Pár éve még Orbán
agitált leghangosabban az általános tandíjkötelezettség ellen. Ma attól hangos
a kommunikáció, hogy a teljes felsőoktatást tandíj-kötelessé tennék. Kísérleti
lóként pedig beáldoznák a Corvinust. Mindebben az nem újdonság,
hogy a miniszterelnök politikai állásfoglalásaihoz képest a hurrikánban pörgő
szélkakas egy állócsillag.
Az sokkal inkább, hogy
gyakorlatilag összehangolt stratégia mentén zajlik a hazai felsőoktatás
szétverése. Egyben helyére kerül a CEU elleni támadássorozat is. Amelyhez Sorosnak
legfeljebb annyi köze van, hogy egy élő emberrel könnyebb volt tematizálni a
közbeszédet. Egy füst alatt gumicsontot is dobva a médiának, és jogcímet
találva, hogy a plakátkampányban érdekeltek megkapják a nyomtatás, terjesztés
kapcsán kiérdemelt baksisukat. Az azonban világos, hogy egy általánosan fizetős
hazai felsőoktatásban nincs helye egy olyan, nemzetközi képzési rendszerhez
igazodó iskolának, ahol nemzetközileg elismert tanárok tanítanak, és adott
esetben olcsóbban, mint amilyen árazások a Corvinus fizetőssé tétele kapcsán
felröppentek. Miközben a nemzetközi képzési rendszerbe való beilleszkedéssel a
CEU olyat tud, amit egy tömegesnek szánt, a hazai korlátok közé szorított, ámde
fizetős felsőoktatás borítékoltan nem tud. Olyan papírt ad, amit nem csak
Budapesten ismernek el diplomának. Érthető, hogy vesznie kellene.
Ugyanakkor össze lehet
hasonlítani a Corvinus hallgatói létszámát a CEU hallgatói létszámával. Alighanem
a Corvinus nyerne. Amellyel kapcsolatban szép janicsár-idea lenne, hogy milyen
szép lenne, ha mind fizetne. De világos: ez baromság. A jelen beiskolázási
rendszerben mindenképpen. Hazánkban egyszerűen nincsenek több ezrével olyanok,
akik megengedhetnék maguknak az évek során akár tízmilliós nagyságrendet elérő
tandíjat, és megfelelő előképzettséggel, tehetséggel, illetve tanulmányi szándékkal
rendelkeznének. Amiből természetesen az következik, hogy valahogy másképpen
kell majd gombolni a jelenlegi kabátot. Amely újragombolásra a legközvetlenebb
lehetőség, hogy a beiskolázottak körét ki kell nyitni olyanok felé, akikkel
szemben komoly engedményeket tesznek a követelmények tekintetében. Ez nagyjából
azt jelenti, hogy fű-fa-kisbokréta felvételre kerülhet, ha kinézhető belőle a
fizetőképesség. Ezek egy része valószínűleg tényleg tanulni akar majd. De ne
áltassuk magunkat. Ennek az útnak a végén a szimpla, a pénzért vehető diplomák
előállítására szakosított papírgyárrá silányított iskolák vannak.
Tárva nyitva azok előtt
a feltörekvő szellemi senkik előtt, akiknek pénze van, de esze nincs. Ellenkező
esetben, drága pénzért, elmehetnek bármelyik neves, akár Nobel-díjasokat is
foglalkoztató egyetemre. Ahol egyszerűen nem engedhetik meg maguknak azt, hogy
pénzért felduzzasztott létszámmal folytassanak oktatást. Amely egyetemek
rangsorában, bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét, a hazai képzőhelyek
nagy része a fasorban sincs. Mondjuk pont a Corvinust jegyzik még valahol. De
ez nem fog soká tartani a jelen felállásban. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy
mely területek azok, ahol a fizetőképes kereslet, illetve az akár tartalmatlan
címkórság párosul, akkor elég gyorsan a diktatórikus törpeállamok körénél
kötünk ki. Csak utána majd vigyázni kell, hogy a baltákat tegyék le a hallgatók
a ruhatárba. Az oktatáspolitikusok, illetve nem csak az oktatásban érdekelt
politikusok, gerince mellé. Miközben persze emlékezhetünk arra is, hogy a
Corvinus már korábban is szálka volt az orbanista hatalom szemében. Az az
egyetem balszerencséje, hogy sikerült Rostoványi személyében egy olyan
rektorral rendelkeznie, aki szervilis buzgalommal igyekezett kiszolgálni
minden igényt. Beleértve a serény bólogatást is az egyetem feldarabolásával
kapcsolatban.
Ugyanakkor megpróbálhatunk
választ találni a kérdésre is, hogy miért pont a Corvinus? Amely kérdésre
nyilván rendelkezésre állnak, és majdan felolvasásra kerülnek, a különböző
korményzati panelek. Valószínűleg olyasmiket aligha fogunk hallani persze, hogy
„Matolcsynak is köze volt az egyetemhez,
és szégyelljük”. Ahogy azt sem, hogy a Corvinus timsózása nagyon fontos
érdeke az oligarchák ingatlanügynökeinek. Noha elég világos, hogy amennyiben
sikerül elsorvasztani az egyetemet, lecsökkenteni a beiskolázottak, illetve az
aktívan órát látogatók számát, akkor nyilván nem is kell akkora épületkomplexum
az egyetemnek. A jelenlegi főépület egyébként is egy pompás, exponált helyen
áll a Vásárcsarnok mellett. Drága telek. Igazi luxusszállodának, illetve
irodakomplexumnak való. Akár a homlokzat megtartásával is. Márpedig egy igazi
oligarcha ilyet nem hagyhat parlagon heverni. Mert ne áltassuk magunkat:
Orbánnak, illetve a többi hátranyilazva feltört zérógenerációs értelmiségnek a
valós felsőoktatás maga a parlag. Csinálni nem tudják. Érteni nem értik. Akkor meg
minek? Nem igaz?
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése