Boldog 2022-t kívánok 2023-ra

Kedves Mindenki!
Nagyon Boldog Visszatekintést kívánok 2022-re a 2023-as év indulásának alkalmából. Valamint végtelen naivitást, optimista rácsodálkozást a mindennapokhoz. Mert másként alighanem nehéz lesz azt hinni, hogy sokkal jobb napok, hónapok várnak sokakat az új évben. Egyszerűen azért, mert könnyedén igaz lehet, hogy a pesszimizmus nem több a realista optimizmusnál.

Bár van amiben bízni lehet, és érdemes is bízni. Ilyen például az, hogy a szomszédságunkban zajló háború nem eszkalálódik végletesen. Annak ellenére, hogy keletebbre élő diktátor hiúsága, és a kialakított saját zsákutcája zárófalának áttörése legalább annyira veszélyt jelent, mint azoknak az üzleti köröknek az érdekviszonyai, amelyek tagjai valószínűleg nem keveset kaszálnak a háborún, és követklezményein. Akár anyagilag, akár politikailag. Amúgy nem különösebben érdekelnek a megkövezések, de az, aki szerint csak putyinista lehet az, aki az ukrán és amerikai vezetést nem látja szeplőtlen angyalkák gyülekezetének, az szerintem egy világtól elzárt moziteremben nézi a kizárólag neki készült belső filmjeit. Amihez természetesen bárkinek joga van.

De remélni , valamint bízni lehet egy komoly technológiai áttörés közkinccsé válásában is. Mert lehet óbégatni szankciókról, háborúkról, járványokról, de a valós probléma alighanem egész másutt van. Amitől nyilvánvalóan nem lesz könnyebb azoknak, akik belehalnak egy betegségben, megnyomorodnak egy háborúban, vagy esetleg, akár csak funkcionálisan is, de éheznek, fáznak az elcseszett gazdaságpolitikák következtében. Amelyek korrekciójára jelenleg hazánkban sem sok remény van. Ahol a kommunikációs csatékat már százszor is megnyerte a nemzeti bokorharcos-egylet.

Miközben érdemes továbbra is figyelembe venni, hogy a nemzetközi válsághullám kezdetének nagyjából semmi köze nem volt a COVID-hoz, viszont a járvány-kommunikáció kiváló fedősztorit biztosított világszerte a gazdaságokban bekövetkezett fékeződésekhez. A háborúk kapcsán pedig fenntartom azt a korábbi véleményem, hogy „a háborúkat, noha eszmék nevében indítják sokszor, a gazdasági előnyök sem kicsit szokták befolyásolni”. Az a bizonyos mélyebb ok pedig alighanem egy igen komoly erőforrás-válság a világban. A jelen technológiai keretek, és a rendelkezésre álló, a jelen politikai, gazdasági viszonyok között elérhető erőforrások alighanem elértek a falhoz. Vagy igen közel jutottak szerintem a falhoz. Nem először az emberiség történelme során, amit a birodalmak kialakulása, megfeneklése, majd bukása mutat a történelemkönyvekben.

Azt, hogy mi a tuti megoldás, azt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy nem a lózungok ropogtatása. Valamint szeretném remélni, hogy a fegyvereké sem. Annak ellenére, hogy az emberiség eddig szinte egyetlen biztos receptként ezt ismerte a kiterjedt erőforrás-válságok kezelésére. Eltekintve azoktól az esetektől, amikor a biológia oldotta meg a problémát. Vagy olykor, mint a spanyol-nátha esetén, a háborút is.

A hétköznapok azonban jelenleg inkább a szólam.ipari teljesítmények fokozását mutatják. Elég a nagy évköszöntőket meghallgatni. Akár a hazait is. Melyben Novák Katalin mondta fel a semmit. Kissé elfeledkezve arról a hétköznapi tényről is, hogy hazánkban a kleptoligarchia tagjain kívül is élnek emberek. Akiket kérdés, hogy meddig sikerül egzisztenciálisan sakkban tartania egy olyan kormánynak, amely alól akkor is elfogynának az erőforrások, ha gazdasági zsenik vezetnék. Mely utóbbi paramétert, a gazdasági zsenik sorát, az alkoholmérgezés határán sem lehet odalátni az ország vezetésébe, a gazdasági exodus kormányába.

Mert a nagy szólampufogtatások közepette nem érdemes elfeledkezni arról, hogy jelenleg az ország innovációs tartaléka elfogyóban van. Emberileg is olyan mértékben, ami továbbra is felér a magyar társadalom szociális abortuszával. De gazdaságilag is. Mert olyan mértékben pazarolták el az eddig rendelkezésre álló erőforrásokat a személyes gazdagoidásokra, és a meg nem térülő, politikailag is alig menthető, beruházásokra, ami már a kilábalást veszélyezteti. Egyszerűen nincs szerintem forrás arra, hogy valósan előre-mutató innovációs fejlesztésekbe fogjon az ország. Különösen akkor, ha a napi ellátásban is sikerült odáig jutni, hogy az egykor mezőgazdasági termékeket exportáló ország a pletykák szerint már burgonyából is importra fog esetleg szorulni.

Ja, és nem érdemes elkezdeni kampókat, stabil födémeket, erős köteleket keresni. Már azokat is rég ellopták. De még tekinthetünk vissza nosztalgiával a 2022-re.

Andrew_s