Schmidt, Bayer és a lovagok

Vigyor a gyűlölet jegén

Tudjuk ugye, hogy ki az, aki szerint mindenki annyit ér, amennyit kapar? A nemzeti főkaparnok egyik legutóbbi dobása B. Zsolt érdemtelen keresztjének megvédése. Ami egyértelműen visszás dobás. Miközben egy másik védő, Schmidt Mária védőbeszédében, legalább részben, lehet is valami.

Lázár János szerecsenmosdatása azért vitathatatlanul marhaság, mert nagyjából arra hasonlít, mintha egy sorozatgyilkost azzal mentegetnének, hogy szereti a kutyákat. Mert olyasmiket mondott, hogy „természetesen mindenkinek a pályafutását, életművét lehet kritikával illetni, és nyilván vannak hibák is”. Ami alapján az, aki gyermeken való autós áthajtásra bíztat, az teljesen rendben van. Mármint akkor, ha egyébként képes bő nyállal nyalva szolgálni teljes tehetségével az eléje helyezett ősszájat. Az utóbbi minden gyűlöletkeltést annulál tehát a miniszter szerint. Így a hozott korábbi hasonlat valóban sántít. Ne is mentegessünk senkit, ha különben szereti a kutyákat, hanem tüntessük ki. Alkalmasint persze ismerünk korokat, amikor egyenruhában „dolgozó” rasszista sorozat-, illetve inkább tömeggyilkosokat kitüntettek. Akik akár a kutyákat is szerethették. Azért B. Zsoltot ezzel mentegetni mégis olyan dobás, amelynél még Lázárból is több intelligenciát néztem volna ki. Úgyhogy szinte biztosan Orbán utasítására tette.

Ja pedig már a reguláris tömeggyilkosoknál tartunk, akkor jöhetnek a lovagok, akikhez hasonlatossá a milliárdok büszke történésznője avatta Bayer Zsoltot. Írván a Facebookra, hogy: „lovagkeresztet kapott a keresztes lovag, aki nem engedi, hogy értékeinket, hagyományainkat, érzéseinket és józan eszünket elveszítsük!” Amiben, legalább részben tényleg lehet valami. Még akkor is, ha a józan ész elvesztése nyilván csak azt veszélyezteti, aki ilyesmivel rendelkezik. A hungarorasszistákat ilyen veszély tehát zömmel egyáltalán nem veszélyezteti. Tekintettel annak, hogy fittyet hánynak két elég nyilvánvaló biológiai tényre. Az egyik az, hogy az emberiség géncentruma nem Európában van, és momentán az emberiség genetikailag egy szaporodási közösséget alkotó faj. Aki tehát azt hirdeti, hogy ő emberebb, mint a másik, az biológiailag nem, de szellemiségében egyszerű homoid bioformnak tekinthető. Tehát, a józan eszet hagyjuk. Ja, a másik említett apróság? Az, hogy a magyarok ősei sem itt alkottak törzseket, és a történelem során szinte mindenkivel keveredtek.

Abban a keresztes lovagságban azonban mégis lehet valami. A lovagság a széplelkeknek írt lányregényeken túl ugyanis sokkal inkább a saját koruk tömegpusztító fegyverei voltak. Vagy inkább hadviselésre edzett célgépek. Különösen a keresztes hadjáratokat illetően maradhat az az idea is legenda, hogy valójában mind nemesek voltak. Egyszerűen logisztikailag és számszakilag nem jönne össze. Tekintettel a nemességnek a lakossághoz viszonyított arányára, és a keresztes hadjáratokban elhunytak számára. Valószínűbbnek tűnhet, hogy általánosságban is igaz lehetett egy keresztes csapatra tett azon megállapítás, ami alapján a „társaság meglehetősen vegyes képet mutatott, a gyerekek, nemesek és papok mellett rosszhírű csavargók, sőt, prostituáltak is beférkőztek az elhivatott keresztesek soraiba”. Olyan, igen kevés morális gátlással, és az ellenfelek mélységes megvetésével ellátottakkal duzzasztva, akiket simán lehetne söpredéknek is tekinteni.

Ami nem jelenti azt, hogy a keresztet ne tartották volna magasra. Betartva a szükségesen minimális formalitásokat. De pusztán „takarónak” használva, amely alatt alapvetően megmaradtak gátlástalannak, gyűlölködőnek, szemétnek. Ezek a keresztes harcosok a vallást, a keresztény kultúrát ugyanúgy csak a zászlón ismerték, ahogy számos decibelkeresztény ma simán szembeköpi Jézus tanításait a kereszténység „védelmében”. Ebben az álságosságban akár osztozhat is B. Zs., illetve a keresztesek söpredéke. Akkor is, ha az utóbbiak némelyikét később lovaggá pofozták. Amellett, hogy B. Zs. –ot ugyanúgy hajtani látszik egyfajta rasszista düh, amelyet a középkori egyház korbácsolt fel a zsidók ellen. Azt eredményezve, hogy a „Szentföldre induló keresztes hadak gyakran a helyi „pogányokkal” számoltak le először. 1096-ban Rajna-vidéki, 1189-ben angliai zsidók ezreit mészárolták le”. Ebből a szempontból a rasszista irományokat maga mögött tudó B. Zs. akár lehet keresztes lovag is.

Bár a keresztes lovagoknak nem árt esetleg azt is tudni, hogy a történelem során többször tévedtek vékony jégre. Közvetve, amikor uralkodók kezdtek tartozni nekik, s legalább egy esetben szó szerint is. Az első esetben azok törték ki a nyakukat, akik korábban nagy becsben tartották őket. Az utóbbi esetben, 1242. április 5.-én pedig a névai győzőnek, Alekszander Nyevszkijnek a győzelme a Kardtestvérek ellen jórészt annak volt köszönhető, hogy a Csúd-tó jegének elege lett a vérontásból.

Andrew_s