2017. november 25., szombat

Az olimpikon, aki a Jobbikra cserélte a Fideszt

Előre bocsátva, hogy természetesen egy sportembernek is joga van azt a pártot, amelyiket akarja, azért elgondolkodtató is lehet a legújabb hírek egyike. Az, hogy Kovács Tamás egykori olimpikon, olimpiai bronzérmes vívó elfogadta Vona Gábor felkérését és a Jobbik képviselőjelöltje lesz. A jelenség mellett az indoklás is elgondolkodtató.

Leginkább az, hogy a hatalmi arrogancia nem igazán számol az egyénnel. Ez jól lemérhető azon, hogy az utolsó csepp valószínűleg nem is annyira a Fidesz morális, illetve politikai vakrepülése lehetett az olimpikonnál. Sokkal inkább az, hogy a fejére ültettek egy Titán-elvtársat (fiatalabbaknak: Ti tán tudtok vele kezdeni valamit), aki aztán magy ívben leköpte Kovács Tamás apjának, Kovács Pálnak az emlékét. Ha valami, akkor az ejtőernyős beültetések rendszere, és a feladatra emberileg láthatóan alkalmatlan, de hatalma balga tudatával teljesen eltelt, és kinevező felé valószínűleg a leváltásáig lojális, vezető kinevezése árulkodó. Annak, aki nem negyven éves újszülöttként élte meg a rendszerváltást, hanem némi emlékeket őriz a késői Kádár-kor szokásrendszeréről. Abból a korból, amelyben a jelenlegi Fidesz-vezetés is szocializálódott. Amely emlékek alapján nyilvánvaló: Orbánnak, illetve híveinek, valóban nem a módszerekkel, a kádárizmussal volt baja akkortájt.

Ugyanakkor, maximálisan tiszteletben tartva a sportember pártválasztását, azért érdemes kiemelni, hogy a „néppártosodott Jobbik választási programját” emlegeti az indokok között. Ami részben jelzés, hogy a Fidesz, ahonnan jön, már nem tekinthető szerinte néppártnak, részben azt is jelzi, hogy a Jobbik cukiskodása, középre vonszolódása láthatóan hatásos optikai tuningot jelent. Azok szemében mindenképpen, akik már elfeledték Vona gárdamellényes belépőjét, Orbánnal közös istállóból való indulását, és mindazokat a rasszista, szeggregatív megnyilvánulásokat, amelyeket a Jobbik keretei között egész jól elviseltek. Legfeljebb besorolták az illető „irodalmi munkássága”, magánmegnyilvánulásai közé.

Amely utóbbiak nem csak a múltban jellemezték a Jobbikot. Legutóbb közel két hete képviseltette magát a Jobbik a lengyelországi fajvédők felvonulásán. Márpedig Toroczkai László, a Jobbik alelnöke aligha tekinthető a Jobbiktól független politikai entitásnak. Aki, nem mellesleg, Ásotthalom, burka-ellenességben burkolódzva népszerűséget remélő polgármestere is.

Azt alig hiszem, hogy Kovács Tamás képviselői részvételét leszavazná a Jobbik elnöksége, vagy a párt választmánya. Annál sokkal jobban rá vannak szorulva a közvélemény számára elfogadható párt-arcokra. Azt meg csak remélni szeretném, ha Kovács Tamás, mint szabadon választó és választható magánember értékválasztása, a Jobbik említett nézeteivel való rokonszenvezése minél kevesebb fiatalnak jelentene példát. Különösen a sportban, ahol szintén aligha jelent pozitívumot a származáson-, a valláson-, az anyagi helyzeten alapuló előítéletesség. Mert különben a pokolban játszható félidőket hozhat csupán.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése