Demagógisztáni napló: Orbán-uniós hólyagtan

Orbán minapi eszméletvesztését az EU kapcsán napok óta elemzik, illetve magyarázzák. Tekintettel arra, hogy mégiscsak miniszterelnök, ez érthető is. Ugyanakkor Orbán viszonya az Unióhoz jó ideje olyan, és tudhatóan olyan, mint egy beképzelt kurváé. Megfizetve bármit, de közben érezze magát Európa megtisztelve.

Ami a magyarázatokat illeti azok néhány esetben jobban minősítik a kormányfőt, mint maguk a kijelentései. Egy amerikai újságíró például azért gyakorolt öncenzúrát, mert időközben megvilágosult: Orbán az unión kívüliség emlegetésekor csak viccelt. Azt, hogy ez a megvilágosodás minek köszönhető, azt aligha fogjuk egyhamar megtudni. De akarjuk? Nem igazán. Maradjunk abban, és fogadjuk el, hogy a magyar miniszterelnök egy országos kérdésben, és nyilvánosan képtelen olyan mondatokat kipasszírozni magából, amit utána vállalhatónak tekinthetne. Akár ő, akár a közvetlen környezete.

Újdonság? Nem igazán. Orbán Viktor felelősségpánikos viselkedése egyáltalán nem újdonság. Valójában elég rendszeresen mással lapátoltatja félre a trágyát. Abban a pillanatban, amikor a felelősség személyes. Elég azokra a szankciókra gondolni, amiket személyesen megszavazott, majd a nemzeti papírpazarlással szeretne kitáncolni a felelősségből. Legalább a hívei szemében. De az alapvonulat mégis az, hogy a miniszterelnök semmit nem képes komolyabb szinten kezelni, mint a kocsmabratyizós „Helló Röfi!”.

Aztán megjelentek azok a magyarázatok, hogy azért bizonytalan a kormányfő mondandója, mert angolul beszélt. Így esetleg nem mindig megfelelő kifejezést használta. Márpedig alig hiszem, hogy egy miniszterelnök ne engedhetné meg magának, hogy tolmács segítse a rendezvényeken. Akár tud kérni egy rántottát angolul, akár nem. Mert egy dolog egy kocsmában egy pint sert kérni, és megint más nemzetközi környezetben, nemzetközi kérdéseket is érintve megnyilatkozni. Már akkor, ha komolyan veszi a rendezvényt. Már akkor, ha nem egy nárcisztikus hólyag, aki hiúsági kérdést csinál abból, hogy tolmács nélkül mondjon baromságokat.

A magyarázatok nyomán tehát kirajzolódik egy kocsmaműveltségű, nárcisztikus hólyag, akit nem érdemes komolyan venni, és akinek a véleménye annyit ér, mint napfelkeltére megtelt éjjeli tartalma.

Újdonság? Nem igazán! Már egy évtizede is közelebb állt a klinikai, mint a klinikán kívüli esethez. Érdekli a választóit? Láthatóan nem. Felmerült bármikor komolyabban a pozícióhoz kötött alkalmasság kérdése? Nem tudok róla.

Andrew_s