Apu, hogy megy le... , a DK torkán

Pthirus pubis
Forrás: Pinterest

Jelenleg van egy ellenzéki vezető, aki:

1. Megosztja és nem gyarapítja az ellenzéki szavazókat;
2. Politikájának alappillére, hogy ő nem csak beszél egy keresztény(katolikus) kurzuspolitikáról, mint Orbán, hanem meg is akarja valósítani;
3. Nem csak ellehetetleníteni akarja az ellenzéket, hanem le is váltani;

Gyakorlatilag számos pontot előkészít, teljesít abból, ami már 2012-ben is azt vetette fel, hogy az ellenzék forgatókönyvét a Fidesz-központban írják. Néhány "ellenzéki" szervezet esetében ez még nem is lep meg. Azt is értem, hogy mára túl sok energia és idő ment el ahhoz, hogy kikukázzák MZP-t. Az viszont érdekelne, hogy miként nyomták le az ebben nem igazán érdekelt ellenzékiek, pl. a DK torkán.

Addig is. 2012. október: azért összefoglalnám, hogy a kormányzatnak milyen ellenzéki fellépés, „eseménynaptár” lehet a szimpatikus:

1. Legyen belülről megosztott, és lehetőleg a pártjain belül is legyen megosztottság;
2. Az ellenzéki rendezvényeken ne alakulhasson ki olyan hangulat, ami a hangoskodáson túlmenő tevőleges akciókhoz vezethet;
3. Az ellenzék ne alakíthasson ki olyan egységfrontot, ami alkalmas lehet összehangolt cselekvésre;
4. Az előző pont értelmében ne alakulhasson ki olyan ellenzéki rendezvény, melyen a kormányzatot elutasító szervezetek tagsága „összeadódó” tömegként jelenhessen meg;
5. A mégis megrendezett ellenzéki események létszáma elegendő legyen a demokrácia meglétének valószínűsítésére, de az előzők teljesülése miatt alapvetően tehetetlen legyen;

Andrew_s

MZP üzenetei

Azoknak, akik szerint a kis lovat a gólya hozza - Lovak.
Csak úgy, állnak, barátságos arcot vágnak,
és nincs előttük mikrofon. Forrás: Wikipedia

Volt egyszer egy ellenzéki összefogás. Könnyen lehet, hogy hamarosan ez fog szerepelni azt követően, hogy Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) végképp leszerepel. Egyelőre ugyan még azt olvasom, hogy Dobrev Klára is kiáll az összefogás, és ezzel a nevezett egyed mellett. Tudom, tudom. Úgy szokták emlegetni, hogy az ellenzék miniszterelnök jelöltje. Nekem viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy vagy sík hülye, vagy sokkal inkább a Fidesz jelöltje. Az ellenzéknek.

Nem. Nem állítanám, hogy a legszimpatikusabb jelölt volt. De kétségtelen, hogy nem kávézni kell vele. Szerencsére. Így aztán akár esélye is lett volna, hogy elérje legalább azt a szintet, ahol az ember ugyan vállvonogatva, de leadja egy olyan listára a voksot, melyen szerepel. Aztán jöttek az ámokfutás futamai. A két előválasztási forduló között már egész elszabadultan. Amikor Karácsony Gergellyel, a másik csigagerinc-díjassal összefogva nekiálltak személyre szabni az előzetes megállapodásokat az előválasztásról. Aminek azért csak ott volt az a sorok közti üzenete is, amelynek szemléleti megfelelőjét Orbán Viktornál is látjuk. Nem tetszik a játékszabály, mert annak alapján nem vagyok Isten? Hát átszabjuk. Oszt jónapot.

Ez az átszabás nem sikerült teljesen, és kérdőjelekkel kísérve ugyan, de azért csak sikerült az első helyen végeznie MZP-nek. Olyan kijelentésekkel, és gesztusokkal kísérve, amelyek kevés pártolót hoztak valószínűleg ahhoz képest, ahány potenciális választót elidegeníthetett. Az emberek jó része ugyanis nem igazán szereti, ha akár csak közvetve leárulózzák. Pusztán azért, mert a véleménye, és ezzel a szavazata nem azonos azzal, akinek ideiglenesen nagyobb hordó jutott. Az már csak hab volt a tortán, hogy MZP már az egész ellenzék leváltásáról is hadovált. Amit alighanem félkézzel, vagy szemöldökráncolással gondolt megvalósítani.

Miközben folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy mekkora keresztény. Párhuzamosan azzal, hogy gyakorlatilag politikai erényként emlegeti a gyermekei számát. Bár, ha kellő prüdériával szemléljük a bősz keresztényi önmegtartóztatásokat, akkor ezek szerint hétszer hált a nejével. Ha viszont ez igaz, akkor nem büszkélkedik, hanem panaszkodik tulajdonképpen. Miközben nem tartozik rám természetesen. Ahogy másra sem. Onnantól, hogy magára csukja a lakásajtót, semmi. Ameddig nem ön-, és közveszélyes valaki. S igen. Legyen büszke a gyermekeire. Mint ember. Azokra az eredményekre, amiket már elértek az életben, illetve el fognak érni a jövőben. De ne a darabszámukra legyen politikailag büszke. Mert akkor nem egy büszke apa, hanem egy számító politikus.

De erre a vonulatra mégiscsak Brüsszelben tette fel a koronát. No, nem azzal, hogy össznépi látogatásokat tett. Lelke rajta. Viszont eközben időt szakított arra, hogy meglátogassa az ereszt, amin Szájer József menekült. Közben persze mondott ő olyanokat is, hogy a Fidesz melegei nyíltan vállalhatják majd nemi identitásukat. Hogy akkor miért kellett elmennie az ereszhez? Talán azért, mert a nagy népi fügyizmusban szenvedő tahók szemében ez olyan jópofa ötletnek tűnt. Igazi, nem diszkrimináló keresztényként mondjuk odahívhatta volna Szájert is a gesztusra. Esetleg bekopogtathatott volna abba az ominózus lakásba. Már csak azért is, mert a gesztus amúgy éppen egy meleg ember kifigurázásáról szólt. A háta mögött. Amolyan karaktergyilkos módon. Mintha csak a Fidesz tervezte volna.

S ez akkor is igaz, ha Szájer alaptörvénye úgy álszent, ahogy van. De egy dolog Szájer a politikus, és megint más dolog Szájer, az adott pillanatban bepánikolt, talán nem is teljesen intakt szellemi erővel bíró ember. Politikusként rühellje tőlem MZP is, ha akarja. De egy meleg ember kárára gesztust gyakorolni nemigazán keresztényi. Illetve ez utóbbit nem tudom, mert azt hiszem megrekedtem valahol Jézus tanításainál, és nem fejlődtem tovább a decibelkereszténység útját követve. Viszont emberileg ez a gesztus egyszerűen undorító volt MZP-től. Mint embertől. Ami alkalmasint éppen egy cáfolati gesztus is volt a részéről.

Ugyanakkor, ha sebtében összeszedjük MZP eddigi gesztusait, mondatait, akkor politikai erény, hogy nem impotens, és van hét gyereke. A gyermekteleneknek tehát annyi. Mindenki vállalhatja a nemi identitását, de jobban teszi, ha nem vállalja, mert ki tudja, mikor támad kedve MZP-nek, vagy hit-testvéreinek politikai gúnyt űzni belőle. Miközben állandóan hangoztatja, hogy milyen konzervatív keresztény. Mármint MZP. Ami óhatatlanul felveti, hogy akkor hogyan viszonyul a zsidókhoz, buddhistákhoz, ateistákhoz, és a többiekhez. Mert egy ország miniszterelnöke ne gesztust gyakoroljon azzal, hogy elviseli, netán megvédi mindezeket. Mármint akkor, ha tényleg az ország határain belül élő polgárok miniszterelnöke. S nem csak a keresztény-fundamentalista, több-gyermekes, és heteroszexuális egyedek hatalomvágyó vezére. Mert ilyen, inkább komplexusos suttyónak tűnő, vezér már van egy. Éppen hatalomban. Miközben nem éppen szimpatikus kurzusok alapozódtak a történelem során a különböző fundamentalizmusokra, hitelvi hatalom-megmondásokra.

Viszont a jövőben igyekszem nem foglalkozni MZP-vel. Egyrészt dicsérni egyelőre nincs miért. Másrészt meg minek? A messiásvárókat nem zavarja. Harmadrészt pedig azért is, mert van egy szint, amit nem szeretnék elérni, és MZP egyre inkább túl mélyen, szinte Orbán szintjén, lesz ahhoz, hogy érdemes legyen követni.

Andrew_s

Párbeszédüzenet: Akciózok, fizessetek

Nem is olyan régen, húsz napja, volt egy indiai jogász, Mohandász Karamcsand Gandhi, születésnapja. Aligha volt tökéletes, és egészen biztosan hozott olyan döntéseket, amelyek történelmileg nem igazán bizonyultak időt állónak. Ugyanakkor, eltekintve a hazájának tett szolgálattól, az, aki látta az életéről szóló filmet, az talán emlékszik, hogy számos esetben személyes kockázatot vállalt a döntéseivel.

Bevallom becsülettel, hogy ez előbb jutott az eszembe, és csak ezt követően láttam, hogy nem is olyan régen volt a születésnapja. Amiért pedig a kockázatvállalás eszembe jutott, az Szabó Tímea sorok közti felhívása. Arra, hogy dobják már neki össze a parlamenti bírság összegét. Egy egészen demagóg megközelítése ennek az lehetne, hogy egy képviselő nagyjából két hónapos alapfizetése az, amit egy minimálbéren foglalkoztatott dolgozó egy év alatt keres. De ezzel ezt a szálat el is engedném.

A történetnek ugyanis van egy másik vetülete is, ami egyébként a bírság összegétől teljesen független. Ebben a vetületben a képlet az, hogy Szabó Tímeának volt egy politikai gesztusa. Ezt, ami egyébként az éppen neki adott államtitkári választ gátolta, nyilván van, aki bunkónak, és van, aki helytállónak tekintheti. Erre a házszabályi határokat feszegető politikai fesztusra megszületett egy válasz. Az ominózus bírság formájában. Majd az a bizonyos gesztus, amit nyugodtan tekinthetünk kunyerálásnak, tarhálásnak, vagy csak egyszerűen kérésnek.

S itt kezdődik az a bizonyos vetület. Az, hogy a személyes politikai gesztus következményének a viselése már nem annyira szimpatikus, mint a végrehajtása. Ami valójában éppen azt a következménynélküliséget üzeni, ami miatt az eddigi „elszámoltatások” lózungjait életre hívta. Ha tetszik, akkor leegyszerűsítve Szabó Tímea, aki Karácsony Gergely pártjának a frakcióvezetője, azt üzeni, hogy „én csinálok, amit gondolok, de a következmény a Tietek”. Ami alig különbözik attól, csak kicsiben, hogy „összeveszek az Unióval, de az áthidaló hitelt, majd fizessétek ki Ti”.

Összességében pedig csak erősíti azt, hogy a mai magyar politika egy olyan bennfentes játék, ahol személyes kockázatot senki sem vállal, és a nép, illetve a követők fizetik a számlát. Pártfüggetlenül. Mindenkiét. S aztán a politikusok egy része is kerek szemekkel csodálkozik, hogy az emberek közel harmada szarik az urak és úrhölgyek politikai játékaira a közvetített személyes példák alapján.

Andrew_s

Bővebb válasz Jávor Benedeknek (is)

Jávor Benedek, aki Karácsony Gergely pártjának a politikusa, egy Facebook-posztban értetlenkedett az előválasztás előzetes eredményei nyomán született kommentek hangvételével kapcsolatban. Nem állítom, hogy olvasva az időnkénti mélyrepüléseket nem oszthatnám néha a véleményét. Van azonban egy kitétel az írásában, amin talán érdemes alaposabban polemizálni. Mint írja, azt írja, hogy reméli: „bármi is lesz a második forduló végeredménye, aki alulmarad, az, és annak a szavazói - bár jogosan csalódottak lesznek - véletlenül se fogják megkérdőjelezni az eredményt”.

Ami engem illet, nem kérdőjelezem meg az eredményt. Azok az emberek, akik elmentek az előválasztásra, a jelek szerinti láthatósággal úgy döntöttek, hogy vezért szeretnének. Vezető helyett. Ez attól is igaz lehet még, hogy az előválasztás közjogilag annyit ér, mint a mackósajt brummogás-tartalma. Bár, személy szerint kicsit várom, hogy mikor alakul párttá a Márki-Zay -féle mozgalom, ami pont annyira lesz etikus, mint amikor a Momentum párttá hazudta magát az Olimpia-ellenző aláírások mennyiségére hivatkozva.

De valójában nincs jelentősége. Orbán valószínűleg hatalomban fog maradni. Mert Márki-Zay Péter tipikusan egy másnapos politikai futamot folytatott le. Minden másnap elnézést kért, illetve magyarázkodott valamiért, amit tett, illetve mondott. Így azok, akiket Márki-Zay Péter vagy Karácsony Gergely, akárcsak vélten is, de megsértett, és akik nem hisznek a másnaponkénti bocsánatkérésekben, valószínűbb, hogy otthon maradnak, mintsem elmenjenek szavazni egy olyan formációra, amit olyasvalaki vezet, aki beletörölte szerintük a lábát mindenbe és mindenkibe. Legyen az DK-szimpatizáns, nő, baloldali, liberális, vagy bárki, aki szembe jött, és éppen nem a neki(k) tetsző ovációval ünnepelték a puszta megjelenését a porondon.

Úgyhogy nem kérdőjelezem meg az eredményt. Mert minek? Valószínűleg más sem fogja jelentősebben. Mert minek? Ez van, illetve ez lett. Az előválasztáson sikerült a Márki-Zay Péter - Karácsony Gergely ámokfutással felszalámizni az összefogást, sebeket osztani oda, ahol nem várták, árkot nyitni ott is, ahol korábban nem volt (ebben, ahogy elnézem a biciklis vs. nembiciklis árokpolitikát Budapesten, Karácsony Gergely rutinja elvitathatatlan). Ebben egyébként az a legszomorúbb, hogy lehetett volna más is. Nem is okvetlenül a végeredmény, hanem az ahhoz vezető út. Lehet, hogy egy vagdalkozás, és sértegetés, nélküli előválasztás is hasonló eredményt hozott volna. Olyat, amit a közös eredményért tevők fenntartás nélkül elfogadnak, és ezzel tiszta forrása lehetett volna a következő, úgy valószínűleg kormányváltó, választás legitimációjának. Eközben, az említett ámokfutással, valamint azzal a felvetéssel, hogy Márki-Zay Fidesz-aktivistákat gondolt a DK szavazói helyébe, ezt a forrást sikerült megmérgezni. Mert ez az utóbbi fegyver is olyan, ami mind a két oldalra ráfogható, ha arra gondolunk, hogy az MMM szavazói hirtelen sokkal többen lettek. Miközben visszaüthetnek a Barta-baleset mellékkörülményei is, ha igazak.

Végül a kormányváltást egy megoldáskeresés helyetti hatalomkeresés ködébe sikerült burkolni. Így viszont a Fidesz egyértelmű haszonélvezője lehet a történetnek. Akkor is, ha egy kvázi-Fideszt sikerül megalakítani Márki-Zay Péter vezetésével, és a „csalódott fideszesek” részvételével gyakorlatilag újrahuzalozni a NER-t egy következő választáshoz. Akármilyen néven, csak Orbán nélkül. Ha tetszik, egy csendes vezérváltással.

Andrew_s

MZP esete a helikopterizmussal

Az ellenzéki előválasztás második fordulója még szinte el sem indult, de már zajlik a könyöklés. Az kétségtelen, hogy alig telik el nap, hogy Márki-Zay Péterről ne esne szó. Az előjelekkel azonban bajok vannak. Mert egyre jobban hasonlít a történet egy olyan forgatókönyvre, amely egyre jobban beszűkíti az ellenzék játékterét, miközben egyre többen érezhetik úgy, hogy ez az egész tényleg csak a kis piros lapátról szól az ovi udvarában.

A történet látszólag ott indult, hogy a polgármesterek vetélkedőjéből Karácsony Gergely kétségtelenül kiszállt. Ezzel a hibahatáron támogatott párt jelöltje döntéskényszerbe hozta a többi pártot is, akik támogatták. De ez legyen az ő problémájuk. Ami az előválasztást iolleti, arra nézve az a tendencia látszott érvényesülni, hogy az érintett pártok tagsága nem egy emberként állt Márki-Zay Péter mögé. Így az előválasztás veszteseinek, már győzelmi pozícióosztásba önmagát beleélő szereplője kezdhette a levegő elfogyásának megélni a kialakult helyzetet. Így a hisztis gyerekek módszertanával betámadta Jakab Pétert és a Jobbikot. Valószínűleg bízva abban, hogy sikerül a párt támogatóit leszakítani a pártról, illetve a párt tagságát a párt elnökéről. Kicsit emlkékeztetve arra, mint amikor annak idején Botka próbálta a DK vezetőjéről leszakítani a pártot, és leváltani Gyurcsányt a DK éléről. Az akcióval kapcsolatban Jakab Péter egy felnőtt nyugalmával, és igen udvarias következetességgel küldte el Petikét a bánatba. Amivel, bár a Jobbik nekem sem a szívem csücske, mindenképpen Jakab Péter képviselte józanabb erőt.

Ezt követően alighanem az lett volna az értelmesen politikus reakció, ha a vagdalkozás helyett a megfontolva haladás kerül a fókuszba Márki-Zay esetében. Már csak azért is, mert az előválasztás tétje legfeljebb egy preferencia-sorrend felállítása és nem a tényleges miniszterelnöki választás. Ez azonban meddő várakozásba fulladt. Annyiban mindenképpen, hogy az immár második helyrőlinduló jelölt egyfajta előzetes kommunikációval kezdte meghekkelni az előválasztást. Bár utólag biztos mindenmásként volt, de a hírek mégis arról szóltak, hogy Márki-Zay Péter szükségét látta bocsánatot kérni azért, amiért lendületből árulózott egy jót. Mintegy előre megmagyarázva, hogy veresége csak annak lesz köszönhető, hogy a Dobrevre szavazók potenciális árulók. Illetve, ha mégsem,akkor a Fidesz szavaztatott Dobrevre. Igen, mindezt nagyon óvatosan, és csak a sugallmazás szintjén. De nem kizárva azt a kommunikációt, összekacsinást, hogy „nem illik nyilvánosan mondani, és bocsánatot is kértem, de azért MI tudjuk, hogy...”.

Amit nem igazán cáfol, hogy a futólagos dobrevezést összekötötte egy kis fejpénz-ajánlattal az fideszes csalások leleplezőinek. Ami, önmagában, meg is állna, ám a szövegösszefüggés mégis felér azzal, hogy „mindenki, aki a DK-ra szavaz, az fideszes, és jó pénzért keresünk rá bizonyítékot”. Ami, így első ránézésre elég gusztustalan sorok közti üzenetnek tűnik. Második ránézésre is. Amely kapcsán az sem vígasztalóbb, hogy Hódmezővásárhely polgármestere már áprilisban is árulózós becsípődéssel bírt. Ami azt is sugallhatja, hogy már eleve arra készült, hogy más nyakába varrja a saját bukását.

Egy választáson eleve megmagyarázni a vereséget, és előre közölni, hogy veresége esetén az csak az ellenség kezének a hatása lehet, az egy nagyon pitiáner gesztus. S akkor, ha valaki, bárki, aki részt vesz egy versenyben, a második előfutam elején, ha tetszik, már a startpisztoly eldördültekor azt kezdi megmagyarázni, hogy ő miért fog veszíteni, az megérett a bukásra. Akkor is, ha a hívei ezerrel fogják harsogni az előre hangoztatott mentséget. S nem azért érett meg a bukásra, mert második lesz esetleg, hanem azért, mert képtelen elviselni egy tiszta verseny esetleg rá kedvezőtlen eredményét. Ettől még beállhat mögé támogatni. Elvégre a támogatóinak a véleménye is szabad. Arról is, hogy miközben azzal házalt hosszan, hogy Dobrev Klárával nemlehet nyerni, most mégis Márki-Zay kiabál negatív kampány ellen.

A megnyilatkozások metszéspontjánál, azonban talán érdemes mérlegelni azt az ismeretet, ami alapján elég pontosan tudjuk, hogy a vereséget előre bűnbakkal magyarázó, a mindenhez bűnbakot kereső személyiséggel milyen jelenségek kíséretében vezet valaki országot. A gyakorlatból. Tessék csak a mindig valaki másban hibát kereső, bűnbakképző, illetve az ezekkel szemben állandóan hadban álló, Orbán Viktorra gondolni.

De a legnagyobb probléma, azt hiszem, hogy Márki-Zay Péter valójában felégette maga mögött a hidakat. S így számára, bárhogy is adja majd elő, valójában egy irány maradt. Ehhez pedig egyetlen módszer. Stabilizálni, legalább látszólag, a felszínt, illetve a sorok között az egész pályás roham megüzenése a híveinek. Legyenek azok akárkik is.

Most úgy gondolom, hogy:

Két hónapja talán még úriember maradhatott volna, illetve tisztes polgármester, azzal, hogy számára a városa is elég nagy kihívás;

Két hete, még tisztességgel lehetett volna harmadik egy valamikori közös listán, amit a Karácsonnyal elindított, majd Dobrev Klára ellen fordított ámokfutással eljátszott;

Ha most megáll, akkor a saját hiúságával kivert kutyaként, sebzett önérzettel kellene visszavonulnia, amit emberileg aligha enged meg magának;

Ha pedig mégis, akkor olyan szövetséges marad, akinek épeszű ismerős nem fordít hátat;

Andrew_s

Rétvári a forgatókönyvről?

Az ellenzéki előválasztás lassan nyugvópontra jut. Nem azért, mert annyira sikeres, hanem azért, mert az első fordulóban lemaradt önjelölt messiások szép csendben kinyírták egymást. Karácsony Gergely bejelentette lemondását, míg Márki-Zay Péter egyre közelebb kerül ahhoz, hogy végérvényesen kiírja magát a politikai közéletből.

Ez utóbbiban lehet szerepe annak, hogy egy belső karaktergyilkosság egyik lépéseként, a Fidesz jól bevált módszertanát követve egy régi, két évnél régebbi, interjú kiragadott részleteit kezdik páran lobogtatni. Akik között, gondolom, egy sincs, aki a Fidesz 2006-os akciója, illetve gyurcsányozós kirohanásai nyomán azt reklamálnák, hogy az egykori beszédből csak mondatokat ragadtak ki. Ugyanakkor hajlamos vagyok Oszkó Péterrel is egyet érteni, hogy Márki-Zay Péter megnyilatkozásai ettől függetlenül is egyre kínosabbak. Miközben az az érzésem, hogy az egész kialakult helyzetben van valami groteszk. S nem azért, mert nem kellene esetleg hegymozgató erőt tulajdonítani egy modell-értékkel alig, közjogi szereppel pedig alig sem bíró előválasztás fordulóinak.

Sokkal inkább azért, mert akkor, ha megpróbáljuk a helyén kezelni a kérdést, akkor is megbicsaklik a történet. Az előválasztásnak nagyon is helye lenne akkor, ha alkalmas lenne egy választói preferenciasorrend kialakítására. Azzal, hogy a választáson egységesen, egy politikai entitásként megjelenő ellenzéki blokk közös listáján ki, illetve milyen sorrendben jelenjen meg. Ehhez nyilvánvalóan az kellene, az kellett volna, hogy az egyes fordulókon ugyanaz a szereplő-gárda vegyen részt. Akik, az első forduló tanulságait mérlegelve a második forduló eredményeivel ezt a sorrendet végleges formában tudják megalkottatni a választókkal. Ezzel szemben azt tapaszthattuk, hogy két, az első fordulón kevesebb szavazatot szerzett jelölt először összeszövetkezett a harmadik kilökésére a pályáról. Majd azt követően, hogy ez nem aratott osztatlan helyeslést elkezdték egymást lökdösni a homokozóban.

Igen kérem. Nem a vezető harmadikkal közös koalíciós előegyeztetésbe kezdtek, hanem elindultak kézen fogva a politikai önmegsemmisítés felé. Amolyan szövetséget alkotva, hogy ki tud még nagyobb kárt tenni a politikai közéletben. Nagyjából azt a receptet követve, hogy miközben az önkormányzati választáson annak idején rá voksolókat cserbe hagyó fő-polgármester, illetve az egyre kevésbé vállalható polgármester elvonul, még bemennek a porcelán-boltba egy-egy baseball-ütővel. Fura, de ez az önjelölt messiásosdi, amelynek során nem a regnáló hatalomgyakorlót, hanem egymást akarják leváltani, szinte kísértetiesen hasonlít arra, amikor Botka annak idején, 2017-ben, inkább Gyurcsányt akarta leváltani, mint Orbánt.

Arról sem feledkezve meg, hogy a Fidesz részéről Gulyás, noha később elnézést kért, forgatókönyvet, előre tervezett játékot emlegetett. Elszólta volna magát? Aztán ott van a fideszes „stop-kampány”, melynek során a regnáló hatalom gyűjt aláírást az ellenzék ellen. Ezt most egy Rétvári Bence nevű Facebook-profil segíthet helyre tenni. Ahol ez olvasható: „STOP Gyurcsány! STOP Karácsony! Karácsonyt megállítottuk, a munka fele elvégezve. De mi nem végzünk félmunkát!” Felvetve azt a kérdést, hogy ez a Rétvári Bence az a Rétvári Bence? Ha pedig igen, akkor lehet, hogy elszólás arra nézve, hogy Márki-Zay Péter kinek a kottájából játszik?

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Jelentés a homokozóból

Azt nem lehet mondani, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter hagyta volna leülepedni az általuk felkavart vizet. Talán tengernek hiszik, de valójában aligha tekinthető annak. Bár egy amőbának egy pocsolya is maga lehet a tenger. Úgyhogy ezt inkább ne firtassuk. Maradjunk egy emberközelibb megközelítésnél. Mondjuk az óvodánál. Mert a mai nap eseményeiről inkább az jutott eszembe.

Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is tartott ugyanis némi beszédet. Természetesen arról a miniszterelnökségről, mely tisztségbe amúgy senkit nem választanak a jelenleg érvényes választási rendszer alapján. De egy vérbeli politikus egy ismérve talán éppen az, hogy nem hagyja magát a tényektől zavartatni. A tapasztalható tények okaitól meg aztán végképpen minek. Aki nem hiszi, hallgasson sokat Orbán Viktort, illetve a kormánypárti mesét az inflációval és keresztárfolyam-csökkenésekkel övezett gazdasági dübörgésről. Aki egyébként azt hiszi, hogy az ellenzék nevezett egyedei ezen esetről szeretett volna beszélni, az téved. Ők egymásról sokkal szívesebben beszélnek. Amikor éppen nem Dobrev Klára ellen kampányolnak. Legalább is a jelek erre mutatnak.

Először Karácsony Gergely, aki már a jelöltség elfogadásával, szerintem, már jó előre biztosította a fővárosiakat arról, hogy jelentős ívben tesz az egykori, őt székhez juttató szavazatikra, közölte a visszalépéstelenségi szándékát. Mármint a közjogi tartalommal alig büszkélkedő előválasztás második fordulójában. Mely bejelentését mély hallgatással ünnepelte a nemzetközi sajtóvisszhang dübörgése. Budapest, jelenlegi leginkább-polgármestere kifejtette, hogy ő nem visszalép, hanem előre. Amiről nekem azok a ma „mém”-nek nevezhető egykori ábrázolások jutottak eszembe, ahol a kapitalizmus a szakadék szélén áll, de a szocialista tábor egy lépéssel megelőzi. Mert az, aki elment a falig, az nem biztos, hogy egy lendületes előre-lépéssel messzire jut. Igaz, a hatalom ígéretével beködlött szemmel nehéz lehet látni a falat.

De a lényeg, hogy Karácsony szerint ő annyira, de annyira alkalmas a programcsírácska megvalósítására, hogy nem lép vissza. Viszont várja a szövetségeseket. Viszont, az én olvasatomban, a szövetségessel beszélgetni, alkotni, közösen tervezni szoktak. Ellentétben azzal, hogy Karácsony kiáll, mond valamit, és ehhez szabad csatlakozni. Bár, ezt is lehet szövetségnek hívni. Hívható lecsónak is. Bár lecsó sem lesz.

Válaszul a másik önmagát nagyon-alkalmasnak tekintő is közölte, hogy ő sem lép vissza, és Karácsony amúgy sem alkalmas Dobrev Klára, illetve Orbán Viktor legyőzésére. Hogy miért pont Dobrev Klára az elsődleges célpont, és miért nem szövetség ennek érdekében az a szövetség, amit annak hívnak? Csak. Még az is lehet, hogy Márki-Zay Péter annyira várja a támogatói közé a szerinte kiábrándult fideszeseket, ami már a retorikáján is meglátszik.

Egy baj van ezzel az egésszel. Az, hogy a két politikai kiscsoportos láthatóan nem tudta eldönteni, hogy a piros lapátkán, vagy a zöld kisautón akarnak-e megosztozni. Eközben a narancs mintha kikerült volna a látóterükből. Viszont egyikük sem enged a sajátjából. Ja, és úgy mellesleg: nem az előválasztás győztesei vitatkoznak ezzel a hogyan továbbról, hanem a két lemaradó marakodik a homokozóban. Azon is megsértődve, hogy az ott elől, hogy képzelte előttük végezni az első fordulóban. Amikor pedig ők sokkal inkább alkalmasak bármire is. Akár Orbán hatalomban-tartására is.

Andrew_s

A kép tisztul. Sajnos!

Az elmúlt napok során megszületett az ellenzéki előválasztás eredménylistája. A helyi eredmények, illetve a miniszterelnök-jelöltre adott szavazatok szülte sorrend szintén ismert. Az utóbbiban jelenleg, az első forduló után Dobrev Klára vezet, illetve, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is továbbjutott. A legutóbbi hír az utóbbi szereplőkkel kapcsolatos. Ha az újdonságértéke talán nem is nagy.

Az újdonságértéke talán annak lett volna, ha a, talán húságukban sértett, politikai analfabéták csendben maradnak. De nem. Márki-Zay Péter mondjuk már az előválasztás előtt is fanyalgási rohamokat kapott az ötlettől is, hogy esetleg Dobrev Klára nyerhet. Utána pedig kiömlött, gondolom, az epe, és Karácsony sietett segíteni a hánytállal. Amiből aztán az a megállapodás született, hogy össze kell fogniuk. A Fidesz ellen? Nem. „Abban egyeztek meg, hogy Dobrev Klárát le kell győzni az előválasztás második fordulójában, mert szerintük vele 2022-ben nem lehet sikeres az ellenzék Orbán Viktor ellen”. Mely sommázatot ugyan a Telex adta, de nem olvastam a cáfolatát. Nagyon el sem térhet a lényegtől, mert Dobrev Klárával kapcsolatban Márki-Zay Péternek korábban is ismertek voltak a hasonló becsípődései.

Az a helyzet, amikor egy verseny két résztvevője futás közben egyeztet arról, hogy azzal segítik egymást a célba, hogy felrúgják menet közben a harmadikat, számomra egy inkorrekt állapot. Elkövetői pedig morális nullák. De ez személyes vélemény, és a szereplők trógeritikus koefficiensét mindenki állapítsa meg önnön nagybecsű moralitása, illetve véleménye alapján. Melyhez csatolhat pár gondolatot arról is, hogy egy ilyen „összefogás” milyen összefogás valójában a három szereplő számára.

Ugyanakkor mégis köszönetet mondhatunk a Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter alkotta párosnak. Mert jelentős mértékben segítik a tisztánlátást az ellenzékkel kapcsolatban. Az egyik ilyen pont az, hogy az említett urak szemében a választói akarat csak addig számít, amíg annak segítségével ők egy zsírosabb hatalmi konchoz, bársonyosabb székhez juthatnak. Ellenkező esetben nem háttérmutyikkal próbálnának közös sültkolbászot a szájukba gyömöszölni, hanem rábíznák a választóikra a döntést. A háttéralku tehát mindenképpen segít minősíteni, felmérni az említettek demokráciaképét. Akármilyen foghíjas is legyen az.

Ugyanakkor érdemes egy pillanatig elidőzni azon is, hogy szerintük ki az ő valódi ellenfelük. Nem abból a szempontból, hogy Dobrev Klára nőből van. Ekkora, szexista, tahónak egyik említett játékost sem gondolnám. Azonban abból a szempontból igen, hogy a DK-t és nem a Fideszt képviseli. Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter számára tehát nem a Fidesz, hanem a DK tűnik a valósabb ellenfélnek. Ez pedig vészesen kezd arra a helyzetre hajazni, ami a 2018-as választásokat megelőzte. Amikor Botka hosszú ámokfutással szerette volna Orbán helyett Gyurcsányt leváltani, és amikor volt az az LMP, amelyik még napokkal, de talán órákkal a szavazás előtt is itt tartott. Mely pártnak, csak emlékeztetőként, akkor vezetőségi tagja volt az a Hadházy Ákos, aki most éppen, A Fidesz, majd az LMP után, a Momentum támogatásával üdvözül.

Azt, visszatekintve pontosan tudjuk, hogy 2018-ban ilyen, egymást leváltani akaró ellenzékiséggel nem nyert választást az ellenzék. Könnyen lehet, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter éppen most oldotta meg, mérhetetlen szívességet téve Orbán Viktornak, az ellenzéki összefogás felbomlasztásának a problematikáját. Akárhogy fogják magyarázni, hogy ők nem, meg nem is, meg egyébként sem, és mindenki hülye, csak ők helikopterek. Ugyanis sokak számára esetleg éppen ettől születik meg az a döntés, hogy inkább otthon maradnak a választáskor, mintsem politikai ősszáj-fejek civakodásához statisztáljanak. S mert ezzel Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter esetleg éppen a társadalom utolsó optimizmus-tartalékát égeti ki, elévülhetetlen érmeket szerezhetnek akár egy dinasztikus orbanizmus kialakításában is.

Remélem megkapják, ez esetben, a gratuláló levelet Orbántól is.

Andrew_s

De mi lesz veled, Budapest?

Tudom, nincs még végeredménye az előválasztásnak. Ugyanakkor vannak kérdések, amelyeket valószínűleg, szerintem, nem lehet majd megkerülni. Ilyen például egy olyan alapvető kérdés, amit mintha az ellenzék inkább agyonhallgatni, mint megválaszolni szeretne. Azt a kérdést, hogy „Mi lesz Veled Budapest?” Holott a kérdés valójában az előválasztás eredményétől függetlenül ott lebeg a levegőben.

Karácsony Gergelyt, Tarlós István kihívójaként egy igen erős ellenzéki konszenzus, és a budapestiek protest-szavazatai emelték be a vezető pozícióba. Nem a pártjának a hatalmas népszerűsége, és egyáltalán nem a politikai karizmája. Természetesen mindezen lehet vitatkozni, és mindazok, akik Karácsonyban az aktuális „messiást” szeretnék látni nyilván fognak is. Azonban a pártjának a támogatottságát még most is inkább a még indultak között jegyzik. A karizma pedig szubjektív. Számomra Karácsony Gergely ebben is a még indultak kategóriája, ami nem zárja ki természetesen, hogy más másként lássa. Ahogy azt a kérdést is lehet szubjektíven, ha tetszik a kerekek számától függően értékelni, hogy Karácsony Gergely megosztotta-e, és mennyire a fővárosiakat a biciklizős mozgalmárságával.

A Fidesz elég nyilvánvalóan nyert az előválasztós történettel, mert egy, a fővárosiakat megosztó ellenzéki jelölt nyilvánvalóan a fővárosi szavazatokat is széjjelebb szórja. Ráadásul a vidéki szavazók számára alig felépített karakterként. Ha tetszik, Karácsony a Fidesz számára a legkényelmesebb kihívó. Mert jó eséllyel megbukik magától. Az első kormányválságig meg kibekkelhetik, akár ellenzékben is, azt a pár hónapot.

Ugyanakkor Budapest szinte biztosan bukta a fő-polgármestert az előválasztások során. Ha Karácsony Gergelyt, a jelenleg nem létező, választási párt, a jelenleg nem létező, pártlistájának első helyén miniszterelnöknek jelölik, akkor azért. Mert nem lehet egyszerre miniszterelnök, illetve Budapest polgármestere. Ha az előválasztások során kiesik a jelöltségből, akkor pedig a morális helyzete lehet tovább tarthatatlan. Elvégre egyszer már semmibe vette a rá szavazókat. Azokat különösen, akik esetleg csak Tarlós ellenében, és orrcsipesszel adták rá a voksukat. Miközben viseli a bukott jelölt bélyegét is.

Az ellenzéknek, vagy a fővárosiaknak, tehát itt lenne az ideje, hogy fő-polgármester után nézzen. Nem a Fidesz bugyuta kampányvideói miatt, hanem a kialakult helyzet okán. Mert azt, remélem, az ellenzéki pártok sem gondolják komolyan, hogy a fővárost egyfajta ügyvivő testületként valami pótcselekvéses klikk fogja vezetni. Olyan tagokkal, akiket vagy nem is ismernek az emberek, vagy jobb lenne, ha inkább nem ismernének. Az, hogy még a kérdést sem tették fel az is lehet persze árulkodó. A válasz hiánya nem kevésbé.

Andrew_s

András gesztusa Ráhelnek és Ráhel apjának

Többek közreműködésével, de kétségtelenül úgy alakult, hogy Orbán Ráhal és férje ismét címlap-sztori lett. Kivételesen nem annyira az üzletkötéseikkel, illetve mondvacsinált karrierjükkel, hanem azzal, hogy elhagyták az országot. S nem nyaralni.

A neten futótűzként terjedt el, hogy Orbán Ráhel is áldozatává vált a gazdasági exodus kormányának, és férjét is összecsomagolva Spanyolországba távozott. A kommentek között megjelentek azok, amelyek azt a lehetőséget kezdték találgatni, hogy egyfajta menekülési hátországot ment teremteni a kedves papának. Arra az esetre, ha a jövő évi választások, vagy azok utózöngéi nyomán a Pannon Géniusz a távozás mellett döntene. Ami nosztalgikusan is érthető volna. Elvégre az általa relativizált Horthy Miklós sem sokkal messzebbre, Portugáliába, vonult el a világ és az esetleges számon kérés zajától. De Orbán Viktor esetében a számon kérés csak az egyik probléma lehet. Elvégre a strómanok nevén levő vagyon és pénz annyit ér, amennyit a stróman nem tart meg. Mert papíron az övé, a strómané. Márpedig a hatalom elvesztése azt is jelentheti Orbánnak, hogy nem csak papíron szegényedik el.

Ugyanakkor más zöngék is megjelentek az interneten. A Momentum vezetőjeként elindított lavina esetében azzal az eredménnyel, ami alapján még az sem kizárt, hogy eredőként igen komoly szolgálatot tett Orbán Viktornak. Fekete-Győr András ugyanis egy olyan, általa Novák Katalinnak tulajdonított idézetet posztolt, aminek maga ismerte el a valótlanságát. Ami azért kínos, mert maga az idézet alapján azt is mondhattuk volna, hogy a fagyi visszanyalt. Mert a Novák Katalinnak tulajdonított mondatok mindenféle hazafiatlan árulónak hordják le a kivándorló fiatalokat, illetve családjukat. Alkalmasint van, bár gyenge jele annak, hogy talán nem a Momentum vezetője találta ki az inkriminált mondatokat. Ami adott esetben a felelőtlenséget nem menti. A kommunikációs felelősséget semmiképpen.

Márpedig az nem kicsi az adott esetben. A Fidesz számára ugyanis aranyat érhet minden, ami az ellenzék kommunikációját gyengíti. Különösen, mert amúgy is kedven vesszőparipája a kormánypártnak az, hogy az ellenzék álhíreket generál, gyárt, illetve forgalmaz. Ebben az összefüggésben egy olyan eset, ami bármennyire is, de hitelteleníti az ellenzéki közléseket, szinte minden pénzt megérhet. Ugyanakkor más szempontból is jelentőséget kaphat az eset.

Az ugyanis világos, hogy Orbán Viktornak nem különösebben érdeke, hogy a lánya külföldre költözése sokáig hír maradjon. Akár neki készítik elő a távozást, akár önerőből sokaltak be a papa rendszerétől. A választásokhoz közeledve egyik sem okvetlenül segíti a Fideszt. Az azonban igen, ha előre elveszik az élét minden olyan kommunikációs kísérletnek, ami az Orbán-lány távozását próbálná felszínen tartani. Ebből a szempontból Fekete-Győr András, minden utólagos beismerés, bocsánatkérés, és más tiszteletkörök ellenére akkora szolgálatot tesz a kormánypártnak, hogy jobbat a Fidesz-körök is aligha találhattak volna ki. Alkalmasint nem először, mert már 2019-ben is volt olyan dobása a Momentum vezetőjének, amiről Rejtő örökbecsűje nyomán a Prücsök prücsökségének kérdése jutott az eszembe.

Andrew_s

Kongresszus-margó: 2.

Forrás: Vatican News

Aki ismer az tudja, hogy nem szeretem a városlezárásokat, a megszokott, és nagyjából kiismert közlekedés felkavarását, illetve a hasonlókat. Aki ismer az tudja, hogy nem szoktam kimenni ellentüntetni, mert osztom Rejtő abbéli álláspontját, hogy engem se zavarjanak hasonló állapotban. No meg az én olvasatomban a tolerancia nem azonos a "szeretem" szóval. S így nem kell szeretnem azt, aminek a (jelen)létét ettől még elfogadom. Aki ismer az tudja, hogy bár nem osztom azt a véleményt, hogy mondjuk a személyes nemi orientáció kérdéseit az utcán kell prezentálni, nem igazán hangoztattam olyan szólamokat, hogy "csinálják otthon, négy fal között".

Ellenben eleddig hiába vártam, hogy azok a decibelisták, akik mondjuk a Pride kapcsán ez utóbbit hangoztatják, most elmondanák ugyanezt a eucharisztia jegyében rendezett kongresszussal kapcsolatban. Mondjuk úgy, hogy rendben van, higgyenek benne, meg imádkozzanak, meg amit akarnak. De otthon a négy fal között.

Holott Máté, az evangelista pont ezt mondja:
" 5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. "

Ilyenkor mi a helyzet a kedves decibelkeresztény, kettősmércéjű, a szellemi eszterga pártján álló, hangoskodó honfiak háza táján? A várba delegált közös eszetek még nem mondta el esetleg? Mármint az őszinte, spontán, befolyásmentes véleményeteket.

Andrew_s

Kongresszus-margó

Most, hogy zajlik az eucharisztia jegyében rendezett kongresszus, lehet, hogy kiváló alkalom lenne, hogy mindenki kicsit utánaolvasson az olyan szavak jelentésének, mint "katolikus", "keresztény", "klérus", "egyház", stb. Nem azért, mert vallásosnak kell lennie a kongresszustól. Magam sem lettem vallásosabb, mint két héttel ezelőtt voltam.

De olvasgatom a fejekben levő zűrzavar, a szövegkörnyezetükből kiragadott mondatok, szövegtöredékek lecsapódását a fórumokon. No meg, az Erdő Péter, és a hasonló emberségi szinten álló papi, vagy nem papi figurák által, akár különböző időben, tett nyilatkozatok fényében zajló általánosításokat. Amelyek még akkor is hibásak lehetnek, ha Erdő Péternek nem a 2019. Karácsonyán tett, és szövegkörnyezetéből kiragadottan hivatkozott mondata a legproblémásabb. Mert az, amikor a katolicizmus által felvállaltan küldetésszintű felebaráti szeretet állítólagos képviselőjeként felszólalt a menekültek istápolása ellen, az sokkal árulkodóbb.

Azonban a csúsztatások, általánosítások, bár egyszerűek, és a kocsmaretorikában jónak is tűnhetnek, vissza is üthetnek. Árulói lehetnek az ostobaságnak, demagógiának, s megannyi másnak. Miközben az informálódás, a használt fogalmak valós tartalmának az ismerete éppen ellenkezőleg hat. Ráadásul segít felismerni azt, ha valaki csak a vezérkolompot rázza, de nincs valós tartalmú mondanivalója.

Andrew_s

Parragh coming-outja?

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Csongrádon megmondta az orbáni tutit a tanévnyitón. A taplósodás bajnokaként tett egy alapvetően homofób kijelentést. A neten egyre több helyen sírnak, nevetnek, sírva röhögnek az országos szakképzési tanévnyitón mondottakon. Amit egy olyan valaki tett, akit a szakképzés környékéről is valószínűleg korbáccsal kellene elkergetni. Mert azért a múltjából nem a nyelvével előre bukófordulót tett figura kifejezett tehetsége köszön vissza. Még akkor sem, ha nem is olyan régen a neje is hárommilliós zsebpénzt vitt haza egy zsíros majdnem-összefonódásból.

Maga a megnyitón mondott baromsága sok helyen olvasható a neten: „Erős vívódás volt bennem a hétvégén, hogy ezt szóba hozzam-e, nehogy elrontsam az ünnep hangulatát [...] Azt már nehezen viselem, amikor mondjuk a 9 éves kisfiamat a tanár úgy segíti fel a létrán vagy a kötélen, hogy egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik.” . Amiből az egészen nyilvánvaló, hogy sűrű nyelvcsapásokkal lehet pénzt, beosztást, és közhangzatot szerezni. Kultúráltságot már nem annyira. De ez nyilvánvalóan csak az egyik, bár elég nyilvánvaló, olvasata Parragh kijelentésének. Ami, ugyanakkor, akár bejelentésnek is tekinthető. Egyfajta kaletaizmusnak.

Az ugyanis világos, hogy Parragh szerint egy fiúkhoz vonzódó tornatanár egy ellenszenves jelenség. Nekem speciel a gyermekeket abuzáló bármelyik tanár ellenszenves, az iskolák környékéről is eltávolítandó jelenség. Miközben Parragh szerint, ha a tornatanár a kislányokhoz vonzódva egy kislányt segítene fel a létrán vagy a kötélen, az tulajdonképpen rendben lehet. Ha pedig így van, akkor ez a kijelentése Parraghnak vajon értékelhető-e egy kriptopedofil coming-outjának? Lehet, hogy bárki kezdhet aggódni, ha Parragh a gyereke környékére keveredik?

Mondjuk, ha a bocskais hülyeség esetleg fertőz, akkor lehet, hogy ettől függetlenül is aggódhat.

Andrew_s

Modern mezőgazdasági szocreál

A Kertészeti Egyetem felröppent gödöllőizálási hírét a kormány-oldalról, illetve a fideszes trollipar művelői próbálják fake-news szintjén kezelni, vagy elbagatelizálni. Ha végül nem valósul meg, akkor sem gondolom, hogy a szándék múlik el. De, ahogy már többször, a jóféle kádárista hangulat-kísérlet jegyében azért módosítást, halasztást szenvedhet.

De, eközben persze nem árt elgondolkodni azon, hogy a nagy, és jelentős önálló múlttal rendelkező Georgikon ma már csak egy "Georgikon Campus", és pro forma a Kertészeti Egyetem is átkerült annak idején a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, akkor éppen aktuálisan Szent Istvánról elnevezett, jogutódjához.

A beszántással valószínűleg tényleg komoly értékek mehetnek veszendőbe. De végül is.... Annak idején a szocreál vívmányaként, 1950-ben megalakított, szerintem sem szakmailag, de a szakmai bázist tekintve sem indokoltan létrehozott, Gödöllői Agrártudományi Egyetem legalább a jogutódai szintjén megvalósítja a "minél nagyobb, annál szocialistább" szemléletet, melynek jegyében fogant. Azzal, hogy 100+ éves egyetemeket próbálnak egyre totálisabban beleolvasztani.

De legalább az említett jelmondat manifesztálásával legalább ezen a téren is igaz lesz, hogy összenő, ami összetartozik. A kisebbség nevében kétharmados bolsevik jellegű kormányzás, és a szocreál behemótképzés.

Andrew_s

Orbán a norvég trambulinon

Grigorij Alekszandrovics
Patyomkin
Forrás: Wikipedia

Orbán hadat üzent... A józan észnek már jó ideje. Azt nem tudjuk, hogy a „csináld magad” pálinkának ebben milyen hatása lehet, azt nem tudjuk. De azt jó ideje láthatjuk, olvashatjuk, hogy ezt követően már mindennek és mindenki másnak is. Mert ő mindent lát. Az összes bokorban meghúzódó ellenséget látja. Tisztán. Mind a nyolc kezükkel, hat lábukkal, és a hangok is szóltak neki időben. Most éppen arról, hogy Norvégia összeesküdött a gyíkemberekkel, és a lapos északi féltekén csócsálva azt tesz a saját pénzével, amit akar. Miután a másik fél nagyjából diktátumszerűen meg akarja mondani, hogy mit tegyen. Erről Orbán kormányhatározatot is hozott. A norvégok meg válaszoltak.

Na jó! Nem azonnal válaszoltak, csak másnap a jelek szerint. De ezt nézzük el nekik. Elvégre nyilván van a röhögésnek egy olyan szintje, amikor valaki fizikailag válaszképtelen lesz. Így könnyen előfordulhat, hogy az ottani politikusoknak kellett egy kis idő, amíg elég levegőt kaptak, hogy válaszoljanak. Akkor viszont megtették, és a válaszuk nagyjából azzal foglalható össze, hogy: coki. Egy olyan indoklással, hogy az, aki tarhál, és tudhatóan rá van szorulva az adományra, az ne szóljon bele a címletezésbe, de még az összegbe is csak nagyon óvatosan. A probléma ezzel nem is az lenne, ha Orbán saját magának tarhálna. Mert arra valószínűleg egyeket lehetne szép számmal eladni, ha a nemzeti koruptokretének az aluljáróban abból próbálnának megélni, amit akár a híveik is önként rájuk szánnak. Nem zsarolás, ellenállhatatlanul kifejtett, akár képletes pofonok hatására, hanem önként és dalolva. Amellett valós adományt. Nem lózungokat, imaláncot, és fénykép-puszilgatást. Mert az utóbbi gyakorlatilag ingyen van. De ez egy másik, a hazai talpnyaló klikkek története.

A Norvég Alap egy kicsit más. Egyfajta záloga annak, hogy Norvégia, Izland és Liechtenstein részt vehet Európai Gazdasági Térséghez kapcsolódó ügyekben úgy, hogy nem léptek be az EU-ba. Alapvetően a kohéziós programot szolgálva. Mely kohéziós program valamelyik alapdokumentumából igazán idézhetné egy kedves fideszes troll azt a passzust, mely alapján azt alapvetően a miniszterelnöki strómanok felvirágoztatására hozták létre. Márpedig vannak olyan vélemények, hogy Orbán azért nem volt hajlandó eredményes tárgyalásokat folytatni, mert az, szerinte, égbekiáltó gazság, ha egy, a kormánytól független civil szervezet akár csak egy fillér felett is ellenőrzést gyakorolhat úgy, hogy ebbe nem ugathat bele teljes hatáskörrel. Alkalmasint persze tudható, hogy a Norvég Alap által nyújtott támogatásnak a nagyobbik része nem az Ökotárs Alapítvány hatáskörében kerül elosztásra. Amikor tehát a töredékért a magyar miniszterelnök a teljes keretről lemond, akkor a fideszes trolloknak is kisebb a zsemle. Még talán az is, amit másodhasznosításból, a vezérük farpofái közül szereznek be.

Orbán minden esetre, még kormányhatározatot is hoztott arról, hogy Norvégia csak ne ugráljon, mert majd ő, mármint Orbán megmondja, hogy hol van a trambulin. Mire most megkapta a választ, hogy pontosan tudják, hogy hol van. Csak egyelőre Orbán ugrál rajta, és ők röhögnek. Azért persze még lehet, hogy Orbán hadat üzen. Mondjuk az Első Magyar Intergalaktikus Falucsászár-zsömle nevében.

Előre is köszönettel!

Andrew_s