Diákok, kordonok, politikusok, és egyebek

Rendőröktől kísérve a hídon át (2013)
Fotó: Andrew_s

Lózungdrukkerek (2023)

A kordonbontások kapcsán az utóbbi napokban több ponton felkavarodtak az indulatok. A Momentum tömeg-megszólító erejének, tömegbázisának a hatását is vélelmezhetjük az akciójukat kísérő százezres jelenlét hiányán. Ahonnan meg megérkezett a decibelben mérhető támogatás, azt talán annyira nem is akarták. Mert ellopta tőlük a show-t. Különösen azt követően, hogy a Klubrádióban többször kiemelték a kiskorúak jelenlétét.

A rádió műsorai egyébként az archívból visszahallgathatók, és erre bíztatnék is mindenkit. Már csak azért is, mert a kiskorúak puszta jelenlétével kapcsolatban sem egységesek a vélemények. Alkalmasint a Facebook-on megjelenő, pro-forma ellenzékinek nevezhető csoportokban sem. Az ellenzék egyik politikusa például arra a kérdésre, hogy „mit is keresnek a kiskorúak egy tűntetésen” egyszerűen közölte, hogy már a kérdés is tipikusan áldozathibáztatás, mert joguk van tüntetni. Ebbéli jogukat egy jogásszal érdemes lehet megvitatni, és ezt meg is hagyom a politika, az iskolarendszer, illetve a gyámügy szereplőinek. Személy szerint nem értek egyet ezzel a véleménnyel. Ahogy azzal a bővítményével sem, ami párhuzamot von a tüntetésen tapasztalt rendőri tevékenység, valamint a nemi erőszakkal kapcsolatos áldozathibáztatás között.

Miközben a kiskorúak jelenléte másoknak is szexuális asszociációkat keltett. Meg is hivatkozta a lábon kihordott agyhalál jegyében azt a cikket, ami egyébként arról szólt, hogy a fiatalkorúak büntethetőségét változtatták meg arra a tényállásra nézve, ha a partner is fiatalkorú, és az aktus kölcsönösségen alakult. Ez a hasonlat, túl azon, hogy az erre hivatkozó szellemi kondícióját minősíti le, egyetlen esetben állna. Akkor, ha a tüntetésen csak fiatalkorú vesz részt, és vele szemben is fiatalkorúak lépnek fel. Előzetesen megegyezve ebben. Majd együtt elmennek a legközelebbi bozótosba ibolyát szedni. Úgyhogy a fiatalokra ráizgult nét, hagyjuk is magára a nyomorával.

Maradjunk az egy fokkal komolyabb vízeken. Különösen, mert rendszeresen visszaköszönnek azok a panelek, hogy a kiskorúnak is lehet önálló gondolata, és annak védelmében nyúl ugyanahhoz az eszközhöz, mint a „nagyok”. Akik különben nem igazán nyúltak ehhez az eszközhöz. A felvételek, de a nyilatkozatok alapján sem az látszik, hogy a katedrán foglalkoztatott iskolai alkalmazottak százezrével lettek volna jelen, és elvétve, köztük-felbukkannak fiatalok is. Amúgy az „önálló gondolatos” panel a Klubrádió műsorvezetőjétől is elhangzott, és az vonja el a fiatalok ebbéli jogát, és képességét, aki tizenévesen nem rendelkezett önálló gondolatokkal. Idáig maximálisan egyet tudok érteni a történtek megítélésével.

A többi vet fel kérdéseket. A tanárok tömeges távolmaradása például a morális példamutatás kérdését. Ha elfogadjuk, hogy az iskolarendszer pocsék (az), és a tanárok helyzete elviselhetetlen. Mert ebben az esetben a kép nagyjából az, hogy morognak ugyan otthon a párjuknak, de valójában megvárják, amíg a diákjaik kikaparják a gesztenyét. Esetleg kellően megsajnáltatják magukat, amikor a cúna rendőrbácik fellépnek ellenük. Mely fellépést amúgy elég kettős mérce mentén képesek megítélni. Mert mi más lenne az, hogy amikor a kiskorú elmegy kordont rángatni, akkor mindenki lefossa a bokáját a nagy megelégedéstől. Annak a jegyében, hogy joga van tüntetni, és mekkora önálló gondolatai vannak. Ám abban a pillanatban, amikor rendőrök is tüntetőként kezelik a tüntetésen, akkor rögtön megy az össznépi rinya.

Holott rendben, joga van, és legyenek önálló gondolatai. De akkor, ha tisztelni tetszik ezt, és miért ne, hogy úgy viselkedik, mint a nagyok, akkor a következményeit is tessen ugyanúgy viselni. Így a kérdés onnan is megközelíthető, hogy milyen jogon vonja el a következmények viselésének a jogát bármelyik tüntetőtől. Azzal a felütéssel, hogy szegény gyereket lefújták, meg bevitték, pedig gyerek. Vagy akkor nagyon definiálni kellene, hogy mikor melyik szerep honnan is kezdődik.

Konkrétabban. Amikor skandál és kordont rángat, akkor önálló gondolatai vannak, de ez azonnal megszűnik, ha egy rendőrrel találja szembe magát? Amikor beviszik akkor önálló gondolatú vagy sem? Felelős a tetteiért, vagy nem? Amikor elindul tüntetni, és nem visz magával egy vizes rongyot, viszont beássa magát az első sorba skandálni, akkor felelős a viselkedéséért vagy sem? Honnantól szegény gyerek? Vagy, politikusunk idióta hasonlatát kölcsön véve honnantól szegény áldozat?

Az említett hasonlat egyébként azért idióta, mert a tüntetés a villamoson utazással szemben ugyanis műfaját tekintve egy konfrontatív fellépés. Ha ugyanis nem egy regnáló állapottal szembeni fellépést szolgál, akkor legfeljebb békemenetnek, birkamenetnek, majálisi felvonulásnak tekinthető. A tüntetés jogát nem elvitatva senkitől, az azért leszögezhető, hogy oda tényleg nem kötelező menni. Ha meg valaki elmegy, és miért ne menne, ha úgy érzi, akkor vegye tudomásul, hogy a pályát nem okvetlenül csak neki rendezik be. Aki pedig abban a hiszemben megy el tüntetni egy fasizálódó hatalommal, vagy annak bármely megnyilvánulásával szemben, hogy ott mandulás sütivel fogják körbe kínálni, az nem áldozat, hanem idióta.

Az a szülő, aki egy ilyen tüntetésre úgy engedi el a kiskorú gyerekét, hogy a várható következményekre nem készíti fel, az felelőtlen. Az a szülő, akinek viszonya a gyerekével olyan, hogy nem is tud a gyermeke tüntetési terveiről, az meg első körön a saját családi, és azon belül is a gyermekével kialakított bizalmi viszonyaival kellene, hogy számot vessen. Az a tanerő meg leginkább egy morális izé, aki otthonról és esetleg a Facebook-on posztolva drukkol a karosszékből miközben a diákok az ő megfizetéséről, de általában is az oktatási kompetenciába tartozó kérdésekről is skandálnak.

De legalább hagyományőrző. Mert az iskolarendszer megannyi alkalmazottja igencsak a távollétével drukkolt már a 2012-ben indult tüntetéseken is. Amikor az egyetemi diákság tüntetett.

Andrew_s