Busztalan lelkisegély-koncert

(forrás: Wikipedia)

A zenei események gyakran jók arra, hogy ráirányítsák a figyelmet egy-egy társadalmi jelenségre, vagy akár arra is, hogy akár tényleges haszonnal járva járuljon hozzá valamely segély-projekt sikeréhez. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor az utóbbi nem, legfeljebb az előbbi lehetett volna a célja annak a koncertnek, amit kormányzati bólogatások közepette rendeztek meg a 2012. év februárjának közepe táján. Nem hivatalosan, hanem ténylegesen, hiszen hivatalosan az államadósság csökkentése volt a célja. Bár erre a célra még totális siker esetén is csak évtizedes örömzenélés szolgálhatott volna, mint azt elég gyorsan kiszámolták.

Így az államadósság-csökkentő buli anyagilag biztos és borítékolt bukás. Ez szinte biztosan előre tudható volt azok számára, akik valaha legalább egy egyetemi klubban részt vettek koncertek, események szervezésében. De felvethető az is, hogy nem ez volt a valós célja. Egyes találgatások arra utalnak, hogy a nem is oly kicsi költségvetéssel megrendezett koncert bő lére eresztett támogatást jelenthetett egyes, kormányhoz közelinek tekinthető cégnek. Ilyen részletes összeállítással szolgál például a Vastagbőr, s például ez azt is jelenthetné, hogy a szuperkoncertnek beállított rendezvény valójában segélykoncert az említett cégek számára. De ennek elbírálása végső soron nem egy ilyen blogbejegyzésnek lehet a tematikája.

Azon azonban érdemes lehet elgondolkodni, hogy ha nem az anyagi megfontolások, és nem az ismerősi kör megtámogatása a közvetlen cél, akkor mit lehet elvárni egy ilyen rendezvénytől. Ha sikeres, akkor kétségtelenül komoly demonstrációs hatása van. Hasonlóan ahhoz, mint a különben szintén kevés közvetlen hatással bíró tömegtüntetéseknek. Márpedig egy olyan vezetés, ami folyamatos külső megerősítésekre vágyik, könnyen belesétálhat egy önmagának épített csapdahelyzetbe. Mert kezdetben akár fizetett ünnepnapi statisztériával, jobb esetben, később nagyjából spontán szervezett, de buszokkal odaszállított tömegekkel megtámogatott tömegrendezvényekkel mutathat egyfajta erőképet a közélet arénájában. Ez lehetne akár sikeres politikai fogás abban az esetben, ha egyrészt végig tisztában van az így kialakult kép szervezett, rendezett voltával, míg másrészt hatásos az erő felmutatása. Az utóbbi esetben ugyanis elindulhat a győzteshez húzás folyamata.

A csapdahelyzet akkor alakulhat ki, ha a hatalom elhiszi, hogy a sgédlettel létrejött tömegrendezvény résztvevői maguk azok a tömegek, melyek már akár spontán is elmennének abban a számban. Például, mert a győzteshez zárkózás jelensége elindult a tömegjelenetek kialakulásában. Ilyen csapdaállapotban, a hatalom önlegyezgetésekor jó ötletnek tűnhet egy szuper-koncerttel demonstrálni, a sok-sok támogatót. Ám, mint a legutóbbi koncert igazolta, ez nem jött össze. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszottak a szervezési bakik is, melyek a műsor összeállításában, a fellépők alultájékoztatásában esetleg tetten érhetőek. De valószínűleg nagyobb szerepet kapott az, hogy a szervezők felültek a hatalmi kommunikációnak, és elhitték, hogy spontán módon lesz a hatalmat demonstráló rendezvény a koncertből. Ennek következtében elfeledkeztek a közönség megszervezéséről. Elmaradtak a vidékről a lelkes tömegeket a fővárosba özönítő buszok, és velük a spontán tapsoló, és táncikáló közönség is.

Így végső soron a koncert bukása azt is jelenti, hogy az annak szervezését pártoló hatalomnak nincs olyan valós tömegbázisa, mely buszok, névsorolvasás, vagy akár csak hallgatólagos elvárás-teljesítés nélkül hajlandó elmenni egy rendezvényre. Egyben utólagosan is kétséget támasztva a korábbi tömegrendezvények önszerveződésének valóságával kapcsolatban. S alighanem ez sokkal nagyobb árat jelent, mint a koncert bevételének elmaradása. A tömeges támogatottság demonstrálása helyett ugyanis a korábbi rendezvényekkel szerzett előnyöket is vesztő sínekre állító váltót jelenthet. Egyben egy olyan láncreakciót is elindítva, hogy a rendezvényen fellépők is igyekeznek a saját vesztességeiket csökkentve kimagyarázkodni a részvételből. Így szinte előre elhiteltelenítve a későbbi hasonló törekvéseket.

Ennek következtében a koncertek még az a szerepe sem adatott meg, mint az a segélykoncertek egy részénél, az anyagi haszonnal csak mérsékelten járóknál lehetséges lenne. Az, hogy rámutassanak egy olyan jelenségre, mely támogatásra érdemes. Ahogy például egy, az éhezés elleni koncert szervezése esetleg a támogató alapokba való befizetésre ösztönözhet. Egy politikai céllal szervezett, a hatalom önámításának kielégítésére verbuvált koncert azonban erre még siker esetén is csak fenntartásokkal alkalmas. Sikertelensége azonban akkora politikai árfolyamon árazódhat be a negatív tartományba, hogy a szervezőknek, és a szervezőket támogató hatalomnak lehet szüksége az önbizalmon esett sérülés lelki megsegélyezésére. Ha kellő önbecsapó-képeséggel rendelkezik, akkor egy újabb koncerttel a lelki-segély jegyében.

Simay Endre István