Karácsony- és Dunamellék

Forrás: reformatus.hu

A Karácsonyhoz kapcsolódva lépten és nyomon megnyilvánultak sokan, hogy ez akkora keresztény ünnep, mint ide a Szíriusz. Minimum. Ez természetesen mindenkinek a magánügye. Kellene, hogy legyen. Mármint a hite. Elég baj az, hogy a decibelkereszténység hódít egyre inkább teret. Holott a Biblia sehol nem tanítja azt, hogy bárki hivalkodjon a hitével. Az ellenkezőjét annál inkább.

A „legszebb” mégis az, amikor egy finanszírozott egyház egyik vezetője mintegy választás elé állítja az embereket. Függetlenül attól, hogy a megszólalása a hívei előtt történt, és így nem is tehető teljes mértékben általánossá. De példaként azért szolgálhat. Különösen, mert a nemzeti szószóró, az MTI is közzé tette a híradás szerint. Az említett szöveg szerint a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke azt mondta, hogy Karácsony alkalmából az Isten szerint választani kellene az Isten magasztalása, illetve a sátánnak tett cselédi szolgálat között. Ami önmagában is akkora baromság, hogy ihaj. Már csak azért is, mert a Karácsony sem sokkal több történelmileg, mint egy alapvetően természetvallási ünnep beépítése a császársági államvallás szövetébe. Ez van. Ezt képes nyújtani a történelem. Amitől még lehet persze egy, a szeretetnek dedikált nap az évben. Bár inkább 365 napot kellene az Ember tiszteletének szentelni. De ez nincs.

Alkalmasint a református egyház sem egészen képes ezt nyújtani. Mert a nemzeti decibelkeresztények zászlóvivőjét, a Pannon Géniuszt úgy vágnák ki az egyház környékéről, hogy a lába sem érné a földet. Ellenben meg tudom érteni, hogy nem teszik. Elvégre egy évvel ezelőtt Orbán felekezete kapta a legtöbb apanázst az államtól. Annyit, amiért már érdemes lehajolni, és elviselni a jelenlegi miniszterelnököt is. No meg azokat, akik az emberek ezreinek haláláért felelős tengernagynak emléket állítanak. Bogárdi Szabó István mellett mindenesetre felhozható, hogy volt eset, amikor elítélte ifjabb Hegedűs Loránt antiszemitizmusát. Csak hát azóta eltelt három év, és úgy tűnik most úgy érezte, hogy „be kell szólni”. Talán azért, mert egyházi szinten van az a pénz. Amiért olyanokat tud mondani, hogy a karácsony egyik tanítása, hogy „hogyan lép a hódítás helyébe a szent hódolás”.

Ami alig különbözik attól, hogy „szívjál öcsi, és majd a túlvilágon jó lesz”. Miközben Jézus sokkal inkább az emberi tisztelet, és emberi szeretet prófétája volt. Így felvetheti azt a kérdést, hogy keresztényibb-e az, aki hetente templomba jár, de egyébként könyököl ezerrel, mint az, aki talán sosem járul a papok elé, de a másik emberben bármilyen körülmények között tiszteli az Embert. A perselypénzre, állami baksisra hajtó egyház képviselői szerint valószínűleg a hetikeresztények a jó keresztények. Pál apostol levelei szerint pedig inkább az utóbbiak. Természetesen tudom: a papság sem egységes. Mert a gyűjtőfogalom embereket takar. De általánosságban nem jár a papoknak sem nagyobb tisztelet, figyelem, mint bárki másnak. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének nagyon is tisztelhető egyházi emberek. De nekik sem azért jár a tisztelet, mert egyháziak, hanem azért, mert Emberek.

Ha valakinek az istenhit segít abban, hogy Ember legyen, Ember maradjon, akkor higgyen az Istenben. Ha csak beszél róla, akkor mondhatja magáról, hogy Jézus követője. Nem lesz az. Ha pedig a maga embertelenségét Jézus nevében teszi követendőnek, akkor sokkal inkább szolgálója a sátánnak, mint az, aki talán nem is hallott Jézusról, de betartja azokat az emberiességi alapnormákat, amelyekről az egykori rabbi is beszélt.

Andrew_s