Orbánia Kasszandrái nevében - A reményégetés útja

Lezajlottak a választások. Ahogy sejteni lehetett elkezdtek kisarjadni azok, akik utólag már korábban is úgy megmondták, hogy szinte látni sem lehetett a véleményüket. Miközben az ellenzék bukásához, mert ez több volt, mint szimpla vereség, olyan tendenciák vezettek, amelyekről többen szóltunk a neten menet közben is. Le is ugattak, fideszbérenceztek a fórumokon. Többed magammal. Olyanok is, akik közül nem egy fórumszereplő most már előre megmondta. Az ellenkezőjét, mint amire most „emlékszik”, hogy mondta. Snitt! Nem az emberi gyarlóság a téma. Még akkor sem, ha némelyek gyarlóságnak, a hiúságnak, a „na, ugye, megmondtam” álságos katarzisának fogják tekinteni a leírtakat.

Karácsony a jelölt - 2021. SZEPTEMBER 30.

A történet az előválasztással indult. Akkor, amikor Karácsony Gergely ringbe szállt, és ezzel nyilvánvalóan szembe-hazudta a választóit. Azokat, akik fő-polgármesternek választották. Akkor írtam, és véleményként tartom: „Karácsony Gergelyt, Tarlós István kihívójaként egy igen erős ellenzéki konszenzus, és a budapestiek protest-szavazatai emelték be a vezető pozícióba. Nem a pártjának a hatalmas népszerűsége, és egyáltalán nem a politikai karizmája”. Kiegészítve azzal, ugyanakkorból: „Budapest szinte biztosan bukta a fő-polgármestert az előválasztások során. Ha Karácsony Gergelyt, a jelenleg nem létező, választási párt, a jelenleg nem létező, pártlistájának első helyén miniszterelnöknek jelölik, akkor azért. Mert nem lehet egyszerre miniszterelnök, illetve Budapest polgármestere. Ha az előválasztások során kiesik a jelöltségből, akkor pedig a morális helyzete lehet tovább tarthatatlan”. Mely morális helyzetet, mint pár nappal később kiderült, jobban sikerült erodálnia, mint azt ekkor sejteni lehetett volna.

Van eredmény - 2021. OKTÓBER 3.

Az előválasztás előtti megállapodásokra többen úgy véltek emlékezni, hogy a legjobb három megy tovább. Ezzel szemben a második és harmadik helyezett, Karácsony Gergely (KG), illetve Márki-Zay Péter (MZP), némi huzavona után újra-gondolták a stratégiájukat. Úgy döntöttek, a morális példamutatás jegyében, hogy hátulról összefognak, és felrúgják az előttük végzőt a versenyen. Ahogy akkor írtam: „Az a helyzet, amikor egy verseny két résztvevője futás közben egyeztet arról, hogy azzal segítik egymást a célba, hogy felrúgják menet közben a harmadikat, számomra egy inkorrekt állapot. Elkövetői pedig morális nullák”.

De a nagyobb baj volt, hogy az eset nem volt példa nélkül való: „Azt, visszatekintve pontosan tudjuk, hogy 2018-ban ilyen, egymást leváltani akaró ellenzékiséggel nem nyert választást az ellenzék. Könnyen lehet, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter éppen most oldotta meg, mérhetetlen szívességet téve Orbán Viktornak, az ellenzéki összefogás felbomlasztásának a problematikáját. Akárhogy fogják magyarázni, hogy ők nem, meg nem is, meg egyébként sem, és mindenki hülye, csak ők helikopterek. Ugyanis sokak számára esetleg éppen ettől születik meg az a döntés, hogy inkább otthon maradnak a választáskor, mintsem politikai ősszáj-fejek civakodásához statisztáljanak”.

Kiemelem az időpontot: 2021. október eleje. A kampány még szinte el sem indult, de az élről már betöröltek egy hatalmasat az ellenzéknek.

A nyitva maradt, és azóta is nyitott, kérdés ekkor az lehetett volna, hogy az ellenzék, a saját játékszabályait figyelembe véve, miért nem emelte fel harmadiknak az előválasztás első fordulójának negyedik helyezettjét? Passz. Magam nem olvastam erre választ, de ettől még lehet, hogy van.

Civakodós közjáték - 2021. OKTÓBER 6.

Ha az előző MZP-KG akció után még menthető lett volna bármi is, ennek esélyét sikerült csökkenteni azzal, hogy elkezdtek egymással is veszekedni a meg sem nyert pozíción. Ennek itt, és ekkor szinte alig volt jelentősége, de a jelenséget érdemes megjegyezni.

Komplexus-licit? – 2021.OKTÓBER 4-11.

KG kilép a képből, és elindul egyfajta ámokfutás MZP részéről. Október 11-én az ATV közli a nyilatkozatát, hogy a Dobrev Klára mögé felsorakozók alapjában véve Orbánt szolgálják, míg másokat zsarolnak ezért a támogatásáért. Majd elnézést kér, hogy árulózott. Holott ismert a mondás az eldobott kő és kimondott szó közös jellemzőjéről: nem lehet el nem indulttá tenni. De, „természetesen” a másik nagyobb ellenzéki párt sem maradt ki. A Jobbik, és konkrétan Jakab Péter is megkapta a magáét.

Valójában még mindig nincs komoly kampány, de nyugodtan írhattam: „a legnagyobb probléma, azt hiszem, hogy Márki-Zay Péter valójában felégette maga mögött a hidakat”. Miközben egyre nyitottabbá és valójában egyre égetőbbé válóvá vált a kérdés: Az ellenzéki pártok miért nem állítják le a láthatóan elszabadult hajóágyút? Mert ekkor talán még komoly veszteség nélkül meg is tehették volna.

Üzenetek közjátéka - 2021. NOVEMBER 12.

Az előzőekhez képest nagyjából egy hónappal később vagyunk. Aki azt hitte volna, hogy az ellenzék rendezi, netán lecseréli a jelöltjét, konszolidálja a helyzetet, programot hirdet, és a Karácsony (nem Gergely) előtti hónapra egy kemény kampánnyal fordul rá a közös jelölt, az tévedett. Novemberre már mindenféle üzenet elhangzott, és egyre jobban kezdett kirajzolódni, hogy MZP alapvetően kevés egyebet tesz a melldöngetésnél, ellenségkeresésnél, a magánügyei politikává emelésénél. Mert az nyilvánvaló, hogy az egyén hite az magánügy, a gyermekeinek a száma, az apasága pedig alapvetően családi kérdése. Ez utóbbiak hangsúlyos beemelése a politikai térbe „óhatatlanul felveti, hogy akkor hogyan viszonyul a zsidókhoz, buddhistákhoz, ateistákhoz, és a többiekhez. Mert egy ország miniszterelnöke ne gesztust gyakoroljon azzal, hogy elviseli, netán megvédi mindezeket. Mármint akkor, ha tényleg az ország határain belül élő polgárok miniszterelnöke. S nem csak a keresztény-fundamentalista, több-gyermekes, és heteroszexuális egyedek hatalomvágyó vezére”.

Hozzáteszem. Eközben a két nagy párt, a DK és a Jobbik tette a dolgát. Amennyire tudta. Noha két hétre rá már egyre kevésbé világos, hogy az elvileg közös jelöltet, hogy miként, és milyen áron sikerült, például a DK torkán lenyomni

Ellenzékfogyta - 2021. DECEMBER 16.

Újabb hónap elteltével a kép továbbra sem tisztult. Illetve, amennyiben tisztult, annyiban inkább kár volt. Az októberben szinte csettintéssel kormányt váltani képes támogatottság fénye már láthatóan megkopott. Kezdi megbosszulni magát a valós választási párt, egy árnyékkormány kommunikálható felelőseinek a hiánya, MZP pótcselekvéses nyilatkozatciklusai. Mely utóbbi nagyjából úgy fest, hogy mikrofont kap. Mond valami sértőt, bántót, majd hossza magyarázzák a hívei, hogy kiragadták, nem is azt gondolta, stb. Ugyanakkor valószínűleg kiszámított pályán mozog: „Azzal, hogy folyamatosan váltja le az ellenzékiséget márkizayizmusra, sikerülhet végleg túszul ejtenie az ellenzéket. Egyszerűen azért, mert nem marad, illetve már most sem igazán maradt idő arra, hogy lecseréljék ezt a politikai kalandort valaki másra”. (Megjegyzés: Ma már sajnos tudjuk, hogy pontosan ez történt. MZP maradt, az ellenzék bukott.)

Miközben a Jobbik és a DK teljesítménye alapján egyre jobban látszott „a realitás, hogy egy Jobbik-DK nagykoalíció esetleg hatékonyabb választási szereplő lehetett volna”. Függetlenül attól, hogy mennyire kedvelem, vagy inkább nem kedvelem személy szerint a Jobbikot.

2021. DECEMBER 23.

MZP pártot akar. De addig is mindenki áruló, aki nem neki hajbókol. Új elemként megjelenik, hogy előre kezdi magyarázni a vereségét. Amiért csak a Fidesz ügynökei lehetnek a hibásak. Ki más? S nem április, hanem még december. Milyen versenyző az, aki azzal áll rajthoz, hogy előre megmagyarázza, hogy ki mindenki más tehet arról, hogy nem fog nyerni? Lelki vesztes. Lúzer.

Kijön a matek? – 2022. JANUÁR-FEBRUÁR

2022. elejére kialakul egyfajta kommunikációs zsákutca. Sajnos olyan panelek kezdenek beépülni, ami az 50-es éveikben, és utána, járók számára akár ismerősek is lehetnek. Az ellenzéki pártok részéről megjelenik egyfajta irányelvpolitizálás. Kinél jobban, kinél kevésbé. Kinél jobban, kinél kevésbé működve. Amivel több probléma van. Irányelvek nyomán lehet állást foglalni egy zártabb, ha tetszik barátibb közegben. Azonban a pártokra szavazóknál ez nem általános. A szavazó manapság nem azonos párt tagjával. A tagtól talán lehet elvárni valamit a pártfegyelem nevében. De a szimpatizánsoktól csak kérni lehet. A bizonytalanokat pedig legfeljebb meggyőzni. A leuralási attitűd kontraproduktív is lehet.

Így aztán, „amikor az ellenzéki összefogás vezetői arról szólnak, hogy merre van az aktuális előre, akkor az a szavazóbázis ötödét befolyásolja jelentősebben. Ezzel szemben, amikor Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) fideszügynöközős üldözöttségével, a hitvilága politikává emelésével, az orbáni politika egyes elemeinek, olykor kicsit átfényezett, átemelésével (ld. PAKS 2, gyurcsányozás, rezsicsökkentés, határon túliak szavazójoga), a saját politikai pozícióvágyától, illetve csalhatatlanságától fűtve mikrofont kap, illetve kinyilatkozik, akkor a szavazóbázis négyötödét képes elidegeníteni”. A matek tehát kezd, illetve egyre jobban kezd nem kijönni. Egyre kevésbé valószínű, hogy a „csalódott fideszes” nem üres halmaz, és hogy a bizonytalanok millió számra szaladnak MZP mellé voksolni.

S ez akkor is igaz, ha aligha vitatható: igenis kialakult, megjelent, és az interneten is aktívvá vált egy támogatói kör MZP körül. Ennek a körnek a hatását kár lenne akár vitatni, akár lebecsülni. Már csak azért sem szabadna, mert nem egyszer olyan szinten üres személyeskedéssel „érvelnek”, és annyira troll-szerűen működnek, hogy képesek lenyomni, elijeszteni az MZP-t kritizálókat. Alkalmasint olyan paneleket is pufogtatva, amelyekre már gyűjteményes válasz volt adható. De ettől nem lesz jobb a választási matek, csak nem látszik a kritika, elmosódva látszik a szakadék.

Aztán jött a háború. Nem polgár-, nem itt, de jött. MZP-nek még volt pár kétségesen célszerű megnyilatkozása, de egy hónap aligha pótolhatta volna másfél év kampánymunkáját, amihez képest már az előválasztás is kicsit megkésett.

S mielőtt jönnének azok a kritikák, hogy az összeállítás szubjektív, leszögezem, hogy az. Az is igaz, hogy MZP-n keresztül vezeti le a bukást. Úgy van. Nem azért, mert ne lettek volna más szereplői a történetnek. Pár helyen utaltam is rájuk. Azonban egy miniszterelnök-jelölt az arca annak, aki nevében működik. Ahogy a Fideszé Orbán, úgy az ellenzéké Márki-Zay Péter. Nem az ellenzéki pártok dolga lett volna annak az egyensúlyban tartása, amit mond, tesz, vagy éppen nem tesz, hanem fordítva. Neki kellett volna koordinálni, kompromisszumokat keresni. Ha kell cirkuszi hangszórós-autóval megszervezni a program eljutását vidékre. Mert miniszterelnökként is ez lett volna a dolga. A szinte tervszerű bukással hosszú évekre biztosította egy beképzelt, önmagától elszállt diktátor uralmát, és kiégette sokakból a változtatás reményét. S csak remélem, hogy személyes alkalmatlanságból, és nem az általa oly sokaknak tulajdonított háttéralkuk nyomán.

Mely véleményemet fenntartom akkor is, ha esendő emberként sajnálandónak, szánni valónak tartom Márki-Zay Pétert.

Andrew_s