2022. június 28., kedd

Mikor csalódtunk Karácsonyban?

Karácsony Gergely megnyilatkozásával most sokan foglalkoznak. Kár is lenne kilógni a sorból. Lehetne nyílt levelet írni. Karácsony Gergely nyilván nem olvasná. Legfeljebb valamelyik "még indult" osztályú sajtófigyelője. Lehetne méltatni a választásokban betöltött szerepét. Utólag ezt is sokan megteszik. Teszem hozzá: olyanok is, akik korábban szügyig belemerültek, teljes erejükkel beleálltak a főpolgármester által manipulált előválasztás eredményének védelmébe. Nekik nyilván van tükrük. Beszéljék meg azzal.

Egy azonban biztos. A fővárosban nem az ellenzéket, hanem Karácsony Gergelyt minősítették a szavazásokkal. Egyszerűen azért, mert az emberek többsége számára főpolgármester ellenzéki léte jelenti az ellenzéket. Lehetne mondani, hogy a választásoknál is így volt, de ez nem igaz. A választások kapcsán volt egy jól-rosszul szervezett országos kampány. Ez óhatatlanul kihatott az Orbán Viktor által amúgy is büntetett főváros általános attitűdjére. Az időközi választásokon azonban ez az országos felhajtás, hátszél hiányzik. Marad az ellenzék budapesti arca. Még akkor is, ha olyan párt képviseletében tolja, amely párt támogatottsága a hibahatárok körül mozog.


Az, hogy a fenti hatást, a bukottság érzését azzal próbálta enyhíteni, hogy a Fidesznek második legkényelmesebb jelöltet nyomta előre, az nem különösebben emeli Karácsony fényét. Amitől még lehetne hatékony polgármestere a fővárosnak. Akár az ellenzék arcaként. Ahogy Demszkyt lehetett annak idején szeretni, nem szeretni, de a főváros működőképességét, a mindennapi működőképességét aligha lehet tagadni. Még akkor is, ha távolság szépítő hatásával is számolok. Még akkor is, ha biztosan van sokaknak, nekem is, olyan emléke, amikor nem igazán tudta szeretni a budapesti vezetést. De ne demszkyzzünk. Régen volt. Szerencsére Tarlós is, akinek sikerült elérnie, hogy vele szemben bárkit megválasztottak volna. Még Karácsonyt is. Az ellenzék fővárosi arcaként.

Márpedig, ha az ellenzék budapesti arcaként megnyilvánuló koncepciótlanság, közéleti ostobaság, városvezetési káoszkép háttere előtt nézzük, akkor az ellenzéki jelöltek szereplése tulajdonképpen pozitív. Mert volt aki elment, és rájuk szavazott. Mert a fővárosban a főpolgármester, mint az ellenzék arca legfeljebb az otthon-maradást támogatta. Azt, hogy aki nem akar a Fidesz-re szavazni, inkább el se menjen. Igen, tudom. Nem vagyok érdekelt annyiban, hogy nem az érintett körzetekben lakom. De abban az esetben, ha nálunk lett volna szavazás, és nem valaki olyan a jelölt, akinek karizmája, szaktudása jól ismert, aligha tudom magam rábeszélni a szavazásra. S igen, az ellenzéket sok szempontból a belső meghasonlás jellemzi. Ezt lehet belső vitaként aposztrofálni, de ez nem vita. Még csak nem is veszekedés. Ez a "nyuszi ül a reflektorfényben".

A pótcselekvéses vita pedig legfeljebb akörül folyik, hogy kit vakít jobban. Holott lehet, hogy elég lenne a helyére tenni a pártokat és politikusait. A pártokat oda, ahova a támogatottságuk alapján sorolható. A politikusait pedig ezzel súlyozva. Talán még Karácsony Gergely arca is összemenne kicsit, ha nem a farkak egyikének hihetné magát. Amelyik a saját hite szerint bőszen csóválja a kutyát. Talán még az is előfordulhat, hogy hobbi-biciklistából főpolgármesterré evolválódik. Ideje lenne.

Andrew_s

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó írás , egyet kell értenem a szerzővel - most már nem bíznám rá az üres vermet sem , nem vagyok benne biztos , hogy még egy ciklust megél , az emberek többsége nem felejt !!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Az ő karrierjének game over, hiába erőlködik már. Nagyot kéne szólnia, pozitív értelemben, annak a tettnek, ami újból hitelessé tenné.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A jelen állapotok alapján az a nagy tett hiányzik. Max. pár újabb bicikliút

      Törlés