Tiszás alelnök szavaztat az MKKP visszalépéséről

Beindult a kampány. Azt eddig is sejtettük, hogy ennek során nem, vagy nem elsősorban aranyszájjal előadott szentbeszédek fognak elhangzani, illetve feltűnni a világhálón. Azt is tudjuk, hogy létezik a negatív kampány, mint olyan. S persze tudjuk, hogy van akinek a demokráciaképébe nem feltétlenül fér bele a szabad választás, illetve a más pártok ügyeibe való be nem avatkozás. Ugyanakkor a Tisza elmondhatja, hogy szintet lépett. Alelnöki szintet.

Történt ugyanis, hogy Radnai Márk alelnök ura a Tiszának a közösségi médiában jó ötletnek tartotta szavazást indítani a visszalépések ügyében. No persze nem a Tiszának, hanem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) ügyében. Elvégre nyilván tagja az említett pártnak. Ja, nem. Nyilván illetékessége van a másik párt döntéshozatalában. Ja, az sincs. Marad tehát az, hogy a szolgálatba helyezett trolljainak gondolt egy nagyot virítani. Mert egy kis beleugatás más ugatnivalójába mindig jól jöhet. Mond ez valamit a Tisza demokrácia-képéről? Természetesen mond. Pont annyit, mint amikor az MSZP színeiben indult Botka annak idején a DK elnökét akarta inkább leváltani Orbán helyett. Bár Botka legalább nem bújt egy szavazás álcája mögé. Ez is valami.

Radnai Márknak egyébként kijár a gratuláció. az őszinteségéért. Elvégre legalább nem titkolja, hogy a tiszás demokrácia alapvetően ugyanúgy a mások megvetése, a más pártok önálló politikai cselekvésének, a legalább közvetett, korlátozása köré fonódik, mint Orbán Viktor Fidesze esetében. No meg persze nem azzal akar nyerni, hogy igazolja: jobb, okosabb, szebb, praktikusabb, realistább a másiknál, hanem azzal, hogy a másik lépjen vissza.

Azért persze érdekelne a tiszások reakciója arra, ha a Fidesz róluk szervezne visszalépéses szavazást. Érdekelne? Azt hiszem, hogy inkább mégsem érdekelne. Az szerintem pont olyan antidemokratikus lenne, mint Radnai Márk tiszás alelnök akciója.

Andrew_s

Megjegyzés - 2026. 02. 20. - Program és attitűd

Pár hete nagy feneket kerítve a ténynek bejelentették, hogy a Tiszának lett programja. A párt feltétlen híveinek nyilvánvalóan megfelel. Bár a feltétlen híveknek a Tisza valószínűleg anélkül is megfelelt. Állítólag sok-sok szakértő dolgozott rajta, bár ezek közül magában a programban nem sok vette a nevére az emílett szövegyűjteményt. De a szakmai értékelést most engedjük is el. Maradjunk néhány alapattitűdnél, ami a programban leírt vállalások megvalósulásával kapcsolatos.

Az egyik a társadalom bevonása, vagy annak hiánya a megvalósulásba. Egy párt programjában talán nem annyira feltűnő, ha elsősortban önmagára szabja azt.A legtöbb társadalmi kérdés azonabn nem egyszemélyes, de sokszor nem is egy-pártos kérdés. S arra, hogy hova vezet, amikor azzá teszik, arra számos történelmi példa van. A nyílt diktatúráktól az Orbán Viktorig tartó széles skálán. Amikor egy szöveg tele van azzal, hogy mi majd "újratervezzük", "megcsináljuk" és hasonlók, de nincs ott, hogy kivel, akkor az könnyedén azt idézheti, hogy "mi vagyunk az okosok, akik tudják, és mindenki más helikopter". Amihez persze minden hatalmat a szovjeteknek tiszásoknak.

A másik attitűd az évszámokhoz kötődik. A megvalósítás módját illetően nem túl bőbeszédű programban hemzsegnek az olyan "határidők", amelyek egy 2035 és 2050 közé eső időszakaszt jelölnek meg. Ami, tekintettel arra, hogy konszenzusképességre utalás sincs a programban, felveti, hogy Magyar Péternek miniszterelnöki, vagy örökös királyi ambíciói vannak-e inkább. Mert ha tényleg csak legfeljebb két ciklusra szólna a mandátuma az sem 10+ év. Csak 8.

Idén áprilisban meg mégis inkább az országgyűlési választásokról, és nem annyira királyválasztásról kellene szólnia a szavazásnak. Egy örökös vezér leváltása egy másik örökös vezérre az mennyiben váltás? Mármint azon túl, hogy a tiszás hitharcosok, akik talán éppen a fideszes, vagy más szektás énüket cserélték be, a vezér fenekét cserélik a szájuk előtt.

Ami nem azt jelenti, hogy bármit négy év alatt meg lehetne oldani egy olyan problémahalmazban, ahol tényleg akár húsz év kellhet a tényleges eredményekhez. De sokat elárul Magyar Péterék neo-orbanista szemléletéről a programjuk mindenki mást kirekesztő, az együttműködéseket fel sem igazán vető szóhasználata.

Andrew_s

Magyar Péter -- Videó itt. Videó hol?

Magyar Péter bedobta a köztudatba, hogy egy lejárató felvételt készülnek felhasználni ellene. Aztán szép lessan kiszivárgott, hogy intim helyzetről fog szólni. Meg a volt barátnőjével. A témára rácuppantak a hívei, hogy jól kitárgyalják a kormány szemétségét, és az ő első oszlopszentjük meghurcolását. Csak éppen a videó sehol. Ellentétben azzal, hogy Magyar Péter gyakorlatilag feltáró vallomást tett.

Ebből megtudhattuk, hogy a volt barátnő elhívta. Volt ott drog is. De persze ehhez Magyar Péter nem nyúlt a saját bevallása szerint. Majd szobára ment a barátnővel. Ott tették, amit tettek. Kölcsönös beleegyezés esetén pont nem érdekel. Az viszont érdekes, hogy annak ellenére volt, ami lett, hogy Magyar Péter a saját bevallása szerint is látott gyanús dolgokat a lakásban. Amiből az derül ki, hogy elég farokvezérelt állapotban lehetett ahhoz, hogy ne mérlegeljen, hanem dugjon. Lelke rajta. Meg a hívei, akiknek teljesen megfelel a, kiemelendően Magyar Pétertől tudott, körülményeket sem mérlegelő, vagy mérlegelni képes vezér.

Eközben a felvétel sehol. A Fidesz csak nem jön ki vele. Más sem. A témát így egyre nehezebb a felszínen t,artani. Noha küzdenek ezért, mint malac a jégen. Mert elvonja a figyelmet egy kicsit a gödi mérgezéses botrányról, és a Fidesz egyéb kínos ügyeiről. S elvonja a figyelmet nem is annyira kicsit, a Tisza nagy hangon bejelentett programjáról. Mintha Magyar Péter is tudná, sejtené, hinné, hogy az a program nem biztosan állná ki az alaposabb elemzést.

Tegyük fel, hogy a Fideszben nem csak káposztafejek ülnek. Tegyük fel, hogy a felvétel sosem létezett, csak elpöttyintették Magyar Péter valamelyik informátorának. Tegyük fel, hogy létezett, de gondosan eltüntették. Ebben az esetben hagyják Magyar Pétert egyre kínosabban puhulni a saját levében. Nem vitatva, hogy a hitelvű követőit ez éppen annyira nem fogja megérinteni, ahogy a Fideszt hitelvi alapon kővetőket sem. Nekik mindegy. De a választást nem is ők fogják valószínűleg eldönteni, hanem a szektákon kívüliek. Azok, akiket a sokat vitatható közvélemény-kutatások a bizonytalanok táborába sorolnak. Meg azok, akik ilyen-olyan megfontolásból, számításból szavaznának, de meginoghatnak. S akik elkezdhetik, akár kétségekbe keveredve mérlegelni Magyar Péter emberi alkalmasságát egy felelősségteljes, mérlegelésekkel terhes vezetői szerepre. Nem egy hatalomra törő, a kialakított rendszer-székbe ülő vezér, hanem egy mérlegelő, a körülményekre tekintettel levő vezető szerepére.

Tegyük fel, hogy a Fideszben nem csak káposztafejek ülnek. Azzal, hogy a felvétel egyelőre sehol, még a megléte esetén is elérhetik, hogy nagyjából senkit sem érdeklő, túlmagyarázott, lerágott gumicsonttá válik, mire előkerül.

Andrew_s

A Fenyő-buli odafent folytatódik

Meghalt Fenyő Miklós. Most felcsavarta a szőnyeget. Nekünk örökre. Míg ő felment bulizni a többiekkel. Nyugodjon békében.

Sokan fognak hosszabb, rövidebb írásokkal megemlékezni róla. Mert lehetett szeretni, esetleg nem szeretni a zenéjét, de azt aligha vonná bárki kétségbe, hogy a magyar zenei élet ikonja volt. Évtizedeken át. Magam a KEK (Kertészeti Egyetem Klubja) rendezőjeként találkoztam vele személyesen. Ami a zenéjén kívül megmaradt, az a fellépések mögötti ember fellépése. Aki a megkövetelt profizmus elvárásán túl csak kért. Ember maradt a csúcson is.

Akár üdítő kívételként is.

Andrew_s

Magyar Péter összenövéstana

A Tisza leigazolta Kapitány Istvánt. Talán jól tette, talán nem. A neten terjedő hírek között sok a kamu. Sejtjük és tudni is véljük. A Fideszt gyakran vádolják kamuhírek közzétételével. Magyar Péter belekiabálta a Facebook világába, és az X-en, hogy szerinte a DK összenőtt a Fidesszel abban, hogy szintén gyalázza Kapitány Istvánt. Az internetes kereső Kapitány István és a DK közös-címszavas keresésekor egyedül Magyar Péter beírását találja meg. A gyalázkodást nem.

A Fideszt gyakran vádolják kamuhírek közzétételével. Magyar Péternek a fenti keresés alapján egyelőre igazat kell adnunk. Összenő, ami összetartozik.

Andrew_s

Trump Kína elől fogatta el Venezuelát?

Illetve Madurót, és az olajat

2025. január 3. könnyen lehet, hogy tartósan bevonul a történelembe. Azzal a reménnyel, hogy lesz aki majd olvassa is azokat a történelemkönyveket. A Donald Trump vezette USA ekkor hajtott végre katonai akciót Venezuela ellen. Az első hírek alapján általánosabb, bombázásokkal egybekötött akció zajlott. Később precíziós támadást emlegettek, amelynek a célja Nicolas Maduro elnök elfogása volt, akit a feleségével együtt az USA területére szállítottak. Majd Trump bejelentette, hogy átveszik Venezuela irányítását. Az akció kétségtelenül, és az USA technológiai, illetve hadászati fölényének kihasználásával gyorsan zajlott. Az áldozatok számát illetően korántsem biztosak, később akár lefele is korrigálhatók remélhetőleg, a pillanatnyi adatok. A beavatkozás azonban ettől még beavatkozás.

Az USA-nak ugyanis aligha volt korábban fennhatósága Venezuela felett. Így az USA beavatkozása, legyen bár Maduro bármekkora csirkefogó a hazájában, aligha tekinthető másnak, mint az USA fennhatóságának a kiterjesztéseként egy tőle független országra. Ezt, noha a széplelkűeknek valószínűleg nem tetszik, nyugodtan hívhatjuk agressziónak, megszállásnak. Akkor is, ha venezuelai diaszpórák karneváli hangulatát mutató videókkal mentegetik, ahogy az megtörtént az első reakciók között. Már csak azért is tekinteném ezt felmentésnek, mert annak idején a Hamasz vérengzését is számos helyen ünnepelték az arab iszlamistákkal, bocsánat, a hősiesen erőszakoló, embereket elraboló, illetve legyilkoló hős biomorfokkal szimpatizálók. Akikre hivatkozva a hamaszos akciót sem mentegetném.

Ha pedig az USA egy vele barátságos kormányt állít az ország élére, akkor azt a kormányt tekinthetjük bábkormánynak. Az így jellemezhető folyamat nem az első ilyen eset lenne a világtörténelemben, és volt olyan korszaka a történelemben, amikor bevett gyakorlat volt a nyílt gyarmatosítás szalonképtelenebbé válásának korszakában. Az ilyen beavatkozások célja, bármilyen szép, illetve hangzatos címkét ragasztottak rá, valójában a gazdasági hatalom kiterjesztése, rövidebben a pénz volt, és maradt. A jelen esetben az olaj. Azzal a csomagolástechnikával, hogy Trump az olajcégeket bízta meg a gyakorlattal. Mert ahogy régen is tartotta a közmondás, nem árt tudni, hogy kinek is az érdeke a történet ilyetén fordulata.

Az USA-nak nyilvánvalóan. Valószínűleg nem is feltétlenül azért, mert az olajszükségletét ne tudná más módon kielégítené. Azonban van egy világpolitikai konkurense, amelyik előszeretettel szerezne befolyást a globális erőforrás-piacokon. S lehetőleg nem túl drágán. Így Trump gyarmatosítási akcióját talán nem is annyira az olaj mint nyersanyag megszerzése motiválta, mint az, hogy előbb tenyereljen rá, minthogy Kína jelentősen bevásárolná magát a venezuelai olajba. Kuba potenciális megfojtásának a lehetőségét sem veszítve el szem elől.

Mely ok fennállása esetén sem lesz az agresszió kevésbé agresszió. Az erőszakos fennhatóságszerzés sem válik kevésbé annak minősíthetővé attól, hogy kevesebb ártatlan áldozattal járt egyelőre, mint egy, a területet katonailag leuraló totális háború. A hosszútávú mérleg azért lehet kérdéses, mert egy esetleg elinduló polgárháborús eseménysorozat sok embert áldozhat az amerikai befolyásszerzés oltárán. Ez sem lenne új jelenség. Gondolhatunk akár Chilére is, ahol a pletykák szerint az USA-nak szintén lehettek elévülhetetlen érdemei a Pinochet-rezsim hatalomra-kerülésében.

De addig is veszélyes precedens lehet az amerikai akció arra, hogy egy elég gyors akcióval bármelyik szuverén ország vezetésváltását előidézheti egy egresszor. Ha elég erős. A másikhoz képest. Miközben elég erősen csökkenti az USA morális alapját arra, hogy kritizáljon bármilyen befolyásszerző agressziót. S persze azok hasonló morális alapját is eliminálta, akik kiállnak most az USA mellett.

Andrew_s

Hadházy, mint hajóágyú

Az ünnepek körüli politikai pótcselekvések sorában az egyik „nagy dobás” valószínűleg Hadházy Ákos azon bejelentése, ami a Mészáros Lőrinchez kötődő cégeknél kitüntetettek névsorának megszerzését hirdette. Azzal a felütéssel, hogy főszolgákat tüntettek ki. Majd közölte, amikor erre tiltakozás érkezett, hogy a kitüntettek akár szégyellhetnék is. Mely utóbbiba csak fokozta a populizmust. De mi is ezzel a gond? Több minden is.

Az egyik az, hogy valójában a Fideszt segíti, segítheti. Mert az, aki egy ilyen baromság után egyfajta B-listázástól tart, és egzisztenciális kérdés a Mészáros Lőrinchez köthető, vele kapcsolatba hozható munkahelye, annak könnyedén lehet nagyobb személyes érdeke a Fidesz hatalomban tartása, mint menesztése. Így Hadházy akár felkerülhet a Fideszt eredménnyel szolálók dicsőség-táblájára is. Azonban maradjunk egy kicsit a listáknál.

Egy cég, bármelyik, időről időre rendez olyan eseményeket, ahol vendégül látják, esetenként név szerint is kiemelnek munkavállalókat. Ez alapvetően egy cég belügye. Függetlenül attól, hogy a cég, vagy annak tulajdonosa a megbízásokat haveri alapon szerzi, vagy nemzetközi pályázatokon nyeri el. Az, aki munkavállalóként jelen van, az alapvetően a cég alkalmazottjaként, partnereként, összességében meghívottként van jelen. A meghívottak listájának összeállítása legfeljebb akkor lehet téma egy külső szemlélőnek, ha populista pletykát akar indítani, illetve akkor is, ha irigy, amiért ő nem lehetett jelen. Esetleg mindkét eset együttes előfordulásával. Hadházy „nagy dobása” így alapvetően lehet egy irigységen alapuló populista akciózás is. Amit nyilván majd lerendez önmagával.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a cég érdekeinek képviselője kétségtelenül szolgálja a céget, és annak tulajdonosait. Ez nem nagy történet. Legfeljebb Hadházy Ákosnak jelenthet kiemelendő újdonságot, hogy egy szakmában akár évtizedes múlttal rendelkező szakembert, vezetőt megjutalmaznak. Alig hiszem, hogy bárkinek, bármely munkahelyen szégyenkeznie kellene azért, mert eredményesen, szóra érdemesen dolgozott. Az, hogy a több párt támogatását igénybe vevő, majd ejtő, most éppen független képviselő úr miként viszonyul a saját ténykedéséhez, az persze az ő személyes magánügye. Majd lerendezi önmagával.

Hogy odabökte a tiltakozás közzétételekor, hogy „jól fizetett” szolgákról beszél? A populizmusért eddig sem nagyon ment a szomszédba. De ha már populizmus. A képviselői fizetés miként is viszonyul egy pedagógusi bérhez? Esetleg a közmunkás béréhez? Elvégre a képviselő is a közért kellene, hogy munkálkodjon. A köz, az őt megválasztók szolgájaként. Lehetőleg eredményesen. Ami eredmény például lemérhető lenne azon ügyek listájával, amit Hadházy Ákos végig vitt. Alkotmánybíróságig, ha kell. Nemzetközi jogi fórumokig, ha arra van szükség.

Magam, például, szívesebben olvasnám Hadházy Ákostól a fenti, maximális távolságig végig vitt ügyeinek listáját, mint a céges rendezvényről írt populizmusát. Mert nem kell egyet érteni a Mészáros-birodalom létével. S nem kell szeretni a gyarapodás eszközkészletét sem. Azonban ezért nem az ott munkát végzőkbe kellene talán belerúgnia a pártszédelgőnek tűnő, elszabadult hajóágyúnak.

Andrew_s

Magyar Péter bejelentett bátrai

Amióta Magyar Péter bejelentette a jelöltek jelöltjeinek a jelölését, azóta egy dolgot biztosan meg lehetett állapítani, hogy ezzel sikeresen tematizálta az Orbán-ellenes közvéleményt. De az, hogy ezen túlmenően volt-e értelme, az több fórumon vita tárgya. Legutóbb a Klubrádióban is ezzel a kérdéssel tematizáltak egy műsorrészletet. Aki ezt szeretné megismerni, az hallgassa meg ott. Maradok a saját véleményemnél.

Szerintem annyi haszna biztosan volt a nyilvánoságnak, hogy több szempontból tisztázó hatása lehet. Akár még a Tisza tényleges programjának a megismeréséhez is hozzájárulhat. De a párt környékén uralkodó szemlélet megismeréséhez szinte biztosan. Ugyanakkor a szokásosan ismételgetett panelek kritikájához is. Mert egyre inkább lejárathatja, unottá teheti azokat az érveket, amelyek közös refrénke: a többiek se, a többinek sem. Elvégre, ha a Tisza egyetlen érve önmaga mellett ez, akkor valójában semmivel sem indokolja, hogy mennyivel, illetve miben jobb. Azon kívül, hogy a vezetőjét nem Orbán Viktornak hívják. De vissza a képviselőjelöltek jelöltjeihez.

Amit biztosan megtudtunk, hogy hány száztalékuk nő, illetve mi az átlagéletkoruk. Ahogy azt is, hogy diplomások, tanárok, mérnökök, valamint rendvédelmisek, és sokan mások. Egy adat hiányzik a sok között. Az, hogy a NER igazgatósági állását is egykor betöltő Magyar Péter mellett hány egykori fideszes, tag, aktivista, szimpatizáns tarkítja a jelöltek sorát? A hazai közéletet nézve az a gyanúm, hogy talán pont a felülreprezentáltság miatt hiányzik ez az adat.

Ugyanakkor pár dolgot mégis láthatunk. Lássuk csak:

• A politikai rutin: gyakorlatilag semmi. Az érv az, hogy majd megszerzik, és ’990 –ben sem volt más a helyzet. Ez akkor sem volt teljesen igaz, de mára egészen biztosan nem igaz az, hogy csak a nulláról lehetne indulni.
• A parlamenti tapasztalat: gyakorlatilag semmi. Az érv itt is az, hogy majd megszerzik. Azonban ez azt is jelzi, hogy aligha várható szerintem a parlamenti realitásokat figyelembe vevő megnyilvánulás.
• A személyi kitettség, egzisztenciális foghatóság: szerintem magas. Szerintem belátható, hogy a képviselői fizetés némileg magasabb annál, ahonnan a jelöltek többsége indul. Így a jelölteknek személyes érdekük a pozíciónak való megfelelési kényszer, ami a pártelvárásnak való feltétlen megfeleléshez, a pártvezető személyéhez való feltétlen lojalitáshoz vezet.

Az így kialakuló állapot esélyes, hogy alig különbözik esetleg a jelenlegi fideszes „bátrak” képviselte helyzethez.

Ebben a felállásban szerintem nem civilekre, szakpolitikusokra, hanem valójában pártharcosok csapatára számíthatunk. Ráadásul rutintalan, tehát megvezethető pártharcosokéra, vezérközpontú lojalitással. Ami jellegében nem, csak a pántlikákban, a csomagolásban különbözhet a jelenlegi rendszertől. Akár valós, akár hallgatólagos koalíciót is kötve a jelenlegi állampárti csoporttal.

Mert Magyar Péter alapvető innovációja mégis csak az, hogy Orbán személyével ugyan szemben állva, a kormánypártot alig karcolva építette le, szalámizta fel a rendszert is ellenző ellenzékiséget, miközben a támogatói köre a közösségi médiában jobban hasonlít a vezér szólamait visszhangzó hitharcosok szekértáborára, mint bárkit meggyőzni szándékozó, érvelő aktivisták csoportjára.

Andrew_s

Nagy Márton és a magyar sarcológia

Nagy Márton komoly bejelentéseket tett. Nagy Márton komoly bejelentéseit próbáljuk meg komolyan venni, és egy picit elgondolkodni a lehetséges hatásain. Ha a globális hatásait illetően talán nem is annyira globálisan. Nem hagyva figyelmen kívül, hogy egy lendülettel inflálja el a nyugdíjígéreteket, és ismeri be a sorok közt a hazai gazdaság elmerülését a latrinában.

Azzal ugyanis, hogy a gazdaságpolitikai intézkedésekkel, azaz osztogatási ígérgetésekkel, indokolja a hiánycél megemelését, majd ennek fedezet-előteremtésére a bankok és pénzügyi vállalkozások fokozott megsarcolását nem igazán tett mást. Celofánba csomagolva, a sorok között, gyakorlatilag azt üzenete, hogy „bármit megígérünk, a hatalomban maradásunk érdekében, de ebből semmit sem tudunk megfinanszírozni”. Szerintem más sem tudná megfinanszírozni az ígéreti licitet, de maradjunk a jelen bejelentésnél. Illetve a pénzügyi szféránál.

Az elméleti magasságokból szálljunk alá a munkavállalói szintekre. A pénzügyi szektorról sokszor megemlítik, hogy a jövedelmi viszonyok nem rosszak. Ellenben sok szempontból jobbak, mint másutt. A központi területeken szinte biztosan, és a tranzakciók hátterét biztosító rendszerek környékén majdnem egészen biztosan. Ami azt jelenti, hogy a közterheken és az áfán keresztül ez a réteg elég jelentős foglalkoztatotti befizetője a költségvetésvetésbe. Miközben munkavállalóként jelentős szerepe van abban, hogy fizetni lehessen bankkártyával, az átutalások biztonsággal célba érjenek. Akár nemzetközi szinten is. Ez általában akkor is igaz, ha most sokan horkantgatnak némely bosszúság példáján felhorgadva.

A fentiekből több dolog is következhet akkor, ha a pénzügyi szektor elkezdi visszafogni a fejlesztéseket, illetve megválik a dolgozók egy részétől. A fejlesztések visszafogásával csökkenhet a szereplési képesség a tranzakciós piacon. A nemzetközin is. Ez lehet kis bosszúság sokaknak mindaddig, amíg az átutalásai nem kezdenek késni, a külföldön dolgozó családtagnak nem kezd problémát okozni a hazaiak támogatása. Ugyanakkor az is érthető, ha a pénzügy ezen területein dolgozók a nemzetközi munkaerőpiaccal is jelentős mértékben kompatibilisek. Szakmailag, nyelvismeretben egyaránt.

A megszorítások, az elbocsátások ezen a területen így egyrészt közvetlenül csökkentik a költségvetési bevételeket, másrészt könnyedén ad egy újabb lendületet annak a gazdasági exodusnak, amelyben az Orbán-kormány egyébként is igen jól teljesít. Közvetve pedig csökkentheti a szektor nemzetközi versenyképességét, a kapcsolatait a nemzetközi rendszerekhez. S ettől a pontból indul az a gyökérzeti háló, ami befolyással lehet minden vállalkozásra, amelyik nemzetközi tranzakciós forgalmat bonyolít le. Legyen az anyagbeszerzés, eladás, bármi.

Rövidebb távon lehet szimpatikusan populista vezérszólam a vezértől, illetve a sleppjétől a pénzügyi szektor lehúzása. De már a középtáv rövidebbik szakaszán is könnyedén lehet erősen, és negatívan visszaható. Nem feltétlenül csak globálisan, hanem a mindennapokban is.

Az, aki ma drukkol a pénzügyi szektor megsarcolásának, az később se panaszkodjon, ha a nyugdíjaknak nem lesz fedezete, vagy akkor sem jut el hozzá, ha van. Ahogy akkor sem, ha a magasabban képzett szakemberek újabb hulláma távozik az országból.

Andrew_s

Menet-szám-háború

Látom, a felvonulások óta olvasom, a számháborúsdit arról, hogy melyik menetben voltak többek. Természetesen mindenkinek a szíve joga, hogy oda húzza az "X"-et egy esetleges választáson, ahová szeretné.

Ahogy bárkinek lehet véleménye bármelyik szervezetről, felvonulásszervezőről. A magamé az, hogy ha az egyik felvonuláson meg akarják határozni, hogy ki a magyar, míg a másik már nevében (Nemzeti Menet) is sugallta, hogy csak az a nemzet része, aki ott van, akkor nem érzem a komoly retorikai különbséget.

Egykutya-mód kirekesztő, beképzelt, nárcisztikus mindkettő.

Andrew_s

Amikor Trump hátrasorolta Európát

Donald Trump, a jelek szerint, túl van egy tárgyalási körön. Találkozott Alaszkában Vlagyimir Putyin orosz, majd Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel Washingtonban. Az utóbbi találkozón, az európai vezetők közül, ott volt még a brit miniszterelnök, a francia elnök, a német kancellár, az olasz kormányfő és az Európai Bizottság elnöke. Azt, amit ezeken a találkozókon mondtak, illetve ezekről közzétettek azóta sem győzik magyarázni. De még fogják is. Különösen akkor, ha Trump két nap múlva újra csavar egyet a dolgok folytatásán.

Ami egyelőre látszik, hogy Ukrajna valószínűleg elbukja a Krímet. Ebből a szempontból tehát ott fog tartani, ahol 2021 végén tartott. Ha további területek átadására kényszerül, akkor ott sem. Ugyanakkor az sem semmi, ami a sok füstből, kommunikációs szempontból kirajzolódik. Amelynek egyik pontja kétségtelenül a Trump-Putyin találkozó, majd a Trump-Zelenszkij találkozó, és körülményei.

Trump nem Washingtonban fogadta az orosz elnököt, ami azt jelenti, hogy kimozdult a kormányzati központból Putyin kedvéért, és amerikai területen megtartott, de amolyan „féltávolságos” találkozónak is tekinthetjük. Ehhez képest Zelenszkijt gyakorlatilag odarendelte Washingtonba, ahol korábban igencsak lekutyázták az ukrán elnököt. Ezt természetesen pro forma lehet úgy is értékelni, hogy így hivatalosabb találkozó volt, de Trump személyiségéhez inkább passzol szerintem, a sima csicskáztatás. Amit kevéssé cáfol, hogy az európai vezetők amolyan felnőtt kísérettel szolgáltak Zelenszkijnek. Vagy azért mert nem bíztak Trump, illetve Zelenszkij önuralmában, vagy azért, mert nem akartak kimaradni a buliból. No meg, az esetleges üzletből sem. Mert a háborúk mozgatórugója legtöbbször mégis csak a pénz, illetve az ezzel sokszor egyenértékű befolyás megszerzése.

A találkozóról kiszivárgottak alapján, ha vigyáztak is a látszatra, Zelenszkij beleszorult abba helyzetbe, hogy dicsérgesse Trumpot, ha akar bármit is. De még fegyvert is csak akkor kap, ha az európaiak megveszik neki az amerikai szállítóktól. Alighanem olyan hitelként adva Ukrajnának, amiért majd egyszer kérnek valamit. Úgy, hogy mindezen megbeszélések nem megelőzték, hanem követték az egyezkedést az orosz elnökkel. Így aztán lehet azon polemizálni, hogy Orbánt lábtörlőnek sem hívták oda, azoknak sem feltétlenül maga a kommunikációs győzelem etalonja ez a helyzet, akik ott voltak.

Ezzel a tárgyalási sorrenddel Trump az európai vezetők képviselete hatalmi kört, mint hatalmi tényezőt kissé leírta. Szövetségesek ide, vagy oda, Putyin mögé sorolta az öreg kontinens prominenseit. Ukrajnát meg gyakorlatilag Nyugat-Európa provinciájaként sorolta be a hitelgyarmat felé vezető úton.

Amiről azért nem gondolom, hogy heteken belül mást fog Donald Trump mondani, mert az amerikai fegyvergyártók el akarják adni a portékájukat, miközben az európai vállalkozók sem hiszem, hogy elutasítják et üzletet. Ahogy a majdani újjáépítési projekteket sem. Akkor sem, a közeljövőben majd megjelenik a mostani találkozó-hullám értékeléseként minden, és annak az ellenkezője is. De egyelőre nem úgy tűnik, mintha az USA részéről az európai hatalmak felértékelődése, illetve Zelenszkij komolyabban vétele lett volna a vezérmotívum.

Minden esetre kár, hogy nem ismerjük azt a forgatókönyvet, amely alapján Zelenszkij tárgyalási segítséget kér ’21-ben Bidentől a Krím kapcsán. Kevesebb pénzt téve a fegyverszállítók zsebébe, de talán sokkal, milliókban mérhetővel kevesebb ártatlan áldozattal. A „mi lett volna”, mint tudjuk, nem történelmi kategória. A „mi lesz” sem feltétlenül az. Addig meg ezt dobta a gép.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 08. 06. - Megszakértett napraforgó

Forrás: WikiKönyvek

Olvastam, hogy azon a videón kacarásznak, vihognak, röhögnek többen, amin Magyar Péter napraforgónak nézi a gyomot. Majd megmagyarázza állítólag, hogy annyira hasonlított a napraforgóhoz, mintha csak egy másik napraforgó lett volna. Inkognitóban. Szerintem meg nem hibáztatni kell ezért Magyar Pétert. Hanem dícséret illeti meg. A nyári pangásban teljesítette azt a fontos küldetést, hogy legyen pár vidám perce az embereknek.

Meg különben is. Magyar Péter, mint azt fejtegette, nem kertész, hanem jogász. Mi sem biztonyítja ezt jobban, mint annak az ismeretnek a hiánya , hogy a napraforgó nem kertészeti kultúra. De legalább ezzel is hozzájárult a közvidámsághoz. Belevaló fiú ez a Magyar Péter. Az iskolapadba. Mert a végén még a saját jelenlegi ismereti szintje fogja meghatározni a szerinte szakértői kormány szakmai szintjét.

Na! Az lesz csak az igazi vidámság. Az igazi közröhej.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 07. 20.- Pornó és politika

Pár napja a hazai politika internetes kavalkádja rárepült arra, hogy Tisza párt egyik aktivistája, Róka Réka Renáta, az eltartott kisujjal csak felnőttfilmes műfajnak nevezett, pornó-filmes múlttal rendelkezik. Borzasztó, rémes, rettenetes. Az a sok hülyeség, amit összehordtak. Amiben az internet népe, de Magyar Péter is szorgosan betöltötte az uborkaszezoni légy szerepét. Az utóbbi azzal a magyarázkodással, ami a bűn irányából próbálta megközelíteni a kérdést. Az sugallva, mintha nem az olykor álszent megközelítés, a jobboldali konzervativizmusból érkezés diszkrét hazugságai okoznának disszonanciát.

Holott a pornózás nem bűn. Miért lenne az? Ameddig a résztvevők önkéntesen teszik, amit tesznek, és nem kísérik olyan mellékzöngék, melyek felső rétegét P. Woodman kapirgálta át, addig ez is egy olyan műfaj, amelynek megvan a maga célközönsége, piaca. Amit ugyanúgy ki fognak elégíteni, ha közben, a felszínen glaszékesztyűvel fogják meg egymásét a nászéjszakán. Természetesen ennek a műfajnak is lehetséges a túlfogyasztása. Ismertek, lehetnek addikciós tünetei, és okozhat párkapcsolati problémákat. Olykor, közvetve, a párkapcsolati erőszakkal is lehet kapcsolata. De mindezeket a káros hatásokat a műfajra rávetíteni tudatlanság, illetve mérhetetlen ostobaság. Ennek minősített esete, ha ebből az irányból minősítenek egy politikai szereplőt.

Nem a pártját, hanem a szereplőt. Elég ehhez Elena Anna Staller (született Staller Ilona Anna) politikai pályafutására rápillantanunk. Akinek a pártja vállaltan radikális pártként (Partito Radicale) lépett fel, miközben ő maga következetesen fellépett a politikai, és közéleti, álszent prüdéria ellen. A libertariánus platform tagjaként, többek között, fellépett az emberi jogok biztosításáért és kiterjesztéséért. A párt egy másik kérdés. A Partito Radicale felvállalta a pornó-járta képviselőt, és a pártvezetés megnyilvánulásai sem mentek szembe a képviselőnő ténykedésével. Magyarázkodni meg végképpen nem magyarázkodtak miatta.

Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor bőven lehetne terepe nem csak politikai önkéntesként, hanem akár képviselőként is, egy pornós múlttal is rendelkező hölgynek. Csak nem annak a pártnak a színeiben, amelyiknek a viszonyát a társadalmi prüdériához, illetve a szabadságjogokhoz a legutóbbi Pride mutatta meg legjobban. Az a távolmaradás, amivel valójában mindezt inkább megtagadták, mint erősítették. No meg az a magyarázkodási kísérlet, amelyből nyilvánvaló, hogy Magyar Péter első asszociációs szintje a pornóhoz a "bűn". Ami akkor is nevetséges, ha őszinte, és akkor sem kevésbé, ha a vélt támogatói prüdériához akart vele alkalmazkodni.

Andrew_s

Lépcsőházi agitprop

Forrás: Facebook

Avagy a „Jámbor András”-jelenség

Az alcím persze annyiban igazságtalan, hogy korántsem Jámbor András az egyetlen érintett, s még csak nem is az első. De most éppen őt kapták fel. Például a HVG is.

Mint az az említett portál felvezetőjében is olvashatjuk, Jámbor András korábban úgy döntött, hogy nem indul a jövő évi választáson. Azaz kiszáll a történetből, és másra bízza az indulás fáradalmainak az elviselését. Nem lépett be másik pártba, nemjelentette be egyéni indulását, hanem kiszállt. Mint amikor a maratoni futó visszavonja a nevezését.

Ahogy az utóbbinak is sok oka lehet, egy politikus visszalépéshez is több ok vezethet. Családi, emberi, bármi. Akára kudarctól való megrettenés, vagy akár egy önáltató mártíromság. Az ő vállalása, az ő döntése. Ha akarja, akkor megindokolja a visszalépéskor. Ha nem akarja, akkor nem. De tételezzük egy politikusról, hogy nagykorú, a döntéseit vállalni képes polgára az országnak. A döntése meghozatalával ennek a történetnek vége, mint a botnak.

Ezt követően elég visszaás, amikor öles szövegeket kezd kiírogatni magából, amiben nem a döntését indokolja, hanem másoknak akarja megmagyarázni, hogy milyen nagyszerű dolog lenne, ha ugyanúgy döntenének, mint ő. Ismert jelenség? Igen. Az utólagos önigazolás keresése egyáltalán nem ritka. Leginkább olyankor, amikor az érintett, a helyzetet végig gondolva nem igazán tud azonosulni a saját döntésével.

Ilyenkor akár természetes is lehet, hogy abban keres feloldozást önmaga számára, hogy többeket próbál meggyőzni. Egyfajta térítői munkát végez. Oldandó a saját kognitív feszültségét, azzal, hogy „mégsem vagyok olyan hülye, ha mások is követnek”. Ezzel több probléma mellett a legzavaróbb talán az, hogy felveti: politikusunk korántsem megfontoltan, a következményeket vállalva döntött. Ezzel alapvetően kiállítva a bizonyítványt a saját alkalmatlanságáról. Mert egy dolog az iskolai igazodás az osztály hangadójához, és más egy kicsit a politikai térítés.

Nem azért, mert nem lehet változás bárki személyes véleményében. Még akkor is, ha ezzel esetleg beszántja a saját korábbi követőinek a szervezetét. Ahogy, például a Momentum vezetése tette. De akkor legalább ezt a változást vállalja fel. Lépjen be abba a politikai mozgalomba, amelynek térít. Ne a pályán kívülről, feloldozást keresve, térítsen másokat, hanem emelje fel az új táblát, és hajrá. Vagy annyira mégsem nagykorú? Vagy csak az utólagos agitprophoz, ha tetszik mások csőbe húzásához, elég bátor? Vagy mégsem tudta már önmagát sem meggyőzni a döntése indokoltságáról? Netán pontosan tudja, hogy olyan könnyű, hogy sehol sem lenne, Jámbor András esetében még a Tisza meg sem nevezett jelöltjeihez képest? Akinek egyelőre a legfőbb ismertetőjegye, hogy meg nem nevezett senkik a politikai futópályán.

Akkor meg különösen gyáva dolog a kívülről folytatott agitáció. Tényleg amolyan lépcsőházi gondolkodás nyomán született egyszemélyes agitprop-irodaként. De ebben az esetben legyen olyan jó, és ne alakítsa a térítő szerzetes decibellovagi szerepét.

Az alcím persze annyiban igazságtalan, hogy korántsem Jámbor András az egyetlen érintett, s még csak nem is az első. A Momentum esetében egy egész politikai gittegylet adta fel indulás előtt a versenyt. Azonban az összes utólagos Tisza-térítő egyetlen mondata sem magyarázza meg, hogy miért nem mernek tiszta vizet önteni a fejükbe, és nyíltan belépni a Tiszába. Nem a folyóba, hanem a pártba. S nem Jámbor Andrástól, de másoktól sem találtam erre érvet. Noha, legalább legközelebb nem egy pártaktívás lózungpufogtatást, hanem a tényleges tagság összejövetelét lehetne eladni pártkongresszusnak.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 07. 12.- A Tisza-kongresszushoz

Mostanság sok reakciót olvasok a Tisza kongresszusáról. Legyen nekik. Az összes tagjuknak. A reakciók között vannak, amelyek a mennybe menesztik, és olvastam olyat is, ami Magyar Péter ígéreteinek a nagy részét egy alapvetően szociáldemokrata programnak tekinti. Ami teljesen érthető reakció. Miközben teljesen érthetetlen a komolyan vétele ebben az esetben. Tekintetbe véve azt, hogy Magyar Péter ön-definíciója az, hogy ő alapvetően jobboldali.

Ami rámutat arra a gyengeségre, hogy valójában a baloldali értékekre fogékonyak szavazatinak megszerzése lehet az elpufogtatott frázisok mögött. Amit már csak azért is könnyedén ignorálhat, mert a jelenlegi támogatóit is ki kell majd fizetnie valamivel. Szerintem az üveggyöngyök felfűzésénél kicsit komolyabb erősebb lehetőségekkel. Magyar Péter ebből a szempontból, nem tett mást a baloldali értékekre vágyóknak, mint előadta az üres lózungok populista fanfár-szólamát.

Ugyanakkor volt a felszólalásában egy érdekes kitétel arra nézve, hogy miből szeretné működtetni a rendszerét. Mert ugye megvan, hogy a törvénytelenül szerzett vagyonok nagy részének a visszaszerzését emlegette? Anélkül, hogy bármit mondott volna arról, hogy ez mit takar, vagy miként képzeli. Ha általános jogelvként elfogadjuk, hogy a vagyon szerzésekor érvényes jogrendszer "játszik", akkor a strómanoknál, beszállítóknál képződött vagyon esetében először az akkor érvényes törvények táján kell keresni egy megoldáscsomagot. Majd, miután ezt pár év alatt körbejárták, akkor még mindig lehet vitatkozni, hogy mekkora a törvénytelenül szerzett rész, és annak mekkora a magy része. Az már csak a bónusz-kérdés, hogy a nevesített vagyonelemek visszaszerzését vajon miként gondolja? Államosítással és elkobzással? Netán már megvannak azok, hogy ezután kinek a nevére fognak kerülni?

Mert a kongresszuson mintha ez nem igazán domborodott volna ki. A tudósítások szerint sem. S akkor még mindig ott van az az "apróság", hogy ha a vagyonszerzés szerződéseken alapult, számlák kifizetésével történt, akkor ki ült a "túloldalon", aki befogadta a számlákat, engedélyezte a kifizetéseket? Mert elég gyenge moralitást jelezne, ha ezeket a Tisza, és a frissen támadt utcai-, és fórumtámogatói támogatói sokasága feltétel nélkül a kebelére ölelné. Ha pedig az akár naponta átírt törvényi környezetről bizonygatják majd a tisztességtelenséget, akkor mi a helyzet Orbán bátraival? Mert el lehet rajtuk verni a port, de attól egy fillérrel sem lesz beljebb a történet.

Márpedig, amíg a sok pelyvából nem kezdik körvonalazni a hogyanokat, a mikénteket, addig legfeljebb a NER rendszerének finomításáról, illetve egy komoly háttérmutyi-rendszer felvillantásáról beszélhetünk a kongresszus kapcsán. Akármennyi mézzel is kenegetik azt a madzagot, amit le akarnak nyomni a potenciális szavazóik torkán.

Andrew_s

Magyar Péter következő fagyija - Pride 2025

Mintegy három hete nyalt vissza a passzivitási fagylalt Magyar Péternek az ellehetetlenítési törvény kapcsán. Valami ahsonló történt a Pride esetében is. Miközben a számok feletti viaskodás zajlik, abban mindenki egyetért, hogy Orbán Viktornak sikerült elérnie az egyik legnagyobb ellenzéki, illetve politikai ellenállásról szóló összejövetelét. Önmaga ellen. No meg Magyar Péter távolmaradásával. Igazolva azt, hogy az embereknek nem okvetlenül hiányzik egy hatalomra rágörcsölt önjelölt vezér a tömeges jelenléthez.

Budapesten legalább is biztosan nem. Budapesten, ahol a kormány igyekszik a vezetést lehetetlen helyzetbe hozni. Budapesten, ahol a kormánypárt törekvéseinek csendes vagy hangos támogatzói között ott található a működést inkább lehetetlenítő, mint minden esetben támogató Tisza-frakció. Budapesten, amelynek polgármestere meg is üzente a sorok között Magyar Péternek, hogy nyaljon sót, ha politikai teljesítmény nélkül, puszta lózungászattal akar operálni. Azt követően, hogy a tiszás, illetve fideszes frakció együtt bojkottálta a fővárosi közgyűlést.

Azzal, hogy Karácsony Gergely mögé állt az Orbán-döntést ellenző, és annak dacára szervezett rendezvényenk, és meghirdette a távolságtartást az üres populizmustól kétségtelenül kibújt a főpolgármasterből a politikus. A nem is túl rossz politikus. S ezt annakellenére állapíthatjuk meg, hogy a fővárosi teljesítményét továbbra sem tartom sokkal többre, mint egy hete.

Azt elég erős szkepszissel kezelném, hogy ennek a megmozdulásnak lesz-e komolyabb hozadéka. De könnyen lehet, hogy nem csak a Fidesz 1.0, hanem a Fidesz 2.0 is vesztes napnak könyvelheti majd el hosszabb távon a 2025. évi Pride-napot.

Andrew_s

Magyar Péter taktikai visszanyalódása?

Az ellehetetlenítési törvény elnapolódott. Aligha függetlenül attól a visszhangtól, amit keltett és függetlenül attól, amit nem keltett. Az utóbbiak közé tartozik kétségtelenül az, hogy Magyar Péternek, illetve pártjának valahogy megint nehezére esett egy egyértelmű politikai állásfoglalást tenni. Ha mégis, akkor sem igazán az első között. Annyira nem, hogy Dr. Molnár Csaba Facebook-posztban emelte ki, hogy a Tisza együtt nem szavazott az azt elítélő állásfoglalás elfogadására. Ahogy a Hadházy Ákos szervezte tüntetési hullámtól is igyekeztek távolmaradni. Amely jelenségekre nyilvánvalóan nem cáfolat a tiszás hitharcosoktól megszokott DK-zás, vagy Hadházy mérsékelt kedvelése.

A nagy megmondók persze igyekeztek megmagyarázni, hogy a Fidesz csak és kizárólag Magyar Péter kedvéért gondolkodott egy ilyen törvény bevezetéséről, mint azt Török Gábor megelemezte. Dícsérve Magyar Pétert, amiért nem vett részt a törvény kapcsán fellobbant ellenzéki hisztiben. Bolgár Györgytől meg elég rendszeresen meghallgatható a Klubrádióban az, hogy Magyar Pétertől mekkora király dolog nem megnyilatkozni. Így nem lepne meg, ha ezen törvény kapcsán is megtette volna. De most, hogy Orbán Viktor, illetve az ő kormánya most a halasztás mellett döntött könnyen lehet a tiszás vezér az egyik vesztes.

Mert miközben benne látják sokan a magyar politika nagy megváltóját, bár vízen még talán nem jár, az eseméynek ilyetén alakulása egyet biztosan jelez. Magyar Péter jelenléte nélkül, és akár szándékosan "taktikus" távolmaradása dacára is kikényszeríthető volt a törvénytervezet taktikai újragondolása a Fidesztől. S miközben ez lehet, hogy csak részsiker a törvénykapcsán. Az sem kizárt, hogy valami salátában visszakeverednek az egyes elemei. Egyik sem lenne meglepő.

Addig is azonban elég erős jelzés ez a történés, hogy a kétségtelenül jó PR-érzékkel rendelkező Magyar Péter, illetve hitharcosai mozgalmárságán kívül is van politikai élet. Akár eredményes politikai élet is.

Ha ennek következtében megmondók elkezdenek kikukucskálni a korábbi tiszás szemellenzők mögül, akkor már az sem érdekes, ha az egykori NER-katona hívei majd megmagyarázzák: Orbán csak azért döntött a halasztásról, hogy ezzel is az ő vezérüket szívassa.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 06. 02.- Az ötmillióhoz

Pár napja volt hír, hogy Törley Katalinnak és csapatának a másodfokú eljárás egy ötmilliós számlát nyújtott be. Van ilyen. Az utcáról hiányzó százezrek pedig azt mutatják a társadalom hova árazta be a tanártüntetéseket már 2016-ban is a fásultság jegére vivő nyelvtanárnőt, illetve az általa is képviselt szervezetet. Ettől még, természetesen, nem kell egyet érteni a bírói döntéssel. Inkább másról, a politikai fellépésről, a következményvállalásról ejtenék pár szót. Melyekkel szintén nem kell egyet érteni.

A polgári engedetlenség, véleményem szerint, egy olyan demonstrációs forma, melynek az értékét, értelmét, demonstratív hatását éppen az adja, hogy az engedetlen vállalja a következményeit. Az az üzenet, hogy a személyes kockázat vállalásával is, ha kell, de kitartanak az elveik mellett. Ilyen kockázat sokféle lehet. Ahogy a jelen esetben inkább egzisztenciális, illetve anyagi természetű.

Amikor Magyar Péter bejelentette, hogy a százezres tagsággal (nem) rendelkező pártja átvállalja az említett ötmilliós tételt, akkor valójában pont az említett üzenetet tette egy lendülettel zárójelbe. Mert megszüntette, illetve erősen redukálta a polgári engedetlenségi mozgalomnak az egyik lényegét. A személyes kockázatvállalást. De kiderült, hogy Törley Katalinék nem szorulnak rá Magyar Péter ebbéli segítségére, mert önerőből is ki tudják nullázni a saját demonstrációjukat.

Törley Katalin ugyanis kitett a Tanítanék mozgalom alapítójaként, valamint tisztségviselőjeként egy posztot, amiben köszöni a felajánlást, de a mozgalma már összekéregette a kívánt öszseget. Meg egy kicsit. Zárkózva azokhoz a bátor és kockázatvállaló szókimondó megmondókhoz, akik eljátszák a nagyot, majd felkérnek másokat, hogy az anyagi kockázatot azért inkább vigye el más. Mert az mégiscsak takarékosabb.

Azért persze a Tisza felajánlását sem utasítaná el, ha az megérkezne a Tanítanék Mozgalomnak. Elvégre jól jöhet a következő olyan megnyilvánulásnál, amikor a bátor kockázatvállalás következményét ki kell terhelni máshova.

Andrew_s