2017. december 8., péntek

Jobbik: időszerű sajnálat

Fotó: Halász Júlia
A legutóbbi hír az volt a Jobbikkal kapcsolatban, hogy összeült a válságstáb. Annak kapcsán, hogy az ÁSZ vizsgálódott, majd büntetett. Ezzel, az elsõ reakciók alapján, a választási indulást is veszélyeztetve. A válságülés tehát mindenképpen indokolt. Néhány, jobbára külső reakció már nem annyira. Ilyen például az, amikor néhányan szinte örömhírként kezelték. A netes fórumokon olykor azok is, akik általában demokrataként definiálnák magukat.

Ez talán meg is érthető. Egy kicsit. Az ugyanis kétségtelen, hogy a magukat általában demokratikusnak bejelentõ ellenzéki szervezetek számára Jobbik kétségtelenül erõs kihívó. De ez nem újdonság. Tulajdonképpen már 2013-ban sem volt újdonság, hogy a Jobbik felkarolta a hétköznapi kérdéseket. Amelyekre aztán megadta a maga, nem egy esetben ott és akkor jónak látszó válaszait. Amelyeket legfeljebb az amnézia, a jobbikos, vagy a párthoz közeli politikusok, közszereplõk egyéb mondatainak figyelmen kívül hagyása fényezhetett át. Ugyanakkor a hatalom részérõl sem újdonság a hatóságilag megtámogatott ellenfél-ritkítás. Így, még emlékezhetünk arra, amikor az önkormányzati választások elõtt vált élénkebbé a nyomozói érdeklõdés az akkori polgármester felé. Nem is annyira az indokoltságot, mint az idõzítést idézve fel. Ahogy az ÁSZ jelenlegi érdeklõdésében is érdekesebb lehet az idõzítés, mint a megalapozottság. az utóbbin ugyanis akár hónapokig, évekig elrugózhatnak. Miközben a választások, a kampány már rég a múltba enyészik.

Ebből a szempontból sem igazán érthetõ azok öröme, akik most tapsolnak a Jobbik szívatásának. Ezzel valójában a koncepciós, a politikailag motivált eljárásoknak adnak közhangulati zöld utat. Amely úton most lehet, hogy a Jobbik felé indult meg a gépezet. De bármikor irányt válthat. A pillanatnyi erõviszonyoknak megfelelõen. Altatva az egyik, illetve előtérbe címlaposítva a másik ügyet, pártot, közszereplőt.

A helyzet kapcsán valójában inkább sajnálkozni kellene. Nem is okvetlenül a Jobbikon. A közállapotokon, amelyek a koncepciós perképzés gyanúját is felvethetik. Azon az ellenzéken is, amelynek hívei nem egy, a pártjuktól érkező programtól, hanem a koncepciógyanús eljárástól várják az ellenfél „lenyomását”. Nem feledve, hogy annak idején a deportálások is az ellenzék táborba költöztetésével indultak. Ahogy a koncepciós perek sem igazán válogattak az ellenfelek között.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook