2024. július 29., hétfő

Megjegyzés - 2024. 07. 29. - Zárszó a párizsi nyitógálához

Perzsa Qaba
Forrás: Civilisable
Szép lassan lecseng a 2024-es Olimpia megnyitója körüli hullámverés. Így a véleményreciklátoroknak is más gumicsontok és farvizek után kell majd nézni. Nyilván lesz még néhány utánlövöldöző, aki annak ellenére meg fogja magyarázni mindenkimás helikopterségét, hogy maguk a rendezők is elismerték a féreérthető utalások nem túl szerencsés voltát. Az, hogy a kereszténységet froclizó életkép mentségére a görög mitológia froclizását hozták fel, az legfeljebb egy sajátos értelmezése a hitvilágok tiszteletben tartásának.

S noha továbbra sem gondolom, hogy az Olimpia bármely hitvilág froclizásáról kellene, hogy szóljon, azért el lehetne gondolkodni, hogy mi történt volna például akkor, ha a tízenkettőegytucat divatbemutató helyett egy a résztvevő országok hagyományos népviseletét mutatják be. A Közel-Kelet esetében az iszlám fundamentalizmus előtti korból véve az öltözetet. S ez még nem is számított volna Mohamed tanításával ellentétesnek. Ha pedig már hitvilágokba kartak belepöccinteni, akkor érdekes lett volna India, Kína, vagy a Közel Keletről a tradicionális zsidó vallás hasonló kezelése. De talán jobb is, hogy maradt a görög mitológia, és a kereszténység. Ha már a hitvilágokból kell válogatni.

Mert az említett divatbemutató után esetleg az Olimpiát is kellett volna fújnia a karakán rendezőgárdának. Már ami marad belőle.

Persze a legjobb az lett volna, ha mindenki hitét, mitológiáját tiszteletben tartják.

Andrew_s

2024. július 28., vasárnap

Párizs esete az olimpiai almával

Lezajlott a 2024-es nyári Olimpia nyitóünnepsége Párizsban. A neten nagyot ment. Ha tehát a szervezők célja az volt, hogy beszéljenek róla, akkor ez bejött. Nyilván sokaknak tetszett, és miért is ne. Ugyanakkor sokaknak annyira nem tetszett, hogy csak na. Szó se róla, nekem sem. Ami nyilván sokaknak indifferens, és azt is megértem. De nem tetszett a Francia Püspöki karnak sem, és ez aztán külön kommunikációs viharokat kavart.

Nemzetközileg is, de itthon is. Például a Facebook-on is. Mely közösségi médiában a kritikák kritikája is nagyot ment olykor. A püspöki alapkritika egyébként az volt, hogy az egyik élőképet Leonardo Utolsó vacsora című festménye kigúnyolásának, és ezzel a kereszténység egyik alapmozzanata kigúnyolásának tekintették. A kritikához aztán több egyházi vezető is csatlakozott. Az ominózus jelenet az Eurosport közvetítésének 1:54:59 időpontjánál látszik.

Az, hogy ez személyesen kit mennyire sért, az nyilván magánügy. De azok reakciók, amelyek a neten megjelentek, és publicitást nyertek, már amolyan személyes közügyekké váltak. Megjelentek azok a reakciók, amelyek a kereszténységet, illetve a keresztényeket ítélték el, ha a fenti életkép mert nem tetszeni valakinek. Voltak, akik a többi vallás hasonló megjelenítését is hiányolták. Mely reakciók nyilvánvalóan sántítanak. Azon egyszerű okból, hogy az Olimpia a békés egymás mellett létezést lenne hivatva szolgálni. Így egyszerűen nem lenne helye egyetlen olyan gesztusnak sem, amely bármely vallás hívőinek sértő, gúnyolódó lehet. Ezek a gúnyolódások az Olimpiától függetlenül is a taplóságot képviselik szerintem, de az Olimpia végképpen nem a froclizás terepe kellene, hogy legyen.

Aztán megjelentek természetesen a hazai szerecsenmosdatók is. Köztük annak kasztnak a képviselői, akiknek látatlanban is minden szuper, ha elég sokan mondják, és látatlanban is mindenki idióta, akinek a véleménye nem azonos a szerintük irányadó seggből kipüfögött mainstream-mel. De találkoztam olyan megnyilvánulással is, ami külön szót érdemel. Azért is, mert a két és félezernyi megosztásból több példányban is szembejött.

No meg azért is, mert a szerző, öndefiniciója szerint, digitális tartalomkészítő. Így némi felelősségérzetet, de legalább a nyilvánvaló csúsztatások elhagyását elvárhatná a nyájas olvasó. De a nyájtalan is. Eközben... Gellai úr közöl egy festményt, és a megnyitó egy képét, ami valóban arra hasonlít. A szövege ehhez: „A referencia egyáltalán nem Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája. Ez az Istenek ünnepe Jan Harmensz van Biljert által”. Amit senki nem vitat. Mi akkor a gond? Az, hogy a vitát kiváltó pontja a nyitóünnepségnek nem az, amit Gellai úr mutogat. Az utóbbi ugyanis egy nagyjából negyven perccel utóbbi esemény. Így az említett poszt iskolapéldája annak, hogy miként kell valós tények mentén megvezetni az olvasóit. Az, hogy utána még neki áll feljebb, és leszól mindenkit, mint képzőművészetben járatlan barbárt, az már csak egy kis penészes hab a tortán.

Mintegy a Móriczka-effektus felvezetőjeként. Amelynek alapján Gellai úrnak mindenről is Orbán Viktor jut az eszébe: „De azért az elgondolkodtató, h a környezetében sincs senki aki szólt volna neki, h :"Viktor mielőtt hülyeséget mondanál, hallgass végig?" Nincs olyan a slepp között aki értene a képzőművészethez? Na ez a tragédia. Bár ha úgyvesszük, 14 év alatt annyi hülyeséget hordott össze majd annak az ellenkezőjét is, hogy már meg sem lepődöm”. Miközben én meglepődöm. Mert a lájkolók, megosztók között több olyan ember neve is felbukkan, akiből azért kinézném, hogy feltűnjék mekik: a kérdést nem Orbán Viktor, hanem a francia főpapok emelték be a kommunikációba a megnyitó kapcsán. Így az említett poszt nem csak azért érdekes, mert csúsztat, hanem azért is, mert a reakciók alapján jó példája annak is, amikor a szemellenzős előítélet minden mérlegelést felülír.

A maradék, akár költői, kérdés legfeljebb az lehetne, hogy bármely olyan rendezési elem, ami alkalmas, és kiszámíthatóan alkalmas az emberek megosztására miért kerül be egy olimpiai megnyitó műsorába? Mert az Olimpia tradicionálisan éppen az ellenkezőjéről kellene, hogy szerintem szóljon. Arról, hogy csökkentse a megosztottságot, és legalább addig, ameddig tart ne korbácsolja, hanem csillapítsa az indulatokat. De Párizsnak a jelek szerint csak ez a kicsit buggyant alma jutott. Sajnálom.

Andrew_s

2024. július 10., szerda

Budapestnek kellene egy főpolgármester

Annak idején, még az egyetemen a KISZ-alapszervezeteket tankörönként szervezték. Alapjában véve mindenki magasról tett rá, hogy ki a KISZ-titkár, de az utolsó években, a hangulatjelentő, és jellemzésíró, személye már nem volt annyira részletkérdés. Ekkor történt, hogy a PÁRT megbízásával, és tagkönyvével, az egyik leányzót kellett megválasztani. Elsőre nem ment. A csoportfelelős tanár újabb szavazást rendelt el. Másodszorra sem ment. Végül addig ismételtette, míg mégis a kiszemelt lett a KISZ-titkár. Amit most Budapesten művelnek, az nosztalgikus hatású. Majdnem annyira, mint amikor a törpeturult megválasztatta a FIDESZ köztársasági elnöknek. Függetlenül a majdani, véglegesnek beállított, budapesti eredménytől.

Ami most a fostalicska-tologatás területén zajlik, az kérem vicc. Tragikomikum. A választók hülyének nézése. A morális csalás a jogi csűrcsavaroktól függetlenül. Mely nem most induult, hanem a választás napján. S mondok valamit. Nem is a FIDESZ-en lepődtem meg az első újraszámolás kapcsán a legjobban. Sokkal jobban meglepett az, amikor a TASZ valamelyik párizsifelelőse belenyilatkozta a Klub-rádióba, hogy a kihuzott jelöltre rakott "X" az olyan, mintha nem is létezne. Mert ő tudja. Aztán jöttek a nagyontelepata mikrofonbabeszélők, és sorra elmondták ezt a mantrát.

Holott a kihúzott jelöltre adott szavazat valójában azt jelenti, hogy a kedves választópolgártnak nincs azonosítható szándéka. Márpedig a szavazás a választó szándékának a megnyilvánulása kell, illetve kellene, hogy legyen. A saját morális olvasatomban tehát az érvénytelenített jelöltre adott szavazat eleve érvényteleníti a szavazólapot. Mert nem a szavazatszámlálók dolga kitalálni, hogy mi volt a szándéka vele. Különösen, mert ha csak bénázik, akkor kérheti a szavazólap cseréjét is. Egyébként, és legfeljebb cáfolják majd az emlékeimet, de korábban valóban ez, az érvénytelennek tekintés volt a hivatalos eljárásrend is. Most nem, és ehhez az ellenzéki jogdudorok, a moralitás megannyi bajnokai, szintén csak bólogattak. Mert ők tudják. Sőt! A szavazónál is jobban tudják. S ez a telepata képességük mit sem csorbult az első újraszámolás alkalmával sem. Az egyéb problémás eset-felvetések ellenére sem.

Ugyanakkor a szavazatokat eredetileg számlálók munkáját is semmibe veszik. Legkésőbb a mostani újraszámolással. Ugyanis eleve feltételezik, hogy az ellenérdekelt pártok megbizottjaival is bővített számlálóbizottságok úgy hülyék, ahogy vanak. Képtelenek számolni, és képtelenek odafigyelni akár egymásra is. Arra az esetre, ha eleve csalni menne valaki oda. Amihez jozzátenném, hogy 2018-ig folyamatosan részt vettem az ilyen bizottságok munkájában, de nem találkoztam tendenciózus, meggátolhatatlan, és jelzés esetén is ismétlődő csalási tevékenyéggel. Ami természetesen nem zár ki eleve semmit, de nem is valószínűsít. Személyes vélemény, tapasztalat.

Így az LMP jelöltje, és a neki igazat adó, a jog területén példát mutatni szándékozó társaság nem csak a főváros lakosságát nézi idiótának, de ezernyi ember munkáját is lenézi, ekézi, illetve ássa el. Ami a majdani jogi helyzettől függetlenül egyet biztosan jelent. Az a kampányszlogen, ami pártcsatározások, politikai verekedések helyett szakmaiságot ígért, az pont ennyit is ér. Semmit. Egy nagy vödör szart. Amin az sem változtat, hogy Karácsony sem több egy politikai gúnykacajnál. Mert ha nem így lenne, akkor nem 40-400 darabnyi, hanem 40-400 ezernyi lenne, illetve lett volna a különbség a javára. Így, miközben a vicc-ellenzéki LMP Vitézystől elmehet a politikai kukába, legfőbb ideje lenne, ha a főváros lakossága egy potens főpolgármester után nézne. Mert Karácsony sok minden, de nem az.

Andrew_s

2024. július 8., hétfő

Gulyás Gergely meg egy bit

A zuhanva száguldó, vagy száguldva zuhanó, ám talán még zuhantában is dübörgő gazdaság megtámogatására újabb sarcot találtak ki a kedves vezető gazdasági, illetve oligarchisztikus szakértői. Ami egy valamit szinte biztosan jelez. Azt, hogy baromi nagy baj van. Eközben, talán a kitaláló elmeroggyantba hazajáró szellemi maradványok áthallása miatt a legújabb sarc elnevezése is árulkodó: Védelmi hozzájárulás. A Keresztapa ajánlásával.

Bár az is igaz, hogy az ellentételezés még nem egészen keresztapai. Magyarországon mostanában nem divat az üzletek felrobbantása, illetve felgyújtása. Inkább ellenállhatatlan ajánlatokkal állnak a fondorlatosan tönkrevert szektorok szereplői elé. Miközben a bejelentett, és a védelmi pénzszedést is taglaló intézkedéscsomag részleteiben is laknak páran a pokolbéli patások közül. Mert, például azt mondják az ő szájukkal a kormány erre szakosodott bégetői, hogy a kormány fellép a háborús propaganda ellen. Niközben a kormány rámolta tele a várost háborús plakátokkal, és a kormány által felkarolt sziniizgató használt gyermeki biodíszletet a kormánypárti rendezvény háborús hisztéria-performansza kapcsán. Azonban a tudósításokból mintha kimaradt volna Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentése a fenntiek kapcsán indított vizsgálatról, és a háborús plakátolók elleni eljárásról. A pszichodráma-rendező elleni eljárásról már nem is szólva.

A tisztán védelmi pénzbehajtásra visszatérve, az egyszerű, mint a bot. A korábbi különadók megtartása mellett újabb sarcot vetnek ki a bankokra, illetve az energiacégekre. Amitől nyilván nagyon fog hízni az egybites orbanisták önbizalma. Nem mintha ők nem fizetnének majd, mint a köles, de azért sárguló szemeikben már felcsillan az örök szlogen: fizessenek a bankok. Mert az nagyon helyes. Szerintük. Apróbb szépséghiba, hogy a bankok költségeit, minden látványos rizsa dacára, a bankok ügyfelei fogják megfizetni. Azaz közvetlenül, vagy közvetve, illetve következményesen: mindenki. Az is, aki elvileg nem vesz fel sosem hitelt. Mert ha ott vásárol, ahol ilyesmit ki kell gazdálkodni, akkor fizeti. Amikor egy vállalkozásba nem száll be a bank, akkor az is fizet, aki "csak" munkahelyet veszít, illetve a fizetése jár egy helyben.

S noha ilyenkor lehet békemenetelni is a bankok ellen, a gazdaság marad egy lefele menetelő spirálban. Így a kedélyes orbanista spirálmenetben gyalogol a bányászbéka feneke alá. Mert, a tévedések elkerülésére, Magyarországnak jelenleg nem az a legnagyobb problémája, hogy a Duna medrében érkező tejet hol keverjék a Tisza medrét kitöltő mézzel. Ahogy a COVID-csomagok során már kipróbált satufék-csomagok sem igazán váltak be megoldási módszerként. Inkább azt mutatták be, hogy a COVID nyújtotta első kifogáshullámban, satufékkel megfogott gazdaság azóta sem igazán pattant vissza. Inkább csendesen pattog lefele. Mert a hatalmi rendszer fenntartása sokba kerül. Az intézményrendszer is. De azoknak a megfizetése is, akiknek menet közben jön, illetve nő meg az étvágyuk.

Az egybites orbanistáknak pedig ajánlanám a második bit felélesztését egy apró gondolatkísérlettel. Ha a teljes magyar bankszektort, valamint az energiaszektort is sikerül kézivezérelten oligarchikus kézbe terelni, akkor csökkenés várható-e az oligarchák étvágyában? Ha nem, és a teljes kézivezéreltség miatt továbbra is jól kell lakatni az illető kört, akkor azt ki fogja megfizetni? Mert az, hogy nem az Orbán-csapat belső köre, az szinte biztos. Ha sikerül a teljes magyar gazdságot egy valamikori TSz melléküzemágának a szintjére silányítani, akkor milyen ára lesz a munkaerejüknek. Mert az, hogy nem túl magas, az biztos. Ha ezen hatások nyomán az innovatív, ám éhen halni nem akaról rétegek továbbra is engednek a gazdasági exodus nyomásának, akkor milyen belső szolgáltatási szint várható a továbbiakban? Annak a társadalmi zaccnak, amelynek tagjai, akár különböző okokból, de maradnak

Andrew_s

2024. július 1., hétfő

A DK vezetője a tagság dolga

Szép lassan egy hete, hogy a jutúber, úgymond, kiosztotta Gyurcsány Ferencet. De nincs egyedül. Pottyondi Edina valószínűleg csak felült arra a farvízre, amivel most, a választások után ismét divattá vált a DK alapítójával foglalkozni.

Azóta már többen, többször kifejtették, hogy a DK elnökének le kellene mondania. Olyanok is, akiknek akár a saját portálon söprés sem állna nagyon rosszul. Mint, például, Lendvai Ildikó esetén, akinek ott van a személyes politikai múltjában a marginalizálódott MSZP. Mely pártnak szintén adhatna néhány tanácsot, hogy Horn Gyula kisebb fordulatszámmal legyen kénytelen pörögni a sírban. De az sem új, hogy egy politikusnak szimpatikusabb egy másik párttal foglalkozni, mint a sajátjával. Ahogy annak idején Botka is inkább a DK vezetőjét, mint Orbánt szerette volna leváltani.

Mindamellett, természetesen, mindenkinek szíve joga, hogy személyes véleményt formáljon bárkiről, illetve bármelyik pártról. Gyurcsány Ferencről, illetve a DK-ról is. Ez a személyes véleménye aztán megjelenhet egy cikkben, illetve a személyes döntésében a választáskor. Az utóbbi egyértelműen személyes felelősség. Az előbbi, a nyilvános megjelenés már érzékenyebb kérdés. A személyes vélemény szabadsága természetesen itt is mindaddig teljes, amíg nem ütkozik más, hasonlóan szabad véleményével. A problémákat sokszor pont az okozza, hogy olykor a véleményszabadságot kizárólagosan értelmezik. Amennyiben az egyik fél szabadsága korlátlan, míg mindenki más hülye, aki nem ért azzal egyet. S amennyiben más a véleménye, azt intézze otthon, négy fal között.

Ugyanakkor tegyük fel, hogy valaki a politikai közvélemény tömeges formálásának az igényével jelenik meg a nyilvánosság előtt. Olyan esetben, amikor valaki kifejezett politikai üzenettel szerepelt tömeggyűlésen, ezt nyugodtan feltételezhetjük. Ahogy politikai pártok tagjairól is. Ilyen esetben már az nagyon kevés lehet, hogy kiáll valaki, és gyurcsányozik egy jót. Tömeget szólít meg egy hordóról. Hiteltelenné válik, ha innen jól meghirdeti a semmit, viszont ledorongol szervezetet, pártot, pártvezetőt, amihez, illetve akihez szervezetileg semmi köze. Ha a kritizált szervezettel szemben alternatívát nem kínál, és amely szereplővel szemben nem tudja, de nem is akarja megméretni magát. S így az összes kínálata X vagy Y szidása, némi ökölrázással. Viszont a felelősségi köre már nem csak a saját fenekének a törlése, hanem az általa szervezet megmozdulás valamennyi résztvevője.

A DK kapcsán szerintem továbbra is a tagság dolga megválasztani a saját vezetőjét, vezetőségét. A szavazó döntése látszik az urnánál, a tagság döntése a pártban. Viszont senkit sem tart vissza senki, hogy alapítson egy pártot, és valós, reális alternatívát felmutatva megméresse magát egy választáson. Ilyen egyszerű.

Andrew_s