Demagógisztáni napló: A pápa orbáni kijátszása

A pápa Budapestre látogatott. Hogy a saját politikai, illetve egyházi szempontjai alapján jól tette-e, vagy sem, az majd kiderül. Meg nem igazán beszélgettem vele a szempontjairól. Igaz, Orbán Viktorral sem. De az utóbbi kapcsán erre nincs is szükség. Maga Orbán Viktor emelte ki életműve alapmottójaként, hogy pofázzék bármit is, elég látni, amit csinál.

Időnként sok is. Mert árulkodó. Még akkor is, ha kedvenc publicisztikai szóhurcoló alagcső-vezetője most éppen elnézést kért, amiért annak idején leszólta a Katolikus Egyház, és a Vatikán, mint állam, vezetőjét. Orbán Viktor, annak idején, a menekültválság idején, leghűbb egyházi követőjével, Erdő Péterrel, az élen kiállt minden ellen, amit Ferenc-pápa képviselt. Azzal az Erdő Péterrel, aki szerint az egyháznak magukra kell hagyni a menekülteket, ha Orbán ezt kívánja. Majd az ötös számú Fidesz-es értekezett a pápa szellemi képességeiről. Talán nem teljesen véletlen, hogy a pápa 2016-ban tüntetően elhatárolódott ettől a bagázstól.

Igen, tudom. Volt pár éve egy villámlátogatása a pápának Budapesten. Akkor az egész politikai vezéregylet megmozdult, hogy találkozzon Orbán Viktorral. De az igazi „látogatás” mégis ez a mostani. Orbán Viktor láthatóan igyekezett kimaxolni a lehetőséget. Mindkét irányban. Egyrészt a hívei számára megpróbálva egyfajta egyházi szentesítésként eladni a pápa látogatását. Másrészt egyfajta gúnykacajként érvényesítve olyan intézkedéseket, amelyekről esetleg többet fognak beszélni, mint a pápáról. De korántsem egyértelmű pozitív felütéssel a pápa látogatásával kapcsolatban.

A főváros például megnyert egy alapos lezárási hullámot. Annyira alapos lezárásokat, hogy ennél már csak a mérték indokhiánya tekinthető alaposabbnak. A pápa tényleges megérkezése előtt jóval kellemetlenné, kényelmetlenné tett főváros nem kevés érintett lakosa szemében ezzel egyfajta negatív fogalom-társítást téve a pápa látogatására.

Ahogy a pápa látogatása mellé sikerült társítani a hazai szélsőjobb jogerősen elítélt képviselőjének a szabadon engedését is. A köztársasági elnöknek delegált Fidesz-né a kegyelemadási jogát kifejezetten a pápához kötötte. Mintha a pápa tehetne majd arról, ha újabb csirkefogások történnének majd. Miközben világosan üzent a pápának is: beszélhetsz öreg, amit akarsz, mi államilag támogatjuk a szélsőjobb verőlegényeit.

Valójában Orbán így sokkal inkább kijátszotta a pápát, és vele sikerült meghirdetnie az olyan alapvető értékekkel való szembe-helyezkedést, mint a szolidarítás, a visszafogottság, vagy akár csak a puszta humánum. Amire a egy egyházhű katolikus mondhatja azt, hogy a hittársainak ez nagyon kellett, meg nem is ezt gondolják, meg bármit. Gyanítom, hogy még a katolikus templomok látogatóit is meglepné a kereszténység néhány tanítása, ha vennék a fáradtságot, hogy ilyesmivel múlassák az időt. Miközben a keresztény hit sem feltétlenül azonos a történelem során kétségtelenül hatalmasra nőtt katolikus egyházzal.

Nem feledve persze, hogy a pápa látogatása felfogható egy államfői látogatásnak is. Így sok szempontból analóg az egykori Bush-látogatással. Akkor egy világi világhatalom vezetője járt az országban és beszélt a nép tiszteletére kisereglett részéhez. Most egy szellemi hatalom vezetője jár az országban és beszél a nép hallgatóságnak kiválasztott, odaengedett részéhez. Orbán meg majd megmagyarázza a saját híveinek, a hallgatóságnak kiválasztott néprészletnek, hogy immár pápai áldással néz mindenki mást semmibe. Akár a pápát is. Akit a katolikus egyház vezetőjeként sikerült a refornmátus Orbán csakládi képére is odatenni biodíszletként.

Andrew_s