 |
Donald Trump, a jelek szerint, túl van egy tárgyalási körön. Találkozott Alaszkában Vlagyimir Putyin orosz, majd Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel Washingtonban. Az utóbbi találkozón, az európai vezetők közül, ott volt még a brit miniszterelnök, a francia elnök, a német kancellár, az olasz kormányfő és az Európai Bizottság elnöke. Azt, amit ezeken a találkozókon mondtak, illetve ezekről közzétettek azóta sem győzik magyarázni. De még fogják is. Különösen akkor, ha Trump két nap múlva újra csavar egyet a dolgok folytatásán.
Ami egyelőre látszik, hogy Ukrajna valószínűleg elbukja a Krímet. Ebből a szempontból tehát ott fog tartani, ahol 2021 végén tartott. Ha további területek átadására kényszerül, akkor ott sem. Ugyanakkor az sem semmi, ami a sok füstből, kommunikációs szempontból kirajzolódik. Amelynek egyik pontja kétségtelenül a Trump-Putyin találkozó, majd a Trump-Zelenszkij találkozó, és körülményei.
Trump nem Washingtonban fogadta az orosz elnököt, ami azt jelenti, hogy kimozdult a kormányzati központból Putyin kedvéért, és amerikai területen megtartott, de amolyan „féltávolságos” találkozónak is tekinthetjük. Ehhez képest Zelenszkijt gyakorlatilag odarendelte Washingtonba, ahol korábban igencsak lekutyázták az ukrán elnököt. Ezt természetesen pro forma lehet úgy is értékelni, hogy így hivatalosabb találkozó volt, de Trump személyiségéhez inkább passzol szerintem, a sima csicskáztatás. Amit kevéssé cáfol, hogy az európai vezetők amolyan felnőtt kísérettel szolgáltak Zelenszkijnek. Vagy azért mert nem bíztak Trump, illetve Zelenszkij önuralmában, vagy azért, mert nem akartak kimaradni a buliból. No meg, az esetleges üzletből sem. Mert a háborúk mozgatórugója legtöbbször mégis csak a pénz, illetve az ezzel sokszor egyenértékű befolyás megszerzése.
A találkozóról kiszivárgottak alapján, ha vigyáztak is a látszatra, Zelenszkij beleszorult abba helyzetbe, hogy dicsérgesse Trumpot, ha akar bármit is. De még fegyvert is csak akkor kap, ha az európaiak megveszik neki az amerikai szállítóktól. Alighanem olyan hitelként adva Ukrajnának, amiért majd egyszer kérnek valamit. Úgy, hogy mindezen megbeszélések nem megelőzték, hanem követték az egyezkedést az orosz elnökkel. Így aztán lehet azon polemizálni, hogy Orbánt lábtörlőnek sem hívták oda, azoknak sem feltétlenül maga a kommunikációs győzelem etalonja ez a helyzet, akik ott voltak.
Ezzel a tárgyalási sorrenddel Trump az európai vezetők képviselete hatalmi kört, mint hatalmi tényezőt kissé leírta. Szövetségesek ide, vagy oda, Putyin mögé sorolta az öreg kontinens prominenseit. Ukrajnát meg gyakorlatilag Nyugat-Európa provinciájaként sorolta be a hitelgyarmat felé vezető úton.
Amiről azért nem gondolom, hogy heteken belül mást fog Donald Trump mondani, mert az amerikai fegyvergyártók el akarják adni a portékájukat, miközben az európai vállalkozók sem hiszem, hogy elutasítják et üzletet. Ahogy a majdani újjáépítési projekteket sem. Akkor sem, a közeljövőben majd megjelenik a mostani találkozó-hullám értékeléseként minden, és annak az ellenkezője is. De egyelőre nem úgy tűnik, mintha az USA részéről az európai hatalmak felértékelődése, illetve Zelenszkij komolyabban vétele lett volna a vezérmotívum.
Minden esetre kár, hogy nem ismerjük azt a forgatókönyvet, amely alapján Zelenszkij tárgyalási segítséget kér ’21-ben Bidentől a Krím kapcsán. Kevesebb pénzt téve a fegyverszállítók zsebébe, de talán sokkal, milliókban mérhetővel kevesebb ártatlan áldozattal. A „mi lett volna”, mint tudjuk, nem történelmi kategória. A „mi lesz” sem feltétlenül az. Addig meg ezt dobta a gép.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése