olvasóimnak!

Epreskerti zár
Fotó: EISimay
Kedves Olvasóm!

Az, hogy ki mennyire ért egyet a COVID-19 kapcsán a "maradj otthon" kampánnyal az egy dolog. Ahogy az is, hogy ki mennyire veszi komolyan a jelenleg jobbára bináris kommunikációt. Amennyiben a két fősodor egyike túldramatizálva, vagy kínkeserves csúsztatásokkal pánikot kelt. Míg a másik fősodor egyfajta "csalánba nem üt" mentalitással bagatelizál.

Nos! A szezonális influenzával összehasonlítva nagyon súlyosnak tűnik ez a járvány. A spanyol-náthával összehasonlítva nem. De az utóbbi azt jelenti, hogy van ok a félelemre.

Az otthonmaradás nem véd a járvány ellen, csak lassítja a terjedését. Bár humán vírusokkal nem foglalkoztam, és a növényiekkel is régen, a neten elérhető epidemiológiai előrejelzések is a lakosság felének valamilyen szintű fertőződését valószínűsítik. Előbb-utóbb. Az "utóbb" szerepe annyi, hogy az idő életet jelenthet. A védekezési technológiák fejlesztésében is, de abban is, hogy a limitált számú elláthatósági létszámban ne Te, vagy valamelyik szeretted legyetek a limit feletti ellátatlan rászoruló.

Ugyanakkor ez csak a biológiai, infektológiai védekezés. Sokkal jelentősebb lesz, felértékelődik majd a bezártság, és a kommunikációs katyvasz okozta, kikezdte mentális egészség szerepe is. Az utóbbi kapcsán amit megtehet bárki, az az, amit a bántó beszólásoknál is javasolnak. Ne csak azt nézd, hogy mit mondanak, hanem azt is, hogy ki. Amíg ellenőrizhető, keres adatokat, számokat, gondold végig, hogy valóban szólhat-e arról egy szöveg, amiről látszólag szól. Hogy összehasonlítható dolgokat hasonlít-e össze. Mérlegelve azt is, hogy a dr. nem jelent járványtani szakértelmet. Igen! Fogadd kritikával a tuti megmondásokat. Mérlegelve azt is, hogy a neten könnyű győzelem az öt perces klikkvadászat.

Amiért ezzel tartozol magadnak az az, hogy őrizd meg az objektivitásodat. Nem mondom, hogy nem kell félni. De tudd, hogy mitől, illetve mennyire félsz. Te! Aktuálisan. A saját körülményeidet ismerve.

A másik, bár elsőként emlegettem, a bezártság. Ha tudod mitől félsz, és mennyire indokolt, jobban fogod elviselni, és kisebb lesz a csábítás egy kis tülekedésre a kocsmában, boltban, bárhol. A szófordulat talán nem az enyém, de igen, van amikor úgy fogod érezni, hogy az agyadra csavarodnak a falak. Ilyenkor a legjobb amit tehetsz az, hogy kommunikálsz. Nem írásban, hanem szóban. Akár a neten át. Megbízni sem kell a másikban (bár nem árt). De tudat, hogy nem egyedül kiabálsz egy sötét szobában csodákra képes. Leginkább megvédi a közvetlen környezetedet attól, hogy rajtuk vezesd le a feszültséged, amiből nekik is elég sok lehet. Utólag bocsánatot kérni nemes gesztusnak tűnhet. De jobb megelőzni, és nem megbántani a másikat, illetve semmibe venni a problémáit.

Ellenben az, amit mindenképpen tegyél meg a saját jövőd érdekében, az az, hogy mérd fel a jelen körülmények várható jövőbeni hatását. Nem általában, hanem személyesen. Általában lehet politikai véleményed, mutogathatsz bárkire, és tedd is meg nyugodtan, ha ettől könnyebb. Aztán vonulj vissza szűkebb pátriárkádba és csinálj mérleget. Személyeset. Mert az életedet Te fogod leélni. Akkor is, ha hetek múlva (kétlem), és akkor is ha hónapok múlva lesz vége a jelenlegi krízis-állapotnak.

Ha pedig idáig elolvastad, akkor igen: akár vonj gyököt belőle. Nem azért, mert ostobaságnak tartom, hanem a Te életedet Te ismered a legjobban. Pont úgy nem fogom a tutit megmondani, ahogy mások sem. Egyet sem kell velem értened. Miért kellene!

Egyetlen egy kérésem van csupán. Az, hogy a TE véleményed valóban a TE véleménye legyen. Ne a netet böngészd végig, majd vágd hozzám valamelyik tutimondó szajkó-felvételét. Olvass, kritizálj, gondold végig, és a TE SAJÁT, véleményed mentén igazítsd el magadba a fentieket és általában a jövődet egyaránt. A válságban és azután. Mert a Nap másnap is fel fog kelni még pár milliárd évig.

De rajtad, és egymáson is múlik, hogy meddig veled, vagy mikortól nélküled.

Köszönöm a figyelmed!

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése