 |
| Fotó: Czimbal Gyula/MTI/MTVA |
A hír viszonylag rövid
volt. Elhunyt Marton
László. A rendezéseit és egész munkásságát gyakorlatilag ignorálta egy
időben, hogy ő lett a hazai „me too” kampány egyik negatív hőse. Alkalmasint
úgy, hogy gyakorlatilag még valószínűsíteni is csak hézagosan sikerült a
vádakat. Bár nyilván nem volt szent. Az erőszak meg ne is maradjon büntetlenül.
Azért az ítélethez nem árt, ha nem bemondásra zajlik a bizonyítás.
A bemondásos
gyanúsítást, a pillanatnyi népszerűséget jelentő, az ingyenreklám ígéretét jó
lett volna akkor is mellőzni, és remélhetőleg a jövőben mások esetében is
sikerül. Marton László felett immár egy magasabb törvényszék ítélkezik. Az,
amely előtt nincs titok. Ott valószínűleg bizonyítást nyer, ha elkövetett
bármit is. Miközben arra gondoltam, hogy a nem is olyan régen még mindent és mindenkit
letaposni vágyók reakcióit. Leginkább Sárosdi Lilla, a színpadon maszturbáló „művésznő”
reakciója érdekelt volna. De nem találtam. De talán csak rosszul kerestem. Talán
a kutya sem gondolta megkérdezni a média-munkások közül. Azt is megérteném.
A halálhír nem alkalmas
a mindennapi acsarkodás-igények kielégítésére. Valószínűleg ezt mérték fel
többen is, akik nem voltak kíváncsiak az aktuális mocsok-lerakatra. Meg
különben is. Marton munkásságára külön reklám nélkül is sokan fognak emlékezni.
A többi? Egyszer sem ítélték el bizonyítékokkal alátámasztva. A percéletű
ingyen-népszerűségek pedig percéletűek.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése