 |
103 évesen itt hagyta a földi létet a II. világháború bűneit elszámoltató utolsó élő ügyész, Benjamin Berell Ferencz. Számos helyen olvasható összeállítás a tevékenységéről. Így ezek sorát talán kár külön szaporítani. S korántsem azért, mert ne lett volna jelentős. Ahogy sok szempontból, és a munkásságától függetlenül, illetve azt is magába olvasztva, a nagy háború bűneivel való elszámolás, és a bűnösök elszámoltatása, akár sokkal jelentősebb is lehetett volna. Morális, és nem csak morális, példává válhatott volna minden további háború esetére.
Azok a tárgyalások elértéke ezt a célt? Aligha. Nem hiába vannak a mai napig kérdőjelek, valamint olyan vélemények, hogy valójában a vádlottak padja nagyon rövid volt akkortájt. Nem csak azért, mert a szövetségesek ténykedései sem mindig feleltek meg az emberi jogok maximális tiszteletben tartása elvének. De azért is, mert a különböző szinteken különböző vádalkukat lehetett kötni. S nem csak a híres Speer-alkura lehet itt gondolni, aki megbánást mutatott. Ott vannak azok a különböző figurák, akik kísérleti jegyzőkönyvekkel, kutatási feljegyzésekkel, tervrajzokkal biztosították a saját elszámoltatásuk elmaradását.
Mert személy szerint erős kétségeim vannak azt illetően, hogy a gyártelepen rabszolgamunkával halálra dolgoztatott emberekről mit sem tudott egy őragynak megfelelő rangban dolgozó SS-tiszt. Ráadásul olyan feladaton fáradozva, mint Hitler egyik csodafegyverének, és nem mellesleg a Londont is támadó harci rakéták fejlesztője. De, mint tudjuk, az illetőt nem csak megkímélték minden elszámoltatástól, de komoly állami beosztást ért el az USA-ban. De ugyanakkor az sem valószínű, hogy a haláltáborokban mindössze 23 orvos ténykedett volna, miközben a japán láger-orvosok bírósági elszámoltatása sem vert fel nagy port. Mengele különben 1979-ben balesetben fulladt meg, és nem egy kötél végén. Ahogy az emberkísérletekkel, illetve tömeggyilkosságokkal kísért vegyszer-fejlesztők sem ültek életfogytig fegyházban. Miközben arról sem sok hír kering, hogy az egyáltalán eljárás alá vont igazgatók kéregetéssel szerezték be a minden napi kenyerüket a későbbiekben.
De valószínűleg ezek is csak kiragadott példák. S akár össze-esküvéselméletnek is tekinthető, hogy volt az az információ, ami mindkét oldalon biztosította a fékezett habzású megítélést. Az pedig, hogy a elmaradtak a túloldal számonkérései, illetve ahogy elmaradtak, vagy legfeljebb kirakatperekben zajlottak a későbbiekben, az valójában a mai napig károsan hat. Ugyanis azt sugallja, hogy ha nyersz, vagy időben a nyertesek oldalára nyalod magad, akkor bármi megtehető. Lebombázhatsz kórházvárost, kiirthatsz erdőt, kínvallathatsz, erőszakolhatsz. Csak időben legyél a megfelelő oldalon. Illetve, legyenek olyan adataid, amik megérik, vagy elérik, hogy futni hagyjanak.
Valójában az, hogy Nürnbergben rövidre sikeredett a vádlottak padja, s azóta is olykor foghíjas az emberiség elleni bűntettek vádlottjainak a sora, sajnos előre koncepciós perré silányít sok olyan várható elszámoltatást, ami egyébként méltán érhetne utol háborús bűnösöket.
De ez aligha Benjamin Berell Ferencz hibája. Ő békében nyugodhat. Amit tudott, megtett, hogy ne így legyen. Ám az érte gyújtott láng azokért is égjen, akikért nem számoltattak el senkit. Ha tetszik, előre megfontolt, politikai szándékkal nem.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése