Folyamatosan hallom, olvasom, hogy majd 2022, meg majd az összefogás...
Mintha az egy varázsszó lenne. Lehet, hogy az. De kérdés, hogy nem-e az a rosszabb, ha azzá válik?
Többször, több helyen leírtam, hogy ez így nem fog menni szerintem. Márpedig egy közös kompromisszumos program kialakítása mellett egyre jobban elmegy a gőzös.
Egy vállalkozásnál, ha eredményre számítanak, akkor először meghatározzák a célt, aztán az eszközt és és módszert. Majd ehhez kiválasztják az ezt képviselni, végrehajtani legjobban, leghitelesebben képes vezetőt.
Jelenleg ilyen, minden résztvevő által képviselt, mindenki, és senki programját megvalósító, közös kompromisszumos program nincs. Vagy nincs kommunikálva, ami egyre megy. Ha holnap közölnék, amire esély sincs, akkor sem lenne már idő országos, és eredményes kommunikációs kampányt folytatni. De akár lehet, ebben tévedhetek.
Azonban akkor, ha az előválasztásnak úgy akar a szövetség nekifutni, hogy ilyen nincs, a választókat nem szólítják meg, akkor az előválasztás nem programokról, nem azt hitelesen képviselni képes személyekről, hanem szimpátiákról, párthitekről, illetve közös utálatokról fog szólni. Azzal, hogy az előválasztott személyhez majd csak hozzáalakítanak egy programot. Esetleg továbbra is csak egy Orbán elleni ötperces ökölrázást ajánlva.
Azt a rendszert, ami ökölrázást ígér, ami előbb választ vezetőt, majd ahhoz programot, ami vezetőben, vezérben gondolkodik anélkül, hogy a kijelölése előtt ismert, majd számon-kérhető programja lenne... Azt a rendszert nevezhetjük például személyi kultusznak, vagy annak bármely enyhe, illetve eufémisztikus megfelelőjének. De egyrészt kevésbé gondolnám demokratikusnak, másrészt ilyenünk már van. Éppen most.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése