 |
| Forrás: Wikipedia |
Abban a pillanatban, amikor győz már az ismeretszerzésben is az öncenzúra, vagy a „mi kutyánk megmondója” szemlélete, akkor a szellemi autonómia vesztésre kezd állni. A mérlegelés képességével, a saját vélemény megalapozottságával, és így az érveléssel szemben. Maradnak az előítéletek, az olvasottaktól függetlenített, nem egyszer előítéletekre épített, ha tetszik „lábon kihordott” trollizmusok. Enyhébben fogalmazva: nem kevesen előre megfontolt szándékkal, és komoly erőfeszítéssel képeznek szemellenzős, szellemi igavonót magukból. Amely csak egy irányt, a választott vélemény-szektája irányát ismeri, követi, védelmezi.
Ez arról jutott eszmbe, hogy a minap kedélyes, egy fenét, de legyen az, vitát olvashattam az egyik vitafórumon arról, hogy mekkora királyász dolog, hogy Zelenszkij fellép az oligarchák ellen, és mindenki, aki szerint ez finoman szólva is árnyalható, az „természetesen” részben putyinista, és üres óráiban dezinformációt terjeszt. Ahogy ez a vita mellékszálában az Azovi csibészekkel kapcsolatban is felmerült.
A két történet egyébként ott kapcsolódik össze, hogy vita kiindulópontját egy olyan cikk szolgáltatta, amelyben egyébként világosan leírják, hogy miközben Zelenszkij oligarchátlanítási akciói elsősorban az orosz, illetve orosz-kötődésű milliárdosok ellen irányul, az egyik ilyen szereplőt cserélték ki az SS-jelvényt használó Azovi gárda tagjaira is. Mely gárda, SS-jelvényestől kooptálva lett az ukrán hivatalos erők közé. Ékesen igazolva, hogy az ukrán vezetés nem xenofób, köze sincs a szélsőjobbhoz, és a fasiszta eszmék a közelükbe sem érhetnek. „Csak” a Waffen SS egyik csapatjelvénye.
Miközben egyrészt Zelenszkij választási győzelme mögött is némi lokál-oligarchikus támogatást sejtettek annak idején, és a háború előtt felmerültek némi gyanúk némi offshore-ügyletek kapcsán is. Mely utóbbiról különben a The Guardian írt, mely médiumot még nem igazán vádoltak putyinizmussal, vagy azzal, dezinformációs bázis lenne.
Alkalmasint mindezen fentieknek bárki utána nézhet az interneten. S akár cáfolhatja is. Mely tényszerű cáfolattal semmi gondom. A gondom ott van, amikor egy-egy csoportban gyakorlatilag kommunikációs lincshangulat uralkodik el. Azzal, hogy aki nem azt fújja, amit az admin, vagy néhány informális hangadó elvár, az menjen máshova, mert itt csak a tisztafajú, izé tisztára öncenzúrázott „véleményeknek” van helye. Holott valószínűleg sokkal önállóbb lenne az a vélemény, amit különböző, és akár különböző előjelű források, hírek, vélemények kohójában finomít a saját szellemi autonómia.
Mert keretismétlésként. Abban a pillanatban, amikor győz már az ismeretszerzésben is az öncenzúra, vagy a „mi kutyánk megmondója” szemlélete, akkor a szellemi autonómia vesztésre kezd állni. Egy könyvet ismerve. Vagy csak egy lapot abból is.
Nem vitatva, hogy megismerni a másik oldal részigazságait, hozzátenni a saját részigazságokhoz időt rabló, illetve fárasztó. Vagy akár riasztó, ha a puzzle egésze csak részben fedi le a habos-babosan rózsaszín elvárásokat. Ellentétben azzal, hogy egy félig emésztett kölcsönvélemény viszont kényelmes, langyos lábvizet kínál. Valamint nem konfrontálódik semmivel, és senkivel, az adott babaház falain belül.
Legfeljebb néha a realitásokkal. De az meg úgyis csak zavaró tényező lenne.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése