 |
Forsthoffer Ágnes igen komoly, illetve nagyon megfontolt döntésként egy piros irodai székre gondolta cserélni a házelnöki ülőalkalmatosságot. Elvégre a Parlament, és persze a törvényhozás környékén már minden más rendben van. Ókovács Szilveszter pedig sietett felajánlani egy hasonmás széket a nejével közös saját költségén. Mire szinte azonnal elindult a szekértáborharc. Holott Ókovács gesztusát a ntto seggnyaláson kívül akár diszkrét jelzésként is lehet értelmezni.
A Parlament, bármilyen meglepő lehet néhányaknak, alapvetően nem egy zsibongó, hanem egy munkahely. Ráadásul a köz pénzéből fenntartott, műemléki jellegű munkahelye a képviselőknek. A házelnöknek is. Nyilván lehet belsőépítészeti vitákat, és bútortörténeti eszmefuttatásokat elindítani a jelen helyzet összevetéséről az építéskorival, de a kifutása ezeknek valószínűleg mégis az lesz, hogy a műemléki jelleg, ha tetszik, akkor a "hely szelleme", illetve az ottani munka népképviseleti jellege mégsem az irdai szék mellett szól. Akkor is, ha ehhez nem kell Ókovácsot szeretni. Aki korántsem volt ilyen finnyás, amikor Orbán lányának sietett bulit szervezni az Operaházba.
Ugyanakkor érdemes olvasgatni a közösségi médiák hozzászólásait. Mert szinte azonnal megindult az Ókovácsot szapuló, és a "mi kutyánk bármit megrághat" mottójú összetartás a tiszás szekértáborban. Miközben valahogy kimarad a mérlegelésből a gesztusok hasonlósága. Kövér esetében a múzeumi szék odarendelése kapcsán simán elfogadhatjuk azt az üzenetet, hogy "megtehetem, ahogy bármit, ha akarok". Forsthoffer Ágnes üzenete, háta mögött egy ugyanolyan többséggel, nagyjából az, hogy "megtehetem, hogy gurulok, ha akarok". S tényleg megteheti, hiszen akár Alaptörvénybe is iktathatják. De tényleg a házelnöki fenék-alávaló volt a legégetőbb probléma az Országházban?
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése