€-trend

Azt hallani, hogy a magyar nemzeti valuta mélypontot ért el. Ez az eddigi adatok nyomán kétségtelenül igaz. Miközben nem tudjuk, hogy hol a gödör tényleges alja. Ezt, nem lévén közgazdász, magam sem tudom. Inkább csak afféle lélektani becslésként gyaníthatom, hogy valahol 430 HUF körüli EUR-árfolyamnál már előfordulhat, hogy mindenkinek kényelmesebb lesz Euróban nominálva gondolkodni. Ami azt jelentheti, hogy az Euró, ha tetszik, bevezeti önmagát. A jelenség egyáltalán nem lenne új a világtörténelemben.

Aki még emlékszik az 1980-as évekre, az esetleg maga is tapasztalta, hogy egy lengyelországi kirándulás alkalmából igen sokan, igen sokszor gondolkodtak sokkal inkább a nyugat-német márkában, mint a helyi aranykában. Azokban a szakmákban pedig, amelyekben ma is magas a nyugati elszívó-erő a fizetések tekintetében már ma is sokan, szinte tudat alatt, az euróban nominált fizetéseket versenyeztetik meg. Az érzelmeken, érzéseken túl bárki felkeresheti az Európai Központi Bank trend-oldalát. Ahol a jövőről nem fog sokkal pontosabb képet nyerni, de a múltról igen.

Ami alapján az elég jól látszik, például, a 2008-as válságmegingás. Ahogy az is, hogy az Orbán-kormány egy viszonylag stabilizált állapotot vehetett át. Mely stabilitási tartalék nagyjából két év alatt elolvadt, és trend már jóval a COVID-járvány előtt a HUF egy folyamatos romlását jelzi. Természetesen előtte sem az volt az ország legnagyobb problémája, hogy a Duna medrének tejét hol vezessék össze a Tisza medrében hömpölygő mézzel. Azonban az ilyen tendenciáknak mégis van némi köze ahhoz, hogy a piac milyen tényleges teljesítőképességet néz ki az országból. Nos! Ilyet!

Amiben nyilván van szerepe annak is, hogy az egykor mezőgazdaságinak tekintett ország termőterületének nem kis részét vetették be stadionokkal, összeszerelő-üzemekkel, esetleg lakóparkokkal, és stratégiai önellátást hasonlóan "jól szolgáló" veteményekkel. Nem vitatva, hogy a hazai mezőgazdaság és feldolgozóipar padlóra-küldésében a rendszerváltó kormánynak is elévülhetetlenek az érdemei. Azért most, hogy a háború ellátási válság felé sodorja fél, vagy akár csak negyed, világot, egy orbitális szívás előképe is kirajzolódhat ezen a téren. Amit nyilván hozzááraz a piac a "dübörgéshez". S igen, természetesen látható az a plató, ami az uniós pénzek beáramlásával megteremtett egyensúlyt tükrözi. Kár is lenne tagadni.

Aztán ahogy fogytak a külső források, úgy árazta le a piac a magyar gazdaságot. S talán nem ért figyelembe venni a mostani mélypont esetében azt, hogy a jegybank egy drasztikus kamat-döntése után vagyunk. Ami okozott ugyan némi erősödést, de a zuhanási tendenciát láthatóan nem tudta tartósan megállítani. Amely tendencia aligha azt mutatja, hogy a befektetők tartós gazdasági teljesítmény-növekedést néznek ki a háztáji stadionok országából.

Andrew_s