2017. január 26., csütörtök

Gyalogpolitikai fikció

Forrás Pinterest
Szmog van. Meg riadó. Így minden adott volt, hogy Szegeden egyfajta kampányhírt kreáljanak valamiből, ami akár a világ legtermészetesebb dolga is lehetne. A polgármester villamosra szállt. Nem sokkal „odébb” ezt már úgy vezették be, hogy politikus ilyet még nem tett. Ami természetesen nem igaz. Még hazánkban sem. Ha nem is túl gyakori. Így aztán talán mégis önálló hírt érdemelt.

Még akkor is, ha a villamosra szállást sajtótájékoztató előzte meg. Jelezve ezzel is a kirívó alkalmat. Alkalmasint azt is jelezve, hogy ez még Botka esetében is kirívó alkalom lehet. Mert ellenkező esetben semmi értelme a demonstratív szervezéssel bíbelődni. Fotóssal, újságírókkal, hírgyártással. Márpedig akkor, ha ez mégsem a napi polgármesteri rutin része, akkor ez nagyjából ennyit is ért. Felszállt, lefotózták, elmondta a magáét. Ennyi. Már csak azért is, mert igen sokaknak valóban a napi rutin része, hogy munkahelyüket, ha van, akkor a tömegközlekedés igénybe vételével közelítik meg. Ha tudják. S talán ez, a jelenség továbbgondolása érhetné meg az időtöltést. S nem csak abból a szempontból, hogy a politikusok miért nem mernek tömegközlekedni. Mert valamiért ott motoz a kisördög: nem is csak kényelmi kérdés az, ha a politikusok olykor csak erős kíséret mellett, és szinte kivétel nélkül izoláltan közlekednek. Elvégre mi is lenne, ha Tarlós István felszállna, csak úgy, Budapest leggyúlékonyabb metróvonalán egy szerelvényre? Az egyebekről nem is beszélve.

Mint például a kiválóan átgondolatlan felbontások, lezárások, helyettesítő járatok, és véletlenszerűnek látszó egyéb beavatkozások okozta tájékozódási versenyben való részvételről. Néha nehezített szerelésben. Így aztán az igazi nem csak az lenne, ha a politikusok villamosra szállnának, hanem az is, ha ezt olykor egy mozgáskorlátozott rendelkezésére álló lehetőségek közepette tenné meg. Miközben nem tudok szabadulni attól a képtől sem, ami egy ősöreg Ludas Matyiból rémlik vissza. A sok évtizedes képen egy járni tanuló, a vállalati gépkocsitól eltiltott főnököt ábrázolt a karikatúra. Így az kevésbé tűnik érdekesnek, hogy Botka még tud járni. Az sokkal inkább, hogy mi van a kortárs politikusokkal. Jelesül azzal a miniszterelnökkel, akiről tudjuk: azért nem néz a tükörbe, mert nem szereti a pocakosokat.

Aztán ezen a ponton elszabadulhat a fantáziánk. Elképzelve, amint Orbán Viktor felszáll, egybenyakú kíséret nélkül, a budapesti belváros bármelyik villamosára. Ahol különben aligha történne bármi. Mert az emberek egyszerűen el sem hinnék a jelenetet, és szinte biztosan sokan hinnék saját dublőrének Orbán Viktort. Legfeljebb akkor lenne kicsit hitelesebb, ha a kabinetet is vinné magával. aztán persze a Budapest-Szeged útvonalról is tág tere lehetne a fikcióknak. Elvégre volt már olyan politikus, aki megtette ezt az utat. Lóháton. Budapest fele. De azért kevésbé vonz a gondolat, hogy Botka lovon érkezzen Budapestre. Ellenben jó néhány politikus elindulhatna visszafele. Nem az időben, mert azzal nem adósak, hanem az útvonalon. Lehetőleg gyalog. A lovakat kár lenne ilyen szenvedésnek kitenni. Ha pedig már úgyis elindultak, akkor egy jól megpakolt hátizsákkal vághatnának neki az útnak. Ételt osztogatva az útközben talált szegényeknek. akiket talán észrevennének akkor, ha gyalog járnának. A maradékot aztán odaadhatnák a menekülteknek.

De tudom, ez csak fikció. A kormány számára menekültek márpedig nincsenek, csak a wellness elől eliszkoló milliomosok. Meg aztán a politikusok gyalog? Aztán ki védené meg őket? A paramilitáns kopaszok? Akikre különben szintén ráférne talán az említett távolság megtétele. Futólépésben. Teljes menetfelszereléssel. Aki túljut az első kocsmán, azt várhatná az önkéntesekről ábrándozó honvédelmi közszolga.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook